Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. június 16., hétfő
Sajnos
a teljes táv logisztikája eléggé nehézkesnek tűnt, úgyhogy maradt a
rövid táv "délutános műszakban". Gondolkodtam autó plusz busz megoldáson, de a
menetrendet átnézve (a vonathoz csatlakozó busz Nagybörzsöny felé) a
tömegközlekedést választottam.
Kényelmes
vonatozás után sok ismerőssel besorakoztunk a buszhoz, ami kellemesen
meg is telt - itt találkoztam Jámborral és kutyájával.
Nagybörzsönyben
a malomnál volt a rajt, némi előzetes harapnivalót is kaptunk, vizet is
tölthettem, úgyhogy le a kalappal a rendezők előtt. Minthogy ez a túra a
"Börzsönyi kék" túramozgalom egyik szakasza, így gondoltam egyet, és
beszereztem a túramozgalom igazolófüzetét - a kimaradó szakasz meg
szépen megy a bakancslistára :-)
Nagybörzsöny csodaszép, csendes börzsönyi falu, kényelmes sétával igyekszem Jámbor után -
ő megállt lepényt falatozni, úgyhogy a településről kivezető emelkedőn
már együtt sétáltunk fölfelé. Többször előkerül a fényképezőgép, hiszen
nagyon takaros házak között kanyarog a jelzés - kanyarog, igen, tehát
nem a nyíl egyenesen haladó meredek utcán megyünk fölfelé - ezt szépen
mutatja a jelzés is. Rövid nyílt
terep után beérünk az erdőbe, aztán keresztezzük a völgyben futó
Farkas-völgyi patakot, majd enyhén emelkedő aszfalt kerül a talpunk alá
egy egészen szép állapotban lévő erdészeti út képében. 
Nem
sokáig örülhet a túrázó az majdnem szintben futó útnak - jól látható,
hogy hol kell jobbra letérni róla, hogy megkezdjük esésvonal-irányú
menetelésünket a mintegy 100m-rel magasabban lévő Koppány-nyereg felé.
És hogy ne legyen olyan egyszerű, a szint felénél, ahol az eddig
követett út meredeksége enyhülne, balra visz a jelzés egy picit
meredekebb ösvényre :-)
Ezt a
szakaszt - az aszfalt és a K+ becsatlakozása között saját tempóban tolom
- pulzusmérő otthon maradt, de szerintem bőven csipogna, mire felérek
:-) Fent lehet pihenni - meg matricát ragasztani, hiszen ez az első EP a
túrán.
Megérkezik Jámbor is, adom a
matricát neki is, ragaszt, majd tovább sétálunk a nyereg felé. Ott
szintén megállunk - ha már begyűjtöttük a rajtban a Börzsönyi kék
túramozgalom igazolófüzetét is, akkor rajzolunk...
Igen, a képen lévő
maszat helyén van az igazolókód, ha pontosabban érdekel, akkor a kép
adataiban ott van a GPS-koordináta, meg lehet keresni :-D 
Innen lefelé vezetett a jelzés, némi susnyással tarkítva, aztán
frissen jelölt ösvényen a Letkési-patakhoz is leereszkedtünk, hogy a
völgy túloldalán kikapaszkodva, meg egy plusz kunkort beletéve
visszatérjünk a régebbi nyomvonalra.Az út mellett jobbra egy szóró, amit közelebbről is megszemlélek, aztán a többiek után eredek.
Nem sokára ismét útvonalváltozás: a térkép szerint jobbra tartó leszürkített K- jelzés helyett fölkapaszkodunk a Széles-hegyre. Matrica, fotók, aztán tempósan lefelé, hiszen a többiektől alaposan lemaradtam.
Ez a tempós ereszkedés majdnem tévútra vitt - de a szembe jövő forgalom segítségével sikerült korrigálni. Szalag volt, persze, de egy-két szállal többet is megérdemelt volna talán ez az elágazás.
A társaságot a Pribék-tisztásnál érem utol, itt "emberes" pont üzemel: szörp, Pez cukorka fogyasztható - ez utóbbiból veszek egy csomaggal, aztán sétálok tovább, hiszen egy "tízes" még hátra van, és a vonat nem vár :)
Jobbra a Nagy-Galla, az elágazásban feszület és a túramozgalom ellenőrzőkódja - rajzolok, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mert a balra nyíló panoráma megállít - sajnos a fotók nem adják vissza teljesen...
Egy patakvölgy túloldalán húzódó egykori vasút nyomvonalához kapaszkodik föl egy nagy kunkorral a jelzett út, itt picit rám ijeszt az időjárás, úgyhogy erősebb tempót diktálva robogok végig ezen az egyébként nagyon szép szakaszon.
Az eső szerencsére csak ijesztgetett, de minden rosszban van valami jó - növeltem az esélyemet arra, hogy elérjem a korábban kinézett vonatot hazafelé :-)
Egy rövid aszfaltkoptatás után az utolsó méterek következnek - már ami a szintet illeti, hiszen távban még azért van nagyjából öt kilométer hátra, igaz, ennek a nagyobbik része nyílt terep lesz...
Persze ebben is lehet szépséget találni, de az erdőben jobban éreztem magam - talán az a fényes izé az égen, az teszi :-) Mindegy, megyek tovább, és várom a következő pont feltűnését.
Az úttorkolat után nem sokkal el is érem a Sukola-keresztet, matrica, túramozgalmi kód lerajzolása; három km, idő... No, akkor kocogjunk, bár az út minősége igencsak... Szóval nem bokabarát, na...
Szobra beérve keresem a szalagokat - megvan egy, aztán még egy - sínen vagyunk. Vagy inkább sín alatt, hiszen a vasutat egy aluljárón keresztezi az út.
Hol van már a cél...? Még egy kanyar balra, szalag a távolban, no még egy forduló jobbra, és feltűnik a célnak helyet adó vendéglátóipari egység.
Gyorsan elintézem az adminisztrációt - kitűző, extra díjazás, Börzsönyi kék túramozgalom, Cartographia kupa - aztán beváltom a kapott bónt egy nagyon finom rántott húsos szendvicsre.
Az órára nézve kényelmesen elfogyasztom, aztán irány az állomás, ahol vonatra szállok, és Jámborral meg a kutyájával Budapestig zötykölődünk.
Egyszerű, de nagyon jó rendezés, jól jelzett útvonal, szép táj - és persze bakancslistán a Börzsönyi kék mozgalom többi része, hiszen nem csak teljesítménytúra van a világon :-)
Egyszerű, de nagyon jó rendezés, jól jelzett útvonal, szép táj - és persze bakancslistán a Börzsönyi kék mozgalom többi része, hiszen nem csak teljesítménytúra van a világon :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.