Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2007. december 25., kedd
Ha már összegzések... "Első bálozóként" kezdve a februári Barlangtól barlangig túrával, befejezve a Hegedűs Róbert emléktúrával. 22 túra, kiírás szerint 691.2km táv és 23642m szint. Fölfelé átnevezés egy (Piros 35->50), lefelé szintén egy (Szurdok 25-re). Egy dupla hétvége (Monoton Maraton+Piros 50). Távban és szintben a legnagyobb teljesített túra a Piros 50, legrövidebb a Himbi-limbi a  Libegő alatt -- ez utóbbi a Csúcsok csúcsa pontozás szerint is leg: 54 pontot ért. A Monoton Maratonon voltam a leggyorsabb: 5.13km/ó lett az átlag. Szintidőből picit kicsúszva elfogadott teljesítés kettő (Tátralátó, illetve Piros 50), természetes, hogy jövőre jövök javítani :-)

Három túramozgalmi teljesítés (Barangolások a Dunazugban dupla, Csúcsok Csúcsa bronz -- ez utóbbinak az adminisztrálását meg kell ejteni). Ha MTSz pontok alapján is számolgatnék, akkor túl lennék az ezüst minősítésen (is), csak a TT-k alapján (1517 pontot számoltam...). Év TT-ja pontozásban kb. 1000 pont (súlyozva 1100 körül), meglátjuk, ez mire lesz elég.

Ezért a szép, túrákban bővelkedő évért elsősorban a családomnak jár köszönet (hogy elviselték, hogy ennyi időt elvitt a túrázás), jövőre, létszámnövekedés okán :) valószínűleg kevesebb, de izmosabb túrát tudok majd bevállalni.

Köszönet illeti a rendezőket is, remélem, jövőre is az ideihez hasonló kellemes élményekkel gazdagodhatok majd.

(2007. december 25., 21:40:37)
2007. november 17., szombat
Nem ismertem a túra névadóját, aki egy évvel korábban hunyt el egy tragikus baleset következtében, úgy gondolom, az MVTE méltó emléket állított neki ezzel a túrával.
Minthogy 2007-ben erről a túráról sem írtam beszámolót, így aztán csak a száraz tények maradnak: 9:15-kor indultam, 15:50-re értem a célba, 187-es rajtszámmal.
2007. november 4., vasárnap
Reggel némileg álmosan, de dupla adag izólöttyel, lámpával felszerelkezve neveztem a piros 35-re. Az álmosság érthető, hiszen 6:30-kor már túl voltam a nevezésen, ekkor még elmentem az autóhoz, hogy bakancsra cseréljem a félcipőmet -- aztán némi hezitálás után maradtam a félcipő mellett. Az igazolófüzetre került 6:40-es rajtidőt azért nagyjából sikerült tartani. Apropó, nevezés: sokan, nagyon sokan voltunk, a távonként külön asztalnál "veszed meg" a nevezési lapot, majd azt kitöltve másik asztal(ok)nál kapod az igazolófüzetet megoldás jónak tűnik, ha az asztalok fölé (a sorok végénél is látható módon) kikerült volna, hogy melyik asztal melyik táv, akkor még jobb lett volna.

A rómaifürdői rajtból némi városi sétával érkeztem a csillaghegyi hév-megállóba, ahonnan a Kinizsiről ismerős útvonalat követve kellett megmászni a Kevélyeket. Az időjárás kellemes volt, a völgyekben még megült a köd -- csodás látványban volt részünk. A kevélyi ponton gyors pecsételés, majd tovább a Kevély-nyeregig. Itt az OKT-s bélyegzővel is megtiszteltem az igazolófüzetet, és máris lehetett zúzni lefelé Csobánka felé. Ezen a szakaszon egy kedves nagymamával beszélgettem, majd Csobánka szélénél a csobánkai óvodások fájánál lemaradtam fotózni egy picit. Csobánka mellett elhaladva ér ki a piros jelzés a műútra, amit keresztezve az út szélén libasorban haladtunk a többi túrázóval együtt. Még a Csikóváraljai elágazás előtt némi szerelvényigazítás, majd irány felfelé, először a Csikóváráaljai menedékház bekötőútján, utána pedig normál ösvényen. Itt sikerül egy elágazásban jobbra felfelé egyből a helyes utat meglelni, a túratársak csapatostól érkeznek a hegyláb felől -- ők egyenesen mentek tovább.

A Tölgyikrek ep-n egy szem cukorka, két bélyegzés (bónuszként a Szurdok túra "Tölgyikrek" bélyegzője is az igazolólapra kerül, miközben Bubu megjegyzi, hogy "babatáv, babatáv...?")
Megyek tovább, és hamarosan az egyik legszebb részre, a sikárosi rétre érek. Itt készül egy panorámafotó, bár az erdő színeit nagyon nehéz visszaadni... A piroson továbbmenve korábbi túrákról ismert szakasz következik, egészen Dömösig. Szerencsémre ahol el lehetne kavarni, ott mindig van valaki, aki szól, hogy nem arra :) Dömösön kajapont, ismerőssel, akitől kapok némi turbósítót is :-)) a savanyúságos szendvics (két szelet rámás kenyér közé vegyes savanyúság) mellé. A mintegy 10-15 perces frissítés végén még megiszok egy pohár szörpöt, aztán nekivágok Dömös főutcájának, ahol egy ódivatú kilométerkövet fotózhatok. Ez után balra felfelé tart a jelzés -- sajnos az önkormányzat a régi temető köré az igazolófüzetek elkészülte után kerítést építtetett, így némi kóválygással sikerült kijutni a faluból, és nekiindulni a Szakó-nyeregbe vezető rövid, de szép szinteket tartalmazó útnak. Körtvélyespusztánál nagyon szépen látszik, hogy hova megyünk, mondom is az érkező túratársaknak "bátorítás" gyanánt. Kristófcsik Ottó erdész kopjafájánál megállok egy picit (Üdv az erdésznek!), megadni a kellő tiszteletet, majd egyedül indulok tovább.
Nem sokkal később egy bozótost követően fától-fáig, meredek emelkedőn kapaszkodhatunk fölfelé -- ez inkább meredek, mint hosszú szakasza a túrának, szerencsére hamarosan a Szakó-nyeregnél és az ep-nál liheghetünk (egy picit). Innen szinte már becsukott szemmel is feljutnék Dobogókőre, persze nem csukom be a szememet, mert a táj, az őszi erdő csodálatos arcát mutatja, készül egy pár fotó is.

