Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. április 3., szerda
Havas, sáros, locs-pocs terepre kellett számítani a "nagyszerű" időjárásnak köszönhetően - hiába mondták a túra előtti nap, hogy hó vége, ez sajnos nem volt igaz :-) így kamásli is került a zsákba ehhez a sétához.
Némi hezitálás meg számolgatás (MVTE érem arany fokozathoz elég-e?) után úgy döntöttem, hogy inkább az elején lépcsőkkel fűszerezett aszfalt meg beton, mint a végén a Telkibe levezető út, ergo 30A lesz a gyaloglatból... Reggel tehát a munkába menet jól bejáratott módon közelítettem meg a városmajori rajtot, ahol egy bozontos szakállas Nagyondinnye üdvözölt - társaság tehát adott volt, csak gyorsan nevezni kellett :-)Ez meg is történt, igaz, az épületek között a GPS nem igazán látott sem valódi, sem műhódot (vagy műholdat...?) így hiába tipegtem ide-oda, csak a lépcső tetején kezdődik a track - mindegy, azt a pár métert hozzászámolom :-)   
Zöld sáv jelzés - elvileg el sem lehet téveszteni - legalább is terepen.
Városi környezetben picit árnyaltabb a kép, de a technika folyamatos figyelésével sikerült korrekt útvonalkövető módon felcaplatni a jelentős számú lépcsőn a Martinovics-hegyre.Az első ep. bélyegzésének begyűjtése után a hegy oldalában futó sétaúton követtük a jelzést, a lefelé vezető aszfaltnál egy pillanatra megállva, hiszen az Erzsébet-kilátót ebből az irányból nem sokszor látjuk.
A Martinovics-hegy pici zöld szigete (tényleg sziget, gyakorlatilag körbe van építve, így az életközösségének jelentős része -a zöld folyosók hiánya miatt - teljesen elszigetelten él ezen a talpalatnyi zöldön) után tehát ismét aszfalt, veszítünk némi szintet, hogy aztán a Diána utca lépcsőin "kamatostól" visszakapjuk a szintet...
Innentől már ismerős volt az útvonal - így a kereszteződésben jobbra lévő feszületnél már automatikusan fordultunk balra, a Jókai-kert felé követve a jelzést.
Bolt a sarkon, majd szinte rögtön balra be egy járdányi széles közön - ezt is sikerült korábban elvétenem, úgyhogy alaposan megjegyeztem :-)
Fogaskerekű, Svábhegy állomása, majd balról egy több szintes épület, melynek az első emeleten van az utca felől a bejárata - és szinte észrevétlenül télies környékre értünk, ahogy a lépcsőn elindultunk fel, a Széchenyi-emlék felé.
Itt újabb bélyegzés igazolja, hogy jártunk erre - van, aki a Rege utat választja, azonban rosszul teszi: a zöld sáv itt enyhén lefelé tartva érkezik meg a Svájci lépcső aljához, ahol 15-én szorgos hómunkások dolgoztak, most szerencsére nincs rájuk szükség. 
Újabb lépcsősor tehát (és még messze nem az utolsó), aztán a Széchenyi-hegy - Normafa szakaszon tempósabbra vesszük a figurát - hiába, eddig szinte csak felfelé jöttünk, ez az első igazán sík szakasz - igaz az ösvény kellemetlenül jeges - de valahogy sejtem, hogy lesz még rosszabb is...
Normafánál nem hagyom ki a rétest, pláne, hogy az index.hu egy korábbi teszten eléggé lehúzta az itt kapható verziót - van benne valami, mármint a kritikában: bár a töltelék a régi, valahogy a tészta nem az igazi - főleg hidegen.
A vasút mellett is jeges volt itt-ott a gyalogút, Normafa után viszont egy merő jég az egész - tipegünk is rendesen :-)
Disznófőnél újabb bélyegzést gyűjtünk be, lefelé latyakos az ösvény, az aszfaltcsík nem - az ösvényen ereszkedünk lefelé - annyira nem is vészes :-) Pici aszfalt után a Tündér-szikla alatt húzódó szintútra fordulunk - két parkoló autó között - ha nem a naptárat nézem, akkor teljesen kellemes kirándulóidő van, jön is szembe egy nagyobb csoport :)
A libegő is működik, nincs telt ház, de azért elég sokan libegnek mindkét irányban.
Pici kapaszkodó felfelé, picit sáros csak, ellenben a fiatalosban lefelé vezető egynyomos ösvény... Szóval csak óvatosan, mert nem lenne jó bölcsebb felemmel tesztelni a talaj keménységét :-)
A Ferenc-halom megkerülése előtt újabb pont -begyűjtök egy kék színű "Tejcsokoládé piros tojás"-t (van még narancssárga, zöld és valami hiba folytán piros színben) - Dinnye zöldet kér :-)
Tényleg tejcsoki, míg próbálok egy értékelhető fotót csinálni róla, mielőtt elfogyasztom, Dinnye megjegyzi, hogy japán turistába mentem át, már ami a fotózást illeti - aljas rágalom,  az egész túrán vagy 20-25 képet csináltam :-)
A jelzés jobbra rövidít az aszfalthoz képest - sáros, csúszós, de arra van az arra - ráadásul lesz még "érdekesebben" sáros szakasz is, abban biztos vagyok...
Gyémántos lépcső (gyémánt nincs, emelkedő és lépcső természetesen van), csoportosan baktatunk felfelé, Széher út, Szerb Antal utca, majd a vargabetű a Fekete István utcán - most nincs bónusz csokis pont.
A Nagyhíd után mi is következhetne más, mint egy újabb adag lépcső - természetesen fölfelé...
Munkába menet reggelente a Moszkva Széll Kálmán téren a metróból kifelé testmozgás gyanánt gyalogolok a mozgólépcsőn, úgyhogy edzésben vagyok - de azért a végére csak kezdem unni :-)
Az Apáthy-sziklánál panoráma van, pont nincs, az előbbit már láttuk sokszor, az utóbbi hiánya sem késztet megállásra, úgyhogy egy lendülettel máris a Görgényi utcánál vagyunk, hogy egy újabb lendületes sétával az Árpád kilátónál keressük a pontot.
Megtaláljuk, bélyegzést megkapjuk, ellenfényben nem igazán jó fotózni, de azért megpróbálom...


