Túrablog

Buda Határán - 50 helyett 25B

Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen időben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítéséről.

A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerűen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidőből még bőven volt hátra...).

Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebből bőven jutott -- majd a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentős vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedő a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevőit. K- K+ S-, némi "kötelező" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az első híd hűlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedőlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.

A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bő 200m, 1.6km-es távra a következő etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tőle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követően olyan komoly szint már nincs az útvonalon.

A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szőlőcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tovább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergős... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerős pontőr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kőbányába nem ért ki a pontőr, ergo nem kell bemenni.

A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontőr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kőbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kőbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem időzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövőket is visszafordítjuk.

Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedőkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi műút előtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.

Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az egyik udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik elágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!

Nemsokára ismét feltűnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal később a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentőt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitűző kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép őszibarack is kellette magát egy ládában.

Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as időnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövőre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az időjárásról meg nem a rendezők tehetnek...

Az alábbi beszámolót 2009-ben, a túra után követtem el. Sajnos azóta kiderült, hogy utolsó rendezés volt. A falasokk.hu-ra azért nem raktam linket, mert az oldal is megszűnt azóta :-( úgyhogy a "Jövőre..." kezdetű záró gondolat maximum egy privát túra erejéig lesz igaz 2010-ben...

Falasok(k) 50 -- harmadszor

Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentős részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tőlünk macskaugrásnyira lévő bevásárlóközpontban...)

Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenőrző- és frissítőpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendező, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen időben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dőreség -- pláne, hogy a rajtot követően Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.

A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezőn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belőle. Szarkavár előtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítőpont. Szerintem egyértelmű volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzést is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezető utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tűnjön a erős balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.

Seprűként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bő 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezők). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erősen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés ezen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerűen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetőség is ki lett lőve.

A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövőre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.

Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyűjtésével múlattam az időt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontőr, süti van, sőt az olahtamas által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.

Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévő frissítő- és ellenőrzőpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévő pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplő idő szerint pontot zárni: Egyszerűen képtelen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettőig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörű, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai turistaház romjai felé, ők meg jobbra, Nagykovácsiba.

A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkos ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszedem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb időben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!

Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idéző Ördög-Lyukhoz. A kedves pontőröktől pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyűjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínű szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idővel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett időben oda akarok érni a hátralévő pontokra. A frissítőponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi színes szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következő pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal később a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos nyereg felé, készítem a szemetes zacsit a szalagoknak -- a hűlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdő szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévő ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(

Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyősök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsőre beletalálok a piros körtúra megfelelő ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévő pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következő pontig "szűk lesz" az idő :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.

Innen még van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sűrűn meg-meg állok. A Nagy-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.

Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévő cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.

Jövőre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévő rendezők, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidő. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belső oldalán az ellenőrzőpontok felsorolása, koordináták, a követendő turistajelzés, illetve a nyitva tartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmű) áthúzva -- nem jutott oda rendező...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhető, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévő ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontőr srác, bélyegzek, érdeklődik, hogy előztem- e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévő pont előtt a szinte "kötelező" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetőnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdőben kellemes idő, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévő kalap. A következő pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegző lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepően hamar lent vagyok a műútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgőtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakon öntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ előtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokis pontra, a Z+ K körtúra kereszteződéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidő is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tőlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó őrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idővel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által őrzött pontot találok -- igaz, ő egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tőle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipőm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyőgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán: 6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtő... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom magam, és meg sem állok a Hármashatárhegyen lévő pontig, ahol már érezni a hűs esti szellőt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arra visz a jelzés, hősiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelzést követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhető ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dőltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitűző, emléklap, fincsi és sűrű gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíros kenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.

Köszönöm a szervezőknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószínű, hogy más napon nagyobb résztvevői létszám jött volna össze.

Úgy a rendezői, pontőri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékű, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövőre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítők között lenni.

A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitűzővel készültek a rendezők, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentős létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig.

Első pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az első pistagyanús lehetőség eliminálva. A következő pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a műintézmény nyitva, rövid, kellemesen hűs frissítő után indulok tovább, mert tudom, hogy a következő ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felőli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hűvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyarja most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzést váltunk, bár a S- azért kísér minket.

A zsíroshegyi pont előtt szinte kötelező a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, pontosabban zerge a túra jelképe...). Ezt követően pecsételés, majd a K- jelzést követve nagyszénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévő tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jön a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem ők bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz böjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevű műintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezítláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhető, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenő érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újabb területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva.
Innen csak pár száz méterre volt a következő pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendő leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej előtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit később frissítek saját készletből, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanilyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig.

A célban alkalmi kitűző, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idővel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...

A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meg hát egyszer élünk, belevágtam.

Előtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidőbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaladjunk ennyire előre...)
6:30-kor indulok, erős tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az első kört 1:50-es idővel sikerült letudni, közben rengeteg ismerős arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letudtdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetően, tuti, hogy az idővel nem lehet baj. Így is lett, jött a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erőteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtőztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.

Napközben (az első két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésű sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszínén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetőség.

A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.

A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsősorban a parkerdő miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölődött facsemeték mutatták, hogy itt azért két lábon járó állatok is előfordulhatnak :-(

Rövid bemelegítés a vasárnapra tervezett kissé őrültnek hangzó 5*12.4km-hez, avagy Sárga 18 (Nem vagyok Dorothy, és a célban sem várt Óz...)

A késői rajt miatt nem siettem, mindenképp délidőben, erős napsütésben abszolválandó gyaloglatra kellett számítanom. A gyors nevezést követően 11:50 került a papíromra.

Az NHH kaptatóján utolértem egy ismerőst, aki a 70-es távon indult, úgyhogy szépen, komótosan toltuk felfelé a kedves pontőrök által őrzött kilátóig. A továbbindulás előtt egy másik ismerőst "megóvunk" a sziklák közötti botladozástól :-) azaz utána szólunk, hogy a S- jelzés nem a kilátó mögött folytatódik :-)) A táv első buckája letudva, Szépjuhászné után jön a hullámvasút: fel, le, majd megint fel -- csak hogy ne egyben kapjuk a szintet, bár lesz még olyan is... Például a Virág völgy oldalában, Csacsi-rétig. Itt messziről érezzük a tűzgyújtási tilalom illatait :-)) füst és belevegyült bográcsos kaja érződik messziről. A pont jól elbújt, de megleltük.

Nagyszénászugnál fél literes, szerintem finom ásványvizet kapunk, majd kb. másfél km múlva a feltételes ponton (na ja, azért feltételes, mert a pont léte feltétele a túrának :-)) természetesen vannak, kapjuk a következő bélyegzést. A S- S+ elágazásánál jobbra megyünk -- igen, ez nem a Város Peremén túra, itt van még egy ep., kint a "csücsökben" a Huszonnégyökrös hegyen...

