Túrablog

A nápolyi és a bélyegzés után indulás tovább, Dömörkapu felé - fölfelé tehát az egykori turistaház mellett, aztán a sarkánál jobbra, a magas fűben, át az erdei úton...








Track: Track_VASAS_MARATON_2013_szurt.gdb

Az itiner mellé kapunk egy tájékoztató füzetet a rendező egyesület tevékenységéről - belelapozok, sok jó és támogatásra érdemes dologgal foglalkoznak, akit érdekel megtalálja őket a http://www.cske.hu/ oldalon.

Mások is sétálnak, túráznak, kirándulnak - egy anyuka "küzd" a P- lejtőjén (nekünk emelkedő) az amúgy terepképes, nagy kerekű babakocsival - segítek lefelé, addig legalább a lányok felérnek, meg szusszannak egyet :-)
Az idő nem szorít minket, így aztán a nyeregből teszünk egy kitérőt a Kis-Hárs-hegyre, megnézzük a kilátót, ami szerencsére szinte teljesen üres, így felmászunk körülnézni. A panoráma szép, a kilátó kellemes imbolygása viszont nem mindenkinek tetszik :)


Rövid nézelődés után visszatérünk a Hárs-hegyi nyeregbe, aztán lecsorgunk a célba, ahol szinte mindenki más ajándékot kap: a kicsi lányom egy pólót, a nagyobbik lányom meg a párom egy-egy sampont, én meg egy dedikált fotót plusz naptárt - mindezt a kitűző+oklevél mellé. És persze nem maradunk éhesek sem, hiszen némi meleg étellel is megvendégelnek mindenkit - igaz, a lányaim inkább a túrától függetlenül, külön fizetős szolgáltatásként működő ugrálóvárat választják :-)


