Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. augusztus 20., szerda
Mit lehet írni egy olyan túráról, amit nyolcadszor teljesít az ember...?
Azért megpróbálok néhány gondolatot összeszedni - mert a sokadik
teljesítés ide vagy oda, a természet is, a túra is, meg én is változik
az évek múltával....
Idén is a célnál raktam le az autót; az éjszakai vonatozás romantikus és érdekes élmény - aki még nem próbálta ki, annak mindenképp javaslom kihasználni ezt a nem mindennapi lehetőséget, még annak árán is, hogy a célban esetleg sokat kell rá várni. Nekem már "megvolt" párszor a vonatozás, úgyhogy idén is kihagyom tehát.
Ismerősökkel terveztem indulni, de picit késésben vagyok - jön is az üzenet, hogy elindulnak - én még csak tömegközlekedek Hűvösvölgy felé... Mindegy, számításom szerint Szépjuhásznéig be tudom hozni a lemaradást.
A rajtnál összefutok Barnával (aki Szőke is), és együtt indulunk a jól ismert útvonalon. Múzeum, Fazekas-hegy - itt lejönnek a pontőrök pecsételni a gerinc alatti elágazáshoz (köszönjük!), aztán megyünk is tovább. A Villám utcán ellépek Barnától - Katiékat szeretném utolérni.
Ez hamarabb sikerül, mint gondoltam, A Kis-Hárs-hegyre vezető oda-vissza szakaszon jönnek szembe.
Nagy-Hárs-hegy előtt jóval érem be őket végleg - nagyon kényelmes tempóban ballagunk fel a kilátóhoz - a társaság egy része felmegy a kilátóba Nem akarok senkit sem sürgetni, de azért az idő az múlik...
Szépjuhásznénál leülnek falatozni, úgyhogy elbúcsúzom a csapatuktól, és nagyobb sebességre kapcsolok, pláne, hogy Szötskééket meglátom magam előtt. A János-hegyre már velük robogok föl - végre kellemes tüdőtágító tempó :-)
Erzsike lábánál bélyegeztetünk, aztán - micsoda borzalom - a rekortánon megyünk tovább. Ott, ahol eredetileg a P- jelzés haladt.
A játszótér építkezését most is fejcsóválva nézik sokan, a kék kút működik, túratársak vizet töltenek. Innen gyakorlatilag egy lendülettel Makkosmáriánál vagyunk - a P- Virágvölgy utáni letérése most is benézhető - de nem nekünk; Hiába, néhányszor már jártunk erre korábban :-)
Fölfelé is toljuk, mert az jó... Virágvölgy állomáson rövid frissítés, aztán még egy pici fölfelé - hogy a túloldalon ezt a szintet (is) gyorsan elveszítve a helyén lévő disznófői pontig ereszkedhessünk.
Fölfelé azért szuszogós egy picit, de jól esik. Meg én is. Mármint esek. Jól. Ez viszont nem esik jól.
Normafa után végre (8. teljesítés...) a hivatalos úton érünk a sínekhez... Bár jobban belegondolva lehet, hogy volt már ilyen :-) Csillebérc állomáson finom limonádé, saját pohárból, újratöltéssel. Köszönöm.
Pihentető szakasz után Normafa megállónál kapjuk a következő bélyegzést, aztán irány a Farkas-völgy. Jobbra drótkerítés, igen, itt kéne valahol lennie a balra lefelé vezető ösvénynek - meg vízmosásnak. Nincs meg. Tábla, cetli, szalag semmi... Nagyon benőtte a gaz, úgyhogy "érzésre" be balra ott, ahol aránylag könnyen megy, aztán jobbra tartva megvan a vízmosás. Első bálozók vajon hogy oldják meg...? Bár lehet, hogy őket nem korlátozza a keresgélésben a rutin, és alapból azt a kevésbé benőtt részt találják el, ahol mi is elindultunk.
A völgy gyorsan megy, ahogy a kápolnáig tartó fölfelé is. Itt szétszakad picit a csapat, Apáca-rétnél a "jobbra be a bozótba" ösvény megvan - Barna jön utánam, a többiek elmennek egyenesen - eltévedni nem fognak, ebben azért biztos vagyok :-)
A Széchenyi-emléknél még egy igazolás, aztán szigorúan a Svájci lépcső felé tovább, mivel az oda-vissza szakaszokat nem szeretem, bár a leírás a "hátra arc" megoldást sem zárja ki.