Az erdőből kiérve gyakorlottan fordulok jobbra, hááát... a szalag nem túl meggyőző, de legalább van... A következő pontig többhelyütt nagyon szép a kilátás, nézelődünk picit, majd zúzunk tovább, hiszen a 70-en indult kolléga kevesebb idővel gazdálkodhat... Pont, pont ott, ahol a s- jelzésen végigmenő túrán lennie kell, majd lejtő, ronda aszfalt, szalagok, csendes utcák... A csárdát nem is vesszük észre, csak megyünk... A gimi előtt ismerős mosolyog, mutatja, hogy hol kell bemenni... Udvar, folyosó, tornaterem... bélyegzések, szép oklevél, elegáns kitűző, (meg még egy, a "Tojás Sárgája" teljesítéséért) rámás és zsíros kenyér, meg limonádé, ez utóbbi saját készletből.

Bevallom, az itinert még nem olvastam végig, így arról nem mondok véleményt :) a szervezés, a díjazás a szokásosan magas színvonalat hozta, kedves pontőrök, visszafogott, de a nevezési díjjal összevetve korrekt szolgáltatás, egyszerű, jól követhető útvonal... A szervezők részéről, úgy gondolom ennél több nem is kell.

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.

Nofene, erről sem írtam beszámolót... Mentségemre legyen mondva, hogy a héten ügyeletes voltam, és épp, amikor hazaértem, csörgött az ügyifon, és bőven estébe nyúló - hogy is fogalmazzam meg finoman - munkahelyi elfoglaltságom volt...

Emlékeimben kutatva a túra szép volt, jó volt, habzsi-dőzsi, jó idő, 19,8km, 560m szinttel 3:42 alatt teljesítve.

A tervem: 8-kor indulva kényelmesen 2 óra alatt lezavarom a 10km-es távot,  behúzva egy újabb túrát a Budapest-Kupa teljesítéséhez. A valóság: 10 előtt nem sokkal nevezési lap kitölt, sorba beáll -- mint kiderült nem a 10, hanem a 20km-es távon indulók sorába. Ha már így jártam akkor a 20-as távon indulok :) mondom, és megkapva a bélyegzésre szolgáló lapot, illetve a térképvázlatot és útleírást tartalmazó lapot, és pontban 10:00-kor nekilódulok. Normafáig kocogósra veszem az iramot, hogy gyorsan magam mögött hagyjam az aszfaltos szakaszt. Bélyegzés után a múlt hét végén megízlelt meggylé után érdeklődöm a büfében -- sajnos nincs, úgyhogy egy rétessel vigasztalódom. Lefelé a zöld sávon borzasztó csatorna- és pöcegödör-szag terjengett egy darabon, így aztán lefelé is erős tempót diktáltam.

A következő pontnál mennék tovább a Z- jelzésen lefelé, de a pontőr hölgy szól, hogy balra, az aszfalton kell tovább menni -- azaz a Tündér-szikla és környéke kimarad az útvonalból. Z3 majd Z+ jelzés következik, kellemesen kocogható terep, úgyhogy ezt ki is használom -- 10:50-kor kapom a bélyegzést a Szépjuhásznénál lévő ponton. Egy rövid totó erejéig szusszanok, majd immáron a S- jelzésen indulok visszafelé. A Virág-völgy alján jelzésváltás a piros sávra, némi belekocogás, 11:30-kor már a Makkosmáriánál lévő EP-on frissítek. Innen Z+ jön, van benne egy csöppnyi :) szint, nem csoda, hogy fél óra kell a normafai pontig...

Bélyegzés van, meggylé a büfében nincs, úgyhogy ismét csak a rétest tesztelem... Kék körtúra, S+ kék körtúra másik ága kombó jön, majd pedig a P- lépcsője föl, az Erzsébet-kilátóhoz. Kilátót kihagyom, robogok lefelé az egyszer már meglátogatott szépjuhásznéi ponthoz. 12:35, pecsét, izólötty maradékának elfogyasztása, majd neki az utolsó emelkedőnek a S- jelzésen.

Sokan mennek toronyirányt az emelkedő után, én maradok a jelzésen -- picit talán hosszabb, de kényelmesebb úton jutok fel a csúcsra, hogy aztán a túloldalon lehessen lefelé robogni. A kisvasút keresztezése után jobbról jelzésalapok a fán, majd lejtő, Nagykovácsi út keresztezése, szalagozott befutó, cél; 3:15 a vége.
A célban reklámoklevél, reklámkitűző, zsíros kenyér -- ez utóbbit kihagyom, mert bent áll a vonat, amivel visszautazok a rajtba.

Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. Mivel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy több helyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg át lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a változatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstolása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.

A város peremén túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az első 25 beérkező díjazása függő érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 előtt már Hűvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy első generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem előre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp erős kocogás a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezők ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bőven ott értem az előző busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hűvösvölgyig gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás előtt fél órával (10:30) felérni -- lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontőr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idő... adminisztrálás ezerrel. A következő pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felől két hölgy, akik váltig állították, hogy őket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzőpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bőven a pont nyitása előtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenőkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégyökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsőszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémből készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az első 25 beérkező kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez műanyagból (piros, fehér és zöld színben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendő ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitűző megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerűen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három műanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fűszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk Renivel a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belső oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú turistatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek első teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelőni a poént -- már ami az első két komolyabb szintet jelentő emelkedőt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettőn, jelentősebb gőzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kőorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kő (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövőre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja előtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítőpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentős széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erős. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezőknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú ős Trabantot, meglepően szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentő kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kőhöz vezető, az utolsó jelentősebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitűző.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó választás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).

Téry Ödön emléktúra, 20km

Elején-végén kényszerűen aszfalttal súlyosbított az útvonal, elég durva szinteloszlással: a Remete-szurdokból kifelé kapjuk egyben majdnem az egészet -- utána komolyabb szintet csak a Nagy-szénásra való felmenetel jelent, közte pici hullámvasút, a Nagy-szénás után pedig kellemes lejtős útra kell készülni.

Nem siettem, nyolc után értem a rajtba, 8:15-ös idő került a papírra, egy igen gyors nevezést követően.
A K sáv aszfaltos szakaszán lehet csodálni az építészet remekbe (nem kevésbé remekbe...) szabott (vagy elszabott) alkotásait, illetve becsületesen betérni a templom felé -- nem csak becsületből érdemes egyébként, kellemes, nyugalmat árasztó a templom körüli park.
A Remete szurdok bejárata helyett picit hamarabb van az első pont -- úgy szólnak utánam az autó mögül...
A Szurdokban szép hóvirágok nyílnak, a patak -annak rendje-módja szerint- folyik, szerencsére van bedőlt fa, meg a kezemben bot, így az átkelés megy száraz lábbal.
Az egyensúly próbája után jön a terheléses próba: sikerül megállás nélkül kikapaszkodni a szurdokból, bár picit szuszogósra sikeredik a vége...

Kellemes, hullámvasutazós sétaút vezet innen a Zsíros-hegyig, itt-ott azért (kikerülhető) sárral.

A Zsíros-hegy utáni szakasz ismét aszfalt egy picit, meg lejt is, csak hogy a kék jobbos kanyarja után emelkedhessünk ismét, immár a Nagy-szénás csúcsáig -- közben megállva egy újabb bélyegzés begyűjtéséért.

