Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2015. október 23., péntek
Két éve Éger-völgy, tavaly Szomor volt az október 23-i program, idén ismét elvállaltam a seprést ezen a kényelmes távon - ki tudja, talán jövőre megint lejutok Pécsre :)
Minthogy ez mára a második túra, így ott folytatom, ahol az előző beszámolót befejeztem - Normafánál gyorsan autóba ültem, és irány a Budaörsi út - M1/M7 - M1 irányon keresztül Zsámbék, és onnan Szomor.
Előtte még egy kedves ismerősnek dobok egy "Hajrá"-t  - hívtam volna seperni, de mire észbe kaptam, kiderült, hogy az 56-os távra nevezők közt szerepel - amitől viszont visszalépett a Viharbükk hosszabbik távját választva... Mindegy, a következő söprés előtt majd időben szólok :)
Nagyjából saccolom, hogy merre kéne menni (na jó, azért előtte megnéztem térképen), és hozzávetőlegesen sikerül is tartani a tervezett útvonalat a Budapestről kefelé vezető kellően feltúrt szakaszig, ahol némi benzinkúton keresztül, gyorsétterem mellett elsunnyogva trükkel korrigálva keveredek rá végre az autópályára.
Zsámbékig teljesen jól haladok, sőt utána is sikerül a megfelelő elágazásban jobbra fordulni (hogy tavaly ez miért nem ment elsőre...?) így aztán bőven időben érek Szomorra.
Hely csak a focipályán van, úgyhogy egy "bemelegítő sétával" érek a rajtba.
Rövid egyeztetés: feladat a szokásos, időm még van, úgyhogy némi reggelinek tekinthető falatozás is befér az indulás előtt.
Egy fiatal lány érkezik, hogy ők még a 23-on indulnának (bőven a rajtidő vége után) - szerencséjük van, hogy még nem indultam el - megvárom, míg neveznek (a párja kint várja a kocsinál), aztán indulás.
Kakukk-hegy nekünk gyakorlatilag bezárt, de a 10-es távok miatt még bőven ott vannak a helyükön, ugyanúgy, mint az Anyácsai-tó pontőrei - a Színházi bázisig van nagyjából két óránk meg 7.7km, úgyhogy a pontzárással előreláthatóan nem lesz gond így sem :-)
Új a cipellőm, elvileg "egy kategóriával" jobb, mint a korábbi, de ez a Kakukk-hegyre fölfelé nem érződik: nedves avaron első blikkre jobban csúszik - de ez még nagyon az eleje az ismerkedésünknek, úgyhogy sommás véleményt azért nem mondanék róla...
Első emelkedő letudva - lesz még néhány, bár ilyen lihegős kaptató már nem - a ponton vegyes cukorkával kínálnak a pontőrök, illetve begyűjtjük az elő, az útba ejtett kálváriára utaló bélyegzést is. (Ezen a  túrán is egyedi, a pontra jellemző rajzolatú bélyegzők vannak.)
Lefelé menet a túratárs rá szeretne gyújtani - kifejezem a nemtetszésemet, majd előre engedem őket, és csak nagyjából negyed óra múlva indulok utánuk. Időbe belefér, bőven be tudom hozni, ha arról van szó, hogy ne túlórázzanak a pontok.
A talaj príma, nem sáros, de kellően puhára van ázva, úgyhogy gyorsan a tó sarkához érek, ahol egy úr küzd a túlfolyó feletti rácsot eldugító avarral/ágakkal - a tóból közben az útra csorog a víz, de nem vészes, épp, hogy a cipőm talpa lesz tőle vizes.
A tó mellett a szokott helyen, a szokásos pogácsával várják a pontőrök a túrázókat - minden ponton van valami ellátmány - a záráshoz képest itt is van némi késésem, de ez szintén 10-es távon is érintendő pont, úgyhogy még bőven nyitva vannak utánam is.
A raklapokból álló provizórium jól tartja magát a tavat tápláló egyik vízfolyásban/felett, kényelmesen átlépkedek rajta.
Szántóföld, emelkedő, majd a végén tábla: balra a 10-es táv, jobbra a 23 és az 56 - a munka tehát most kezdődik: gyűjthetem a szalagokat. Van mit. Szerencsére tűzőgéppel vannak felrakva, így egyszerű lekapkodni a bokrok ágairól a kellően sűrűn kirakott, szokásos piros-fehér szalagokat.
Egy újabb emelkedő következik a Színházi bázishoz vezető aszfaltcsíkig, amin balra fordulva még némi szintemelkedést legyűrve :) az egykori légvédelmi bázis bejáratánál lévő ponthoz érek - zárás előtt olyan 5 perccel. No, ezt jól kiszámoltam :-)
Dohányzós kedvű túratársak épp indulnak tovább - én megvárom a pont hivatalos zárási idejét, és csak utána indulok tovább - közben elrágcsálom az ellátmányként kapott almát.