A célban a szokásos kitűző-oklevél átvétele után jöhet a virsli, ami idén egészen fogyaszthatóra sikerült. Itt már ismét együtt a csapat, úgyhogy falatozás után öten indulunk az autó felé.
Track: Track_GYERMEKVASUT_NY_E_2014_szurt.gdb
2014. augusztus 17., vasárnap
Ismét egy "EMCSA" túra, elsősorban a gyerekeknek a Budapest kupához, egy ismerős családdal közös programként.
Rajt
a Szépjuhászné buszmegálló melletti parkoló sarkából, gyors nevezés,
picit lassabb GPS-éledés után irány a Z+ jelzés. Az ismerősök előttünk
járnak kicsivel, úgyhogy igyekszünk utolérni őket, ezért igyekszem
erősebb tempót diktálni - szerencsére az út első része csak enyhén
emelkedik, úgyhogy ez egészen jól sikerül.
Az aszfaltos út
keresztezése előtt egy cetli az út fölött nekünk szóló üzenettel, gyors
telefonos egyeztetés, az ismerős család sikeresen rossz irányba indult
az aszfalton, úgyhogy bevárjuk őket
A nyeregbe már együtt kapaszkodunk fel, a lányok már várják a játszóteret. Sajnos azt várhatják, merthogy épp "felújítják"... Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy térkővel burkolt járdák épülnek, nehogy véletlenül valakinek beton helyett -oh, borzalom- földre kelljen lépnie. Brrr.
Az ellenörzőpontot az egyik asztalnál találjuk - igen, itt nincs mit felírni (de van, a Hidzsra a várból túrán a Libegő drótkötelét gyártó cég neve volt a kérdés), az igazolást bélyegzés képében kapjuk meg a papírjainkra.
A játszóteret körülölelő kerítést megkerülve a S+ jelzésen indulunk lefelé - no, ez egy olyan szakasz, amin régen jártam, úgyhogy az útvonalért megérdemelnek egy aprócska piros pontot a rendezők :-)
A kényelmes sétaút mellett som piroslik - savanyú, persze, de finom, úgyhogy egy-egy bokornál megállva csemegézek belőle.
A gyerekeknek is kínálom - a kóstolásig mindenki eljut, maradjunk ennyiben :-)
Kicsit később az út mellett egy érdekesen lekoptatott kérgű fát látok meg - közelben egy dagonya, úgyhogy egyértelmű, miért néz így ki: itt vakaróznak a vaddisznók. Szerintem.
Nem sokkal később a P+ jelzésre váltunk, irány a Budakeszi-hágó, enyhén emelkedő sétaúton. Aztán jobbra átmegyünk a Gyermekvasút vágányán, és máris a célban találjuk magunkat.
Nem sokkal később a P+ jelzésre váltunk, irány a Budakeszi-hágó, enyhén emelkedő sétaúton. Aztán jobbra átmegyünk a Gyermekvasút vágányán, és máris a célban találjuk magunkat.
A célban átvesszük a díjazást, a hokedli-méretű "asztalkán" árválkodó zsíros kenyeret inkább kihagyjuk...
Igen, ez a túra "egynek jó lesz" a kupához, de remélem, hogy a Budapest kupa fertőzöttjei más turákat is megnéznek - csak amolyan összehasonlításként.
2014. augusztus 9., szombat
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet,
mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia
kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most
nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat
igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi
keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán
csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy
ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána
még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS
megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől
visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag
balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján
maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :)
fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és
rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett
utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a
tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a
tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan,
ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor
járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan
fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a
Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem
alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően
egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a
következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán. 
Itt csak pecsételni állunk meg, de azért a képesfát van időm megörökíteni.Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...
A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.
2014. július 26., szombat
Szóval időben neveztem, aztán beszereztem életem első igazi futócipőjét, mert érzem, hogy kéne a túrákon kívül is mozogni, ha nem akarok vénségemre teljesen eltunyulni :-D és vártam a rendezvény napját.