Balra tartunk a fonódó K-Z- jelzésen, itt-ott sár, jég, de ettől eltekintve kényelmesen ereszkedünk az etetőpontig... Szokásos "terülj, terülj asztalkám" vár ránk - kandírozott gyümölcs, sós ropi, kockákra tördelt tejcsoki, és persze az elmaradhatatlan zsíros és margarinos (Rama) kenyerek, vastagra szelt párizsi és valamilyen sonkás felvágott, illetőleg vegyes savanyúság meg paprikával töltött olajbogyó...
Kényelmesen beburkolok pár szelet kenyeret, végigkóstolva a remek kínálatot - aztán az egészet leöblítem egy doboz sörrel, merthogy a bögrémet sikerült otthon hagyni, úgyhogy a saját pohárba kapható kólából meg szörpökből most kimaradtam - bár a sörike miatt azért nem nagyon bánkódtam ezen ;-)
Aprócska házikók előtt megyünk - belegondolok, hogy akik ide építtetnek házat, azok azért teszik, hogy közel legyen az erdő, a természet - vajon meddig lesz így? Mikor mászik fel a város teljesen a budai hegyekre, letarolva az utolsó darab szabad erdőfoltot, lebetonozva az utolsó talpalatnyi földet?
Átbillen az utunk a hegy északkeleti lejtőjére, a Farkastorok felé - a zöld sáv és a zöld kereszt találkozásához nagyon óvatosan ereszkedünk le - havas, csúszós és meredek az utolsó néhány méter - balettozok is egy méreteset, de sikerül talpon maradni. Mennyire másképp nézett ki ez a rész az Óbudai körtúra bejárásánál...
A Nelli pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, aztán robogunk tovább, hiszen a "java" még előttünk van.
Persze addig érintjük a Virágos nyeregben lévő egykori tájékoztató tábla üres keretét, aztán a hobbikertek közötti úton kapunk jócskán latyakos sarat is, no meg egy újabb balettmozdulatot is teszek, mielőtt becsatlakozna az ösvényünk a kék sávval jelölt széles erdei útba, csak most nem a havas-jeges, hanem a durván sáros terepviszonyok miatt.
A kékkel fonódó zöld jelzés jobbra tart - bele sem gondolok, hogy a régi zöld, ami itt egyenesen, esésvonal irányában ment le a hegyről, milyen lenne... Szerencsére nem arra kell menni :-)
A Tök-hegy aljától aztán elkezdődik a sároskodás... Ez az általában kényelmes, kellemesen tempósan járható nagyjából szintesen haladó erdei út most nagyon "nem begyerebe"... Itt-ott inkább az út mellett, a fák között igyekszem előre jutni - a sárban dagonyázás helyett. Mi lesz így az erdőből kiérve, a szántóföldön...?


Hogy mi? Szép panoráma, és meglepően barátságos útviszonyok fogadnak: a szél persze rendesen fúj, talán ennek is köszönhető (mármint a szél szárító hatásának), hogy a sár nagyrészt csak puha, de nem igazán tapadós. Egy kellemes meglepetés mára...
Azért a Szarkavár előtti agyagos rész ugyan igyekszik hozni a formáját - folyni nem folyik, nem ér bokáig vagy följebb, nem híg, hanem az a jófajta cipőlehúzós ragaszkodóverziót adja elő - szerencsére nem túl sikeresen, bár van, aki egymaga próbálja a Laokoón-csoportot utánozni, mert sikerül majdnem beleragasztania a topánkáját a sárba :-D
A várdomb aljában viszont vitathatatlanul jelen van a tavasz - nyílik az ibolya, sorba kell guggolni egy fotóért, de szerintem megéri :-D
Egy rövid, sárosnak nevezhető földút után végleg aszfaltos út kerül a talpunk alá, néhány árválkodó hókupacon letakarítom a cipellőmről a sár nagyobbik részét (azért van mit...), mert ilyen állapotban azért nem szívesen mennék be a célnak helyet adó kocsmába. Se.
A célban első teljesítésre járó oklevél és kitűző a díjazás - jogosan, hiszen a 30A verziót tényleg most csináltam meg először - kerül egy bélyegzés a kupafüzetbe, aztán gyorsan elköszönünk, mert bent áll a busz, amivel aztán Hűvösvölgyig zötykölődünk.
Hűvösvölgyben még van egy túraszakmai feladat: előnevezés a Gyermekvasút nyomában április 28-i ismétlésére - a Gyermekvasút múzeumában gyorsan le is tudjuk.

Ez a mai túra szintén nehezen áll össze az időjárással, illetve a terepviszonyokkal, minden esetre az MVTE szervezés hozta a színvonalat (és az árat is), de a kettő, úgy gondolom, arányban állt egymással.
Az elején (meg közben is) valóban sok az aszfalt, a lépcső (döntően fölfelé), de ezzel együtt is nagyon jó túra.


Track: Track_TOJAS_30A_2013_szurt.gdb

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése