Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. december 30., kedd

Több túra is tervbe volt véve decemberre, aztán úgy alakult, hogy ez az egy túra jött össze - és ez nem csak rajtam múlott, hiszen a jégtörés okozta döbbenetes károk több túra megrendezését is lehetetlenné tették.
Ezt a jégtörést ezen a túrán is lehetett látni, de kezdjük az elején :)
Halvány gondolatként motoszkált bennem, hogy az 50-es távot kéne megpróbálni, de aztán maradtam a rövidebb táv mellett, úgyhogy Szilasligetről, az autó lerakása után HÉV-vel utaztam a gödöllői rajthoz. Jegyet a BKK-s automatából pikk-pakk megvettem - utánam viszont vagy öt-hat jegyet akartak venni - nem, egyben nem lehet, úgyhogy darabonként végig kellett nyomkodni a kiválasztási folyamatot... No mindegy, majd alakul még az automata felhasználói felülete. (Az más kérdés, hogy jegyvizsgálóval Gödöllőig nem találkoztunk...)
Tehát Gödöllő... A parkban ismerősök állnak az asztalok túloldalán, gyorsan túlesek a nevezésen, aztán sikerül nem elfelejteni rajtbélyegzőt kérni Bubutól is, úgyhogy tényleg mehetek az utamra, ami eleinte Gödöllőn vezet keresztül. Szalagozás van, térkép szintén, úgyhogy tempósan érek ki a városból, hogy az M3 fölötti gyalogoshíd után hétvégi házas övezet következzen.
Itt az 50-es távnak van egy kitérője - papír, szalag van az elágazásnál, úgyhogy rövid tanakodás után mehet ki-ki tovább a megfelelő irányba.
Az első említésre méltó hely az Öreg-hegy - a kő felirata szerint Molly domb - az itteni adótornyot az autópályáról annyiszor láttam, most legalább megnézhetem közelről :-) Az emlékkő szép, a fák viszont nagyon szomorú képet mutatnak: a decemberi jégtörés komoly károkat okozott itt is.
Tovább a burkolatlan úton, térkép meg szalagok alapján könnyen követhető itt is az útvonal - aztán a Boncsok-hegy alatt sikerül majdnem elkavarni: a szalagozás ugyanis az ösvényről balra, esésvonal irányban vezet fel a csúcsra, ahogy mondani szokás, tökön-paszulyon keresztül.
Felírom a felírni valót :) és megyek tovább - szalagozást követve, itt-ott ismét a tök & bab elven kijelölt útvonalon.
Szerencsére ez nem tart sokáig, és ismét a gyümölcsöskertek mellett vezető útra érünk, aztán érkezik a P+ illetve a P- jelzés, amin megcélozzuk a Margita csúcsát.
Itt egy nevet kell felírni a lapra - be van csomagolva a fából készült emlékmű, de a név azért olvasható. Évekkel korábban már jártam erre, akkor megpróbáltam utánakeresni a szomorú eseménynek, aminek emlékét itt láthatjuk, de nem nagyon sikerült :(
Robogok tovább a P- jelzésen, egy elágazásban úgy szólnak utánam, hogy rossz irányba megyek - és tényleg, ott lengedez a másik út fölött a szalag, pár méterrel később. A térképre nézve tényleg nem örültem volna, ha a P-S- pároson letrappolok a hegyről :-)
A Bódis-hegynél egy fára van felfestve a kód, fotó, felír, biztos, ami biztos.
Veresegyházra igyekezve lefelé gyorsabb tempóra kapcsolok, szalag a település széléig van, utána... szóval erősen hiányos.
A leírásban utcanevek szerepelnek, kis segítséggel a játszótér felé az éles letérés is jól megtippelhető, úgyhogy sikerül a lakott területen minimális bizonytalansággal átkelni. (Mint köztudomású, a túrázó legkönnyebben lakott területen téved el. Erdőben, mezőn, "világ vége előtt kettővel" jóval nehezebb elkavarást produkálni. Legalább is szerintem :-)
A Medveotthon felé vezető úton erdősáv jobbról - itt a sík terepen rákapcsolok, de azért egy-két fotót csak elkövetek, hiszen elég ritkán tévedek erre :)
Az erdősáv után ismét lakott terület, majd széles, poros útra fordulunk jobbra, amin naaagy teherautók hordják a földet - szerencsére csak egy pár porát kell rövid ideig nyelni, mert a vasúti árjáró előtt élesen balra mutatja a tábla az utat a Medveotthon felé.
Lovarda, szürkemarhák a másik oldalon, úgyhogy nem csak a macik miatt érdemes ide ellátogatni - de most ők a fontosak, hiszen a bejáratnál lesz a következő pont.
Az időjárásnak köszönhetően kellően rideg állagú csoki jár a pecsételés mellé, utána pedig lehet befáradni, és körbejárni a medvék kifutóját. Meg a farkasokét is, illetve a kilátót, ahol csak a hosszú távosoknak van pont, azt is útba ejtem Nagyondinnye kollégával, aztán jól megyünk egy kört, mert kijárat csak egy van nyitva - de legalább jól körüljárjuk a kifutókat :-P
Dinnye erős tempót diktál, nem esik jól, de nem hagy sokat panaszkodni, megyünk és kész. Olyan lendülettel robogunk, hogy a következő pontot (gázos jelzőoszlop) majdnem sikerül benézni - aztán ráeszmélünk, hogy a két oszlopsor közül a másik a miénk, a szalaggal megjelölt a hosszú távon indulóké - sebaj, felírom mindkettőnél amit kell.
Olyan tempóban robogunk a vasút melletti földúton, hogy majdnem sikerül túlmenni a Fóti Somlyó felé mutató balos letérésen, de aztán sikerül korrigálni.
Szóval irány a Somlyó - pontosabban csak a lába, ugyanis jól megkerüljük, és ÉNY helyett DNY felől, a jól ismert tanösvényen kapaszkodunk fel rá. Előtte persze Fótfürdőnél megválaszolunk egy trükkös kérdést, mert a fene sem számolta, hogy hány jelzés volt látható...
A csúcson újabb fotó meg jegyzetelés, aztán a gerincen tartom a tempót egy nagyobb csoporttal egészen Mogyoródig.
Itt a cukrászdában a "szokásos" fogadtatás: pecsételés, sütemény+tea, és ahogy eddig sokszor, sütiből saját kontómra duplázok - bár más csapat, de a sütemények semmivel sem lettek rosszabbak :)