Nem bízva a véletlenre (meg a tömegközlekedésre) a rajtba érkezésemet autóval megyek - parkoló van, gyorsan felveszem a rajtszámot meg a dugókát, pici bemelegítés, aztán rajt.
Virágos-nyeregig igyekszem együtt menni a mezőnnyel - ez nagyjából sikerül is, mivel azt tervezem, hogy a S- kellemetlen szűk, bokagyötrő szakaszán inkább gyalogolok (meg félreállok a futók elől).
Aztán persze máshogy alakul, futók jönnek, és "húznak magukkal" - a tempó nekem is kényelmes, úgyhogy szépen, ütemesen haladunk a "mini" letéréséig.
Itt megállok egy picit, többiek el, én belesétálósan tovább. Aztán újabb "vonat" érkezik, megyek velük. A Kötők padjánál szigorúan gyaloglásra váltva, mert... Az itt előadott "műsorszámot" nem kéne megismételni...
Ahol a S- jelzés a Kálvária alatt jobbra tér(ne), ott mindenki egyenesen - utólag mondják, hogy ott volt a szalag - szánom, bánom, nekem sikerült az évek alatt berögzült vonalon követni a jelzést. Távban pár méter a különbség, majd valamikor megnézem, hova van mostanság festve a S-.
A Jegenye-völgybe lefelé szigorúan gyaloglásra váltok, kényelemes a cipellő, de a bokámra vigyázni kell. Lent órát nézek, számolok, kocogósan veszem a jól ismert sétányt a benzinkútig, aztán az emelkedőt is igyekszem tempósan legyűrni, igaz nem futva/kocogva, hanem a jól bevált botozós-gyaloglós módszerrel.
Már fent, a S- K- közötti szalagozott szakaszon tempós gyaloglásra váltok (tudom, terepfutó rendezvény, de túrázóként a "szintidőbe belefér" az erősebb), kényelmes két órán belüli idővel érek a Zsíros-hegyen lévő frissítőpontra.
A kínálat bőséges, a "májkrémes falatok, paradicsom" párost ismétlem néhányszor, aztán kapok egy palack izót, azt kortyolgatva indulok tovább.
A 3 óra úgy sem lesz meg, úgyhogy nyugodt, de tempós menetelés következik a Remete-hegyig. A meredek, sziklás ereszkedés lassan megy - szokni kell ezt a cipellőt még...
A Remete-szurdok végén a Budai Tájak rövid távjának van etetőpontja - szokás szerint dinnyével - nem akarom megsérteni :) a pont őrét, úgyhogy engedek a szívélyes kínálásnak, a csak elrohanó futók becsületét is megmentendő :-) fogyasztok a dinnyéből.
Aztán megyek tovább, hiszen az óra ketyeg, és az aszfalt amúgy sem a kedvencem, úgyhogy hamar túl kéne lenni rajta.
Ha hamar nem is, de csak végére érek, szalag, térkép, meg emlékek alapján "rutinosan" fordulok jobbra a Francia iskolánál, illetve balra az utca végén, ahol az utolsó lejtő után feltűnik a cél.
A célban dugok :) átveszem az oklevelet, a pólót, aztán megyek dinnyézni, pihenni, utána meg majdnem haza - ugyanis a Budapest kupa füzetemmel azért visszaballagok, ha már elhoztam, kérek bele egy bélyegzést :)
Jövőre? Remélem, hogy a FB-on írt fél mondat ellenére ismét jöhetek, jöhetünk - nem hiszem, hogy egy-két jó helyen elsütött kérésre ne lenne elég segítő az előkészületekhez, rendezéshez, no meg a pálya "lebontásához". Én szívesen beszállok az "asztal" túloldalán is, ha kell.
Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2014_szurt.gdb
2014. július 13., vasárnap
Az útvonal egyszerű, csak az eleje-vége szokatlan: nem a Gyermekvasútnál, hanem a Hűvösvölgyi úton továbbmenve a jobbra eső csendes parkban található a raj/cél.
A formaságok elintézése után még GPS-t izzítok (nem, nem az eltévedés ellen, hanem a szokásos track elkészítéséhez), aztán a verőfényes napsütésben nekivágunk a szűk öt kilométeres gyaloglatnak.
A lángosos bódénál kerékpáros kollégával futok össze - váltunk pár szót, aztán mi megyünk tovább, immáron a K- jelzést követve.