Dobogókőre felérve frissnek érzem magam, (no meg Bubu babatávos megjegyzése is piszkálja a csőrömet) a banánt átvéve megkérdezem, hogy át lehet-e nevezni az 50-es távra? A válasz igen, az anyagiakra rákérdezve a válasz annyi, hogy "köszönjük, hogy itt vagy" --Köszönöm, hogy itt lehetek, mondom, és gyorsan keresek egy tovább induló túratársat, vagy társaságot, merthogy nálam csak 35-ös itiner van, a túra további részének a leírásával nem rendelkezem.

Innen tehát Vaddinoékkal megyek tovább, egészen addig, ameddig vissza nem érünk a Pilisszántó mellett elkövetett "szorgalmi feladatból" az ominózus vasoszlopig (pechünkre visszafelől látszik rajta a jelzés...), ahol többen utolérnek minket. Innentől a "csanyapontig" több, apró, és erősen bosszantó elkavarás, útkeresés következik sajnos, immáron sötétben, de azért a Csévi-nyeregbe csak eljutunk épkézláb időben. Itt Röviden beszélgetek Megyeri Lacival, aztán ők elporoznak, én maradok egy másik csapat mellett, erős lámpámat kihasználva záróemberként.

Csapatunk szerencsére rendelkezik tapasztalt vezetővel, így nyugodtan, magabiztosan lépdelek a nyomukban, bár azt egyre inkább látom, hogy az idővel ha nem is nagyon, de gondok lehetnek... A P-P körtúra találkozásáig megmászunk néhány kisebb (meg néhány nagyobb) emelkedőt, majd a fenyves szélén gyönyörködhetünk Pilisvörösvár fényeiben. Innentől kezdve egyre erősebben halljuk az autók zaját, és nem túl meredek ereszkedést követően elérjük a parkolót, a sátrat -- nekem a célt. Nem hittem volna, hogy a két nappal korábbi Monoton Maraton 42km-e után ilyen jól fogom bírni az 50-es távot, de sikerült.

A célban némi adminisztrálás, majd az oklevél és a kitűző átvétele következik, meg egy szelet lekváros kenyér -- nem akarom megvárakoztatni azt a kedves túratársat, aki felajánlotta, hogy autóval bevisznek a Flóriánig. Így is lett, Laci is elsántikált az autóig, majd elindultunk hazafelé.

Röviden: Az útvonal nagyon szép, egy-két helyen lehetne jobban jelzett, vagy akár némi szalagozással megspékelt is. Az itiner (túl)részletes, néhol szájbarágós, azonban a méterben megadott távolságokkal főleg éjjel, sötétben nem sokat lehet kezdeni (lehetne lépéseket számlálni, de most számolunk, vagy túrázunk???).
Az itinernél maradva táv- és szintadatokat, valamint hosszmetszetet tartalmaz, szintidőre vonatkozó adatot viszont én nem találtam benne -- ezt egyébként is kellő rugalmassággal kezelik a szervezők. Az ellátás remek, a kitűző szép, úgyhogy itt is csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy résztvehettem ezen a túrán, és köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette.

2007. november 1., csütörtök
,,Nekem a Maraton a Riviéra, túrázni ott szeretek a Monoton''

Erről a körözGethésről mit is lehetne írni... Tizennégy kör, gyalogolva, kocorászva, 8:15 perc alatt tudtam le. A jelentős átfedésekkel bíró útvonalnak hála, sok ismerőssel sikerült találkozni ezen a gyaloglaton.
2007. október 7., vasárnap
Röviden, tömören egy jó túrán voltam, úgy a túraútvonal, mint a leírás/segédlet, illetve az ellátás is nagyon jól eltalált volt. A túra weboldala még a kapott leírásnál is bővebb picit -- látszik, hogy jó szervezőgárda, jól szervezett, szívvel-lélekkel csinált túrájáról van szó.

6:45-os rajtidőt kaptam a túraleírásra, amiben rövid és részletes útvonalleírás, az egyes pontok között követendő jelzéseket, illetve a rész- és össz szint/távolság adatokat tartalmazó táblázat mellett a két táv szintmetszetét, és a tavalyi teljesítők névsorát találtuk. A lap utolsó oldalára még a dobogókői célből induló autóbuszok menetrendjét is megtalálhatta mindenki, így lehetett menet közben a buszokkal is kalkulálni.