A fennsíkon is jócskán van szalag, meg egy táblát is be kell gyűjtenem Zsámbékig.
Érkezik balról a S- jelzés - egy kis kivétellel ezt kell követni a következő pontig, a Mátyás-borozóig.
Persze szalag is van, úgyhogy akár a leírás elolvasása nélkül is oda lehet találni szerintem :)
A borozó teraszán van a pont, kényelmesen iszogatom a nagyon finom, meleg teát, hiszen ide is nagyjából öt perccel pontzárás előtt érkeztem, úgyhogy van időm a panorámában is gyönyörködni.
Aztán persze tovább indulok - a romtemplomot most kihagyom - már voltam bent, futtában megnézni nem sok értelme lenne.
A Zsámbékról kifelé vezető emelkedőn aztán dolgom akad: nem csak a szalagok, illetve az eligazító tábla begyűjtése, hanem a lemaradó túrázóknak a terelgetése :) okán is.
Feldobom a labdát, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor segítsenek a szalagokat begyűjteni - ez szépen megy is.
Elérjük a S- jelzést, jobbra tartunk, aztán egy elágazásban az eleje elindulna jobbra lefelé - gyorsan a helyes irányba igazítom őket - és leszedem az átkötött szalagot.
A S- jelzést aztán balra tartva elhagyjuk - a "besepert" csoport szorgosan szedi a szalagokat, míg én begyűjtöm az irányjelző táblát, aztán kényelmesen hullámvasutazva haladunk tovább az Óriásik lépcsője felé.
Gyűlnek a besepert túrázók, egy nagyobb társaság piknikezik az egyik kilátópontnál - őket is indulásra bírom. Lemaradok picit fotózni, hogy némi előnnyel indulhassanak tovább a pontról - ami kicsit közelebb van, mint gondoltam, de mindegy - így több időm van a nápolyiból falatozni :-)
Az Óriások lépcsője következik - kényelmesen járható, bár való igaz, hogy a megszokott lépcsőkhöz képest picit magasabbak a fokai :)
Elágazásban jobbra tartok, és ismét elkezdem gyűjteni a szalagokat - a csodálatos őszi erdő fotózásra csábít - közben jól elsétálok egy szalag mellett, de időben kapcsolok, és megyek is vissza érte.
Enyhe emelkedővel érek egy szántóterület széléhez, ahol ismét és újfent csak a Kakukk-hegy sziluettje ad fotótémát.
A földút picit tapadósabb talajjal bír, de egyáltalán nem vészes, úgyhogy puha léptekkel sétálhatok el a következő, babkúti pontig, ahova szintén a tervezett zárási idő előtt sikerül megérkeznem, úgyhogy a különféle csokikból többet is módomban áll tesztelni :-)
A rövid nyílt terep után ismét kellemes erdőben ereszkedek lefelé a gondolataimba merülve, úgyhogy egy-két rövid szakaszt itt is triplán járok be a szalagok miatt - remélem azért sikerült mindet begyűjtenem.
A völgyben lévő faháznál egy apa a fiával bandukol - a srácnak kikezdte a lábát a bakancs, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan haladnak - csatlakozom hozzájuk, és együtt sétálunk be a következő, azaz a 23km-es távon utolsó pontra.
Itt szokás szerint finom almalé fogyasztható (a Vadalma Tanya terméke) - tényleg 100%-ban almából. 
Némi pihenő után az apja-fia páros is indulásra kész - seprőként megvárom őket, hiszen engem pláne nem hajt sem a tatár, sem a szintidő, és továbbra is együtt sétálunk Somodorpuszta felé.
Közben megegyezünk abban, hogy bebandukolnak a célba, és ha gondolom, menjek előre -  a buszváróval és postaládával "felszerelt" kereszteződésnél tényleg elköszönök tőlük - innentől már nem lesz elágazás, kivéve az iskola felé a jobbra letérést - ott meg marad a tábla és a szalag.
Addig persze néhány piros-fehér szalaggal gyarapodik a gyűjteményem :-) Nem sok, de azért erre az egyértelmű szakaszra is jutott, úgyhogy résztvevői szemmel nézve is príma volt a szalagozás - és seprőként sem kellett azért megszakadni a begyűjtésükkel.
A célba érve természetesen megkapom a teljesítésért járó oklevelet és teljesítői kitűzőt is, aztán pedig kényelmesen nekilátok falatozni, a szokásos zsíros kenyér - csalamádé - hagyma - tea menüből :-D
nem sokkal később az apa-fia páros is beérkezik, gratulálok nekik én is, aztán két, szintén Budapesti túratárssal elindulunk hazafelé.