Track: Track_RETRO 5 2013_szurt.gdb

A tegnapi családi séta után mára a HASE  bő 16km-es távja került terítékre - kellemes táv, príma túraidő, és a kupába is számít, úgyhogy reggel nem túl sietősen, de felküzdöttem magam Hűvösvölgybe, aztán... Szóval a rajtnál amolyan "Gyermekvasút Nyomában" érzésem lett hirtelen - no nem a hely, hanem a nevezéshez várakozó sor hossza és annak nullához konvergáló sebessége miatt... De ha már itt vagyok, hát csak végigvárom a sort - nagyjából húsz perc alatt sikerült abszolválni a sorakozás, nevezési díj kifizetése, majd a névvel ellátott, ezért személyenként külön körmölt (egy hölgy írta szorgosan) nyugta átvétele, a nyugtán lévő név alapján kitöltött itiner átvétele folyamatot... Rendben, a seregben megtanultuk, hogy ami kerek, azt visszük, ami szögletes, azt gurítjuk... No mindegy, ha ketten írtak volna nyugtát és egy ember adogatta volna ki az itinereket, lehet, hogy gyorsabban ment volna...
Még a sorban ácsorogva észrevettem Pannit, aki picivel később érkezett - régen találkoztunk, úgyhogy a "nem sietek" jegyében ;) megvártam, és együtt, Töki kutya társaságában indultunk el előbb a Hárs-hegy irányába egy szalagozott ösvényen, majd a S- jelzésen visszafelé, hiszen az első ep. a jelzés melletti katonasírhoz települt ki.
A túra jelzések tekintetében elsőre egyszerűnek tűnik, azonban rögtön ez a hurok az elején, majd a Nyéki-hegyen a letérés az ottani sírhoz, illetve az, hogy a S- helyett az Újlaki-hegy kihagyásával halad azért odafigyelést igényel. Továbbsétáltunk hát, immáron a Virágos-nyereg irányába a S- jelzésen,nem hagyva ki a szépen jelzett kitérőt a katonasírhoz, majd még némi emelkedő után lecsorogtunk a vadaskerti emlékműnél lévő ponthoz - ahol a fiatal pecsétkezelő srác épp füstölgött... No nem morcos volt, hanem egészen egyszerűen dohányzott. Nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy nem illendő dolog a friss levegőre vágyó túrázók orra alá büdösíteni a dohányfüsttel, vagy ha nagyon bagózni akar, akkor ugyan már, arra a pár percet ne a ponton, hanem valahol távolabb töltse...
Itt még a S- jelzést követve indultunk neki a folytatásnak - meg a parklóig tartó "szép" emelkedőnek, hogy aztán nem sokkal később iránymenetben (Kc) menjünk a Hármashatár-hegy csúcsa felé - a HHH és az Újlaki-hegy közötti útig, ahol a következő pontot találtuk.
Ez az út évekkel ezelőtt kényelmesen járható volt, mostanra azért eléggé alaposan kimosta már az eső, és bokagyalázóan köves főleg a felső szakasza, de sikerült megúszni probléma nélkül - hiába no, a bokám még nem 100%-os... :(
A S- jelzésre visszaérve a jól ismert földúton felrémlett a 2011-es Budai Trapp, amikor "faltól-falig" mély trutymós sár volt erre...Most szerencsére sár nem fenyeget - darazsak talán, úgyhogy figyelmesen bandukoltunk a jól ismert szakaszon egészen Virágos-nyeregig, illetve picit tovább, a K-S- elágazásánál található katonasírig.
Itt újabb ep. újabb bélyegzés, és szusszanás után indulunk is vissza, immáron a K- jelzést követve. Itt Zsuzsa csatlakozik hozzánk, inkább kéktúrázni szokott, de ezt a "műfajt" is kipróbálja - nagyon helyesen :) Pláne, hogy innentől végig az OKT útvonalán haladunk majd ::-)
A Vihar-hegy után Panni elköszön - ő most tényleg siet, én meg a még kötelező bokakímélő üzemmód miatt nem rohanok. Az idővel tűrhetően állunk, úgyhogy belefér a kitérő a repülős emlékhelyhez - úgy gondolom, hogy aki erre jár, annak érdemes megnézni, és ismeretlenül is emlékezni az itt történt baleset áldozataira...
Egy rugaszkodással aztán fent vagyunk a Hármashatár-hegy tetején, én "megszokásból" nyomok egy OKT-s bélyegzést a lapomra, aztán robogunk lefelé, Fenyőgyöngyénél állunk csak megy egy bélyegzésnyi szünetre, és máris kapaszkodunk fel az Árpád-kilátóhoz. Persze ez messze nem olyan kapaszkodás, mint akár a sárga a Határ-nyereg után, avagy a kék a Vihar-hegynél, csak amolyan kényelmesen kanyarogva emelkedő széles erdei sétány.
Itt a kék sáv jelzés csinál egy szép nagy hurkot az Árpád-kilátóig, ahol pont, bélyegzés, és szigorúan követve a jelzést irány a cél.
Persze előbb elsétálunk az Oroszlán szikla mellett, aztán a Határ-nyereg következik.
Innen rövid szakaszon (fonódó K-S-), a Vadaskerti emlékműig a reggel már látott úton megyünk visszafelé, majd a kéken maradva a repülőtér mellett találjuk a következő pontot. A reptér szélén egy kisgyerek bömböl - darázs csípte meg, nekünk is szólnak, hogy vigyázzunk...
Vigyázunk, majd még egy kis séta után érkezik balról a S-, híd, parkoló, gyalogos átkelő, lépcső és cél...
Az érkeztetés gyorsabban megy, mint a rajt, megkapjuk a kitűzőt, meg a katonás rendben álló :) névre szólóan előkészített oklevelek közül ki-ki a sajátját, majd irány haza.

Kellemes túra, a rajtban tapasztalt relatíve hosszú sorban állástól eltekintve elfogadható szervezéssel. Az útvonalválasztás sem rossz - az ördög a részletekben lakozik itt is - jó, hogy az unásig ismert S- helyett a Kc is belekerült az útvonalba, a szalagozott visszakötés a S- jelzésre szintén jó ötlet, úgyhogy jövőre is tervezem ezt a gyaloglatot.  



Track: Track_HASE_20_2013_szurt.gdb

Zsíros deszka... Szép név, az Aragonit 10 is szép, meg a HASE 10 - bár a három közül az aktuálisan érvényes elnevezés tetszik a legjobban, úgyhogy szerintem nem kell azzal álmatlan éjszakákat töltenie a rendező gárdának, hogy mi legyen a következő alkalommal a túra neve :-D Pláne, hogy végre egy ötletes jelvénynek is örülhettünk a célban - de ne rohanjunk ennyire előre...
A nagyobbik lányom osztálykirándulása idén is ütközött ezzel a túrával, úgyhogy a nap logisztikailag elég kötöttre sikeredett, hiszen reggel őt a vonathoz kellett vinni, és délután is sietni kellett elé.
Ennek okán autóval irány Csillebérc, parkolás ugyanott, ahol tavaly (bent, a tábor területén), gyors nevezés, némi szedelőzködés, és irány Normafa, ahogy a szürkeárnyalatos térképvázlat mutatta. Megjegyzem, nekem egészen jól követhető volt a kapott vázlat, semmi bajom nem volt vele - igaz, a sok jelzésváltás miatt maga a túra (pláne a hosszabb távok) tájékozódási szempontból nem egy könnyű "menj a-ból b-be" séta.
Normafa után még megvan az összes fa - ez a két, kaput formázó törzs talán a sífelvonónak lesz útjában... No mindegy, tegyük félre az aktuálpolitikát :(
Kényelmes tempóban ereszkedünk a Z- jelzésen, aztán Z3 balra - nem is olyan régen itt jöttünk lefelé - fölfelé azért meredek, pláne a Z3 eleje, de aztán megszelídül az emelkedő, legalább is a Tündér-szikláig, hiszen onnan újabb iránymenet fölfelé, az erózió miatt igencsak megviselt "óriáslépcsőkön".
Felérve az aszfaltos úthoz hezitáló túratársakat igazítok útba, aztán mi is jobbra fordulunk, rövid megállás a Libegő alatt - borzasztóan látszik itt is az erózió (és nem csak az esőtől lett olyan...), ráadásul -gondolom, biztonsági megfontolásból- a Libegő alatt a növényzet (bokrok, lágyszárúak) "tüsire" van vágva - ki tudja, mennyire tesz ez jót nekik, mennyire fogják így megtartani azt a nem túl sok talajt, ami itt van...
A jelzés balra tér, emelkedik, ennek ellenére jó tempóban érkezünk meg a Téli Gyermekvasútról ismerős elágazáshoz (itt őriztem Gerivel a pontot :-) Itt is elkél néhány erre járó városlakónak az útbaigazítás...
Lecsorgunk Szépjuhásznéig, pont, piskótaszelet (hosszabb távosoknak lila bocis nápolyi), majd irány vissza. Előtte még váltok pár szót Barnával (aki mint tudjuk Szőke, bár most már ősz, de korábban fekete volt), Locus-szal kapcsolatban érdeklődik - igen, hallottam már róla, de telefonon még nem használtam.
Szóval irány a János-hegy, ki tudja, hanyadszor a P- jelzésen fölfelé... Picit döcögősen megy, de azért csak felérünk - sajnos sietni kell, így a kilátó kimarad, mondjuk elég nagy tömeg is van fent, ahogy láttam.
Lefelé természetesen a jelzést követve ereszkedünk a lépcsőn - mellette egy fa gyökerein látszik, hogy mekkora eróziót képes okozni a tömeg és a csapadék...
Ahogy a kilátó, úgy a játszótér sem kerül be a programba, megyünk tovább a kék körtúra jelzés keleti ágán.
Normafa előtt sikerül picit "lemenni" a jelzésről, de gond nincs, mások még nagyobbat kevertek ezen a túrán - volt, aki pont fordított irányba ment végig :) Normafánál  egy új táblára leszek figyelmes: "Hegyi sportok bázisa" - biztos van errefelé hegy is, meg sport is, ha már bázis van :-D
Mindegy, ha már erre járok, ki tudja, hanyadszor, megnézem a túloldalon a székelykapu feliratát is - szerintem sokan gondolkodóba esnének, ha feltenném a kérdést, hogy hol olvasható, hogy:
"Ember e kaupufél nem akar kizárni arra szolgál csak hogy itt kell bejárni". Nekünk persze nem, hiszen picivel odébb van az a kapu, amin "be kell járni", hogy a túra rajtjába, ami a cél is egyben visszaérkezzünk. Ezért aztán a keskeny járdán elsétálunk a Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központ névre hallgató egykori úttörőtábor kapujáig, amin "bejárunk" egészen a jól ismert épületig, ahol némi sorban ácsorgást követően megkapjuk a túra díjazását, a nagyon ötletes jelvényt és oklevelet.
A papírra nyomtatott és jelvénybe öntött verzió után jöhet a valódi zsíros deszka, kellemes hagymával, amit retró jegyében Márka szőlő üdítővel öblítek le :-) Rövid falatozás után irány haza - utána meg pontosan a megbeszélt időre sikerül a nagyobbik lányomért is odaérni a vonathoz.