Kényelmesen megkerüljük a Vadaskerti-hegyet, aztán az emlékműnél felírom az itineren szerepelő kérdésre a választ - most sincs emberes/pecsételős pont - utána pedig nekivágunk a S- jelzés kellemes emelkedőjének.
Jól követhető jelzés, ismerőt terep, hamar átérünk a nyeregbe, onnan meg le, az Ördög-árokhoz.
Idő bőven van, úgyhogy egy lángos is belefér, mielőtt besétálunk a célba, átvenni a díjazást.
Rövid séta - rövid beszámoló, a rendezésben "semmi extra" - könnyű pont a Budapest-kupához - szerintem legközelebb is jövünk :)
Track: EMCSA_20140712_szurt.gdb
2014. június 16., hétfő
Sajnos
a teljes táv logisztikája eléggé nehézkesnek tűnt, úgyhogy maradt a
rövid táv "délutános műszakban". Gondolkodtam autó plusz busz megoldáson, de a
menetrendet átnézve (a vonathoz csatlakozó busz Nagybörzsöny felé) a
tömegközlekedést választottam.
Kényelmes
vonatozás után sok ismerőssel besorakoztunk a buszhoz, ami kellemesen
meg is telt - itt találkoztam Jámborral és kutyájával.
Nagybörzsönyben
a malomnál volt a rajt, némi előzetes harapnivalót is kaptunk, vizet is
tölthettem, úgyhogy le a kalappal a rendezők előtt. Minthogy ez a túra a
"Börzsönyi kék" túramozgalom egyik szakasza, így gondoltam egyet, és
beszereztem a túramozgalom igazolófüzetét - a kimaradó szakasz meg
szépen megy a bakancslistára :-)
Nagybörzsöny csodaszép, csendes börzsönyi falu, kényelmes sétával igyekszem Jámbor után -
ő megállt lepényt falatozni, úgyhogy a településről kivezető emelkedőn
már együtt sétáltunk fölfelé. Többször előkerül a fényképezőgép, hiszen
nagyon takaros házak között kanyarog a jelzés - kanyarog, igen, tehát
nem a nyíl egyenesen haladó meredek utcán megyünk fölfelé - ezt szépen
mutatja a jelzés is. Rövid nyílt
terep után beérünk az erdőbe, aztán keresztezzük a völgyben futó
Farkas-völgyi patakot, majd enyhén emelkedő aszfalt kerül a talpunk alá
egy egészen szép állapotban lévő erdészeti út képében. 
Nem
sokáig örülhet a túrázó az majdnem szintben futó útnak - jól látható,
hogy hol kell jobbra letérni róla, hogy megkezdjük esésvonal-irányú
menetelésünket a mintegy 100m-rel magasabban lévő Koppány-nyereg felé.
És hogy ne legyen olyan egyszerű, a szint felénél, ahol az eddig
követett út meredeksége enyhülne, balra visz a jelzés egy picit
meredekebb ösvényre :-)
Ezt a
szakaszt - az aszfalt és a K+ becsatlakozása között saját tempóban tolom
- pulzusmérő otthon maradt, de szerintem bőven csipogna, mire felérek
:-) Fent lehet pihenni - meg matricát ragasztani, hiszen ez az első EP a
túrán.
Megérkezik Jámbor is, adom a
matricát neki is, ragaszt, majd tovább sétálunk a nyereg felé. Ott
szintén megállunk - ha már begyűjtöttük a rajtban a Börzsönyi kék
túramozgalom igazolófüzetét is, akkor rajzolunk...
Igen, a képen lévő
maszat helyén van az igazolókód, ha pontosabban érdekel, akkor a kép
adataiban ott van a GPS-koordináta, meg lehet keresni :-D 
Innen lefelé vezetett a jelzés, némi susnyással tarkítva, aztán
frissen jelölt ösvényen a Letkési-patakhoz is leereszkedtünk, hogy a
völgy túloldalán kikapaszkodva, meg egy plusz kunkort beletéve
visszatérjünk a régebbi nyomvonalra.Az út mellett jobbra egy szóró, amit közelebbről is megszemlélek, aztán a többiek után eredek.