Nem véletlen, hogy nagyon népszerű ez a túra: nagyon szép, jól jelzett, könnyen követhető útvonalak mind a négy távon (tudom, az 56km-est még nem próbáltam, de megbízható források szerint :-) az is hasonlóan príma, mint 10,illetve 23km-es távok), gyakorlott rendezők és pontőrök... És akinek ez számít, minden ponton adnak valamit - a bélyegzésen kívül :-)
A népszerűség persze hozza magával azt, hogy a létszámkorlátokat feszegeti az indulók száma, úgyhogy itt is szükség volt a webes előnevezés bevezetésére, amit a túra honlapján lehet megtenni - még nem kötelező, de célszerű, hiszen kár lenne lemaradni egy ilyen kellemes rendezvényről.

Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb

Endomondo: Szomor 23
 
Bár mára a Szomor 23 söprése volt a fő cél, de osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a szomori rajtidő 10:30-as végére ennek a gyaloglatnak a kellően tempós teljesítése után is oda tudok érni, úgyhogy reggel 8-ra megcéloztam Normafát.
Pontosan érkeztem, már bőven folyt az indítás, úgyhogy akár hamarabb is jöhettem volna :-) Mindegy, gyorsan benevezek,leszurkolom az 1000Ft-ot, és kocogósan nekilódulok a székelykapun keresztül a Z+ jelzésnek. A terv egyszerű: amíg lefelé, addig tempós kocogás, visszafelé meg ahogy sikerül - a cél, hogy bő egy óra alatt körbe tudjak érni.
Egy szál felírós pont lesz Makkosmárián, előtte Z+/S+/P/P+/Vm, utána meg Z+ vissza - a látszat ellenére faék egyszerű, prímán követhető útvonal.
A S+ melletti katonasírnál megállok egyet fotózni, aztán gurulás tovább - Csacsi-rét, majd jobbra a S- és robogás tovább, hiszen Szomoron is dolgom van még :-)
Rövid szakaszon beköszön a P-, majd tovább, lefelé, immáron a P+ jelzésen, kényelmes kocogós iramban.
Előttem néhányan balra fordulnak - igen, ez lesz a Mária-út balra, úgyhogy megyek utánuk - igaz, az emelkedőn már tempós gyaloglásra váltva.
A jelzés visszafelé tart, enyhén emelkedő széles ösvényen, úgyhogy marad a séta - idővel jól állok, bár a végén a Z+ emelkedőjét csak meg kell mászni,d e az még odébb van picivel, addig még jön balról a P- egészen Makkosmáriáig.
Nem terveztem sokat fotózni, de a kedvenc "integetős" fánál csak megállok, mert szomorúan látom, hogy az egyik "karja" le van törve :-( Igen, a világon minden mulandó... Még a fák is. Néha az ember, néha a jég, néha meg csak a kor vagy épp a kór az, ami az elmúlást hozza.
Makkosmáriára bekocogok - időm bővenvan, úgyhogy elolvasom a táblán a hely rövid történetét.
A túloldalon, a sorompónál állnak néhányan, úgyhogy arrafelé veszem az irányt. A leírás szerint itt kéne lennie a felírandó kódnak, de sehol semmi... Fotózok egyet, aztán elindulok, és közben megeresztek egy telefont - szerencsére, mert épp érkezik autóval a főrendező, és hozza a papírt, rajta a "hőn áhított" kóddal :-) Igen, tudom, hogy a rajtidő hivatalos kezdetétől még csak bő fél óra telt el, de... No mindegy, a lényeg, hogy megvan a kód, neki lehet ugrani a Z3 jelzésnek a célig.