Az első ep a Kőhegyen a th.-nál volt, ahol a bélyegzés mellett nagyon kedvesen teával kínálták a résztvevőkek. Innen A Vasas-szakadékhoz vezetett az út (némi oda-vissza szakasszal), itt gyors bélyegzés 8:15-kor, majd indulás tovább. A Lajos-forrásnál lévő tisztásra beérkező sárga jelzésnél az asztaloknál nagy főzőcskéhez készülődtek, no nem a szervezők, de az ott ücsörgő úr már mosolyogva igazított mindenkit útba, hogy nem, nem ő az ep. :-)) A forrás melletti pontnál szőlőcukor volt az ellátmány.

Innen továbbindulva oda kellett figyelni az itiner szövegére, hogy az ember a helyes úton haladjon, de némi bizonytalankodás, meg egy túratárs integetése meghozta gyümölcsét, és nem sikerült elkavarnom.

Dömörkapuhoz érve egy szép bélyegző lenyomata volt a jutalmunk, majd némi aszfalt következett. Továbbhaladva szép erdei séta következett, majd három ep. gyors egymás utnában (Lenkó emlékmű -- szép bélyegző, Bükki puszta, Király-kút, illetve egy szelet csoki, ellátmányként.

A Király-kút után gyönyörű, a naptárnál talán néhány héttel előrébb járó erdőben, meg némi aszfalton jutottunk le Dömösre, ahol némi szalagozás segített megtalálni az ep.-t. A vendéglő előtt "etetőpont" is üzemelt, zsíros kenyér, csalamádé, vörös- és lila hagyma, piros arany volt az asztalon (ennyit jegyeztem meg), illetve volt pezsgőtabletta, valamint barackos süti is.

A túra következő szakasza a Duna-parton, illetve az ártéren haladt, némi (elegendő!) szalagozással Pilismarótig. A dunaparti szakasz az nagyon szép, utána viszont hosszú egyenes földút vezet a kukoricás mellett, amit nincs mit tenni, végig kellett gyalogolni.

Pilismarót szélén egy majorban néhány mangalica, illetve birka volt látható, majd jött a falu, és benne az EP -- itt csak aláírást kaptunk.

A túra össz szintjének jelentős része még előttünk volt (itiner szerint bő 650m), a táv meg csak 9.3km, úgyhogy kellemes emelkedők következtek.

A túra másik "benézhető" pontja is itt van, erre a leírás is felhívja a figyelmet: A vascsövekből készölt híd után nem sokkal az út bal oldalán az aszfalton(!) van felfestve a jelzés letérését mutató nyíl. Innentől megkezdtük a felkapaszkodást a Szakó-hegy tetejére, sikerült is egy-két megállással feljutni, bár a keskeny ösvénytől a szekérútig sokféle szakasz váltogatta egymást, a jelzés itt is, mint a túrán végig jól követhető volt.

Miután a Szakó-hegyet megmásztuk, a Szakó-nyeregbe leereszkedve, majd onnan a piros sávon folytattuk az utunkat a célig. A piros sávon a Pilisi trappról ismerős keresztbe dőlt fa még a helyén van, ezen kívül azonban innen már csak az egyre sűrűsödő turistaforgalomra kellett odafigyelni.

A célban a teljesítések számától függő kitűző és az emléklap mellé egy csoki is járt.

A teljes idő pontban kilenc óra lett (a végén némi belekocogással, futva érkeztünk csapatostól a célba), így volt idő a busz indulásáig.

Kellemes, bár fárasztó túra, a nehézségét abban látom, hogy a szint jelentős része a táv utolsó negyedére összpontosul. Vízvételi lehetőség sok helyen van, több lakott területet is érint, így annak, aki esetleg feladja/kiszáll közben, annak sem kell nagyon sokat kóvályognia, mire tömegközlekedési eszközt talál
2007. szeptember 4., kedd
A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait a MÁV-ra bízva 7:25-kor indultam a Déli pu.-ról, és 8:30-kor már sikeresen elkolbászoltam Tatabányán a piros jelzésről :-) Helyi segédlettel megtaláltuk a jelzést, és "néhány" lépcső leküzdése után már a Turulnál voltam. És hogy miért a Turul parkoló a start, nem pedig az állomás? A vonattal érkezők nem egyszerre, hanem időben elhúzva érkeznek a rajtba, így kényelmesen lehet rajtolni, nagyobb várakozás nélkül. A hazajutást a célból 17:28-kor induló vonattal terveztem, ami a 9:10-es rajtidőt figyelembe véve egy kellemes sétával teljesíthető volt.

Az igazolólap a rövid, tömör, de elegendő útvonalleíráson túl valamennyi fontos információt tartalmazta: a rendezők mobilos elérhetőségét, a vízvételi helyek listáját, egy (tömeg)közlekedési sillabuszt, térképvázlatot, a az érintett települések, nevezetes pontok rövid leírását, részletes táv- és szintadatokat.

Az útvonal végig túristajelzéseken haladt, így szalagozás nem volt, bár egy-két ponton volt lehetőség elkavarásra.

