Túrablog

A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...

A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meg hát egyszer élünk, belevágtam.

Előtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidőbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaladjunk ennyire előre...)
6:30-kor indulok, erős tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az első kört 1:50-es idővel sikerült letudni, közben rengeteg ismerős arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letudtdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetően, tuti, hogy az idővel nem lehet baj. Így is lett, jött a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erőteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtőztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.

Napközben (az első két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésű sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszínén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetőség.

A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.

A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsősorban a parkerdő miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölődött facsemeték mutatták, hogy itt azért két lábon járó állatok is előfordulhatnak :-(