Tempós gyaloglás fölfelé, a végén belekocogással - így lesz kerek egy óra a teljesítési időm - a szomori sepregetéshez pont ideális bemelegítés volt :-)
A célban megkapom a díjazást - az oklevél szép, a kitűző is tetszetős, sajnos a rétesre szóló bónt nem tudom felhasználni, hiszen a rétes büfé még nem nyitott ki, úgyhogy az egyik nevezésre várakozó ismerős kezébe nyomom a cetlit "majd lesörözzük" jeligére ;) aztán irány az autó, hiszen a mai fő feladat még eztán következik.

Ismét a Sarokkő, és ismét egy olyan rendezés, ami nagyon jó is lehetne, de a létszámhiányos rendezői csapat miatt csak "jó"- ugyanis a leírás, a térkép, a díjazás mind rendben van, az útvonal is jól összerakott, úgyhogy nyugodtan tudom ajánlani ezt a túrájukat is.

Track: Track_VIHARBUKK_6-5_2015_szurt.gdb

Endomondo: Viharbükk 6.5



2015. október 18., vasárnap
Ismét egy városligeti séta, teljesítménytúra címkével... A Budapest Kupához "egynek jó lesz", úgyhogy a gyors elhatározást követően autóba pattanok, és a világ gyalogló nap jegyében az autós megközelítést választom - egyszerűen azért, mert nem akarom lekésni a kellően tág rajtidőszak végét :-P
A nevezés/érkeztetés egy sátorban két asztalnál történik "picit" kaotikusan, a káoszt tetézi az is, hogy a nevezési lapért és a nevezésért is sorba kell állni - ugyanannál az asztalnál... Mondhatni erősen szuboptimális megoldás.
A nevezési lapot villámsebesen töltöm ki, úgyhogy megspórolom a második sorban állást :) bár rohanni nem kell, hiszen az egy darab A5 méretű lap egyik oldalát elfoglaló színes "térképvázlat" alapján olyan 4-5 km-re van két óra :)
A néhány EP-t egy-egy laminált lap és a pontőrök nyakában lógó kártya alapján lehet megtalálni - hol egyszerűen, hol meg nem annyira könnyen... A célban ezt megjegyezve a főrendező azt mondta, hogy senkinek nem volt ilyen problémája - erre megszólal a telefonja, és valaki épp az utolsó EP. helye után érdeklődik. Mondom neki, hogy a tó partján lévő sétányon van a pont, továbbadja az infót a hívónak - aztán hozzáteszi, hogy ez az első ilyen telefon... Utólag én meg azt teszem hozzá, hogy nem csoda, hiszen az egy darab A5-ös lapon nincs rendezői elérhetőség, tehát csak az tudott telefonos segítséget kérni, akinek más forrásból megvolt a rendezői telefonszám.
Mindegy, a kört teljesítettem, a kupafüzetbe megkaptam a bélyegzést, illetve a kitűzőből is jutott még - az emléklap postázásától viszont megkímélem a szervezőket.
Ez a rendezvény évente máshol kerül lebonyolításra - jövőre a Margit-szigeten lesz - a pontosabb infókat nem kérdeztem meg, ugyanis igencsak nagy az esélye, hogy ki fogom hagyni az éves programból.