A cukrászda után Petamival vágok neki az emelkedő aszfaltnak - picit sajog a térdem, de talán fogom bírni a tempót; hiába, a hideget nem szereti a futóművem :(
Az autópálya fölötti híd után elindulunk a Hangulat utcán egy kósza szalag miatt, aztán gyorsan kiderül (utánunk szólnak) hogy balra lefelé kellene menni... A rossz helyen lévő szalagot leszedem, átkötöm a jó irányhoz, és megyek a többiek után.
Egy távoli fotó erejéig megállok, aztán lassan, de biztosan felcaplatok a szebb napokat látott kilátóhoz. A kérdésre megtalálom a választ, felírom, és rövid szusszanás után megyek tovább - sietni kéne, mert így még a négyes átlag sem lesz meg, de a térdem, pláne lefelé nem szeretne gyorsan mozogni. Ennek ellenére "csakazértis" gyorsítok,úgy legalább rövidebb ideig fáj.
Aztán a jégtörés okozta károkat nézegetve lelassulok - ki tudja, meddig fogják ezek a fák-bokrok viselni a nyomait...
Egy trükkös szalagozott bozótharcos ösvény is emiatt került az útvonalba - kivezet a bedőlt fáktól járhatatlan földútról a szántóföld szélére - nofene, azért még bőven van gyalogolni való... Ráadásul beton meg aszfalt. Mindegy, megpróbálok belehúzni, és csak arra figyelni, hogy haladjak, nem pedig a sajgó térdemre - az ráér később is.

A célba a GPS szerint 7 óra 46 perc alatt megtett 34km után érkezek meg, átveszem a díjazást, váltok néhány szót a pihengető ismerősökkel, aztán irány az autó, és indulás haza.

Mondhatni szokás szerint kellemes, a terület adottságait figyelembe véve jól összerakott, és kellően izmos gyaloglat lett idén is ez a változó útvonalú túra. Ha a térdem nem rendetlenkedik, akkor végig nagyon élveztem volna, így viszont a vége picit nyögvenyelősre sikeredett - de ez legyen az én gondom, ha jövőre is megrendezik ezt a túrát, akkor természetesen ott lesz a helye a naptáramban.