Nem sokára ismét útvonalváltozás: a térkép szerint jobbra tartó leszürkített K- jelzés helyett fölkapaszkodunk a Széles-hegyre. Matrica, fotók, aztán tempósan lefelé, hiszen a többiektől alaposan lemaradtam.
Ez a tempós ereszkedés majdnem tévútra vitt - de a szembe jövő forgalom segítségével sikerült korrigálni. Szalag volt, persze, de egy-két szállal többet is megérdemelt volna talán ez az elágazás.
A társaságot a Pribék-tisztásnál érem utol, itt "emberes" pont üzemel: szörp, Pez cukorka fogyasztható - ez utóbbiból veszek egy csomaggal, aztán sétálok tovább, hiszen egy "tízes" még hátra van, és a vonat nem vár :)
Jobbra a Nagy-Galla, az elágazásban feszület és a túramozgalom ellenőrzőkódja - rajzolok, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mert a balra nyíló panoráma megállít - sajnos a fotók nem adják vissza teljesen...
Egy patakvölgy túloldalán húzódó egykori vasút nyomvonalához kapaszkodik föl egy nagy kunkorral a jelzett út, itt picit rám ijeszt az időjárás, úgyhogy erősebb tempót diktálva robogok végig ezen az egyébként nagyon szép szakaszon.
Az eső szerencsére csak ijesztgetett, de minden rosszban van valami jó - növeltem az esélyemet arra, hogy elérjem a korábban kinézett vonatot hazafelé :-)
Egy rövid aszfaltkoptatás után az utolsó méterek következnek - már ami a szintet illeti, hiszen távban még azért van nagyjából öt kilométer hátra, igaz, ennek a nagyobbik része nyílt terep lesz...
Persze ebben is lehet szépséget találni, de az erdőben jobban éreztem magam - talán az a fényes izé az égen, az teszi :-) Mindegy, megyek tovább, és várom a következő pont feltűnését.
Az úttorkolat után nem sokkal el is érem a Sukola-keresztet, matrica, túramozgalmi kód lerajzolása; három km, idő... No, akkor kocogjunk, bár az út minősége igencsak... Szóval nem bokabarát, na...
Szobra beérve keresem a szalagokat - megvan egy, aztán még egy - sínen vagyunk. Vagy inkább sín alatt, hiszen a vasutat egy aluljárón keresztezi az út.
Hol van már a cél...? Még egy kanyar balra, szalag a távolban, no még egy forduló jobbra, és feltűnik a célnak helyet adó vendéglátóipari egység.
Gyorsan elintézem az adminisztrációt - kitűző, extra díjazás, Börzsönyi kék túramozgalom, Cartographia kupa - aztán beváltom a kapott bónt egy nagyon finom rántott húsos szendvicsre.
Az órára nézve kényelmesen elfogyasztom, aztán irány az állomás, ahol vonatra szállok, és Jámborral meg a kutyájával Budapestig zötykölődünk.
Egyszerű, de nagyon jó rendezés, jól jelzett útvonal, szép táj - és persze bakancslistán a Börzsönyi kék mozgalom többi része, hiszen nem csak teljesítménytúra van a világon :-)
Egyszerű, de nagyon jó rendezés, jól jelzett útvonal, szép táj - és persze bakancslistán a Börzsönyi kék mozgalom többi része, hiszen nem csak teljesítménytúra van a világon :-)
2014. június 9., hétfő
A városban gyorsan sikerült parkolóhelyet találni, pici lépcsőzés lefelé, aztán irány a rajtnak/célnak helyet adó sátor.
Az
ismerős főrendező épp nagy telefonálásban volt, úgyhogy gyorsan
elintéztem a nevezést, és a rajtidő elején már neki is vágtam a "napon
sülős aszfaltszaggatás"-nak ígérkező útvonalnak.
Kis
fahíd után ligetes rész következik - kora reggel van, de már most is jó
az árnyék... Mi lesz itt délidőben? És mi lesz akkor az első ponton
posztoló talpig hagyományőrző pontőrrel?A túra eleje és vége a Duna partjára települt rajt/cél miatt Váci séta, így koptatom az aszfaltot az itinerben található térképrészlet szerint a Kálváriáig.