Track: Track_MOCCANJ_VAROSLIGET_2015_szurt.gdb

Endomondo: Moccanj - Városliget 2015.
2015. október 17., szombat
Tizedik rendezés, ebből az alkalomból meglepetést tartogatnak a teljesítőknek, úgyhogy szakítok a hagyománnyal, és az "extra" táv helyett a normált célzom meg - mondanom sem kell, a rajtidő végét elcsípve :-)
Nagyon kevés induló van - nem csoda, hiszen pénteken is esett az eső, és mára is ígérgettek némi csapadékot... Ha azt nézem, nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó, akkor nem értem ezt az esőfóbiát :-P
Tizedik rendezés... Anno tíz éve ennek a túrának a szórólapja volt az, ami elültette bennem a gondolatot, hogy menni kéne... Akkor sajnos annyira jól elraktam a papírt (és ki is ment a fejemből...), hogy csak a túra után került megint a kezembe - úgyhogy az első rendezésről sikeresen lemaradtam :)
Most viszont itt vagyok, és bízom abban, hogy az 1. számú nevezési lap örökös tulajdonosa, Béla bácsi fentről figyel minket, és jó időt intéz nekünk mára.
Gyors nevezés után picit tollászkodom még, aztán nekilódulok: Kc keleti ága az első szakasz - itt is lehet remélni némi kilátást a városra, ebben a kifejezetten őszies időben. Az út egy részén már az új burkolatot kapott sétányt lehet tesztelni - tény, sár, az nincs :-)
Az Erzsébet-kilátó az első pont - pontőrök a kilátó alsó szintjén adják a bélyegzést - az időjárás most még nem kecsegtet szép panorámával, úgyhogy kihagyom a lépcsőzést, és inkább lefelé indulok a jól ismert sétaúton a Pozsonyi hegy, majd pedig Szépjuhászné felé.
Néhány hete láttam először a piros szívben kanyargó ösvény jelzést - most a hozzá tartozó tábla is megvan Szépjuhásznénál - ez az "Út az egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív- és érrendszerért" nevet viseli. Most már ezt is tudom :-)
A Hárs-hegy két nagyobb emelkedőből álló kaptatója simán megy, bár utána a balra tartó szintben haladó úton jól esik kényelmes sétára váltva pihenni egy kicsit ;)
A Kaán Károly kilátónál a túra emblémájával díszített pólóban épp indulni készülő túrázótól gyorsan megkérdezem, hogy ugye nem ő volt itt a pontőr? A "nem" válasza megnyugtat, és minthogy a pont a legfelső szinten van, így nincs más hátra, mint fölfelé :-) Amikor felérek, épp nincs tömeg, úgyhogy lehet fotózni is.