Track: Track_FOTISOMLYO_2014_szurt.gdb




2014. november 30., vasárnap

Ahogy 2010-ben, úgy idén is telekocsi szervezésével vágtam neki a készülődésnek - és idén is gyorsan lett három utasom... Elvileg. Ketten szinte az utolsó utáni pillanatban léptek vissza, úgyhogy egy utassal vágtam neki pénteken délután a Badacsonytomajig tartó autós aszfaltkoptatásnak.
Még egy "kanyar" a Decathlonba - már épp itt volt az ideje nyugállományba küldeni a régi hálózsákomat - és elő-karácsonyi ajándékként beszereztem egy újat.
Budaörs után meg sem álltunk Badacsonyig - ott szépen visszafordultunk, és az ellenség megtévesztése érdekében ezzel a pici kerülővel közelítettük meg a Tatay Sándor általános iskolát.
A tornateremben nincsenek sokan, kiválasztok egy kényelmes helyet az egyik kézlabdakapuban :-) lepakolok, aztán irány vacsorázni. A bejáratnál Jámborékkal futok össze - épp pizzázni indulnak a Lacus Pelso pizzériába, ahol a túra résztvevői kedvezményes áron fogyaszthatnak.
A pizza finom és forró, a sör hideg, úgyhogy egy nagyszerű vacsora után térünk vissza az iskolába.
Az iskolai büfében egy szelet hatlapos sütit még veszek, mert idejét sem tudom, mikor volt ilyenhez legutóbb szerencsém. Utána persze irány a hálózsák, és megpróbálok aludni, bár éjjel néhány, hangja alapján vélhetően fiatal, és bizonyosan ittas "túratárs" hangja ébreszt, reggelre úgy-ahogy sikerül kipihennem magamat.
Kényelmes készülődés, a büfében egy kávé meg némi harapnivaló, majd irány a ködös őszi reggel... Utólag belegondolva a havas verzió jobban tetszett :-)
Első említésre méltó dolog, hogy az iskolából kilépve sehol nincs szalag. Szerencsére többen tudjuk az utat (el a pizzéria felé, majd balra, el a bazalttemplom előtt), úgyhogy a badacsonytomaji nézelődésből pont annyi lesz, amennyi a túrához szükséges :)
Később látok szalagot is, rendületlenül emelkedünk fölfelé, a ködbe vesző Badacsony oldalában - no, a mai nap sem a gyönyörködtető panorámáról fog szólni...
A Kökapunál pici szusszanás - na jó, fotózás - miután a Klastrom-kútnál a kitett tábla alapján konstatáltuk a pont hiányát :) A Kőkapun felfelé haladva látható egy természet kontra beton 1:0 meccs - körbeépítették a fát betonnal, nem csoda, hogy a ez utóbbi már repedezik...
Fent, a csúcs közelében majdnem sikerül egy balra, a hangok irányába tartó ösvényen kispistázni, de szigorúan kimegyek az elágazásig, és ott fordulok balra.
Az impozáns új kilátó teteje szinte belevész a ködbe, ennek ellenére a matricaragasztás után nulla pontért megmásszuk, ha már itt vagyunk :-)
A panoráma emlékezetből történő felidézését segítik a kilátó felső szintjén található képek; megpróbáljuk, nehezen megy - biztos azért, mert korán van :)
A ködben picit tétován indulva sikerül eljutni a Hertelendy-emlékhez, ahol önkiszolgáló módon kell matricát ragasztani - ha már a kezemben van egy ívnyi, akkor osztogatom a túratársaknak is.
A ködtől picit nedves lépcső következik fölfelé, a Ranolder-keresztig aztán gyorsan lehet haladni, mert nézelődni való az momentán nincs - kivéve, ha valaki átlát a ködön :)
A kereszt díszkivilágítása, mióta nem jártam itt, lecserélésre került LED-es reflektorra és napelem+akkumulátor táplálásra.
Itt sem bámészkodunk sokat, irány a Bujdosók lépcsője, amin hosszú és épp csak annyira meredek, hogy élvezhető legyen az ereszkedés :)
Badacsonytördemicre leérve kiérünk a ködből, koptatjuk rendesen az aszfaltot - gyakorlatilag Szigliget után, amikor a Szent György hegyre elindulunk fölfelé, ott lesz vége, persze addig még sok minden útba esik :)