Vértestolnáig a piros sávon nagyon szép, hangulatos és kényelmes az út, némi lejtőt azért bele kell kalkulálni :-) A település szélén váltás a piros kereszt jelzésre, egészen a... szóval a presszóig :-) ahol az EP volt. Nem sokkal múlt fél tizenegy, így egy kellemes csapolt frissítést :) engedélyeztem magamnak, majd a falu főutcáján sétáltam tovább, a kék kereszt jelzésen. Némi aszfalt után a kék sávon megcéloztuk Bányahegyet. Itt (is) van néhány vadvédelmi kerítés, amin létrázni kell, de ez a szakasz is nagyon szép, kellemes útvonal, bár oda kell figyelni, mert egy jobbos kanyart csak a lábunk alatt jelzi egy kék nyíl :-) (Itt pl. elkélt volna a szalag)

Bányahegyen EP és frissítőpont, (nápolyi, szörp) valamint a rövidebb táv célja várt. Megjegyzendő, hogy a rövid távot választóknak innen még jócskán kell sétálni, hogy tömegközlekedéshez jussanak.

Bányahegy után a Gerecse-tetőt céloztuk meg, előbb a kék jelzést követve, majd a kék háromszögre térve.

Miután a kék háromszögön felküzdöttük magunkat a Gerecse-tetőre, és örömmel konstatáltuk, hogy a geotoronyba fel lehet menni, gyors pecsételés, majd szederszakmai bóklászás következett :-))

Az út a kék háromszög jelzésen, romos állapotú aszfalton vezet lefelé, gyakorlatilag a kék jelzésig, ami már a Kis-Gerecse oldalában halad. Itt az út jobb oldalán egy sziklába vájt fülkében található egy nagyon szép feszület.

Pusztamaróton volt a következő EP, ahol szintén kellemes fotótémákat lehet találni, úgy a táj, mint az emlékmű nagyon szép. Innen a piros sáv jelzésen kellett felfelé menni még egy keveset -- ezért azonban kárpótolt a szlovákiai oldal látványa -- még a Mohi atomerőmű hűtötornyait is lehetett látni.

Később a túra talán egyetlen unalmas szakasza következett: hosszan, egyenesen egy kerítés mellett haladt az út -- a változatosságot csak a nagy és nagyobb pocsolyák kerülgetése jelentette :-)

Miután ismét nyílt terepre értünk kiderült, hogy azért van még szint lefelé, hiszen látszott a Duna, meg az is, hogy aránylag közel van, mi viszont relative magasan... Egy bevágásban jött az első jelentősebb ereszkedés, majd nyílt terep -- ahogy az útvonalleírásban is szerepel -- ahol nem jobbra kellett végig tartani, hanem balra, bár gondolom a jobbra vezető földút is levitt a településre -- csak némileg messzebb a céltól. Ezen a ponton, ennél az elágazásnál valamilyen módon jó lett volna jelezni a helyes irányt, bár térkép (nem a kapott térképvázlat) alapján be lehetett azonosítani a helyes irányt.

A nyílt dombtető után murvás úton ereszkedés le, le, le... majd járda, aszfalt, átkelés a főúton, pizzéria, vasútállomás, cél, pecsét, csoki... Meg persze emléklap és a teljesítések számának függvényében változó jelvény várt a túrázókra.

Nagyjából hét és fél órás, kellemes séta után még pihenni is volt idő a vonatig.

A túraútvonal a kényszerűen belekerült aszfalttal együtt is nagyon szép, kellemes környezetben vezet, szintben és távban is megfelel egy kellemes kiránduláshoz. Jó rendezés, nagyon jó tájlékoztató anyag (egy csipetnyi tájékozódási/térképolvasási képesség nem árt), akár "első bálozóknak" is érdemes vele megpróbálkozni.

(2007.09.04 21:55:50)
2007. augusztus 26., vasárnap
Aki a szervezők más túráin már járt, tudhatta, mire számítson: én már jártam, és azt kaptam, amire számítottam. Negyvenes táv, a TTT tagjaként 500Ft-ot kellett leszurkolni (ennyiért nagyjából meg is érte), rajt pontban 9:00-kor. Egy szép park közbeiktatásával aszfalton trapp az első EP-ig, ami papíron 3.5km-re van a rajttól. Papíron, merthogy 9:30-kor már meg is kaptam a bélyegzést, ami 7km/ó átlagnak felelne meg -- mondjuk úgy, hogy nem éreztem ennyinek :)

Innen sárga sáv, térkép, meg saccográf alapján azért sikeresen abszolválva a következő szakasz, ahol kaptam a napsütésből rendesen. Az erdőbe érve örültem, egészen a kerítésig, amin egy rozoga létrán lehet(ett még) átmászni -- remélem, jövőre minimum megerősítik majd, mert egy-két fok igencsak randán nézett ki.

A barát-kúti erdészháznál két sráccal futottam össze, ők valami források-kutak mozgalmat is csináltak, úgyhogy el-el maradtak tőlem. Előtte váltottam pár szót az erdésszel, aki megkérdezte, hogy teljesítménytúráról van-e szó, és hogy meddig tart, meddig leszünk kint a terepen -- aztán útba igazított, megmutatva, hol tér le balra a többek (kispisták) által preferált aszfaltról a sárga jelzés.

A sárgán a két forrás- és kútkeresésben is játszó túratárssal mentünk, közepes tempót diktálva. A sárga +-re a letérést több szem, többet lát alapon sikerült nem elvéteni, az elágazás jelzését én inkább átlagosnak mondanám, mint rossznak, és ugye a szervezőktől nem számíthattunk szalagozásra...