Persze később újabb túrázók érkeznek, úgyhogy tovább indulok - van még bőven táv is, szint is, bár az "érdekes" részt idén kihagyom- majd jövőre ismét, az Extra táv 10. rendezésekor, hátha akkor is lesz valami érdekes jubileumi meglepetés...
Az előbbi túratársat nemsokára utolérem, és a nagyjából azonos tempónknak köszönhetően a célig együtt gyalogolunk. Persze előbb a Kis-Hárs-hegy következik, a gyors kitérő után S- majd Zc, hogy aztán a Hárs-hegy ÉNy-i pillérén ereszkedjünk le a Szépjuhászné útig, amin nagyjából 200m-t kell megtenni a kanyar külső ívén. Túléljük. Ahogy a Fekete-fejre való kapaszkodást is. A ponton csak pecsételni állunk meg, hiszen csak egy ereszkedés, és vár ránk a Horalky :)
Nehéz a választás, aztán csak elcsábulok az új, nugátos verzióra - sajnos a szintén újdonságként megjelölt kókuszosból nincs :(
Itt még eldönthetném, hogy mégiscsak az extra, de tartom magam a vállalásomhoz, és a P- jelzésen indulunk tovább a Vörös-pocsolya felé.
A jelzés jól követhető, bár a Kecske-hát előtt, a Tk. tábla utáni Y-elágazás - ahogy azt egy korábbi túrán egy túratársnak sikerült is - picit benézhető, de nincs vész, tudjuk, merre van az arra.
A ponton újabb egyedi bélyegző lenyomata kerül a lapra, hiszen itt minden pontnak saját, a pontra jellemző grafikával készített, nagyon szép rajzolatú bélyegzője van. Ez is része számomra az igényes rendezésnek.
A P-P3 elágazásnál automatikusan fordulok balra, aztán ahogy érkezik balról a Z+ jelzés, megjegyzem, hogy pár éve még az a széles út, amin érkeztünk, egy keskeny, alig látható csapás volt a bokrok között...
A Tarnai-pihenőig nem megyünk el - jóval hamarabb, a Sisakvirág tanösvény 7. táblájánál van ugyanis a pont; a túratársam is tőlem tudja meg, hogy honnan kapta a nevét a Tarnai-pihenő, és valójában melyik részt is illeti ez a név.
Mielőtt teljesen visszakapaszkodnánk a Z3/P3Z+ elágazásig, kimegyek jobbra egy kis platóra, ahonnan szintén szép kilátás tárul az ember elé.
Az utolsó emelkedőt legyűrve a Csergezán Pálról elnevezett kilátó következik - a pont itt is a kilátó aljában foglalt helyet - fent rettenetesen vizes volt minden, amikor nyitott a pont - de minthogy most nagyon szép időnk van, így természetesen megmásszuk a kilátó lépcsőit, és néhány fotó is készül.

Nagykovácsiig már csak egy említésre méltó dolog történik: egy autós valamilyen hivatalos indokkal bement a tanösvény elejénél lévő parkolónál a sorompóval védett területre, és amíg bent volt, addig valaki bezáta a sorompót... Amikor arra jártunk, már a telefonos segítségnél tartott - remélem, idővel sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből :-D Tanulság: ha nem nálad van a sorompó kulcsa, akkor tekints rá úgy, mintha zárva lenne.
A célban a szokásos kitűző és oklevél mellett egy, a túra emblémájával díszített tálka a díjazás. Az elmaradhatatlan meleg ételként pedig paprikás krumpli virslivel fogyasztható - akár dupla adag is, mert sajnos jóval kevesebben jöttek el ma erre a túrára, mint ahány résztvevőre számítottak a rendezők :(
Akik nem jöttek el, mert féltek az esőtől, azok rosszul döntöttek, hiszen csodaszép őszi időben, gyakorlatilag sármentes útvonalon túrázhattak volna - nagyon szép díjazásért :-)


Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb

Endomondo: Budai kilátók 2015

 
2015. október 4., vasárnap
 Itt van az ősz, itt van újra... és itt van a Vasas, ahol évek óta vállalom a seprést. Nincs ez máshogy idén sem, úgyhogy rajtidő végét célozva autózok Pomázra.
Korábban érkezek, úgyhogy némi reggelit is beszerzek a pékségben, és miközben azt fogyasztom, megérkezik Őrsi Anna, aki pénteken kora délután ért célba a Goldsteig Ultra Race-en (651km, 19000m szinttel), 169 óra 45 perces idővel. No igen, ez után a hosszú verseny után kell némi levezetés is :-)
Elindulnak, aztán érkezik egy csapat rövid távos induló, megvárom, míg az adminisztrációjuk lezajlik, utána viszont tempósan nekilódulok Pomáz mondhatni jól ismert utcáinak, hogy teljesítsem a már szokásos feladatot: délre Királykúthoz érni :-)
A tavaly még feltúrt téren új köztéri műalkotás áll - szerintem szép; remélem, a körforgalom kiegyenesítésével nem sokan fognak próbálkozni, mert kár lenne érte :-)
A település szélét még nem érem el, amikor utolér Dinnye - egy darabig tartom vele a tempót, de aztán a János-forrás után lemaradok - lustulós év volt az idei, ennek köszönhetően érezhetően gyengébben megy ez a szakasz...
A platóra felérve szokás szerint jobbra letérek a jelzésről, és kimegyek a kilátópontra - sokat nem nézelődök, inkább megyek tovább a menedékházig, ahol a szokásos fincsi tea vár minden indulóra.
Pici szusszanás, meg két bögre tea után megyek tovább - itt is eszembe jut, hogy mennyire más úgy túrázni, hogy nem kell az itinert/térképet/leírást böngésznem, csak menni a jól ismert útvonalon...