Először tehát Szigligetre sétálunk át, ahol az Avasi templomromnál állunk meg, a park nagyon szép, pont viszont nincs, de a tájékoztató táblákat azért érdemes elolvasni.
A vár felé tovább indulva egy mikulás sapkás ismerős jön szembe - geoládázik, és rendez, úgyhogy ez a túra neki rendezői bejárással lett behúzva.
A pont persze nem lent, a vár bejáratánál, hanem a víztározó nevű helyiségnél található, úgyhogy jócskán kell lépcsőzni az áhított matrica megszerzéséhez. Bónuszként viszont kapunk fincsi nápolyit, illetve - mivel idővel amúgy is jól állunk - körbesétálunk a várban. Ennek során konstatálom, hogy ide bizony el kell majd jönni családilag is. Igaz ugyan, hogy rengeteg lépcsőt kell fel-le megmászni, de érdekes dolgokat - és jó időben bizonyosan csodás panorámát - lehet látni.
Szigligetet elhagyva kerékpárúton kutyagolunk hosszan egyenesen a 71-es út mellett, aztán balra át, irány a Szent György hegy - továbbra is aszfalton.
Egy kanyarnál jobbra elhagyjuk az aszfaltot, hogy a Horváth pincénél lévő ponton begyűjtsük az újabb matricát, és nem utolsó sorban a hegy levéből - saját költségre - kóstolóhoz jussunk. Mivel csak este hat körül indulunk haza, bőven belefér még egy kis borozgatás, úgyhogy engedek a csábításnak.
A bortól jobb kedvűen indulunk fölfelé a szőlősorok között, aztán még egy kevés aszfalt (csak emlékeztető gyanánt...) a Lengyel-kápolnáig.
Itt balra fordulunk, ahogy a jelzés mutatja, irány az Oroszlánfejes kút.
Folyadékom bőven van, úgyhogy nem töltök a vízből, inkább megyek tovább, hiszen a várlátogatás meg a borozgatás kellően leamortizálta az időtervemet :) de végül is azért túrázik az ember, hogy lásson, meg hogy jól érezze magát, nem?
Nemsokára útelágazáshoz érkezünk, szalag, pont, matrica - fordulunk, ragasztunk, megyünk tovább :-) Apropo, útelágazás... Az útvonal példamutató módon ki van szalagozva, sőt minden szalagnak van egyedi száma (!) is. Igaz, itt a folytonos számozásba pici hiba csúszott, de azért csak kitaláljuk, hogy merre kell menni - természetesen fölfelé.
A Kasza Béla esőbeállónál megállok egy kicsit - "érdekes" a név feltüntetése, mindegy, legalább ezt is tudom most már.
A tetőre felérve újabb pont, majd apró bizonytalanság után elindulunk a helyes ösvényen. Innen már tényleg nincs sok hátra, némi hullámvasút jellegű szakasz, jellegét tekintve a lejtők vannak többen, azok hosszabbak, így érünk a rövid táv ellenőrzőpontjára - nekünk itt nem terem matrica - a pontőrt azért sajnálom, mert rettenetesen huzatos helyen kell ücsörögnie.
Lefelé azért csak óvatosan, szerencsére hó meg jég nincs - most a köd ad egy érdekes hangulatot a Bazaltorgonáknak.
A célban tea, forralt bor, zsíros kenyér fogyasztható - miután az adminisztráción túl vagyunk. Aki itt végez a túrán, azt kisbusz szállítja vissza a rajtba, mivel ennek a kapacitása véges, így a falatozást rövidre fogom, és a következő csoporttal elindulok lefelé a buszhoz.
Nem kell sokat várni, érkezik a busz a következő körre, aztán ahogy megtelik, indul is lefelé a szőlők között kanyargó egy nyomsávos úton. Ha itt szembe jönne valami érdekes lenne... És jön. A másik busz, de tudnak egymásról, így a felfelé igyekvő megvár minket egy szélesebb szakaszon.
Ezzel a buszos lehetőséggel élve kényelmesen visszaérek a célba, ahol jókedvűen beszélgetve telik az idő addig, amíg a hazafelé útra "bejelentkezett" túratárs is megérkezik, és elindulunk hazafelé.

