Túrablog

Sajnos a munka miatt (is) elég sok hétvége kimaradt, úgyhogy nagyon kellett már valami szervezett gyaloglat - ez az esti séta a Péterhalmi erdőben tökéletes választásnak tűnt.

Nem túl sietősen a rajtidő közepét megcélozva, kocogós tempóra berendezkedve érkeztem autóval a sportkastélyhoz - a parkolónál emlékeim szerint pár éve még sorompó készült, most ennek híre-hamva nincs, úgyhogy az autót lerakom, és a bejáratnál lévő nevezési asztalnál elintézem a formaságokat.

Térkép nincs, egy szöveges itiner minden: sárga pötty, piros pötty... Kerek perec rákérdezek, hogy ez ugye a Halmi-dűlő túra útvonala? A döcögősen érkező "igen, az" válasz után nincs több kérdésem, egy pillantás a kapott papírra, hogy hol lesznek a kirakott kódok (a Halmihoz képest egy pont hiányzik) és a GPS beizzítása után nekilódulok, enyhe kocogós tempóban a jól ismert útvonalnak.

Ismerősök és ismeretlen túrázók mellett robogok el, aztán a szembe jövő forgalom is kezdetét veszi egy ismerőssel - naná, ha Budapest kupa, akkor ő ott van :-)

A ping-pong asztalok környékén nagy a nyüzsgés - nem a túra miatt, hanem a tér-idő-tömeg összefüggés okán - mert hogy nagyon jó idő van egy kis nyáresti bográcsozásra erre-arra.

A kód egy fára van felkötve, írok, fotózok, és robogok tovább a tornapályán. Közben eszembe jut, hogy idén a Halmi-dűlő kimaradt, úgyhogy ezzel valamit bepótolok, hiszen nagyon kellemes ez a városba ágyazott, változatos erdőfolt.

A vasúti átjárónál most nincs süti, nincs mosolygós bélyegző, csak kód, úgyhogy jóval rövidebb időre álok meg, mint szoktam, és máris megyek tovább az újulattal benőtt szakaszon, a játszótér sarka felé.

A bal kanyar után jönnek az emelkedők :-) úgyhogy picit pihenek, és kényelmes gyaloglásra váltok egészen a néhány "emelkedő" múlva kezdődő oda-vissza szakasz végéig.

Előtte szomorúan veszem tudomásul, hogy újabb szeletnyi erdőt vágtak ki az út mellett - ha így haladnak, akkor pár év múlva csak tarvágás meg némi gyenge (akácban meg erős) újulat lesz a most még szép erdő helyén :-( Lövök egy fotót, aztán tempósan gyalogolok tovább.

Szemben újabb ismerősök tűnnek föl, váltunk pár szót, aztán továbbrobogok - szerintem utolérem őket visszafelé :-)

A hurok túlsó végén még felírom a kódot, aztán ráfordulok a visszafelé vezető útra - mivel nincs több pont, így gyakorlatilag 3km-ből kihozható lenne a hátralévő bő 6km-nyi táv, de nem azért jöttem, hogy trükközzek, úgyhogy megyek az ismerős útvonalat követve.

Oda-vissza szakasz, ismét ismerős jön szembe, egy pár szó erejéig megint megállok, aztán igyekszem ismét kocogósra fogni a tempót - hátha tényleg utolérem  Szilviéket :)

Az útvonal egy szakaszon pár éve módosult, nem a betonkerítés mellett halad - itt néhány hezitáló túratársat még útba igazítok, aztán ki a vasút mellé, és próbálom továbbra is legalább imitálni a kocogást :-)

Egy rövid nyílt szakasz után vissza be, az erdőbe - mint egy zöld alagút, olyan itt a sétány... Erősen sötétedik, de próbálom megörökíteni - több-kevesebb sikerrel.
Tempós gyaloglás tovább, jobbra egy másik tarra vágott rész a tetőn egy hagyásfával - egyszer fel kéne oda menni, körülnézni - de most nincs kedvem ennyi plusz szintet belerakni a túrába :-D

A Halmi-dűlőn szokásos helyen most nincs pont, fotó viszont készül itt is. Megelőzöm Szilviéket - a kényelmes andalgós tempóhoz most nincs kedvem, úgyhogy trappolok tovább.
Ahol egy rövid szakaszon ismét találkozik az oda- meg a vissza irány, és élesen jobbra kanyarodik az útvonal a tormapályára, ott egy pillanatra megtorpanok, hogy merre is az arra - talán azért, mert éjszaka most járok itt először :-) Adri mutatja segítőkészen, hogy befelé, az ösvényen - úgy döntök, hogy a kocogós tempóból elég volt mára, meg jó egy picit beszélgetni, úgyhogy kényelmes tempóban sétálunk be a célba, munkáról, cégről, SyslogNG-ről beszélgetve :-)