Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halmi dűlő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halmi dűlő. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. május 5., hétfő
A tegnapi igencsak kényelmes tempójú Vitézlő 10 után a mai Halmi-dűlő - jól ismert, kényelmesen járható útvonala okán is - gyors teljesítésére készültem. Sajnos nem csak a terepviszonyok különböznek jelentősen, hanem az időjárás sem volt az igazi - hol csak lógott az eső lába, hol meg csepergett - mindegy, 12km-en nagyon megázni csak extrém időjárás mellett lehet, olyanra meg nem kellett számítani :-)
Lehetett viszont tervezni azzal, hogy a nevezés gyors lesz, bár nem olcsó, cserébe viszont olyan ellátást kapunk, hogy tényleg megemlegetjük :-D
Időben érkezem (sikerül hibátlanul abszolválni az autós megközelítést), az iskola aulájában sok ismerőssel találkozok, de sok időm most nincs, majd ha körbeértem :)
A túra eleje-vége aszfaltkoptatás: iskolakapun ki, majd balra - kocogósra veszem a tempót, botot nem viszek, sem a táv, sem a terep nem igényli igazán.
Kereszteződésben majdnem szemből érkeznek páran - ők már a cél felé tartanak; az aszfalton rózsaszín nyilak mutatják, hogy merre - nem, nem a Sportkastély felé, hanem egyenesen tovább.
Az aszfaltról letérve süppedős homokban kocogok - opsz, ez az irtás tavaly mintha még nem lett volna...
Mindegy, fotó majd visszafelé,megyek tovább. Első pont, Szilvi pecsétel; visszafelé még találkozunk, úgyhogy robogok tovább. Csepergős idő, príma terep, friss levegő - mi kell még?
Az útvonal gyakorlatban három "hurok",a mit két oda-vissza szakasz köt össze. A második pont után hamar elérem az újabb kétirányú részt - közben leküzdve a túra szintjének jelentős részét :-)
Picit javul az idő, itt-ott belekocogok az ismerős sétányokon, követve a pontokkal jelölt útvonalat. Az újabb pont után kényelmes séta visszafelé - a csepergős időben nem igazán van kedven fotózni, de az elején látott irtást - a mások oldalról - csak megörökítem - remélhetőleg itt is új erdő kerül telepítésre majd.


Innen egy kis kocogás még, majd élesen jobbra, az első, és egyben utolsó pont felé. Az eső csepereg, a fákon csigák araszolnak fölfelé - sebességben igyekszem jelentősen eltérni tőlük :-D
Szilviéknél még begyűjtöm az utolsó bélyegzést, az utolsó terepi szakasz után pedig következik az aszfaltkoptatás.
Vannak, akik az elején veszik lazán az útvonal ezen részét, és vannak, akik az utolsó kereszteződésnél fordulna jobbra, a Sportkastély felé, annak ellenére, hogy az aszfalton nyíl is mutatja, hogy nagyjából egyenesen kell tovább haladni az iskola felé.
A célban 13°C, a csepergő esőtől eltekintve príma túraidő - de lássuk,miből élünk :) persze szigorúan csak az érkeztetés után :-)
Az induláskor már megtekintett frissítőasztal kínálata az eltelt szűk két óra alatt mit sem csökkent,  úgyhogy kellemes eszegetéssel zárom ezt a túrát.


 