Innen csak lefelé: A kék sáv jelzés nagyon szép útvonalon halad (Kőris-völgy, rengeteg hóvirággal) Piliscsaba határáig, ahol ismét aszfalton haladunk (kb. 3.7km) -- Vasútállomás, majd felüljáró, gyönyörű fenyőkkel szegélyezett utca, aztán befordulunk jobbra, majd cél (12:20). A célban oklevél, kitűző, plusz egy bón, amiért a célnak helyet adó vendéglátóipari egységben egy üdítőt (rostos gyümölcslé és buborékos üdítő is volt).

Kellemes túra, arányaiban sok aszfaltos szakasszal (sacc/kb. 7km körül). A táv/és szintadatok az itineren is ellentmondásosak, a Mapsource-ban összekattintva nekem 23.3km jött ki, ami reális.

Rajtba érkezés 9:30, egy óra várakozás, majd 10:30-as rajtidővel vágtunk neki a távnak Nagyondinnye kollégával. A várakozásban elgémberedett tagjaink kb. a Széchenyi-emlék körül kezdtek bemelegedni, szerencsére sem itt, sem a Kápolnánál nem kellett várakozni.
Normafához fölfelé gyalogolva eg fél falunyi túratársat előzünk meg -- jól is tesszük, Normafa mh.-nél csak 3-4 ember vár előttünk a bélyegzésre. Csillebércnél picit rosszabb a helyzet, viszont kapunk műzliszeletet :) Innen átbaktatunk a hegy túloldalára, hogy Disznófő után ismét visszamászhassunk :)
Virágvölgy állomásnál picit felmegy a pumpa: előttem ugyanis két srác Disznófőt kihagyva érkezik, mire a pontő... izé, bélyegzős leányzó menti a dolgot: "Majd oda úgy nyomom, hogy ne látszódjon a felirat". Az egy dolog, hogy valaki, valamilyen okból kihagy egy pontot, de hogy ezt "elkenni" a rendezők segítsenek neki... No mindegy, remélem, talán egyszer megértik, miért is tettem ezt szóvá. (Itt volt tea is, de kihagytuk...)
Innen leereszkedtünk Makkosmáriáig, csak azért, hogy felmászhassunk János-hegy állomás érintésével az Erzsébet kilátóig. Közben az eső is elkezdett cseperegni, úgyhogy a kilátónál a pont beköltözött a kilátóba.
A csepergő eső miatt (is) sáros volt a lejövetel, szerencsére azért ez az elfogadható szinten belül maradt. Szépjuhászné állomásnál is gyorsan végeztünk, hogy nekivághassunk a túra utolsó (előtti) emelkedőjének, föl, a Hárs-hegyre. Lefelé a Bátori-barlangnál eléggé sáros volt az ösvény, de balra kerülve sikerült esés nélkül abszolválni ezt a részt is.

Kis Hárs-hegy, Hárs-hegy állomás, Nagyrét -- szokásos útvonal, a pontokon szerencsére minimális várakozás, majd Villám "nagyon nem szeretem" utca (most beszélgetve mintha rövidebb lett volna) illetve Fazekas-hegy volt a "menü", desszertként még betértünk a múzeumba, majd cél, bélyegzés, sorakozás kajáért (sajttal töltött csirketallér rántva rizzsel és uborkával, plusz egy kis dobozos Sió gyümölcslé). A vége 4:25 lett, ami elég tűrhető idő, bár a végét picit ellazsáltuk -- de legalább lesz mihez képest tovább javulni legközelebb :-))

A rajtoltatás szokás szerint baromira lassan ment (az előnevezés  lehetőségét talán mégiscsak jó lenne meggondolni...), a pontoknál a tömeg miatt itt-ott azért előfordultak várakozások, de ebből a szempontból azért javuló a tendencia.
Amit még lehet dicsérni, az a túra végén az egyszerű, de ízletes meleg étel; remélem, a túra a pozitívumait megtartva még sokáig fennmarad, és talán a negatívumokat is sikerül majd egyszer ha nem is teljesen megoldani, de csökkenteni.

Beszámoló szintidőn belül :)

Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esői után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipőben. Normafa és környéke, meg az egész hegytető ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az első EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontőrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélő puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következő pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az időjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévő etetőpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bőven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következő ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de időben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról később jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedőjének. A kápolnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitűző, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítőknek.

Kizárólag a Budapest-kupa okán indultam ezen a túrán - a táj, az útvonal, a téli álmát alvó éjszakai erdő csodás volt, ráadásul inkább letaposott, futható hó jellemezte a terepet, úgyhogy ahol csak lehetett, belekocogtam/futottam, élveztem az erdő csendjét, a friss, hűs erdei levegőt, a lámpafény és az erdő sötétjének a kontrasztját.
Amit nem élveztem, az a túra elején a városi szakasz :) meg a vége után a 137-es buszhoz lefelé vezető erősen jeges út - a túrán nem, itt viszont zakóztam egy nagyot (egy darab lámpa rommá törve...).
A célban (Boróka büfé) fasírtot kaptunk kenyérrel, illetve forró teát.

Hála a nagyon jó terepnek 3:55 alatt sikerült végigmenni a kiírás szerint 23,5km-es távon, ami kerek 6km/ó átlagot jelent - remélem, lesz még lehetőség ilyen terepen téli éjszakai túrán résztvennem.

Hmmm... Nem találom a beszámolót, pedig emlékeim szerint írtam... Harmadik teljesítés, 4:23 alatt.

2008-ban 21 túra, két duplázós hétvégével. Első túra a Barlangtól Barlangig, utolsó a Fóti Somlyó lett. Legrövidebb a Hegedűs Róbert emlékséta, illetve a Halmi-dűlő (2, illetve 12,4km), leghosszabb Piros 50A (54.8km).
Leggyorsabban a Halmi-dűlő (7.52km/ó), illetve a Monoton Maraton (5.33km/ó) ment, a leglassabb a Buda Bércein túra (elvileg) 42.5km-én voltam, 3.86km/ó átlagot számoltam. Volt, aki GPS-szel 48km körülinek mérte, így aztán ez a túra kapta a legnehezebben abszolvált gyaloglat címet. Össz táv 683.6km, össz szint 21538m, azaz átlagosan 32.6km/1026m túránként.

A Hárs-hegyi hétvége, illetve (a tavalyi dupla helyett csak szimplán) a Barangolások a Dunazugban teljesítve, Budapest Kupa szintén.

A Fóti Somlyó teljesítésével a TTMR-ben elszámolható pontok 1000 fölé kúsztak, így ott is várható az ezüst minősítés.

A jövő évi cél...? Ha az idei táv/szint/túraszám közelítőleg tartható, akkor nagyon fogok neki örülni, bár úgy tűnik, hogy inkább családdal teljesíthető túramozgalmak éve lesz 2009.

Hogy is ünnepelhetné máshogy egy túraőrült :) a házassági évfordulóját, mint egy jó hangulatú túrával :) No, azért a dolog nem ilyen egyszerű: összeszámoltam a TTMR pontjaimat, és az jött ki, hogy az ezüst minősítéshez bizony kell még pár pontocska - de egyáltalán nem bántam meg ezt a gyaloglatot, pláne, hogy körtúraként a logisztikája sem bonyolultabb egy faéknél.