A sárga keresztről egy picit hamarabb kikapaszkodtam az aszfaltra, mert a jelzés mellett gyakorlatilag nincs kijárt ösvény, majd a túra egy szem izmosabb emelkedőjének az aljában tartottam egy 10 perces frissítést, csokival, izotóniás löttyel, ahogy kell :-) A frissítést követően a túra legmasszívabb fél órája következett: emelkedő, bedőlt fák, meg egy darabokban lévő autóroncs megtekintésével. A sárga négyzet helyett balra indultam az erdei úton, de a szembejövő forgalom :) segítségével sikerült pontosítani az útvonalat, köszönet nekik. A turistaházig tartó kapaszkodó legdurvább szakasza ez, az úttól a csúcsig a sárga négyzeten, de sikerült pontban délben a pontra érni, és lerogyni egy padra. Itt volt ivóvíz, illetve lehetett vásárolni ásványvizet is. Nekem még volt az indulás előtt feltöltött kétlityis camelbackben, így nem vettem igénybe egyik lehetőséget sem.

Innen Dobogókőre kényelmesen, egy négy fős társasággal sétáltunk el. Kettőkor már a két pezsgőtablettára engedtem a közkútból a vizet (az egyik sima C, a másik meg multivitamin tabletta volt, egy Ca+Mg kombó talán hasznosabb lenne..), illetve a camelback-be is friss víz került. A bő 20 perces pihenőbe még egy laza sör+virsli is belefért, majd újult erővel robogtam a Sasfészeknél megismert csapat után. A robogásban három előtt pár perccel álltam csak meg, pecsételés céljából.

Röviddel ezután utólértem a korábbi társaságot, és a Hoffmann vadászháznál már együtt sikerült majdnem elkavarni, de a helyiek :) szóltak, hogy "mindenki arra ment", és mutatták a helyes irányt -- köszönjük nekik! Az Égett-hárs után lemaradtam -- nem minden folyadékot lehet kiizzadni :-) felkiáltással, ennek ellenére háromnegyed négykor már az utolsó EP-n kaptam a stemplit, és örömmel konstatáltam, hogy nagyon jól állok idővel, de mivel ígértem két túratársnak, hogy hazaviszem őket autóval, így azért amennyire lehetett, próbáltam kilépni, tudva azt, hogy ők meg a 20-as távon indult barátaikkal mennek, akiknek este 6-ra kell beérni.

A hajdani képesfától lefelé vezető vízmosásban volt csak némi lassulás, így nem sokkal később sikerült is utolérni az immáron hét fős csapatukat, majd jött a randa dzsindzsás, később a Fári-kút, utána meg a hab a tortán: mászás felfelé a Vaskapu-hegy oldalában. A végén azért sikerült hibázni: az előre szaldó két fiatal leányzó -- követve a jelzést -- lement a hegyről, de egy apró telefonos segítség után ők is rendben megérkeztek. Persze ha a Fári-kúttól utánunk jövő úr nem szól, hogy nehogy lemenjünk már a hegyről, akkor lehet, hogy mi is így járunk... Ide, az utolsó elágazásba azért nem lett volna nagy kunszt kirakni egy nyilat/papírkát, hogy felfelé tessék menni.

A célba pontban 18:00-kor érkeztünk meg, így a délben indult, és velünk érkező (útközben vártak ránk egy órát) csapattagok is sikerrel, szintidőn belül célba értek, és megapták a jól megérdemelt kitűzőt meg emléklapot -- mindenféle különösebb gratuláció nélkül.

Jó ízúen fogyasztottunk a zsíros-lilahagymás, vajas-paprikás kenyerekből, majd a piros jelzésen elindultunk lefelé, és bár a jelzést a városon belül nekünk is sikerült elveszíteni, de a túrának ezt a részét is sikerrel teljesítettük :-))


Röviden összefoglalva: A szervezők sohasem vitték túlzásba (khm.) a terepi munkát, illetve az útvonalleírást, ellenben vastagon fog a ceruzájuk, amikor a nevezési díjról van szó. Olyanoknak javasolt, akik tudnak és szeretnek térkép alapján tájékozódni, és van némi helyismeretük az adott területen. Javasolt még valamilyen kedvezményre jogosító tagság (pl. TTT), mert a teljes ár (1000Ft) nincs arányban a nyújtott szolgáltatással.

(2007.08.26 19:28:47)
2007. augusztus 20., hétfő
Terv: nyolc előtt odaérni a rajthoz, és a TTB-s különítménnyel végigmenni. Mivel egy óra sem volt elég arra, hogy átvágjak a városon, így ebből nem lett semmi, így negyed kilenc után sikerült beállni a sorba, ami hosszú volt -- nem kicsit, nagyon, ennek köszönhetően a rajtidő 21:12.

Amit a rajtban kaptunk: Egy A5-ös méretre hajtott karton borítólapot, benne ugyanekkora méretben, ugyanebből a sárga kartonból egy igazolólapot, egy vaskos leírást (16 oldal a térképpel együtt), az éjszaki vasúti menetrendet, illetve egy Bakonyerdő-s szórólapot (az esőerdők meg pusztulnak...).

Indulás után a Gyermekvasúti múzeum előtere volt az első EP, itt gyors bélyegzés, huss tovább. Fejvakarás, majd a jó irányt eltalálva ét a híd alatt, majd egy kivilágított sétányon apríthattam a métereket.

A fazekas-hegyi felmenetelt majdnem sikerült elnézni (ide jó lett volna egy kis tábla, pl. a Hárs-hegy állomásnál kirakott helyett...), de sikerült időben korrigálni. A pont a csúcson volt, és a sorban állás ellenére elég tempósan ment a bélyegzés. (Kicsit problémásnak találtam a pontot, mivel a gerinc, amin sorakoztunk, aránylag keskeny, a két oldalon mély és meredek szakadékkal, ami pláne éjszaka, mindenféle korlát nélkül igen veszélyes is lehet.)

