Túrablog

Nem csak a technikai póló motivált, hogy időben nevezzek erre a futásra, hanem az eddigi két teljesítés felemás emléke: egy nagyon kellemes élmény, meg egy bokakimenős, célban nem igazán őszinte mosolyos másik.
Szóval időben neveztem, aztán beszereztem életem első igazi futócipőjét, mert érzem, hogy kéne a túrákon kívül is mozogni, ha nem akarok vénségemre teljesen eltunyulni :-D és vártam a rendezvény napját.
Nem bízva a véletlenre (meg a tömegközlekedésre) a rajtba érkezésemet autóval megyek - parkoló van, gyorsan felveszem a rajtszámot meg a dugókát, pici bemelegítés, aztán rajt.
Virágos-nyeregig igyekszem együtt menni a mezőnnyel - ez nagyjából sikerül is, mivel azt tervezem, hogy a S- kellemetlen szűk, bokagyötrő szakaszán inkább gyalogolok (meg félreállok a futók elől).
Aztán persze máshogy alakul, futók jönnek, és "húznak magukkal" - a tempó nekem is kényelmes, úgyhogy szépen, ütemesen haladunk a "mini" letéréséig.
Itt megállok egy picit, többiek el, én belesétálósan tovább. Aztán újabb "vonat" érkezik, megyek velük. A Kötők padjánál szigorúan gyaloglásra váltva, mert... Az itt előadott "műsorszámot" nem kéne megismételni...
Ahol a S- jelzés a Kálvária alatt jobbra tér(ne), ott mindenki egyenesen - utólag mondják, hogy ott volt a szalag - szánom, bánom, nekem sikerült az évek alatt berögzült vonalon követni a jelzést. Távban pár méter a különbség, majd valamikor megnézem, hova van mostanság festve a S-.
A Jegenye-völgybe lefelé szigorúan gyaloglásra váltok, kényelemes a cipellő, de a bokámra vigyázni kell. Lent órát nézek, számolok, kocogósan veszem a jól ismert sétányt a benzinkútig, aztán az emelkedőt is igyekszem tempósan legyűrni, igaz nem futva/kocogva, hanem a jól bevált botozós-gyaloglós módszerrel.
Már fent, a S- K- közötti szalagozott szakaszon tempós gyaloglásra váltok (tudom, terepfutó rendezvény, de túrázóként a "szintidőbe belefér" az erősebb), kényelmes két órán belüli idővel érek a Zsíros-hegyen lévő frissítőpontra.
A kínálat bőséges, a "májkrémes falatok, paradicsom" párost ismétlem néhányszor, aztán kapok egy palack izót, azt kortyolgatva indulok tovább.
A 3 óra úgy sem lesz meg, úgyhogy nyugodt, de tempós menetelés következik a Remete-hegyig. A meredek, sziklás ereszkedés lassan megy - szokni kell ezt a cipellőt még...
A Remete-szurdok végén a Budai Tájak rövid távjának van etetőpontja - szokás szerint dinnyével - nem akarom megsérteni :) a pont őrét, úgyhogy engedek a szívélyes kínálásnak, a csak elrohanó futók becsületét is megmentendő :-) fogyasztok a dinnyéből.
Aztán megyek tovább, hiszen az óra ketyeg, és az aszfalt amúgy sem a kedvencem, úgyhogy hamar túl kéne lenni rajta.
Ha hamar nem is, de csak végére érek, szalag, térkép, meg emlékek alapján "rutinosan" fordulok jobbra a Francia iskolánál, illetve balra az utca végén, ahol az utolsó lejtő után feltűnik a cél.
A célban dugok :) átveszem az oklevelet, a pólót, aztán megyek dinnyézni, pihenni, utána meg majdnem haza - ugyanis a Budapest kupa füzetemmel azért visszaballagok, ha már elhoztam, kérek bele egy bélyegzést :)

Jövőre? Remélem, hogy a FB-on írt fél mondat ellenére ismét jöhetek, jöhetünk - nem hiszem, hogy egy-két jó helyen elsütött kérésre ne lenne elég segítő az előkészületekhez, rendezéshez, no meg a pálya "lebontásához". Én szívesen beszállok az "asztal" túloldalán is, ha kell.

Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2014_szurt.gdb