Track: Track_TANUHEGYEK_NYOMABAN_20A_2014_szurt.gdb


2014. november 16., vasárnap
Kevés túra van, amin az első túraévem óta minden rendezésen ott voltam - ez az egyik, így idén is nekivágtam a kellemes, őszi időben a jól ismert útvonalnak.
A nevezés és indítás szokás szerint "lépésenként" külön asztalnál folyik, így aztán gyorsan túl esek a formaságokon - hogy aztán várjak arra, hogy a GPS összeszedje magát - nem az eltévedés ellen kell :-D 
Az itinert elrakom, hiszen jól ismerem az útvonalat, így csak a pontokon lesz szükség rá, hogy begyűjthessem az igazolásokat. Maga a túra, úgy a terep (sok szint), mint az útvonal (sok jelzésváltás) szempontjából nem egy könnyű séta, az aránylag kövid táv ellenére sem; bemelegítésként a P- jelzésen kapaszkodok fel a Nagy-Hárs-Hegy oldalában az első EP-ig.
Szilviék kettesben őrzik a pontot - váltunk pár szót a jövő évi tervekről, aztán megyek tovább, a hegy  oldalgerincén lefelé.
Az aszfaltút szélén (útpadka gyakorlatilag nem nagyon van) köt át a jelzés a Hárs-Hegytől a Fekete-Fejhez; nemszeretem szakasz, jó lenne valahogy kiváltani...
A Fekete-fej fölfelé szuszogósan, de ahogy illik, egy futamodással megvan, pont, édesség, szusszanás, aztán zúgás lefelé, hiszen még csak egy "púp" van meg a sok közül.
Adyliget, alkalmi túratársakkal fordulok rutinosan be a bolt melletti utcába - van némi aszfalt a túra útvonalában, de ennyi belefér, hiszen az útvonal nagyon szép.
Kellemes emelkedő ismét, a végén szép panorámával az előttünk álló útvonal jelentős részére. Az évek óta félbemaradt építkezésnél mutatom a többieknek, hogy hol fogunk még járni ma :-) Persze addig több völgybe is lemegyünk, csak hogy legyen szint is a túrában.
A Remete-szurdokban pihentető tempóra váltunk, aztán a kikapaszkodásnál jön a "saját tempó" - azaz nekem a "csak azért is felmegyek egy lendülettel" verzió, ami gőzmozdonyt megszégyenítő szuszogással ugyan, de csak sikerül.
Panoráma itt is van természetesen, ismerős a látvány, de azért jó körbenézni, mielőtt tovább indulok.
A ponton Péterékkel beszélgetek egy kicsit - beérnek az alkalmi túratársak, úgyhogy együtt megyünk tovább, előbb szintben, aztán jobbra, a K+ jelzésre fordulva gyors ereszkedéssel egy rövid időre vissza a lakott területre.
Ez az aszfaltkoptatás szerencsére rövid, szalag ritkásan van ugyan, de van - sokadik teljesítésnél persze mindegy :-)
Középső-Jegenye-völgy, majd Solymár széle következik - gyorsan át az úton, mert elég sűrű a forgalom - itt sajnos lemaradnak a lányok, az Alsó-Jegenye-völgyön gyorsan robogok végig, az utána következő hosszú emelkedőn azért elkezdem számolni, hogy Kálvária egy, Vihar-hegy kettő, Hármashatár-hegy három...
Mindegy, a széles erdészeti úton szorgosan előzgetve kapaszkodok egyre feljebb, aztán a sorompónál picit csodálkozom, mert a S- át van festve: át a sorompón, és utána megy balra.
A "csemege" ez után jön: fel, meredeken fel a Kálváriához. Némi beletotyogással ugyan, de leküzdöm ezt is egyben - igaz, a végén a fülemen is szeretnék levegőt venni :-)
Ismerős pontőrök itt is, a beszélgetéssel megy az idő, betermelem az ellátmányként kapott édességet, aztán csak elindulok lefelé, hiszen ez még csak a táv fele - is szintben is bőven van még...
Azért út közben ahol lehet, nézelődök, hiszen csodaszép idő van, és az őszi erdő nagyon szépen mutat.