2013. május 13., hétfő
Eredetileg családilag szerettük volna teljesíteni, aztán máshogy alakult - fél 11-kor már kocsiban ültem, és reméltem, hogy sikerül rajtzárásra a tavalyról megismert iskolához érni.
Természetesen sikerült út közben egyet kavarni: M5 kivezető, bevásárlóközpontnál le, pálya fölött át, majd a jobbra letérés helyett egyenesen tovább a Méta utcán, át a vasút fölött. Utólag persze rájöttem, hogy továbbmenve, majd jobbra az Ipacsfa u. teljesen jó lett volna... Mindegy,  11:10-kor még tudtam nevezni, és a kellemes langy időben :) kocogósra fogva neki is vágtam az elején-végén aszfaltos túrának.
Az aszfalton még csak-csak szedtem a lábam, de miután az erdő sarkánál a laza, poros sétaútra fordultam, vissza kellett venni a tempóból. Sétálni kellemes a süppedős homok, kocogni már nem annyira...
Ennek ellenére igen hamar megláttam a ping-pong asztalok EP-t jelző bóját, aztán az alatta/mellette ücsörgők mutatták,hogy nem, nem ők a pont, hanem picivel odébb, az asztalnál kaphatok igazolást :)
Igazolás után a tornapálya kényelmes árnyas sétánya ismét kocogásra csábított, egy-két rövid belesétálás, fotómegállás után a Flór Ferenc utca pontján kaptam a jól megérdemelt mosolygós bélyegzést - a túra saját, pontonként egyedi bélyegzése mellé.
Itt két fiatal majdnem a Flór Ferenc utcán robog tovább, utánuk szólunk, hogy balra be a fiatal akácosban futó ösvényre. Elindultam én is, elővéve a futókámat, utol is érem a fiatalokat - egy elágazásnál torpantak meg, mondom a helyes irányt, majd előzök, aztán a focipálya sarka után előre engedem őket, de maradok mögöttük.
Művelik az erdőt - vagy úgy is mondhatnám, hogy itt-ott tarra vágják - remélem, tényleg erdőművelés, és nem beépítéshez történő előkészítés folyik, hiszen egy parkerdőről van szó, olyan helyről, ami üde zöld foltként nem csak pihenőhelyként szolgál a környéken lakóknak, hanem a levegő tisztán és frissen tartásából is alaposan kiveszi a maga részét.
A túra legnehezebb emelkedőjét is megállás nélkül küzdjük le, csak a Péterhalmi út keresztezése előtt állunk meg egy pillanatra, aztán ahogy lehet, kocogunk tovább a túloldalon.

Napon sülős nyílt rész, oda-vissza szakasz, úgyhogy sok-sok ismerős jön szembe itt is - kortyolok az izóból - gyakorlatilag egy fél liternyi izotóniás ital meg egy övtáska van nálam a GPS meg a fotóapparát számára - a pecsételőlap ennek okán alaposan összehajtogatva kerül minden ponton elő.
Ismerősök beszélgetnek - fotózás oda-vissza, majd Geriék pontján pecsételés következik.
A fiatalok frissítenek, egyedül indulok tovább, immáron a sárga helyett a  pötty jelzést követve, hiszen a túra első felén túl vagyok, és a keveredés elkerülése végett Misi a "visszafelé" vezető utat pirossal jelölte meg.
A "napon sülős" oda-vissza szakaszon érem utol Misiéket - mondhatni szokás szerint szembe mennek a túra eredeti irányával, hogy minél több ismerőssel, túrázóval találkozzanak.
 Minthogy utánam már nem nagyon van induló, így aztán a Péterhalmi út után Misi a "normál" bejárási irányra vált, és együtt sétálunk a számára oly kedves erdőben.
Egy születésnap - egy évszám az útvonalon, és persze sok jó sztori, miközben kényelmesen haladunk a cél felé.
Nem egy rettentő nagy terület, de mégis nagyon sok arca van itt az erdőnek, talán ezért is lehet nagyon szeretni - az elágazás és benne néhány fenyő magasabb hegyvidéki környezetet mutat, miközben alig vagyunk a Duna szintje fölött, máshol a laza talaj meg az akácos kifejezetten alföldi-síkvidéki érzetet kelt.
Jó ide kijönni, sétálgatni az amúgy elég sűrű hálózatot alkotó sétányokon és ösvényeken akár "csak úgy"-is, de most persze túrázunk, úgyhogy szigorúan követjük az útvonalat... Misivel persze nem nehéz - naná, hiszen ő találta ki és tartja karban - köszönet érte!
A következő ponton is ismerőstől kapjuk az igazolást - pár éve alatt az, aki rendszeresen túrázik, az már "így jár": bővében lesz az ismerősöknek. Mondjuk ez így van jól, hiszen a természetjárás, a  teljesítménytúrázás közösségépítő tevékenység is.
Újabb, az erdei útvonal elején már látott arcát mutatja később az erdő, nem csoda, hiszen itt érkezik balról az útvonal - a kezdetek kezdetén volt is ebből a kereszteződésből probléma, aztán jött az ötlet, hogy visszafelé más színnel kell festeni az utat :-) 
A ping-pong asztaloknál Misi lemarad beszélgetni, én viszont pörgősre fogom, és tempósan nekivágok az utolsó nem aszfaltos szakasznak. A "tempósan" persze csak visszafogott kocogással kevert sétát takar, mert a laza, süppedős poros gyalogút leginkább sétálni kényelmes :-)
Aztán aszfalt, nem balra, amerről a túra elején jöttem, hanem egyenesen, aztán a leírás szerint balra - meghúzom a lépteimet - illene két órán belül beérni...
Sikerül - 1:51 lesz a vége, kitűző, oklevél - a Budapest-kupa bélyegzést meg jól elfelejtem :-)
A kajálós asztal - ahogy azt a rendező MVTE-től megszokhattuk - bőségesen kínált finomságokat: Rama-s kenyér, kétféle szalámi, csalamádé, zöld uborka, szörpök... Ebola még egy sörrel is megkínált - autóval vagyok, mondtam, erre alkoholmentest ajánlott :-)
A suliből kifelé jövet még megörökítettem a nem túl jó állapotban lévő lőcsös szekeret (jó néhány keréktalp hiányzik), közben egy kisgyerek hintónak titulálja ezt a réges-régi közlekedési/szállító alkalmasságot :-)
Jót mosolygok a dolgon - gyerekként utaztam hasonlón... Nosztalgia ide, vagy oda, inkább az autót választom a hazautazáshoz :-)