Lefelé ugyanazon az ösvényen kellett visszatérni a sárga körsétaútra, amin felfelé jöttem, így kellemesen lehetett egymást kerülgetni :)

A Nagyrétre egy "nagyonnemszeretem" meredek aszfaltcsík vezetett le -- el bírom képzelni, hogy ez a nappali túrán emelkedőként milyen "kellemes" emlékeket hagy a túrázókban :)

A nagyréti EP-n szerintük már jártam :-)) Mondtam nekik hogy igen, de az egy másik túra volt :-))

Innen zúzás fel a sárgán, Hárs-hegy állomásnál apró kitérő jobbra. Az állomástól vissza a sárgára, és egy futamodással már a Kis-Hárs-hegy következett. A kilátó még mindig lezárva. Pecsételés után gyors indulás, bár azon azért elgondolkodtam, hogy az igazolólap szerint 3.4km-t tettem meg, pont egy óra alatt... Nem tudom, a tempómat ennél többnek saccoltam.

A Kaán Károly kilátó felé menet megdöbbentő volt a lámpa fényében látni az iszonyatosan nagy mennyiségű szálló port.

A sárgára visszatérve robogás lefelé a Szépjuhászné állomáshoz, ahol kétféle finom itallal vártak minket a rendezők, valami narancsszínűvel, meg limonádéval.

Innen a piros (vasutas nyelven vörös, merthogy a majom feneke, az a piros) jelzésen vezetett az út tovább, fel, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt több szakaszon el lehetett oltani a lámpát, mivel Budapest fényszennyezése olyan jelentős, hogy a borult ég ellenére elég világos volt a sétához.

A kilátónál gyors bélyegzés, mert némi távoli villámlást már ekkor lehetett tapasztalni, majd az itiner szerint a műúton tovább. A János-hegy állomásra levezető lépcsőt szépen megleltük, az állomásra érve a ponton éppen rámoltak be a forgalmiba, illetve néhány túratárs is bement, hogy ott várják meg a vihar végét, bár akkor még az eleje sem járt arra (és mint kiderült, később is csak a szélét kapta a hegynek ez az oldala.) Ekkor pontban 23:30 volt.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk, hiszen Makkosmária innen 2.5-3km, ami fél óra alatt behúzható, még akkor is, ha nyakunkba kapjuk a vihart. Erre nem számítottam, mert a villámlások távolsága, illetve a szél (léte és iránya) nem erre utalt. Ebbéli meggyőződésemben csak egyszer inogtam meg: egy legfeljebb 6-700m távolságban, a gerinc irányában (Mint kiderült, Normafánál) becsapó villámnál. Némi esőt persze kaptunk, de nem sokat.

Makkosmáriánál az EP az esőbeállóban volt, néhányan bent álldogáltak, mások kint sorakoztak, de nem tartott sokáig itt sem a bélyegeztetés, így lehetett felfelé törni a zöld kereszten.

Itt a leírás alapján lett volna egy elágazás, ahol a Z+ jobbra tart, mi meg megyünk tovább egyenesen, be a Virág-völgybe. Mivel itt sem volt semmi táblázás, így a Z+ -en mentünk egészen a nagyon friss S+ jelzésig, amin pillanatok alatt Virágvölgy állomásra értünk. A Z+ egyébként változott, és ez a S+ is új jelzés, néhány fán csak jelzésalap volt felfestve (tippelem, hogy a S+ le fog érni Makkosmáriáig).

Virágvölgynél sokan várták a vonatot, egy ismerős mondta, hogy teljesen szétáztak, és számára ennyi... Mire bélyegeztettünk, be is futott a vonat teljesen üresen, úgyhogy integethettünk a túrát itt feladóknak.

Az állomástól felkapaszkodtunk a műútig, majd a zöldön le a Disznófő EP-hoz, ahol a megszokott sorbanállást követően kaptuk a bélyegzést.

Felfelé menet néhány előzéssel sikerült tartani a tempót, egészen Normafáig, ahol a Csillebérc állomáshoz vezető ösvényt nem sikerült meglelni, csak egy olyat, ami vissza kivitt az aszfaltos úthoz. Itt is jó lett volna némi útbaigazító jelzés, avagy a túrát a többség által választott aszfaltos úton vinni.

Normafa állomásig séta, többen jöttek szembe, hogy kihagyták Csillebérc állomást. Innen le kellett menni a Farkas-völgybe. Ezt a régi zöldön lehetett abszolválni (A Hidzsrán itt jöttünk fölfelé...). A leágazást nagyon könnyen be lehetett nézni: széles földútról keskeny ösvény balra be a dzsindzsásba (Javaslat: kis táblácska elhelyezése - még messzire se kellene menni a vasúttól...).

A Hidzsrán megismert tisztáson némi erőgyűjtés, energiaital, meg némi pogi betermelése, ismerve a zöld háromszög kapaszkodóját...

A kápolnánál csak egy bélyegzésnyi pihenő, majd irány az OMK. Kiérve a tisztásra szintén jól jött volna egy jelzés, hogy merre van az arra...
Az elkavarás itt sem sikerült, és bár innen végig aszfalt volt, a Széchenyi-emléket érintve szintidőn belül sikerült beérni a célba, és beállni a sorba a kitűző/emléklap/virsli/kenyér/gyümölcslé átvételéhez.