Virágos-nyereghez a K- jelzésen trappolok be, a lakókocsiból átalakított büfé nyitva van, egy kávét kérek, részben, hogy magamat támogassam, részben meg azért, hogy a büfét, hiszen máskor is jól fog jönni itt a folyadékpótlás.
A lakókocsi-büfét egyébként egy ötletes mini "erőgép" húzza-vonja - Pannónia motor, talán Trabant váltó - kellően házi barkács modell ahhoz, hogy megörökítsem :-)
Vihar-hegy a következő feladat, bőven kortyolok izóból, aztán hajrá, fölfelé. 
Itt is előzgetek, bár lefelé a térdem picit bejelez, úgyhogy a túloldalon csak óvatosan totyogok lefelé - hogy aztán a Hármas oldalában újult erővel toljam fölfelé magamat.
A hazai sportrepülés legsúlyosabb katasztrófájának emlékhelyét most kihagyom (A HA-ANL lajstromjelű AN-2 1982. május 11-én a Hármashatár-hegy ény-i oldalának ütközött és kigyulladt. A rajta tartózkodó két fős személyzet és a hét utas életét vesztette.), mert az idővel valahogy nem állok túl jól.


A Hármashatár-hegyen is van pont, bélyegzés, és megyek is tovább: irány a Határ-nyereg, eleinte a Kc jelzést követve.
A parkolóig semmi gond, a S- meredek ereszkedésénél ismét "jelez" a térdem - pedig annyira hűvös nincs, hogy gondot okozna - vagy mégis? Nem érdekes, lassan óvakodok lefelé a jól ismert meredélyen, aztán ahogy illik, a S- jelzést szigorúan követve váltok a K- jelzésre, amit az Árpád-kilátóig kell követni.
Ez a szakasz eleinte nagyon enyhén, majd picit komolyabban tart fölfelé - a végén némi "valódi" emelkedővel. 
Széles erdei sétaút, rengeteg avar, és persze az ősz megdöbbentően szép színei...
Ez a szép erdő kísér az Árpád-kilátóig, és tovább, az Apátthy-szikláig - immáron kényelmesen ereszkedve.
Persze ami lefelé, az később fölfelé, ahogy az az Apáthy-sziklánál látszik is - lent az átjáró a Nagyhíd alatt, a völgy túloldalán, fönt, az erdőben sejthető a cél... 
A lépcső lefelé "nem ízlik" a térdemnek, a városi aszfaltos szakaszon belassulok rendesen - gond nincs, mert a szintidőbe belefér így is, bár azért jó lenne "értelmes" időn belül beérni.
Ez a beton-aszfalt-járda szakasz, pláne, hogy elég sok szint is van benne nem szokott jólesni - most sem tetszik, pláne, hogy Szilvi, a pontzárás után indulva utolért :-) Lehet, hogy mégis lassú vagyok?
Térdprobléma ide, vagy oda, elkezdem tempósan tolni a Szent Ferenc kórháztól - előbb a kellemesen emelkedő aszfalton, utána pedig a kényelmes, erdei sétányon.
Itt még egy jelentősebb emelkedőt kell legyűrni a "sok antennás" ;) épület mellett, utána már csak a lépcsőn kell felsétálni Szépjuhászné állomás peronjára, a célba.
Jelvény, kitűző, oklevél, banán és nagyon-nagyon fincsi tea - mondhatni szokás szerint :)
A túra úgy rendezésben, mint ellátásban (és árban) hozta a szokásos formáját: gyakorlott rendezőgárda bőséges szolgáltatással rendezett nem olcsó, de ár/érték arányát tekintve teljesen rendben lévő túráján vettem részt, immáron nyolcadik alkalommal.