Track: Track_ZSIROS_DESZKA_10_2013_szurt.gdb

 Nemszeretem időjárás nézett ki erre a napra, de ezt a túrát semmiképp sem akartam kihagyni, úgyhogy ügyesen megvártam a délutáni jobb időt (na jó, bevallom, reggel esélyem sem lett volna kiérni a rajtba...), és kényelmesen P+R módszerrel megközelítve a rajtot a "délutános műszakra" neveztem, ahogy már jó néhány éve minden alkalommal.
A rajt, és a 21A célja idén sem a mamutfenyőknél volt, hanem az aszfaltútnál, ahol tehát pikk-pakk megírom a nevezési lapot, kifizetem a 600, azaz hatszáz Ft-os nevezési díjat, és nekivágok... A lendület a mamutfenyőkig tart, ahol úgy döntök, hogy kell a kamásli, ellenben nem kell az esőkabát.
Az ösvény keskeny, a fű magas, a permetező esőtől vizes gaztól a nadrágom secperc "kellemesen" vizes lesz - ekkor még csak remélem, hogy meg fog száradni.
Sokadik telesítés, így az egyébként nehezen észrevehető elágazások is simán mennek - aztán felfedezek néhány kósza fehér szalagot is...
A tavaly már látott irtás most sem szép, igyekszem gyorsan magam mögött hagyni, hiszen itt is keskeny az ösvény, ráadásul az eső is amolyan alattomosan nagyon apró cseppekben permetez, észrevétlenül áztatva el az embert, és talán az erdőben jobb útviszonyok várnak rám.
Így is lesz, néhány kerítésen létrán kell átmászni (most nincs egyik kapu sem nyitva), a kőbányánál a pont is, meg a fára felkötözött esernyő is a helyén van :-)
Ha már erre járok, benézek a kőfejtőbe is, utána pedig egy a völgy felől érkező futót igazítok útba - szegény egész rendesen elkavart... GPS-szel a kezében :)
Kellemes, mondhatni sétálós tempóban megyek a ritkán (egész pontosan évente egyszer) látott széles erdei úton, néhány kerítés leküzdése létrán mászva (megnéztem, idén egyik sem volt nyitva), majd jobbra fordulva a Telkibe vezető műút előtt még egy, ahol elolvashattuk, hogy vadászat miatt kéretik nem járkálni ezen a területen... Jó tudni, bár ahol bejöttünk a lekerített részre, ott nem volt ez kiírva...
A műút keresztezése után irány a Tarnai-pihenő. Az erdészház köré "frissen nőtt" kerítés, majd széles erdei úton tartok balra, hogy nem sokkal később a kellemesen emelkedő ösvényen gombát keresgélő kirándulókkal köszöntsük egymást. Még egy éles kanyar jobbra, egy kevés szint, és a következő ponton, a Tarnai-pihenőnél szusszanok egyet, no meg készítek egy fotót is a megunhatatlan panorámáról.


A pihenő után újult erővel tovább, fölfelé, de ez már csak hab a tortán - innentől szinte nem is lesz komolyabb emelkedő a túrán... Persze ez, így, ebben a formában nem igaz, de jó ebben a hitben gyalogolni :)
A jól ismert úton gyorsan fogy a táv, P3, majd érkezik balról a P- amin egy kellemes emelkedőt is tartogat a Vörös-pocsolya előtt - de ez már tényleg nem sok...
A P- P+ elágazásnál újabb pont, a bélyegzés után pedig robogás lefelé Remeteszőlősre, ahol ma épp falunapot tartanak, de a "sül-fő minden" kellemes illata sem tudja feledtetni azt, hogy itt hosszan kerül aszfalt a talpunk alá. Persze ha az ember megnézi a térképet, nem igazán talál más megoldást arra, hogy értelmes módon visszakeveredjen Hűvösvölgybe.
Persze egy rövid kivétel azért akad: a Remete-szurdokban kényelmes sétaúton lehet végiggyalogolni, persze csak az után, hogy az ember begyűjtötte a következő pont bélyegzését. Pár éve itt az ötvenes távon induló túratársaknak kellemetlen meglepetésben volt részük - a patak akkor térdig vagy fölötte ért - most persze hiába kerestem volna a patakot: teljesen száraz volt a meder...
A következő pont a templom kertjében van, ahogy azt megszokhattuk- egy apró különbséggel: ma nem volt esküvő :) pedig szinte minden alkalommal, ha erre túráztam, esküvőbe botlottam ezen a helyen. Mondjuk nem csoda, hiszen a templom is szép, a környék meg pláne - a nagy parkban akár egy komplett esküvői fotózást is meg lehet csinálni.
A hosszú "nemszeretem" aszfaltot most egészen jól viseltem, bár a Nagyrét sarkánál már épp kezdett elegem lenni belőle :-D
A célban egy kis dobozos gyümölcslé és a szokásos, szép kivitelű jelvény vár - ez utóbbinak a színei teljesítésenként változnak - 24 éve...
valamelyik éven láttam a teljes kollekciót, mindegyik nagyon szép, úgyhogy már ezért is megéri eljönni erre a jól kitalált útvonalon rendezett túrára - annál is inkább, mert jövőre a 25. rendezés következik. Remélem, nem az utolsó...


Track: Track_METEOR_21B_2013_szurt.gdb