Reggel tehát komótosan elautóztam a rajtba - hivatalos rajtzárás előtt 2-9 perccel már az ismerősök köszöntésén is túl voltam :) Minthogy számomra ismeretlen terepre merészkedtem, a seprűk (G(Dzsí), Petami, Vagdalthús) társaságában indultam el. Térképvázlatunk volt, itinerünk nem nagyon (elfogyott...), seprű helyett meg jóféle gyümölcspárlatot hoztak a kollégák :) Szomjan tehát biztosan nem veszhettünk :)

Egyhelyütt sikerült 2-9 méterrel a kijelölt út mellett haladni, de egyébként becsülettel útvonalkövettünk, és szedtük a szalagokat - meg írogattuk a lapunkra a feltett kérdésekre a helyesnek vélt válaszokat.
A Fáy-présház előtt Gethe Lacival diskuráltunk a túrázók szövegértési  problémáiról: Sokan nem tudták dekódolni az "almát vagy mandarint" kifejezést... Nekünk sikerült :)

A présház túrógombócát nem hagytuk ki - a túratársak párlatügyi vizsgálatot is tartottak - én nem, minthogy a célból autóval kívántam hazajutni, méghozzá olymódon, hogy a bal 1. ülést foglalom el.

A röpke falatozást követően némi bizonytalankodással bár, de leértünk a tó mellé, aztán tovább mentünk, mentünk, mendegéltünk... Aztán egyszer csak ott volt egy cukrászda Mogyoródon :) Pont ott pont, meg csokitorta várt minket.

Innen már nem volt sok előttünk, felmentünk valami kilátóba, aztán már sötétedett, amikor beton, aszfalt, cél... 17:59-kor.

Minthogy erről a túráról sem írtam anno semmit, így a fentiekhez felhasználtam Vagdalthús és Kékdroid beszámolóját - köszönet nekik a jó társaságért!

Nem túra, hanem vezetett séta a Thirring-körutat végigjárva, Robira emlékezve...

Ezt a beszámolót anno "szintidőn belül" sikerült elkövetni a ttt.tr.hu oldalon...:

Második teljesítés beszámolója -- szintidőn belül :)

Hegedűs Robi emlékének szentelve nagyon szép időben, kellemes szintekkel tűzdelt, jól összeállított útvonalon túrázhattunk ma, mintegy ötszázan (én 9:10-kor a 466-os rajtszámmal indultam.). Ez a létszám a szervezőket is meglepte, 9 előtt már elfogyott a magukkal hozott bő négyszáz darab leírás/füzet, így aztán akik csoportosan érkeztek, azok egy itinerrel indulhattak útnak, akiknek így sem jutott, azoknak térképen elmagyarázták az útvonalat, illetve azt javasolták, hogy (az egyébként jól felkészült) pontőröktől is kérdezzenek bátran.
Bár sok a jelzésváltás a túrán, és több szalagozott szakasz is van az útvonalon, részben a tömeg, részben pedig a jól elhelyezett szalagok miatt szerintem az elkavarás lehetősége még leírás nélkül is minimális volt.
Az ellátmány a "szokásos" csokis pontokon túl a Hármashatárhegyen kiegészült banánnal és nagyon ízletes teával. Ez utóbbiból repetáztam, mert bár a tavalyi túrához képest kifejezetten enyhe volt az idő, de a finom, meleg teától csak elcsábultam.
A túra díjazása a teljesítés száma szerint változó színű nagyon szép fém jelvény, illetve a teljesítések számát feltüntető oklevél. (Sajnos az első teljesítőknek járó oklevélből is kifogytak, ahogy a célban hallottam, akiknek nem jutott, azoknak postázni fogják.)

A rendezés hozta az MVTE-től megszokott magas színvonalat, a minden várakozáson felüli létszámból (több, mint a tavalyi létszám duplájára készültek) adódó problémákat is jól kezelték.

A szervezőknek köszönet, a túráért, a terepen lévő túrázóknak meg hajrá, nem sok van hátra :-)

Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában 

Későn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idővel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit később konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig működik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthető túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredező fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévő kb. 40km-nek, egy-két ismerőssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergő záporocskát, egy srác elővesz egy esernyőt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyors lábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgő-falatozó túrázók (valószínűleg a 35-ös távról), a pontos idő 11:40.

Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.

A Szőke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.

Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerős arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, miből élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bő 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívem csücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenőt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsősorban pihenési céllal áll meg az emberfia...

Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)

Dobogókőn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még előttem van. Röpke soproni eredetű frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelő topictárs, aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.

Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erővel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként előkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- később még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerősítés gyanánt előveszem.

A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit később szembejövő forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál előbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esőbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdőben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána még egy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erősödik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.

Szép, a rövid távon teljesen jól követhető útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.

Úgy tűnik, 2008 őszén nem voltam beszámolóírós kedvemben - erről a túráról se nagyon találtam semmi feljegyzést, a teljesség kedvéért azonban kap egy bejegyzést :)
Az biztos, hogy szép útvonal, meg hogy első teljesítés - meg az is, hogy az oklevél olyan "sehova be nem férős", a díjazás pedig választható - én egy domborított rés "izét" választok - ha lesz időm, megkérdezem, hogy pontosan micsoda :) 23,6km, 700m szint, 4:35 alatt behúzva.

Újabb túra, amiről anno nem követtem el beszámolót - második teljesítés, 8:55 lett a vége (41,2km, 1460m szinttel), ami öt perccel jobb, mint 2007-ben.

NaHáT túra Mikoviny Sámuel tiszteletére (32,5km) 

Kicsit késve indultam, így csak 9:05 körül sikerült a rajtba érnem, ahol a kapun belépés után egy székre kirakva várta a résztvevőket a regisztrációs lapocska, amit -mire sorra kerül- kényelmesen kitölthet. A nevezés távonként külön asztaloknál történt, bár amikor én megérkeztem, a két rövidebb távnál álló jelentős létszámot épp terelték a 35-ös meg a nagyobb távok asztalai felé, hogy gyorsabban menjen a dolog. Nekem sikerült egy nagyobb csoport előtt nevezni a 35-re, így 9:15-kor elindulhattam a kék sáv jelzést követve. A rajtban kapott leírás több, mint részletes adatokkal szolgál a túra valamennyi távjáról, a közlekedési lehetőségekről, van benne szintmetszet, rendezői elérhetőség, meg az egyes túrák névadóinak az ismertetésére is sort kerítettek a szervezők. A térképvázlat, mivel valamennyi távot tartalmazza, csak vázlat, de ez a leírással együtt nem jelentett problémát.

A kék sávon fölfelé menni több, mint elégséges bemelegítés gyanánt, (a kilátás viszont csodálatos volt) viszont ez az ára annak, hogy a szint felét az első szakaszon letudja a túrázó, és utána egy kellemes séta legyen a túra -- kivéve az utolsó szakaszt, de arról majd később... Gyerekcsapatok előzgetése után a Szent Mihály-hegy nyergénél megkapom a második bélyegzést (az elsőt a rajtban), és még egy pici emelkedő után a kilátónál lehet gyönyörködni a tájban. A kilátóban csak azért nem, mert "telt ház" van.

Innen Zebegényig lejtő, a sárga-sárga háromszög elágnál (épp jókor...) utolér egy kollégám, aki az 50-en indult futva (jóval utánam persze), és útbaigazít.
A Trianon-emlékműtől szépen kiépített gyalogos szerpentin visz le Zebegénybe, kár, hogy sokan ronda eróziót okozva levágják a kanyarokat, és a gyerekeiket is erre biztatják... Tökfejek. Már nem ők, hanem amit Zebegényben látunk, ugyanis tökfesztivál zajlott éppen. Nyúlfarknyi nézelődés, majd (a túratársak között végzett nem reprezentatív felmérés alapján) gyakorlatilag kötelező rétesezés a Zebegényből egy hangulatos macskaköves utcán kifelé tartó zöld jelzésen. A zöld sáv nagyon szép helyeken vezet, többször átkelünk a patakon, látunk szépen lekaszált réteket, amik terítve vannak az őszi kikerics virágaival.

Törökmező halastó előtt, ahol a zöldbe balról becsatlakozik a kék sáv, érkezik egy túratárs, aki már visszafelé tart - ő ma már másodszor jár itt, vele sétálok be a halastói ep-hoz, ahol jelentős számban tornyosulnak a zsíros kenyerek lila hagymával, illetve folyamatosan készül és kerül poharakba a tea. Egy apró gond van csak: aki pucolja a hagymát, az pecsétel, gyakorlatban csak kényelmetlen (neki), más gondot nem okoz.

A tó mellett szééép hosszú szalagokkal jól jelzett ösvényen kell haladni, egészen a piros sáv jelzésig, közben megmászva egy apróbb dombot. A piroson továbbhaladva a Kis Hanta patak EP következik, majd rövidesen az ep-n is előre jelzett elágazásnál balra fordulunk, a fonódó piros és sárga sáv jelzést követve, egészen Kóspallag központjáig. Itt is van része az embernek patakon való átkelésben, de mindegyikről elmondható, hogy köveken, farönkökön gyakorlatilag száraz lábbal megoldhatóak.

Kóspallag után kék sáv, majd az útelágazásnál ep, kapok egy bélyegzést meg egy almát. Némi aszfalt után a kék a magasba tör, megyünk mi is... Néhány biciklis húz el, majd ismét nyugalom tölti be a gyönyörű őszi erdőt. Nemsokára elérjük a túra picit problémás szakaszát: a kék ugyanis egy réten halad keresztül, és bár a rét közepén egy nagy fán ott a jelzés, ráadásul a földút is jól jelzi az irányt, nem szemben, hanem a kijártabb földúton jobbra tartva, a rét nagyjából legtávolabbi pontján jutunk be az erdőbe, és találunk újra jelzést. Néhány csipkebokron kívül semmi nincs, így festeni nem nagyon van mire, odafigyeléssel, vagy gps-sel nem jelenthet problémát ez sem.

Rövidesen ismerős szakaszhoz ereszkedünk le: a zöld sáv jelzésen vagyunk ismét, és a törökmezői halastó következik. Zsíros kenyér, tea igény szerint, majd "némi" emelkedő (csak hogy el ne felejtsük, hogy a Börzsönyben vagyunk...) a turistaházig. Jelzésváltás a kék sávra, hullámvasutazó, általában széles úton érkezünk el egy kellemetlen lejtőhöz, szerencsére a talaj épp csak annyira nedves, hogy elég puhán tompítsa a lépéseket.

A lejtőnek persze megkapjuk a böjtjét: Köves-mező előtt egy rendes emelkedő, két létrás kerítéssel spékelve... Mindkét létra mellett ki volt bontva a kerítés, de a ruhám épsége miatt inkább létráztam, bár nagyon nem kívántam már...

Kövesmezőnél szalagok mutatják az utat, egy emberes lejtővel indítva, majd beérve a faluba még kb. 1300 méter, és beértem a célba. 7:30 perc, frissen készült kitűző, választható színes oklevél, szóda, szörp, zsíros kenyér lila hagymával, illetve parizer az ellátmány a célba érőknek.

Rövid falatozás, majd négy túratárssal autóba ültünk, és hazajöttünk.

Szervezés, útvonal, pontőrök, rendezők hozzáállása jeles, mivel pedig az időjárás is kegyes volt, így egy újabb túra, amire jövőre is el kell jönni, mert nagyon-nagyon jó túra volt.

Nem siettem el az indulást, bár korán függőleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erős túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsőházból -- esőt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítők listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kőbánya előtt/után követendő saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettőt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendő jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezői elérhetőség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidővel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az előbbi esőben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörővasutasok (igen, akik még az úttörővasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörőnótát...
Az első jelentésbe illő esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük őket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó előtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Később visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sőt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az időmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles időben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az első barátságos "M"-betűt, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedő ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követően fenyőfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betűvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellő odafigyeléssel jól követhető, tavaly óta úgy tűnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betű szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedőlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200 méterrel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba eső "műintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafőzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltűnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bőven beleférek az első szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szemből, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyőknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtőzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kőbányához (meg azon túl...) vezető szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettőkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenőnél lévő következő ponthoz eljussak időben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerű: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerős útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérővel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó előtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszőlősre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a főúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvő volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit később már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkező túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner első oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függően változik picit (a "Természetbarátok turista egyesülete" felirat háttere más és más színű), úgyhogy jelvénygyűjtőknek is kifejezetten ajánlott :-)

A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait idén is a MÁV-ra bíztam: 7:40-kor indultunk a Keleti pu.-ról -- a vonaton egy kedves túratárssal beszélgetve gyorsan eltelt az idő Tatabányáig. Elkolbászolás nem volt, ellenben egy menetben fel a turulhoz igen, így 9:00 került a nevezési lapra rajtidő gyanánt. Az útvonal a szokásos, így az itinert az egész túrán ki sem nyitottam, mentünk a "megszokott" útvonalon.

Laza sétával bőven két órán belül elértünk Vértestolnára, ep. a szokott helyen, a szokásos privát frissítéssel :-) Társaságunk picinyt hízott, tempónk picit fogyott, de az előbbinek hála kellemesen csevegve menetelt e remek egylet felfele.

Néhány kerítés plusz létra, meg egy kellemetlen susnyás tarkította út után végre ismét erdőbe értünk, majd nemsokára bányahegy következett, ahol sport szelet, szörp, meg persze bélyegzés várta a hosszabb távon indulókat -- a rövidtávosokat meg a cél (meg pár km gyaloglat a legközelebbi településig/tömegközlekedési eszközig.)

Innen kékültünk, majd a kék háromszögön törtünk fölfelé a Gerecse-tetőre. Nos, nem hiányzik a Gerecse-ötvenből ez a szakasz :-)) Az emelkedő majdnem tetején hosszú kerülőre kényszeríti az erre tévedő turistát egy kerítés, amit még némi fák között haladó ösvény követ. Hozzá kell tenni, hogy nagyon szépen és jól jelzett az útvonal.

Sajnos a tavalyi szedres terület, meg úgy mindenestől a tető fele le lett kerítve valami randa kerítéssel, úgyhogy picit lentebb, a mobilos torony mellett rendeztem komolyabb szederszakmai megállást. Kicsit odébb egy dobozkát is levadásztam, maj a többiek után iramodtam a szebb napokat látott aszfalton.

A kék háromszög-kék sáv találkozás picinyt benézhető, de az emlékek bevillantak, és a helyes irányba (jobbra a susnyáson át) próbáltam igyekezni, bár ez a szakasz elég hosszan nem éppen alkalmas a gyors tempóra.

A következő ep. Pusztamaróton volt, itt ismét ismerősök, bélyegzés, meg két óra a tavalyi időmig, így elköszöntem, és megpróbáltam erős tempót diktálni fölfelé a piros sávon. Ez sikerült is, az unalmas kerítés mellett bele-belekocogva sikerült kb. egy óra alatt elérni a mélyút kezdetét, ahonnan gps szeint 3.6-3.8km volt csak hátra. A tavaly emlegetett nyílt terep (rét) túloldalán jól láthatóan fel volt festve egy fára a piros sáv jelzés nyíl alakban, úgyhogy elmondható: az egyetlen kritikus pontot is kijavították. Meg úgy általában azt tapasztaltam, hogy nagyon szépen, jól jelzett az összes út, jórészt frissen felújítottak a jelzések.

A vége 7:10 lett, így sikerült a tavalyinál jobbat menni, szederszezon okán meg rengeteg szedret enni, a vonat indulásáig megy a volt pizzéria helyén működő boltban dobozos "üdítőt" venni. Ennyi. Jövőre, ha minden jól megy, megcélozom a harmadik teljesítésért járó kitűzőt -- az ugyanis a teljesítések számától függően változik.

2008.08.19-20, azaz éjszakai verzió -- második teljesítés 

Bő egy óra, míg kertek alatt, hegyen át sikerül a városon keresztüljutni, a Hűvösvölgyi út egy rémálom, mintha gyalog menne az ember :-/

Sorállás a szokásos, bár 3-4 asztalnál lehet nevezni, így gyorsan meg -- igaz, egy fontoskodó ifjú titán picit felidegesít -- majd belejön, reméljük.  Ő valami százötven emberről regél, hogy annyian vannak a szervezők összesen...

A nevezési díj kevesebb, mint a "túrabibliában" szereplő összeg, cserébe nincs frissítés menet közben, és a végén is "csak" virslit kapunk -- de ne szaladjunk ennyire előre. Vonat visszafelé 1:20 és négy óra valamikor indul: rajtidőm 8:20, azaz mindennel együtt a nappalin elért időnél jobbat kell mennem.

Kocogósan indulok, a Fazekas-hegyre a leágazást nem vétem el, a forgalom a csúcson - csúcson, de legalább gyorsan megy a bélyegzés. Időadat a pontkartonra kerül, ha jól láttam, az igazolólapra nem -- majd néhol felírom magamnak.
Villám utca lefelé -- aki nem ismeri, hogy merre, annak tényleg jól jöhet a tájoló, mert jelzés egy szál se -- szokás szerint.

A Nagyréten ismét megálló (A túra minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll...), majd sárga körtúra, sárga (bár itt a leírás alternatív útvonalat is megenged, így vannak, akik a jelzetlen levágást veszik igénybe), és máris a Hárs-hegy állomásnál járunk és állunk.

Innen a Kis Hárs-hegyet célozzuk meg, ahol sorállás fogad, de aránylag tempósan pecsételnek/jegyzetelnek a pontőrök. Egy újabb iramodással a Kaán Károly kilátó, és a mögötte elbújt EP következik, előtte egy ismerős köszön rám, sajnos néven nevezni nem tudom. A folytatásban a tömeg a "szokásos" rövidítésen vonul lefelé -- ez egyébként eléggé bokatörő szakasz így éjjel. Már ismét a sárga sávon tzh és krysta mellett vágtáznék el, ha nem szólnának utánam -- valahogy sötétben, hátulról nagyon rossz a felismerési arányom...

Szépjuhászné állomáson a bélyegzés mellett vizet veszek, majd indulok tovább, immár a piros sáv jelzésen. A János hegyre fel a kunkorokat többen levágják -- nem nagyon nyernek vele, a hegyoldal meg pusztul tőle...

Az Erzsébet-kilátónál lévő pont után maradok a piros sávon, és nem megyek vissza az aszfaltútra, így némi lépcsőzés következik. A letérés után egy dohányzó apuka mellett megyek el (minek megy a természetbe az ilyen, pláne kicsi gyerekkel...?), aztán ismét lépcső: János hegy állomás következik.

A piros jelzés eleinte a széles úton halad, majd jobbra letér -- nagyon szép kapujel mutatja, csak a megerősítés van picit távolabb, itt egy igen rövid csoportos hezitálás következik, majd megyünk tovább.

Következő megálló Makkosmária, leírás szerint nagyjából féltáv, idővel jól állok (2:20 körül), így némi ücsörgés is belefér.

Virágvölgy állomásig kényelmesen emelkedik az út, a pihenő után tempósan megyek fölfelé. Virágvölgy állomásra épp befut egy vonat Hűvösvölgy felől, elkapok néhány kispistázós mondattöredéket :-/ No mindegy. Itt találkozok Nagyondinnyével és Jámborral, és többé-kevésbé együtt haladunk tovább (Disznófő után fölfelé sikerül előrerohannom és elkavarni, de a Normafa mh. utáni letérés előtt már ismét együtt megyünk.)

Átkelünk a gerincen, majd leereszkedünk a Disznófőhöz, hogy visszakapaszkodjunk a normafai buszmegállóhoz -- itt sikerül tovább a zöld sávon maradni (tömegvonzás :-)), úgyhogy gyalogolhatok vissza.

A székelykapun áthaladva három út áll előttem, melyiken induljak, jön a kérdés: a bal szélsőn nem, mert tavaly azon sikerült az aszfaltúthoz visszajutni, a jobb szélső a Z+ maradjon a középső, emlékeim szerint tavasszal itt jöttünk fölfelé. Nyert, ugyanis rövidesen elhaladunk az útvonalleírásban említett oszlop mellett.

A vasút mellett balra fordulunk, némi botorkálás az űrszelvényben (khm...) meg mellette Csillebérc állomásig. Itt üres sörös dobozok az asztalon, móka, kacagás, meg szórakozás a hangbemondással (khm-khm...).

Normafa állomás következik, utána pedig a túra talán leginkább kavarásveszélyes pontja, de a gázos szerelvényeket jelző táblák a kerítésen a helyükön vannak, és utána rögtön ott a csapás balra befelé a dzsindzsásba. Tényleg csapás -- gyakorlatilag egy bokatörő vízmosás van az ösvény helyén, de sikerül ezt is megúszni.

A völgy aljában előbb jobbra kell tartani (a kerékpáros ugratóknál), majd az elágazásnál balra tartva hamarosan elérjük az utolsó emelkedőt, ami a kápolna érintésével az OMK alatti rétig szerpentinezve halad.
A kápolnánál gyors pecsételés, az OMK alatti réten ismét némi tanakodás, aztán jobbra be a fák közé, sacc/kb. megcélozva a Farkasvölgyi út végét.

Nyert! első nekifutásra eltaláltuk, melyik bokorcsoport alatt ér ki a rétre a Farkasvölgyi út, így immáron kivilágított aszfalton lehet robogni a Széchenyi-emlékig. Itt az aszfalton jámbornak sikerül megtalálni egy randa kátyút, aminek következtében térdével illeti az aszfaltot, de komoly baj nincs, megyünk tovább.

Itt dohányzó pontőr fogad, majd nem a megszokott útvonalon, hanem jobbra tartva, majd balra föl egy lépcsőn vezetett az utunk.

A célban pici fejetlenség, bár legalább négyen-öten állnak az asztal túloldalán, és igyekeznek mindenkivel egyszerre foglalkozni. Bélyegzek a Budapest Kupa igazolófüzetbe is, majd önkiszolgáló módon nyakon ragadok két szeletke kenyeret, meg egy adag virslit, némi mustárral, és irány a vonat. Saját mérés alapján 4:45 az időm, ami jobb, mint amit tavasszal csináltam -- ez betudható annak is, hogy most a pontokon sokkal kevesebbet kellett sorakozni pecsételésre várva.

A vonat végül is némi késéssel indul, a kilátópontokon nem, de az állomásokon megáll. Nem meglepő módon sokan szállnak fel útközben is -- igen, ez nem első bálozóknak, vagy a Budai hegyeket csak hírből ismerőknek való, rengeteg a jelzésváltás, több jelzetlen szakasz van benne -- ilyen szempontból nem egy könnyű túra.

A hűvösvölgyi állomáson a peron alatti átjáró zárva, nekivágunk, és áthatolva a sövényen igyekszünk lefelé, közben bemutatom, hogyan kell zéró idő alatt hasra vágódni -- nem mondhatnám, hogy önszántamból teszem, viszont megúszom némi horzsolással, meg a ledes lámpám rommá törésével :-(

No, egy újabb túra, amiről nem írtam beszámolót :-/ Annak ellenére, hogy első teljesítés volt, az útvonal jórészt ismerős jelzéseken haladt.  A száraz tények: 32,26km, 910m szint, 7:45 alatt teljesítve.

Falasok(k) 50, seprűként 

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprűként teljesíthettem a távot. A seprűségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerősök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az eső sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló egyik futó még az első pont előtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.  Sebaj, a lényeg, hogy előttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegőből mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprűként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentősen csökkentett mennyiségű szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontőr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás előtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó időben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg finom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerősnek nevezhető útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontőröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: ők jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak később jött, előbb egy kissé csoffadozó futó ért utol, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögről, és itt ért utol. A titkos ep-on ő felírta a számot, én meg írtam egy időt az itinerére, ő robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhős időre való tekintettel a szédelgős csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje előtt értem, majd némi nosztalgiázást követően a pontőrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még előttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces előnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyűgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tűnt, az EP-nél némi erőgyűjtő beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedője előtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövőben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtől az eső által kimosott fehér szalagok begyűjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy műzliszelet volt az ellátmány az ismerős pontőröktől, akiktől elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyűjteni -- a pontőrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévő szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkőtől lefelé egyébként sem könnyű a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben előszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelő ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerős volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontőr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hűvösvölgyi útig. A gyalogos átkelőn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követően egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezető gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontőrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyűjtött bélyegzők/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitűzőjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.

Szinte csak a poén kedvéért indultam, bár a HHH (Hárs-hegyi hétvége), meg a Budapest Kupa teljesítésének is része a túra valamely távja.

Pénteken este 7 körül indulva igyekeztem minél több kört lámpa nélkül megtenni, így a 14 kört végül is 7+7 megosztásban teljesítettem: Az első két óra alatt öt, majd még egy óra alatt két kört nyomtam le, ezt követően átvedlettem botos-gyalogolós turistává, és a maradék hét kört lazán, öt óra alatt húztam be, gyengusz tartalék-tartalékja lámpám miatt itt-ott mások fényén potyázva picit.

Jó volt, szép volt, és ezen felül természetesen kellőképp agyroggyant is :-))

Új év, a tavalyitól eltérő útvonal, családias túra, 39 nevezővel, kiírás szerint bő 42km-es távval...

Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külső végállomása van -- a http://ttt.tr.hu/ oldalon szereplő kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdőalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidő végét -- még vártak vonattal (nem) érkezőkre (tipp: ők a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fő indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azért is" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)

A Zsíros-hegynél kérdezősködtek nálam három korábban indult túratárs felől, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az időközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tűnő irtásban halad -- a jelzést "viselő fák is a fűrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok időt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdő szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett előnyük még bőven a lovarda előtt elfogy.

Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgőtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövőknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa előtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.

Kék körtúra jelzésen a libegő felső állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsőn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, színpad, élő zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idő 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hűvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtől...), így mindketten kiszálltak.

Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az időmet -- szűk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékműig szinte meg sem állok a S- jelzésen.

Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késő indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))

Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhető könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyőgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidőben történő beérkezéssel kapcsolatban, de azért erőteljesen nekidurálom magam, és az idő szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármashatárhegyre.

A feketeleves ez után jött: A K- szűk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bő 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergődjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidő lejárta, de innen már nincs sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtő, némi aszfalt, cél...

A célban első dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikás krumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitűző mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-szel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-szel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikás krumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.

A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szűkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.

Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezők (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).

Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-szel.) Erre a 11:10-es idő nem is olyan rossz.

Jövőre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezők, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükkösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.

Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es.

Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkező irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelő társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévő etetőpontig, ahol a tavalyról megismert mennyiségű és minőségű (kellőképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következő szakaszon, egészen a Muflon-itató előtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentető" lejtős aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérő kékről egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévő kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévő fán feltűnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhető volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fű, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörű völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utolért egy idősebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház előtt: nem a beérkező zöld sávval szemben, a bokrokkal benőtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobb minőségűn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) később feltűnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy előre rohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de időben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglőt három megkérdezett közül kettő nem ismerte :-(
A főúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevű "műintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idővel, így a hely fizetős szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltűnő jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenőnél egy pihenő fiatal pár -- ők is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal később utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következő EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erőltetett menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborékos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogadtam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítőre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsősorban a szervezőknek kedvezően elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelő, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erőforrásaink jó beosztására.

Rövid túra, rövid beszámoló (merthogy a TTB-s beszámolót ír, ha még nyúlfarknyit is, túrafertőz, és nem rövidít -- legfeljebb annyit, amit senki sem vesz észre :-)).