Track:Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2014_szurt.gdb


2014. november 2., vasárnap
 
Mondhatni szokásos program ez a gyaloglat, egy ideje családi sétaként, így idén sem maradhatott el legalább egy kör megtétele a Nagy-Hárs-hegy körül.
Amiben az idei év mégis más lett, mint a korábbiak, az annyi, hogy idén az első kört igyekeztem kocogósra fogni, és a családomat a második körben valahol a Kaán Károly kilátó táján utolérni.
Az első kör teljesen jól sikerült, bár a Nagy-Hárs-Hegyre fölfelé nem rohantam :)
Nekem nem, de néhány túrázónak fura volt, hogy a pont nem a kilátónál, hanem kint, a "csücsökben" foglalt helyet - hiába, itt az útvonalkövetésre igyekeznek odafigyelni :)
A célban csak bélyegzést kértem, és indultam is a második körre, remélve, hogy az elsőhöz hasonlóan jól fog menni.
A jelzések, szalagok, feliratok tökéletesen mutatták az útvonalat, de... A motorvonat lefotózását követően szépen felmentem a régi útvonalon a S- jelzésig, úgyhogy vélhetően azon kevesek közé tartozom, akiknek sikerült elkavarni ezen a túrán :-D Nesze neked útvonalkövetés...
Mindegy, ez a "nagypistázás" is belefért az időbe, bár elsőre fura volt, hogy a S- jelzésen szembe jönnek az emberek, de van ez így... :) A Kis-Hárs-Hegyen lévő pontnál újabb bélyegzés "valahova" az itinerre, aztán a nyereg után kényelme, de tempós gyaloglás következett, remélve, hogy valahol utolérem a lányokat - igaz, a Nagy-Hárs-Hegy fölfelé most is gyaloglósra sikeredett, ráadásul ismerősökkel is találkoztam, úgyhogy (bár a túra hivatalos szabályzata tiltja) némi beszélgetésre is sort lehetett keríteni. 
A Bátori-barlang bejáratánál viszont megálltam fotózni az általam még nem látott táblát, ami a barlang nevét adó Bátori Lászlónak és az általa itt végzett munkának állít emléket.
A kilátónál megálltam szusszanni és körbenézni, hiszen abban egyeztünk meg, hogy itt találkozunk a feleségemmel meg a lányokkal.
Épp végeztek a kilátóban, jöttek lefelé, úgyhogy hamarosan együtt sétáltunk tovább, és gyűjtöttük be, immáron közösen a Minimaraton egyetlen EP-jének igazolását.
A kellemes sík szakasz után már csak lefelé; itt a lányokat muszáj volt visszafogni picit, hogy ne rohanjanak annyira, de szerencsésen le- és beértünk a célba.
Cél, oklevél, csoki, elmaradt bélyegzések a Budapest-kupa füzetekbe pótolva - de közben jól kimaradt ennek a gyaloglatnak az igazolása, úgyhogy sikerült a célban is kellően megkavarodni... Hiába no, sok ez a bő 6km már nekem :-D

 


2014. október 23., csütörtök
Minthogy (még) nem tudok egyszerre két helyen lenni, így idén is el kellett dönteni, hogy Éger-völgy vagy Szomor. Tavaly Pécsett voltam, úgyhogy idén Szomor következett - a Facebook-on adódó lehetőségre lecsapva bevállalva a seprést a 23km-es távon.
Ezt a feladatot Petamival ketten láttuk el, úgyhogy reggel még őt is felvettem a Keletinél, aztán megcéloztuk Szomort, a túra rajtját.
Budapesten simán keresztülrobogtunk, viszont Budakeszin a "szokásos" Bécs-Budapest (ami idén Győr-Budapest szakaszra szűkült) szupermaraton mezőnye jött szembe...
Némi várakozás után "menekülőre fogtuk", és kis utcákon sikerült keresztezni a mezőny útvonalát, és robogni majdnem Mányig. Az ok egyszerű: Zsámbék után jól benéztem a jobbos letérést. Mindegy, ennyi elkavarás elég mára felkiáltással hátra arc, és végül csak sikerül Szomorra megérkezni, ahol a focipályára irányítottak parkolni.
A rajt a szokott helyen, a sportcsarnokban volt - kényelmes tempóban sétáltunk oda, hiszen bőven volt még időnk a tervezett indulásunkig.
A hivatalos dolgokon (eligazítás, itiner átvétele) gyorsan túlesünk, sőt kényelmes reggelire is van idő a "szokásos" túramenüből. Extra szolgáltatásként némi körtéből készült szíverősítő is lecsúszik, aztán GPS izzít, és kényelmes sétával, jócskán a rajtidő vége után nekivágunk a túrának.
Az Anyácsa-tó utáni elágazásig nem kell seperni, úgyhogy addig "csak" megyünk :) Eleinte Szomor utcáin, aztán a Kakukk-hegyre fölfelé a szépen felújított kálvária stációi között - hogy aztán egy kellemes szuszogós kaptatóval máris az első pontra érjünk.
Cukorka, pecsét, panoráma, aztán megyünk tovább - a pontot őrző fiataloknak még bőven van hátra a pontőrködésből.