A Vasas szakadékban "felírós" pont van kirakva - meg ha már egy túratárs előkotorta a geoládát, akkor annak a kódját is felírom :-)
Az oda-vissza szakasz elején néhányan a sétálós papírjukra várnak - kár kihagyni ezt a részt, de ők tudják...
A következő pont, Lajos-forrás - bögrém van, úgyhogy kényelmesen frissíthetek a forrásnál, aztán irány picit fölfelé, a hírek szerint valamikor felújításra kerülő turistaház mellett, hogy aztán jobbra, a szalagozott ösvényen ereszkedjünk egy kisebb csapattal lefelé.
Ez a letérés "benézhető", de mint általában, most is van szalag, úgyhogy némi figyelemmel nem jelenthet gondot.
Egy darabig lefelé tart az ösvény, aztán egy vízmosás keresztezése után gyorsan visszanyerünk az elvesztett szintből valamennyit, a Kőrösi CsomaSándor emlékműig. Itt egy rövid megállás mindenkép kell, hiszen a panoráma, ami  Dömörkapura és az egész völgyre nyílik, az pompás, pláne így, ősszel, amikor javában színesedik a fák lombja.
Pici "hullámvasút", aztán jön a meredek lefelé a völgybe - annyira azért nem vészes, de botokkal a kézben sokkal nyugodtabban ereszkedem lefelé.
A dömörkapui ponton létszámot egyeztetek a pontőrrel - a hiányzókat megjegyzem, aztán az ellátmányként kapott gyümölcsöt rágcsálva indulok tovább.
Autó, az rengeteg volt a parkolóban, meg úgy általában az út mellett, úgyhogy felkészülök arra, hogy sokan lesznek a következő szakaszon...
Nos, ez csak részben jött be - mondjuk aki csak hébe-hóba (illetve pont, hogy hóba' nem) kirándul, az inkább marad az aszfalton, nem megy le a patakmeder mellé, pláne, hogyha még a patakot is keresztezni kell néhányszor :)
Mondjuk a patak jelenlegi állapotában a keresztezése "menetből" elvégezhető feladat - bőségesen vannak kiemelkedő kövek, amin normál tempóban át lehet sétálni.
A Lenkó emlékmű mozaikját megörökítem - hiányzik belőle "néhány" darab - remélem, jut valamikor ennek a rendbetételére is némi pénz...
Sikárosi erdészháznál megállok, és nyomok egy kéktúrás bélyegzést a lapomra- aztán az órámra nézek, és konstatálom, hogy erős tempót kell diktálnom, ha délre a Király-kútnál akarok lenni.
Igyekszem rákapcsolni, úgyhogy Bükkipusztánál csak futtában bélyegeztetek, és megyek is tovább, pedig a táj az csodaszép - csend, nyugalom, jó levegő... Tökéletes hely a mindennapok agyromboló stresszes dolgainak a kitakarítására... Egyébként ez az egyik fontos célja/oka annak, hogy immáron kilenc éve teljesítménytúrázok:  jó kiszakadni a városi "őrületből", és kiszellőztetni a fejemet a természetben.
Király-kúthoz picit késve érkezek, de nincs gond (csoki viszont van), pihenek egy picit - Dömös, meg Maróton Kata egyébként sem úszná meg "túlóra" nélkül, úgyhogy ez a 10 perc oly mindegy (tudom, _nekem_ mindegy, úgyhogy innen is bocs...)
A nyereg után nagyjából-egészéből csak lefelé a Duna partjáig (na jó, a Szentfa-kápolna mögött van egy kis emelkedő), úgyhogy tempós gyaloglásra váltok, és persze élvezem a csodaszép őszi erdőt.
Dömösön már figyelni kell, hiszen söprök, vagy mi a szösz - szalag nem sok van, úgyhogy némi késéssel bár, de beérek a pontra.
A szokásos méteres kalács előtt némi privát harapnivalót is kapok (köszönöm!), aztán vizet töltök, és nekilódulok a túra "másképp szép" szakaszának :-P
Azért másképp szép, mert az út és környéke, mondjuk úgy, ingerszegény, javarészt szántóföldek között halad - a Duna bal partján viszont tiszteletet parancsolóan magasodik a Szent Mihály hegy, illetve a másik irányba tekintve meg... Szóval látható, hogy hova kell majd felkapaszkodni.
Ez a szakasz szépen ki lett szalagozva - sajnos néhol buzgó kezek átkötöztek egyet-kettőt az elágazások másik ágába is :-( Remélem, nagyon nem kavart el senki sem :)
Ezen a szakaszon ért utol egy túratárs, aki a rajtzárás után indult Pomázról, és ahol talált pontőrt, ott pecsételtetett egy papírra  - később kiderült, hogy barlangászkodik, úgyhogy a közös téma, meg pár perc után a közös ismerősök is megvoltak :-)
Maróton Katát nem leltük - tény, jócskán a tervezett pontzárás után érkeztünk, mivel pedig mindenki, akire számítani a kellett, áthaladt a ponton (rajtam kívül), teljesen jogosan zárt hamarabb. Ezzel viszont megdőlt az az állítás, miszerint a söprű nem késheti le a pontzárást :-) de ez legyen a világ legnagyobb problémája.
Az utolsó, hosszan emelkedő szakaszra a jövőben is szervezek társat - ugyanis sokkal gyorsabban meg kényelmesebben fogy a táv és a még leküzdendő szint, mint egyedül - a szokásos megállók beiktatásával (erdészeti út keresztezése, éles balkanyar, erdészeti út keresztezése a Szakó-hegy aljában) szuszogva bár, de kellemes tempóban, jót beszélgetve küzdöttük le az utolsó mintegy 9km-t - közel 670m szinttel.
Az itineren ott van a buszok indulási ideje - bőven van idő a következő járartig, úgyhogy a Rezső-kilátót is útba ejtjük, utána viszont irány a cél, a Matyi-büfé.
Rövid adminisztráció, túratárs is kap díjazást, aztán a tavalyitól eltérően autóval indulunk hazafelé.

Track: Track_VASAS_MARATON_2015_szurt.gdb

Endomondo: Vasas Maraton 2015