A túra kifejezetten nem koránkelős, így nyugodt reggeli készülődést követően elautóztam a rajthoz, ahol sikerült kényelmesen leparkolni. A sportkastély egyik oldalán tömeg, fiatalok és rengeteg dohányfüst -- ez a rövid szakasz volt a túranap egyetlen negatívuma, a másik oldalon hosszú asztal, mögötte/körülötte jól ismert arcok. Kedves fogadtatás, gyors nevezés, majd itiner-olvasás következett. Az eleje aszfalt -- na jó, ezt hagyjuk gyorsan magunk mögött, gondoltam, és kocogósra fogva a tempót elindultam, hála a hossz rövidségének, mindenféle csomag nélkül, a kapott papírral a kezemben. A belekocogás olyan jól sikerült, hogy a pingpongasztalig nem is nagyon hagytam abba :-)
Onnan némi lassítás az erdei tornapálya ösvényén, élvezve a szép környezetet és a jó időt. Egy szakaszon oda-vissza azonos az útvonal, de ez nem igazán jelent gondot, elég széles a gyalogút, így kényelmesen lehet haladni. Visszafelé ismét erdei tornapálya, rommá tört táblákkal, aztán suhanás egy betonkerítés mellett (jó közel, hogy dörzsöltek legyünk :-)). Murvás út, majd egy újabb, ellenkező irányban már bejárt szakasz, szemben egy valahonnan ismerős leányzó fut, én épp sétálok, köszönünk egymásnak, majd jön a pingpongasztal, kedves ismerős adja a bélyegzést -- innen az idefelé megismert úton vissza a rajt/cél-ig. Laza talaj itt-ott, majd aszfalt, már nem rohanok, 2 órásra terveztem, bő másfél lett a vége, meg egy szép emléklap, kitűző, zsíros kenyér, szörp, és egy újabb teljesített túra a Budapest kupához.

Kedves szervezőgárda, szép, kényelmesen bejárható útvonal, ötletes és tetszetős bélyegzők a pontokon -- jövőre családdal jövünk :-)

---

2010-ben, miközben a blogot rendezgettem, került ide az alábbi megjegyzés:

Két megjegyzés... Az egyik, hogy a következő évben, azaz 2009-ben H60-ra mentem, természetesen család nélkül (öt kör ezen az útvonalon a'la Monoton Maraton). A másik, és talán fontosabb dolog, hogy időközben (Piros 50, felfelé a Kevélyre) kiderült, ki is az a "valahonnan ismerős leányzó" - azóta sokat mentünk együtt, remélem, még sokáig koptathatjuk együtt a bakancsot Pannival.

Gerecse50, első teljesítésként light-os, vetkőzős-öltözős és fotózós megállásokkal tarkított gyaloglással 10:05-alatt behúzva.
Óriási tömeg a rajtnál, rajtidő (is) a túrázók becsületére bízva (nem tetszik). Városi szakasz bemelegítésként, utána erdő, tömeg, előzgetések -- nem látszott a tömegtől az erdő :-) Az első órákban csepergett az eső, de --még-- nem okozott dagonyát, az csak Tardos után volt, kisebb-nagyobb mértékben. A megdvehagyma finom, nagyon-nagyon finom, friss kenyérrel, felvágottal fogyasztva pláne -- voltak, akik szatyorszámra gyűjtötték, én csak szendvicseimbe rámoltam be néhány zsengébb levélkét.

A Bányahegyre felvezető szakasz kellemesen lihegősre sikeredett, hála a napsütésnek, sár nem volt, így csúszkálás sem. Ekkor már nem hiányoltam a túrából a Gerecse-tető megmászását :-))
Sajnos a "Vértestolna utáni műútra kéken lejutni" feladat sokaknak meghaladta a képességét, és toronyirányt ment a tömeg a zabapontra -- mindenki magát csapja be és kész... A zabaponton hagymás- és sima zsíroskenyér plusz szóda (igazi, ballonból) volt az ellátmány, majd séta, séta, séta, EP, séta, autópálya zúgása... EP, Panoráma út (de jó is az aszfalt melletti füves részen gyalogolni...), Turul, EP, lépcső, lefelé... Előzetes félelmeim alaptalanok voltak: simán, a térdeim ellenkezése nélkül lent voltunk a házak között. Biztatás egy gyakorlóban bicegő túratársnak (stilszerűen erőt egészséget felkiáltással), majd még egy kevés aszfalt, gyors öltözés az eleredő eső miatt, majd cél, jelvény csak egyféle (sebaj, első teljesítés) van, majd jövőre remélem lesz másfajta is :-))

Jó: Itiner, pontosabban kartonra nyomtatott színes térkép, szép jelvény, elfogadható szinten kezelt tömeg. Kevésbé jó: Tömeg. Nagy tömeg. Sorbanállás itt-ott. Tanulság: EP-k előtt érdemes a nagyobb csoportokat megelőzni.


2010-ben raktam össze először a blogot, akkor írtam...:

Most, amikor a blogot szerkesztem egybe teszem hozzá, hogy most már sajnálom, hogy az itt megismert túratárstól lemaradtam - lehet, sőt biztos, hogy sokkal jobb időt mentem volna... No mindegy. Azért 2009-ben a Bia 25 kapcsán jó volt újra találkozni :)

Kellemes időben, utolsók között neveztem a túrára (ha jól tudom, 95-ös volt az utolsó rajtszám), majd pedig néhány túratárssal együtt buszra szálltunk, és az Alsó jegenye-völgyig kibuszozva kezdtük a gyaloglást. Pár méter után megállított minket egy idős úr, hogy meglepje a kis csapatot egy bélyegzéssel, meg egységesen 10:30-as indulási idővel. Egyik társunk majdnem elkavart, ugyanis az évekkel ezelőtti szöveg (a buszmegálló után 100m-t megyünk előre, majd...) alapján indult el, de sikeresen rátalált a helyes útra. (Időközben beszúrtak/áthelyeztek buszmegállókat, jó lenne helyesbíteni az itinert...).
A csapattól geoládázás okán lemaradtam egy picit, de bőven volt időm behozni a lemaradást az Újlaki hegyen lévő EP-ig. Itt biztatásként elhangzott, hogy idén is a tavalyival azonos lesz a díjazás. A vadaskertnél egy őz keresztezte utunkat, remélem, nem zavartuk meg nagyon.
Hűvösvölgynél EP (ellátmány: dió, egészben), plusz a kihagyhatatlan lángos (forralt bor a kellemes időre való tekintettel kihagyva). Ismerős útvonalon, kisvárosi forgalomban fel a Nagy Hárs-hegyre, csak azért, hogy a túloldalon leereszkedve a vasúti átjárónál újabb bélyegzésért megállhassunk.
Dorothy nyomában (Gy.k.: (The wizard of Oz) a sárga úton hullámvasutaztunk tovább, itt-ott EP-k, a kapott bélyegzések nyomán kezdett kirajzolódni az A3-as lap szélén a "peremén" felirat... Budaörs határában sajnos sikerült az egyetlen "benézhető" kereszteződést benézni, és a Felsőszállás úton balra fordulva "pistázni". A helyiektől útbaigazítást kérve kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, ami azért picit vigasztalt. A célban oklevél és kitűző, meg néhány kocka csoki várt minket.

Az itinert jó lenne frissíteni, meg némi bejárás sem ártana (sokan, nagyon sokan benézték az ominózus elágazást...), és kár a túra vonzerejét növelő függő éremért is...