Túrablog

 A péntek esti szitáló eső után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyűjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erőpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bőven van benne...
Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidő vége előtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések előtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.
Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont őrzőinek :-D
Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias időben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.
Persze a panorámát kötelező megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyű :-)
Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé.
Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidő vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szemből érkezőkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)
Beérve az immáron ep-vé alakult rajtba picit átmelegednek Szilviék, megpróbáljuk megvárni az előbbi társaságot, közben kellemesen beszélgetünk - családias a túra, harminc fölött  van valamivel a gyalogos, és húsz táján a fotók létszáma - ez van, ha két túra egy napra kerül a naptárban :-( Pedig lehet duplázni, hiszen a saját idő terhére induló csapat is ezt tette.
Nem várjuk őket, elindulunk szembe velük, mert az aktuális kiírás szerint az utolsó fölfelé kivételével a Z3 jelzésen (az aszfaltút mellett) vezet az útvonal.
A Pozsonyi-hegynél lévő ponton is várakozunk egy keveset, sok-sok futó halad el szemből - ők a Libegő 10-et csinálják, azaz a Libegő alatt a meredek ösvényen föl, majd a Pozsonyi-hegy felé le - mindezt ötször...
Aztán érkezik az "utóvéd", akik fotóval dokumentáltan is bizonyítják, hogy jártak a Hunyad-orom tetején :)Érintjük a téli pontőrködésünk helyszínét, aztán kényelmesen lecsorgunk a Tündér-szikla felé, ahol egy bedőlt fenyőfát kell átlépni az "óriáslépcsők" tetejénél.A következő ep. lent, a szikla aljánál van, Agnela (igen gn) a pontnak őrzője - minthogy immár mi vagyunk az utolsók, így zárjuk a pontot.
Agnela megvár minket, hiszen nekünk még le kell menni a lógó gatya, izé, libegő alsóhoz, hogy a következő bélyegzést begyűjtsük.
Így is teszünk, pici szusszanás, majd irány vissza, hiszen Z3-Z útvonalon Normafa a következő pont.
Addig persze van némi kapaszkodás fölfelé, Szilvi a Kossuth emlékművet szeretné meglelni, de előtte még elhaladunk a Disznófő mellett - borzasztó :(
A forrásházon már szinte egy cserép sincs, a kerítés egy szakaszon le van földig taposva - nem, nem megyek be a lekerített részre, bár nagyon érdekel, hogy hogy is néz ki valójában a hely névadója, a forrás vaddisznófejet formázó kifolyója. Ha még megvan...
Feljebb Geri mutatja, hogy balra a jelzéstől ott a Kossuth emlékmű, háttal az aszfaltcsíknak, szemben a várossal - a kő talapzatban egy nagyon szép domborművel - mintha valamelyik éjszakai Gyermekvasút Nyomában gyaloglaton szalagozva lett volna a zöld sávról a kitérő... Mindegy, Szilvi kérdezte, hogy hol van, megtaláltuk, megnéztük, megyünk tovább :-)
Normafánál rétes helyett friss tejfölös-sajtos lángos csusszan le - időnk van, a pont elvileg kettőkor zárna, az meg még odébb van - viszont mi vagyunk az utolsók, úgyhogy pontzárás előre hozva :)
A Kc jelzés kellemesen fel van az elején frissítve, de így is sikerül az aszfalt mellett maradni egy picit, de gyorsan javítok - buta dolognak tűnik, hogy az eleje az úttal párhuzamos, majd két közel derékszögű töréssel megy vissza a másik, szintén a székelykapunál végződő gyalogútra.
A Libegő felső állomásánál a jól ismert zöld felfújható sátornál újabb pont - pici rendezői megbeszélés és frissítés, majd irány ismét a Z3 jelzés. Itt lefelé ereszkedve egy kidőlt fán rengeteg taplógomba nő - elrobognék mellette, ha nem fotózná valaki - tényleg érdekes, szép látvány, ahogy a gombák nekilátnak a fa újrahasznosításának...
Az ep. után kellemes tempóban tartunk lefelé, Elemér robog el mellettünk - igazából nem robog, csak hozzánk képest :-) Pedig tegnap egy ötvenest ment, és ma is a Libegő 11-en körözget... Épp mostanában olvastam, hogy harmincegy Gerecse 50, huszonkilenc Kinizsi 100 meg másfél Országos Kéktúra van mögötte - a rengeteg egyéb túrán kívül. Mi nem sietünk, kényelmesen lesétálunk a Libegő aljához, és ráhangolódunk az utolsó szakaszra :)
Lépcsőn indulunk, én inkább mellette sétálok a füvön, ahol csak lehet (apropo, ha az, aki a lépcsőn megy, az lépcsőzik, akkor aki a füvön, az füvezik?).
Aztán elfogy a lépcső, meredek ösvényre váltunk, és ismét taplókat fotózhatok - igaz, ezek két keréken zúdulnak lefelé... (Itt kérek elnézést a taplógombáktól.)
A kapaszkodás egyébként meglepően gyorsan ment, fotómegállások :) voltak ugyan, de így is gyorsan felérünk. A sátornál persze még nincs vége, hiszen a János-hegy csúcsára is fel kell még sétálni - 134 (vagy 135?) lépcső, ez is gyorsan megvan, Karcsiék örülnek nekünk, zárjuk a pontot, és indulunk vissza lefelé.
A célban a szokásos oklevél, kitűző, zsíros kenyér, tea után segítünk összepakolni, sátrat bontani, aztán amikor minden kész, nekivágunk a lefelé vezető útnak az egykori piros sáv jelzésen.

Track: Track_HIMBI-LIMBI A LIBEGO ALATT 2013_szurt.gdb