Track: Track_HALMI_DULO_2013.gdb

2012. május 8., kedd

Családi kirándulásnak terveztem, de a vége egy szólóban végigtolt kellemes kocogós séta lett. A rajt a Sportkastély helyett egy sarokkal odébb, a Kastélydombi ökoiskolában volt, ergo több aszfaltkoptatásra kellett számítani.
A változás elég késő derült ki, így a leírással nem sikerült lekövetni, de a résztvevők gyorsan feltalálták magukat: iskola kapuján kilépve balra a Vezér utcát elérve jöhetett a régi útvonal, illetve a végén ugyanez az új rész visszafelé. A térképet alaposabban megnézve gyakorlatilag nem lett több az aszfalt - és így a táv sem. Kocogós, gyors gyalogolós tervekkel érkeztem, így aztán nem sokat nézelődtem/fotóztam - na ja, negyedik teljesítés, plusz egy H60, az összesen kilenc kör :-)
Persze volt változás, mint minden évben, hiszen a természet változik, meg az ember is "alkot", és persze a rendezők is meghallgatják a résztvevők javaslatait :-) Az évekkel ezelőtti tüzek nyomai már csak az emlékekben élnek, sajnos van helyettük új, mint ahogy van egy új tarra vágott rész is, illetve -hogy valami pozitívat is mondjak- végre elkerült az útvonal a kerítés mellől.
A tervezett időmnek persze jól keresztbe tett az, hogy jó néhány ismerőssel találkoztam, és hát a rég látott kollégával is leálltam beszélgetni :-)) Számomra persze erről is szól a teljesítménytúra: nem csak sport- és természetjáró elfoglaltság, hanem közösségformáló esemény is, ahol a baráti kapcsolatok ápolására is kell, hogy jusson idő.
A jelzések prímán rendben voltak/vannak, köszönhetően Misinek: a gyaloglat első felében a sárga pöttyöt kell követni, a második felében viszont a piros pöttyös útvonal az igazi :-)
Ahol a kerítés mellett haladó régi útvonalat elhagytuk, ott bőséges felfestés és a régi jelzéseken a törlőkereszt mutatta, hogy merre van mostantól a helyes irány: egy picivel hosszabb, de mindenképp kényelmesebb, bár nagyrészt nyílt terep, ahol kellemesen lehetett sütkérezni a hét ágra sütő napnak köszönhetően.
A célban az ellátás a távval ellentétben igencsak bőséges, príma szalámi kerül a kenyérre, és szörp a saját bögrémbe - igen, itt is előjön a környezettudatosság: az eldobható poharat ha csak lehet, kerülik a rendezők.
Természetesen itt is sok-sok ismerőssel találkozok, de nem maradok sokáig; sietek haza.

A kinti hőmérőn még leolvasom, hogy 28-30°C közötti langy meleg van, aztán tényleg elindulok.

2011. június 19., vasárnap

Több, mint egy hónapja, hogy a Halmi-dűlő túrán "családilag" pontőrködtünk, de csak most sikerült bejárni a túra útvonalát egy kellemes családi séta keretén belül.
Bár nem először járok itt, de sikerül némileg alternatív útvonalon megközelíteni a sportkastélyt - de legalább meg tudom mutatni, hogy hol fogjuk keresztezni az aszfaltcsíkot :-)
A parkoló bejáratánál a leendő sorompó készülget, a szomszédos telek, ahol a túrán a rajt/cél volt, körbekerítve... Mindegy, autó lerak, és bár az aszfalt úgy mindannyiunknak a "nemszeretem" kategória, de bejárás az bejárás, megyünk a házak között.
Aztán végre befordulhatunk jobbra, a szemétkupacokkal tarkított ösvényre. No igen, városban vagyunk, a "civilizáció" ölelésében...
A pingpongasztaloknál épp főzőcskéznek, úgyhogy most nem telepedünk le, hanem elindulunk jobbra, szembe a tornapálya állomásainak a számozásával a sárga pötty jelzést követve.
Kellemest a hasznossal összekötve amíg a lányok frissítenek, én eltűnök a szúnyogoktól hemzsegő bozótban, és a GCERDO geoládát levadászom.
A Flór Ferenc utcai pontra természetesen mindenki ráismer, de gyorsan igyekszünk magunk mögött hagyni, hiszen igencsak magasan jár a nap, és itt egy fiatal akácoson megyünk keresztül, ahol semmi árnyék nincs.
A játszótér persze nem hagyható ki az útvonal északi csücskénél, és ha már megállunk, akkor harapunk is valamit, hiszen bőven van még előttünk a távból.
Aztán persze csak tovább indulunk, megmásszuk a túra legnagyobb emelkedőjét :-) majd óvatosan átkelünk a Péterhalmi út túloldalára.
Itt egy üres utánfutó árválkodik a gyalogút mellett - furcsállom is picit, bár jobbról az erdőből favágás hangjai hallatszanak...
 Az elágazás után a "H61" feliratú rönkfotelt természetesen meg kell örökíteni :-) Mint ahogy a tornapálya állomásainál meg meg kell állni, és elmondani a lányoknak, hogy az adott ponton épp mit kell (kéne) csinálni - mindezt persze csak akkor, ha a tábla a helyén van, és nincs összefújva festékkel. Sajnos ezek az állomások vannak kevesebben :-(
Aztán elérünk a legtávolabbi EP-nek helyet adó padhoz - a fán szépen ott virít a sárga "E"-betű, úgyhogy pontőr legyen a talpán, aki nem találja meg ezt a pontot :-))
Itt is megpihenünk, innen már csak vissza kell sétálni, mondom, bár a java azért még előttünk van...
A körnek ezen az ágán is vegyesen vannak ép és tönkretett állomástáblák - elgondolkodom azon, hogy vajon érdemes-e egyáltalán ebbe a közegbe, ebbe a környezetbe bármit is építeni, szépíteni...?
Egyszerűen nem tudom megérteni azokat, akik tönkreteszik azt, ami épül-szépül, amivel több, szebb lehetne a környezetük...
(Amikor ezt a beszámolót írom, már túl vagyunk egy Kőszegi nyaraláson -ott rengeteg ismertető tábla van a turistautak mentén kirakva, és érdekes módon nincsenek összetörve, összefestve, tönkretéve...)
Visszafelé az utánfutó már rogyásig van pakolva fával, és néhány egyenruhás is áll mellette - a beszélgetésből annyit hallok, hogy most épp rendben van minden, az erdészet tud a dologról.
Visszatérve a Péterhalmi út másik oldalára ismét egy masszív emelkedő következik :-)) majd -hogy dörzsöltek legyünk- egy darabon a betonkerítés mellett haladunk - valljuk be, nem ez az útvonal legszebb része...
A rég nem használt iparvágányhoz kiérve fellélegzünk egy picit, bár az erős napsütés sem túl jó.
A Péterhalmi utat ismét érintjük - erre jöttünk autóval - majd végre újra erdőben sétálunk.
Ha végiggondolom az útvonalat, meglepően változatos ez a pici erdő: borostyánnal benőtt tiszteletre méltó korú fák az elején, fiatal akácos, fenyves... Nem véletlen, hogy tetszik...A keleti tornapályát elérve már örülünk, hiszen nem sok van hátra - bár vár még némi aszfalt is ránk, de egyelőre nem mondom, hogy picit több, mint az elején...
Persze itt már nem állunk meg minden állomásnál, nem akarják a gyerkőcök megcsinálni az összes gyakorlatot...
Aztán ismét feltűnik a focipálya, meg a pingpongasztal is, csak most picit más irányból érkezünk, mint a túra elején.
A főzőcskével már bőven elkészültek, nem akarunk zavarni, meg fáradtak is a gyerkőcök, úgyhogy elindulunk kifelé a  séta elején már látott úton... Az aszfaltos részen Jucit ölbe kell venni, három és fél évesen neki még belefér ennyi segítség :-)

Az útvonal, az erdő mindenkinek nagyon tetszett, úgyhogy jövőre is jövünk :-)
2011. május 16., hétfő

Tegnap, a Zugligeti 10-en nagyszerű időnk volt, ma viszont annak a bő 200 résztvevőnek, meg rendezőnek... Szóval ismét egy megázós túranap...
Reggel, a vasárnaphoz képest korán kelt a család, hiszen a tegnapi séta kipihenésére ma "átálltunk" a másik oldalra, azaz  pontőrködünk a Flór Ferenc utcánál, és oda azért "menni kell" - keresztül a városon.
Időben érkezünk, az időjárás vacak, csepereg az eső, ráadásul a Sportkastély valami nagy rendezvénynek ad otthont, úgyhogy a szomszédos telken, egy parkolónak használt placcon kerül kialakításra a rajt/cél. Nekünk "jó dolgunk" lesz, hiszen a Flór Ferenc utcai pontra autóval oda lehet menni, úgyhogy megázni nem fogunk.
Bélyegző, pontkarton, bója, meg minden, ami egy ep.  kelléke átvesz, aztán indulunk is, hiszen a nem túl baráti időjárás ellenére elég szép számmal gyülekeznek a résztvevők a rajtban.
A "tett színhelyén" leparkolok, bója, eddig megtett/hátralévő távot mutató lap kikerül, aztán gyors eligazítás :-)  és a rendesen csepergő esőben már érkeznek is az első résztvevők.
Eleinte írunk időt is a pontkartonra, aztán feladtam :-) és maradt az "x"-elgetés -meg a lányaim vetélkedése azért,hogy ki pecsételjen :-) Annak ellenére, hogy gyakorlatilag órákon át a kocsiban ültek (ültek...? maradjunk annyiban, hogy tartózkodtak :-)) minden gond nélkül sikerült ezt a kérdést is megoldani, nagyjából igazságosan :)
A pontkarton alapján nagyjából 200-an jártak nálunk, azaz ennyi induló tisztelte meg a túrát a jelenlétével, köztük sok ismerős; mindannyiuknak köszönjük mi is a részvételt!

