Túrablog

Bár mára a Szomor 23 söprése volt a fő cél, de osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a szomori rajtidő 10:30-as végére ennek a gyaloglatnak a kellően tempós teljesítése után is oda tudok érni, úgyhogy reggel 8-ra megcéloztam Normafát.

Pontosan érkeztem, már bőven folyt az indítás, úgyhogy akár hamarabb is jöhettem volna :-) Mindegy, gyorsan benevezek,leszurkolom az 1000Ft-ot, és kocogósan nekilódulok a székelykapun keresztül a Z+ jelzésnek. A terv egyszerű: amíg lefelé, addig tempós kocogás, visszafelé meg ahogy sikerül - a cél, hogy bő egy óra alatt körbe tudjak érni.

Egy szál felírós pont lesz Makkosmárián, előtte Z+/S+/P/P+/Vm, utána meg Z+ vissza - a látszat ellenére faék egyszerű, prímán követhető útvonal.

A S+ melletti katonasírnál megállok egyet fotózni, aztán gurulás tovább - Csacsi-rét, majd jobbra a S- és robogás tovább, hiszen Szomoron is dolgom van még :-)

Rövid szakaszon beköszön a P-, majd tovább, lefelé, immáron a P+ jelzésen, kényelmes kocogós iramban.

Előttem néhányan balra fordulnak - igen, ez lesz a Mária-út balra, úgyhogy megyek utánuk - igaz, az emelkedőn már tempós gyaloglásra váltva.

A jelzés visszafelé tart, enyhén emelkedő széles ösvényen, úgyhogy marad a séta - idővel jól állok, bár a végén a Z+ emelkedőjét csak meg kell mászni,d e az még odébb van picivel, addig még jön balról a P- egészen Makkosmáriáig.

Nem terveztem sokat fotózni, de a kedvenc "integetős" fánál csak megállok, mert szomorúan látom, hogy az egyik "karja" le van törve :-( Igen, a világon minden mulandó... Még a fák is. Néha az ember, néha a jég, néha meg csak a kor vagy épp a kór az, ami az elmúlást hozza.

Makkosmáriára bekocogok - időm bővenvan, úgyhogy elolvasom a táblán a hely rövid történetét.

A túloldalon, a sorompónál állnak néhányan, úgyhogy arrafelé veszem az irányt. A leírás szerint itt kéne lennie a felírandó kódnak, de sehol semmi... Fotózok egyet, aztán elindulok, és közben megeresztek egy telefont - szerencsére, mert épp érkezik autóval a főrendező, és hozza a papírt, rajta a "hőn áhított" kóddal :-) Igen, tudom, hogy a rajtidő hivatalos kezdetétől még csak bő fél óra telt el, de... No mindegy, a lényeg, hogy megvan a kód, neki lehet ugrani a Z3 jelzésnek a célig.

Tempós gyaloglás fölfelé, a végén belekocogással - így lesz kerek egy óra a teljesítési időm - a szomori sepregetéshez pont ideális bemelegítés volt :-)

A célban megkapom a díjazást - az oklevél szép, a kitűző is tetszetős, sajnos a rétesre szóló bónt nem tudom felhasználni, hiszen a rétes büfé még nem nyitott ki, úgyhogy az egyik nevezésre várakozó ismerős kezébe nyomom a cetlit "majd lesörözzük" jeligére ;) aztán irány az autó, hiszen a mai fő feladat még eztán következik.

Ismét a Sarokkő, és ismét egy olyan rendezés, ami nagyon jó is lehetne, de a létszámhiányos rendezői csapat miatt csak "jó"- ugyanis a leírás, a térkép, a díjazás mind rendben van, az útvonal is jól összerakott, úgyhogy nyugodtan tudom ajánlani ezt a túrájukat is.