Miután ez megtörtént, és a virsli elfogyott, a siót meg megittam, választhattam, hogy kint keresek valami követ, amire leülök, vagy a váróteremben teszem ugyanezt -- a várótermet választottam.

A beérkező vonatra némi tolatási manővert követően felszállhattunk, majd szép komótosan elindultunk Hűvösvölgy felé. Mivel esni már nem esett, így nagyszerű kilátásban gyönyörködhettünk az utazás során.

Hűvösvölgyben két kedves túratárssal autóba ültünk, és elindultunk haza, kipihenni ezt a kellemes, "sorban állós" túrát.
2007. augusztus 4., szombat
Túrabeszámoló, ami remélem nem nekrológ egy szép útvonalon haladó, szerény, de annál barátságosabb szervezésű túráról. A túranaptár szerint ez volt az utolsó rendezés ilyen formában.
Budapestről vonattal érkeztem Bicske alsóra, ahol még nagyjából négy km választott el a célomtól, azaz Csabdi központjától. Ezt a távot kevesebb, mint egy óra alatt kényelmesen sétálva tettem meg, úgyhogy 9:05-ös rajtidőt kaptam a nagyon kedves rendezőktől, a térképet és egy rövid, lényegre törő szöveges leírást tartalmazó igazolófüzetre.

A hely szelleme (Sörszalon) miatt azért egy sör belefért, és 9:10 körül egy túratárssal elindultunk balra a piroson. Egy ideig a faluban haladtunk, majd némi nyílt terep és pici aszfalt után már az Alsó Bitang völgyben sétáltunk, meg sem állva a tükröspusztai EP-ig. Innen először szántóföld mellett, majd erdőben haladtunk, amihez később jófajta szint is társult, egészen a 2. EP-ig, Somlyó, kulcsosházig. Itt ásványvizet lehetett vételezni. Itt a kulcsosház kezelőjétől megtudtuk a tarifát, meg hogy hol lehet érdeklődni, illetve időpontot foglalni, és bár csak negyed 12 körül járt az idő, leültünk falatozni. A 20 perces falatozás után immáron a kék jelzést követve a Somlyó mellett elhaladtunk, majd tovább mentünk lefelé a kéken, egy darabig a bányához vezető utat követve.

Az útról jobbra letérve egy vadvédelmi területen halad keresztül az út, a kerítést alkotó betonacél-hálóból van kialakítva nyitható kapu minkét oldalon. Erre az itiner is felhívta a figyelmet, hogy zárjuk be magunk után -- így is tettünk.

A kisegyházaspusztai egyes tóig szántóföld szélén, szép kilátást meg villamos távvezetékek látványát (no meg a tűző napot) élvezhettük. A kettes tó után az útvonal nem a kék jelzésen halad tovább Nagyegyháza felé, hanem a Pusztatemplomi dűlő felé vezető útra tér le balra. Itt egy A4-es lapon található felirat mutatta a helyes utat. Erről az útról a Nagyegyházát Csabdival összekötő útra, balra fordultunk, ahol ismét találkoztunk a piros jelzéssel. Ezen az aszfaltos úton jutottunk fel a nekünk harmadik, a 15-ös távon indulóknak első EP-ig. Itt csokoládé és ásványvíz járt a bélyegzés mellé.

A mészkemence oldalában haladtunk tovább, itt is segített a helyes út megtalálásában egy jól elhelyezett A4-es lap, a megfelelő felirattal.

Leérve a Váli-víz völgyébe, közelebbről is megcsodálhattuk a részben az autópályáról is látható sziklákat, meg a gyönyörű völgyet.

Óbarok előtt nem kellett balra felmenni a piroson az Öreg Kőszikla-tető felé, hanem az aszfaltos utat követve áthaladva az autópálya alatt, a falu kocsmá... bocsánat, sörözőjében kaptuk a következő bélyegzést.

Innen visszafelé haladva az autópálya alatt átvezető gyalogos aluljárón keresztül jutottunk vissza a piros jelzésre, ahol némi keverés után elértük az itinerben is jelzett Szikla utcát. Innen egy jó darabon napsütötte murvás úton haladtunk, később egy szélesen legyalult földútra befordulva tovább élvezhettük a nap kellemes sugarait -- szerencsére azért fújdogált a szél is.

Innentől egy rövid erdei ereszkedéstől eltekintve kb. három, nem túl érdekes kilométer t tettünk meg a kitűzőn is látható, XIII. századi templomromig, illetve a célig, ahova 15:35-re értünk be.

A célban bélyegzés, zsíroskenyér, vajaskenyér, házi baracklekvár várt minket (a hagyma elfogyott).

A kedves szervezőknek ezúton is köszönöm a túrát, és remélem, jövőre valaki átveszi a túra rendezését, mert kellemes, viszonylag könnyen teljesíthető, javarészt szép útvonalon haladó túráról van szó.

(2007.08.04 18:32:37)
2007. július 31., kedd
Mottó: A Börzsöny nem viccel avagy részben sikeres küzdés az idővel az elkavarások túráján...

