Túrablog

Több, mint egy hónapja, hogy a Halmi-dűlő túrán "családilag" pontőrködtünk, de csak most sikerült bejárni a túra útvonalát egy kellemes családi séta keretén belül.
Bár nem először járok itt, de sikerül némileg alternatív útvonalon megközelíteni a sportkastélyt - de legalább meg tudom mutatni, hogy hol fogjuk keresztezni az aszfaltcsíkot :-)
A parkoló bejáratánál a leendő sorompó készülget, a szomszédos telek, ahol a túrán a rajt/cél volt, körbekerítve... Mindegy, autó lerak, és bár az aszfalt úgy mindannyiunknak a "nemszeretem" kategória, de bejárás az bejárás, megyünk a házak között.
Aztán végre befordulhatunk jobbra, a szemétkupacokkal tarkított ösvényre. No igen, városban vagyunk, a "civilizáció" ölelésében...
A pingpongasztaloknál épp főzőcskéznek, úgyhogy most nem telepedünk le, hanem elindulunk jobbra, szembe a tornapálya állomásainak a számozásával a sárga pötty jelzést követve.
Kellemest a hasznossal összekötve amíg a lányok frissítenek, én eltűnök a szúnyogoktól hemzsegő bozótban, és a GCERDO geoládát levadászom.
A Flór Ferenc utcai pontra természetesen mindenki ráismer, de gyorsan igyekszünk magunk mögött hagyni, hiszen igencsak magasan jár a nap, és itt egy fiatal akácoson megyünk keresztül, ahol semmi árnyék nincs.
A játszótér persze nem hagyható ki az útvonal északi csücskénél, és ha már megállunk, akkor harapunk is valamit, hiszen bőven van még előttünk a távból.
Aztán persze csak tovább indulunk, megmásszuk a túra legnagyobb emelkedőjét :-) majd óvatosan átkelünk a Péterhalmi út túloldalára.
Itt egy üres utánfutó árválkodik a gyalogút mellett - furcsállom is picit, bár jobbról az erdőből favágás hangjai hallatszanak...
 Az elágazás után a "H61" feliratú rönkfotelt természetesen meg kell örökíteni :-) Mint ahogy a tornapálya állomásainál meg meg kell állni, és elmondani a lányoknak, hogy az adott ponton épp mit kell (kéne) csinálni - mindezt persze csak akkor, ha a tábla a helyén van, és nincs összefújva festékkel. Sajnos ezek az állomások vannak kevesebben :-(
Aztán elérünk a legtávolabbi EP-nek helyet adó padhoz - a fán szépen ott virít a sárga "E"-betű, úgyhogy pontőr legyen a talpán, aki nem találja meg ezt a pontot :-))
Itt is megpihenünk, innen már csak vissza kell sétálni, mondom, bár a java azért még előttünk van...
A körnek ezen az ágán is vegyesen vannak ép és tönkretett állomástáblák - elgondolkodom azon, hogy vajon érdemes-e egyáltalán ebbe a közegbe, ebbe a környezetbe bármit is építeni, szépíteni...?
Egyszerűen nem tudom megérteni azokat, akik tönkreteszik azt, ami épül-szépül, amivel több, szebb lehetne a környezetük...
(Amikor ezt a beszámolót írom, már túl vagyunk egy Kőszegi nyaraláson -ott rengeteg ismertető tábla van a turistautak mentén kirakva, és érdekes módon nincsenek összetörve, összefestve, tönkretéve...)
Visszafelé az utánfutó már rogyásig van pakolva fával, és néhány egyenruhás is áll mellette - a beszélgetésből annyit hallok, hogy most épp rendben van minden, az erdészet tud a dologról.
Visszatérve a Péterhalmi út másik oldalára ismét egy masszív emelkedő következik :-)) majd -hogy dörzsöltek legyünk- egy darabon a betonkerítés mellett haladunk - valljuk be, nem ez az útvonal legszebb része...
A rég nem használt iparvágányhoz kiérve fellélegzünk egy picit, bár az erős napsütés sem túl jó.
A Péterhalmi utat ismét érintjük - erre jöttünk autóval - majd végre újra erdőben sétálunk.
Ha végiggondolom az útvonalat, meglepően változatos ez a pici erdő: borostyánnal benőtt tiszteletre méltó korú fák az elején, fiatal akácos, fenyves... Nem véletlen, hogy tetszik...A keleti tornapályát elérve már örülünk, hiszen nem sok van hátra - bár vár még némi aszfalt is ránk, de egyelőre nem mondom, hogy picit több, mint az elején...
Persze itt már nem állunk meg minden állomásnál, nem akarják a gyerkőcök megcsinálni az összes gyakorlatot...
Aztán ismét feltűnik a focipálya, meg a pingpongasztal is, csak most picit más irányból érkezünk, mint a túra elején.
A főzőcskével már bőven elkészültek, nem akarunk zavarni, meg fáradtak is a gyerkőcök, úgyhogy elindulunk kifelé a  séta elején már látott úton... Az aszfaltos részen Jucit ölbe kell venni, három és fél évesen neki még belefér ennyi segítség :-)

Az útvonal, az erdő mindenkinek nagyon tetszett, úgyhogy jövőre is jövünk :-)