 A panorámában itt-ott gyönyörködve leereszkedünk a Kakukk-hegyről, aztán a szántóföld szélén kényelmes főúton sétálunk az Anyácsa-tóig.
Itt a "szokásos" pogácsás pont vár ránk - Petami (is) feltankol, ha már ilyen kedvesen kínálnak minket :)  Szántóföld szélén kényelmesen puhán letaposott ösvényen megyünk tovább, majd az erdősávban szebb napokat látott raklapokon kelünk át a vizenyős részen, aztán jobbra tartunk a szántóföld szélén.
Elágazás következik - innentől "munka van" :) azaz gyűjteni kell a táblácskákat meg a szalagokat - előbbiből csak néhány van kirakva, szalagból viszont kellően sokat helyeztek ki - ahogy azt már megszokhattuk a rendezőktől.
Lazán emelkedő földút, itt-ott pocsolya is akad, de jó tempóban, a szalagokat felváltva gyűjtögetve érünk a rakétabázishoz vezető aszfaltútra, amin balra fordulva hamarosan a picit már túlórázó pontra érkezünk.
Bélyegzés, alma, aztán egy nagy ívet leírva gyakorlatilag kívülről megkerüljük a bázist - begyűjtve közben egy tetszetős irányjelző táblát is, majd a S- jelzésen leereszkedünk Zsámbékra.
Egy elágazásnál sikerül a jelzést követve lemenni a leírás és a szalagozás szerinti útvonalról - sebaj, a másik irányból visszakocogok, és begyűjtöm a szalagokat, és mehetünk is tovább a romtemplommal szemben lévő ponthoz, ahol saját bögrém terhére finom teát fogyaszthatok. Az órát nézve picit megcsúsztunk az idővel, de nem gond, jó tempóval simán tudjuk hozni legalább közelítőleg a pontzárásokat - igaz, ahhoz azért jobban kell szedni a lábunkat a hátralévő kilométereken.
Így is teszünk - igaz, a Szent Norbert tanösvény emelkedője nem esik annyira jól - az azért vigasztal, hogy gyakorlatilag ez az utolsó komolyabb fölfelé menetel a túrán.
Visszaérve a fennsíkra egyenletes tempóban haladunk tovább - egy szalag Petaminak, egy nekem, gyűjtjük, gyűjtögetjük, ahogy az erdőben hullámvasutazó szép ösvényen is.
Balra itt-ott nagyon szép a kilátás, pici lassítás, és robogunk tovább, egészen az Óriások lépcsőjéig, ahol nápolyival fogadnak a pontőrök minket. Ránézek az órára: ahogy terveztük, itt már gyakorlatilag időben vagyunk.
Leereszkedünk a sziklalépcsőkön, aztán jobbra tartva pici szintet még begyűjtünk a szép erdőben, aminek a szélén keresztezzük a S4 jelzést, ami után talán a teljes túra legsárosabb szakasza jön - szerencsére hamar elérjük a lekerített rész sarkánál található letérést, illetve a pontot, ahol többféle csoki, műzliszelet a választék.
Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a kínálatban szereplő valamennyi termék fogyasztható :-) tovább indulunk lefelé.
A völgybe már kényelmes út visz, úgyhogy tempósan tudunk itt is haladni. A házikó is megvan, ahogy a Vörös-hegyi patak hídja után a buszmegálló táblának sem kélt még lába.
Nemsokára az utolsó pontra érünk, itt a szokásos 100%-os almalével kínálnak minket - helyi termék, már tavaly is nagyon ízlett, idén sincs ez másképp, úgyhogy repetázok belőle.
A célig kényszerű aszfaltkoptatás jön, előbb Somodorpusztán trappolunk keresztül, aztán feltűnik Szomor, ahol még "besöprünk" egy túrázót, begyűjtve az utolsó táblácskát és szalagot is :)
A célba kényelmesen, hat órán belül érkezünk, elintézzük a formaságokat, aztán energiapótlás gyanánt zsíros kenyér - csalamádé - tea következik :-)
Jövőre? Nehéz kérdés, hiszen az Éger-völgy is nagyszerű túra,  úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk - a döntés nem könnyű, mert az október 23-i szabadnapért két nagyszerű túra versenyez nálam :-)



Track: Track_SZOMOR_23_2014_szurt.gdb