Túrablog

Tizedik rendezés, ebből az alkalomból meglepetést tartogatnak a teljesítőknek, úgyhogy szakítok a hagyománnyal, és az "extra" táv helyett a normált célzom meg - mondanom sem kell, a rajtidő végét elcsípve :-)

Nagyon kevés induló van - nem csoda, hiszen pénteken is esett az eső, és mára is ígérgettek némi csapadékot... Ha azt nézem, nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó, akkor nem értem ezt az esőfóbiát :-P

Tizedik rendezés... Anno tíz éve ennek a túrának a szórólapja volt az, ami elültette bennem a gondolatot, hogy menni kéne... Akkor sajnos annyira jól elraktam a papírt (és ki is ment a fejemből...), hogy csak a túra után került megint a kezembe - úgyhogy az első rendezésről sikeresen lemaradtam :)

Most viszont itt vagyok, és bízom abban, hogy az 1. számú nevezési lap örökös tulajdonosa, Béla bácsi fentről figyel minket, és jó időt intéz nekünk mára.

Gyors nevezés után picit tollászkodom még, aztán nekilódulok: Kc keleti ága az első szakasz - itt is lehet remélni némi kilátást a városra, ebben a kifejezetten őszies időben. Az út egy részén már az új burkolatot kapott sétányt lehet tesztelni - tény, sár, az nincs :-)

Az Erzsébet-kilátó az első pont - pontőrök a kilátó alsó szintjén adják a bélyegzést - az időjárás most még nem kecsegtet szép panorámával, úgyhogy kihagyom a lépcsőzést, és inkább lefelé indulok a jól ismert sétaúton a Pozsonyi hegy, majd pedig Szépjuhászné felé.

Néhány hete láttam először a piros szívben kanyargó ösvény jelzést - most a hozzá tartozó tábla is megvan Szépjuhásznénál - ez az "Út az egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív- és érrendszerért" nevet viseli. Most már ezt is tudom :-)

A Hárs-hegy két nagyobb emelkedőből álló kaptatója simán megy, bár utána a balra tartó szintben haladó úton jól esik kényelmes sétára váltva pihenni egy kicsit ;)

A Kaán Károly kilátónál a túra emblémájával díszített pólóban épp indulni készülő túrázótól gyorsan megkérdezem, hogy ugye nem ő volt itt a pontőr? A "nem" válasza megnyugtat, és minthogy a pont a legfelső szinten van, így nincs más hátra, mint fölfelé :-) Amikor felérek, épp nincs tömeg, úgyhogy lehet fotózni is.

Persze később újabb túrázók érkeznek, úgyhogy tovább indulok - van még bőven táv is, szint is, bár az "érdekes" részt idén kihagyom- majd jövőre ismét, az Extra táv 10. rendezésekor, hátha akkor is lesz valami érdekes jubileumi meglepetés...
Az előbbi túratársat nemsokára utolérem, és a nagyjából azonos tempónknak köszönhetően a célig együtt gyalogolunk. Persze előbb a Kis-Hárs-hegy következik, a gyors kitérő után S- majd Zc, hogy aztán a Hárs-hegy ÉNy-i pillérén ereszkedjünk le a Szépjuhászné útig, amin nagyjából 200m-t kell megtenni a kanyar külső ívén. Túléljük. Ahogy a Fekete-fejre való kapaszkodást is. A ponton csak pecsételni állunk meg, hiszen csak egy ereszkedés, és vár ránk a Horalky :)

Nehéz a választás, aztán csak elcsábulok az új, nugátos verzióra - sajnos a szintén újdonságként megjelölt kókuszosból nincs :(

Itt még eldönthetném, hogy mégiscsak az extra, de tartom magam a vállalásomhoz, és a P- jelzésen indulunk tovább a Vörös-pocsolya felé.

A jelzés jól követhető, bár a Kecske-hát előtt, a Tk. tábla utáni Y-elágazás - ahogy azt egy korábbi túrán egy túratársnak sikerült is - picit benézhető, de nincs vész, tudjuk, merre van az arra.

A ponton újabb egyedi bélyegző lenyomata kerül a lapra, hiszen itt minden pontnak saját, a pontra jellemző grafikával készített, nagyon szép rajzolatú bélyegzője van. Ez is része számomra az igényes rendezésnek.

A P-P3 elágazásnál automatikusan fordulok balra, aztán ahogy érkezik balról a Z+ jelzés, megjegyzem, hogy pár éve még az a széles út, amin érkeztünk, egy keskeny, alig látható csapás volt a bokrok között...

A Tarnai-pihenőig nem megyünk el - jóval hamarabb, a Sisakvirág tanösvény 7. táblájánál van ugyanis a pont; a túratársam is tőlem tudja meg, hogy honnan kapta a nevét a Tarnai-pihenő, és valójában melyik részt is illeti ez a név.

Mielőtt teljesen visszakapaszkodnánk a Z3/P3Z+ elágazásig, kimegyek jobbra egy kis platóra, ahonnan szintén szép kilátás tárul az ember elé.

Az utolsó emelkedőt legyűrve a Csergezán Pálról elnevezett kilátó következik - a pont itt is a kilátó aljában foglalt helyet - fent rettenetesen vizes volt minden, amikor nyitott a pont - de minthogy most nagyon szép időnk van, így természetesen megmásszuk a kilátó lépcsőit, és néhány fotó is készül.

Nagykovácsiig már csak egy említésre méltó dolog történik: egy autós valamilyen hivatalos indokkal bement a tanösvény elejénél lévő parkolónál a sorompóval védett területre, és amíg bent volt, addig valaki bezáta a sorompót... Amikor arra jártunk, már a telefonos segítségnél tartott - remélem, idővel sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből :-D Tanulság: ha nem nálad van a sorompó kulcsa, akkor tekints rá úgy, mintha zárva lenne.

A célban a szokásos kitűző és oklevél mellett egy, a túra emblémájával díszített tálka a díjazás. Az elmaradhatatlan meleg ételként pedig paprikás krumpli virslivel fogyasztható - akár dupla adag is, mert sajnos jóval kevesebben jöttek el ma erre a túrára, mint ahány résztvevőre számítottak a rendezők :(

Akik nem jöttek el, mert féltek az esőtől, azok rosszul döntöttek, hiszen csodaszép őszi időben, gyakorlatilag sármentes útvonalon túrázhattak volna - nagyon szép díjazásért :-)


Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb

Endomondo: Budai kilátók 2015