Aztán persze mint mindennek, a pontőrködésnek is vége lett: a kiírt zárás előtt érkezett a seprű, és "bezárt minket" :-) Ez után még a rajtban leadtuk a ponthoz tartozó cuccokat, és elindultunk hazafelé.
2010. május 2., vasárnap
A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdőben kijelölt útvonalon, és begyűjteni a második teljesítésért járó kitűzőt és oklevelet.
Jó néhány ismerős, van, aki duplázott - én sajnos késő értem a rajtba, így nem volt rá lehetőségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késői rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütiről is.
Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdőben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tűz nyoma.
A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.


2009. május 3., vasárnap

A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...

A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meg hát egyszer élünk, belevágtam.

Előtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidőbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaladjunk ennyire előre...)
6:30-kor indulok, erős tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az első kört 1:50-es idővel sikerült letudni, közben rengeteg ismerős arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letudtdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetően, tuti, hogy az idővel nem lehet baj. Így is lett, jött a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erőteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtőztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.

Napközben (az első két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésű sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszínén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetőség.

A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.

A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsősorban a parkerdő miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölődött facsemeték mutatták, hogy itt azért két lábon járó állatok is előfordulhatnak :-(

(2009.05.03 20:56:31)

2008. május 7., szerda

Rövid túra, rövid beszámoló (merthogy a TTB-s beszámolót ír, ha még nyúlfarknyit is, túrafertőz, és nem rövidít -- legfeljebb annyit, amit senki sem vesz észre :-)).

A túra kifejezetten nem koránkelős, így nyugodt reggeli készülődést követően elautóztam a rajthoz, ahol sikerült kényelmesen leparkolni. A sportkastély egyik oldalán tömeg, fiatalok és rengeteg dohányfüst -- ez a rövid szakasz volt a túranap egyetlen negatívuma, a másik oldalon hosszú asztal, mögötte/körülötte jól ismert arcok. Kedves fogadtatás, gyors nevezés, majd itiner-olvasás következett. Az eleje aszfalt -- na jó, ezt hagyjuk gyorsan magunk mögött, gondoltam, és kocogósra fogva a tempót elindultam, hála a hossz rövidségének, mindenféle csomag nélkül, a kapott papírral a kezemben. A belekocogás olyan jól sikerült, hogy a pingpongasztalig nem is nagyon hagytam abba :-)
Onnan némi lassítás az erdei tornapálya ösvényén, élvezve a szép környezetet és a jó időt. Egy szakaszon oda-vissza azonos az útvonal, de ez nem igazán jelent gondot, elég széles a gyalogút, így kényelmesen lehet haladni. Visszafelé ismét erdei tornapálya, rommá tört táblákkal, aztán suhanás egy betonkerítés mellett (jó közel, hogy dörzsöltek legyünk :-)). Murvás út, majd egy újabb, ellenkező irányban már bejárt szakasz, szemben egy valahonnan ismerős leányzó fut, én épp sétálok, köszönünk egymásnak, majd jön a pingpongasztal, kedves ismerős adja a bélyegzést -- innen az idefelé megismert úton vissza a rajt/cél-ig. Laza talaj itt-ott, majd aszfalt, már nem rohanok, 2 órásra terveztem, bő másfél lett a vége, meg egy szép emléklap, kitűző, zsíros kenyér, szörp, és egy újabb teljesített túra a Budapest kupához.

Kedves szervezőgárda, szép, kényelmesen bejárható útvonal, ötletes és tetszetős bélyegzők a pontokon -- jövőre családdal jövünk :-)

(2008.05.07 14:16:08)



2010-ben, miközben a blogot rendezgettem, került ide az alábbi megjegyzés:

Két megjegyzés... Az egyik, hogy a következő évben, azaz 2009-ben H60-ra mentem, természetesen család nélkül (öt kör ezen az útvonalon a'la Monoton Maraton). A másik, és talán fontosabb dolog, hogy időközben (Piros 50, felfelé a Kevélyre) kiderült, ki is az a "valahonnan ismerős leányzó" - azóta sokat mentünk együtt, remélem, még sokáig koptathatjuk együtt a bakancsot Pannival.