Közben felfedezem, hogy néhány éve hol is fagyiztunk családostól a szomszédos Verőcén lakó ismerősökkel.Emelkedő, majd poros mellékutca, majd poros mellékutca emelkedővel - pici szalagozás, pici térképnézegetés, és simán követem a kijelölt útvonalat, bár lakott területen szerintem nehezebb :)
A
rövid kitérő után ismét aszfalton lehet gyalogolni, és közben
"felüljárni" a kettes út fölött. Aztán végre-végre balra letér a jelzés
az aszfaltcsíkról az erdőbe - hogy aztán rövidesen ismét lakott
területre, Kosdra érkezzünk. Néhány helybéli poénosnak tartja, hogy hülyeséget beszéljen az útvonallal kapcsolatban - értésükre adom, hogy mivel kéne inkább szórakozniuk, és megyek arra, amerre kell. Az időtervet nagyjából sikerül tartani, de aztán a tikkasztó meleg, meg az, hogy legközelebb Vácon lesz bármiféle hűtött innivalóhoz szerencsém, betérek a Pálma presszóba, és legurítok egy kellemesen hideg árpalét.
Egy kútnál
még kap némi vizezést a kalapom, aztán buszforduló, balra tovább -
ismerősök szemből.... Kérdezem, hogy "ennyi volt?" Nem, hangzik a
válasz, csak vissza kell jönni egy darabon a ponttól a 20-as távon...
No, ez nincs benne a leírásban, de a ponton megerősítik, hogy vissza,
majd jobbra a jelzett elágazásnál.
Visszafordulok,
aztán meglátom a szalagozást az egyik elágazásnál, jelzés nincs, csak
szalag, úgyhogy innentől jobban kell figyelni. Szalag tényleg van, ha
nem is bőségesen, de a kellő helyen mindenütt ott lengedez egy-egy darab
- árnyék viszont nincs, még egy fél darabka sem, úgyhogy továbbra is
napon sülés a kiegészítő program - a falu széli, térképen (tuhu) sem
szereplő földutakon sétálva.Közben legyűrök olyan 60-70m szintet, és végre megjelenik a Zc jelzés egy kényelmes, erdészeti járművekkel is járható földútra érve. A GPS még azt mutatja, hogy ezen az úton vezet a jelzés, de nem, egy inkább csapásnak, mint ösvénynek nevezhető, fától fáig útvonalon lehet követni a szépen, frissen felfestett jelzést. A terelés oka egyébként pont az erdészeti forgalom, az erdőgazdasági anyagmozgatás az úton - igaz, egyelőre csak mintegy 1200m-en.
Nem sokkal később még egy emelkedő jobbra fölfelé, hogy aztán a túra legmagasabb pontjától nagyjából végig lefelé vezessen az út. Az árnyas mélyúton még kiélvezhetem az árnyékot, hiszen az erdő szélétől - nagyjából az utolsó ellenőrzőponttól - ismét nyílt terep lesz a célig...
Szántóföld, majd megint csak szántóföld, egy pici emelkedő, és előttünk Vác - igaz, a Duna azért még odébb van :)Bizony odébb, először le kell jutni a kettes út mellé - széles földút visz le az aluljáróig, onnan pedig aszfalt... Tetszik, vagy sem, a Naszály Vácnak az egyik, a Duna pedig a másik szélénél található, úgyhogy városnézés következik :-)
No meg lakott terület, úgyhogy leírást elő,
mert házak között könnyű elkavarni. A leírás rövid, lényegre törő, a
térképrészlettel együtt problémamentesen eljutok a Buszpályaudvarhoz,
aztán tovább, Március 15. tér, strand, Bazilika, Duna-part - ahogy írva
vagyon. Innen már látszik a rajt/cél sátor.A célban választhatok többféle színű oklevél, illetve többféle kitűző közül - ez azt is jelenti, hogy a "gyűjtőknek" mondhatni kötelező (másoknak meg ajánlott) többször visszatérni erre a túrára, hiszen a rendezés (szalagozás, itiner, díjazás) ár/érték arányosan nagyon jó, az útvonal a sok városi szakasztól függetlenül szép, és kényelmesen teljesíthető.
Az adminisztráció után még elfogyasztom a "szokásos" túramenüt - néhány szelet zsíros kenyér, savanyúság a menü, szörppel leöblítve, aztán irány hazafelé.
Track: Track_VACI_CSATA_20_2014_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)