Túrablog

Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fűszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk Renivel a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belső oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú turistatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek első teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelőni a poént -- már ami az első két komolyabb szintet jelentő emelkedőt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettőn, jelentősebb gőzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kőorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kő (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövőre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja előtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítőpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentős széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erős. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezőknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú ős Trabantot, meglepően szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentő kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kőhöz vezető, az utolsó jelentősebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitűző.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó választás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).