Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. augusztus 9., szombat
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet,
mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia
kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most
nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat
igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi
keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán
csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy
ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána
még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS
megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől
visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag
balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján
maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :)
fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és
rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett
utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a
tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a
tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan,
ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor
járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan
fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a
Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem
alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően
egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a
következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán. 
Itt csak pecsételni állunk meg, de azért a képesfát van időm megörökíteni.Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...
A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.