A nagybörzsönyi rajtig semmi problémám nem volt a tájékozódással, így 7:54-kor Az A5-ös méretű, útvonalvázlatot igen, leírást nem tartalmazó igazolólappal vágok neki az útnak. Botor módon beugrok egy helyi kisboltba némi kaját venni (első hiba) - sajnos húsz percem bánja, ekkor még úgy gondolom, hogy belefér...
A malomnál fotózok (meg máshol is - második hiba), aztán az első pont után nemsokkal sikeresen benézek egy balra letérést, és kb. húsz perc után jövök rá, hogy nincs jelzés (harmadik hiba). Ekkor bár a térképet megnézve lenne egyszerűbb megoldás eljutni a kékre, elindulok visszafelé, megkeresni, hogy hol toltam el.
Megtalálom, duzzogok, hogy ide biza' elkélt volna pár szalag, aztán próbálok valamit hozni az elvesztegetett időn.

A kéket követem, ha a patak mentén megy, hát ott, ha az erdei úton, akkor ott. Bánya-pusztánál is keresni kell a merre tovább-ot, a "jobbra be a susnyásba" nehezen lesz meg, szerencsére jöttek utánam még páran, akik tudták, merre :)

A K-P+K3 kombó már simán megy :) igaz a K3 a meredek oldalban nem kifejezetten a rohanásra termett... Egy alkalommal sikerül csúnyán megcsúszni, szerencsére van nálam bot... Az útvonal csodaszép - a Kőkorsó emelkedője viszont... Cseppet meredek, maradjunk annyiban... Innentől -a térképre nézve- hullámvasút jött, nem sok emlék, de jópár fotó (hiba, ha az ember vacakul áll az idővel!),  Csóvi, Nagy-Hideg-hegy, Király-rét... Valahol itt csatlakoztam egy csapathoz, és mentünk, mentünk... Kisirtáspuszta után még fel a Tolmács-hegyre, majd erőltetett menetben, hogy legalább a cél zárása előtt beérjünk robogás a S+ jelzésen lefelé...

Bár picit kicsúszva az időből, de szerencsésen megérkeztünk a cél hűlt helyére :-( úgyhogy picit kellemetlen szájízzel indultam haza.

A rendezők becsületére legyen mondva, a két általam is benézett elkavarási lehetőséggel kapcsolatban jogosnak ismerték el a kritikát, és bár "időn túliként", de elismerték a teljesítést is.
2007. július 15., vasárnap
A sok 80-as meg 40-es teljesítő után nem is tudom, merjek-e a 20-as távról írni :) "Kissé" megkésve érkeztem az erdőkertesi ovihoz -- pontosabban a _másik_ óvodához, két túratárssal -- 30km-en sikerült bő egy óráig autózni odáig... Telefonos segítség után kiderült, hogy a _másik_ ovit kell megcélozni. Bementünk, rögtön jött a kérdés, hogy mi most jövünk, vagy mennénk (A huszason az első ember akkorra már be is ért...)? Mondtuk, hogy mi még indulni szeretnénk: két 40-es, meg egy 20-as távról lenne szó... Saját idő terhére, szólt a figyelmeztetés, plusz a 40km-en induló párosnak az, hogy a 2. ep. bizonyosan be fog zárni, mielőtt odaérnek, de elfogadják a teljesítésüket anélkül is. Miután 100. indulóként megkaptam az igazolófüzetet a 20-as távra, konstatáltam, hogy 25 perc van az első ep. zárásáig, úgyhogy kocogósra fogtam imitt-amott (az aszfaltot egyébként is szerettem volna mielőbb magam mögött hagyni), és némi késéssel ugyan, de szerencsére még ott értem a pontőrt a Nagy erdőnél. Itt ért utol a velem egyszerre nevező páros (a nevezés után még szedelőzködtek egy kicsit);  ők itt elköszöntek, és kocogtak tovább, én pedig mentem tovább a piros jelzésen a kellemes erdőben. (Ahol a két táv elágazott egymástól, a fára kirakott tábla jelezte, hogy kinek, merre kell mennie.)

A Piros keresztre fordulást majdnem eltoltam, de a kirakott szalag segített (a rajtnál azt mondták, hogy 500 szalag lett kirakva a teljes (20-40-80) útvonalra) a helyes irányba tartani.

A következő eltéveszthető hely a zöld sávon az útról balra letérés -- lett volna, ha a leírás, meg egy jó helyre rakott szalag nem figyelmeztetett volna rá, így itt (is) minimálisra csökkent az elkavarás esélye. Innen némileg valóban gazos/bozótos szakasz jött, majd nyílt terep, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a túra hátralévő részére (is). Sokat nem nézelődtem, mert iszonyatosan tűzött a nap, bár némi szellő segített elviselhetővé tenni a hőséget.

Vácegresen pici vízvételezés, majd némi aszfaltút után balra letérés a feszület után. Itt picit hiányzott a szalag, de az útvonal "adta magát", úgyhogy itt sem volt gond.

Az Egres-pataknál lévő ep-n félliteres palackos vizet, illetve croissan volt az ellátmány, vizet nem kértem, a péksütemény fincsi volt, jól is jött némi energiapótlásként.

A patakon átkelve ismét lehetett barátkozni a homokkal, némi szalag, néhány jelzés, egy elhagyott gyakorlótér, majd Háromháznál ismét egy rövidke aszfalt. A házakat (meg egy igen hangos zenével "csábító" kocsmát elhagyva a balre letérő jelzést követve ismét erdő, nomeg némi emelkedő következett. Itt utólért egy 40-es távon induló szűkszavú túratárs, aztán le is hagyott.

A Lovarda ep-on citromos és sima víz várta az inkább nagyobb, mint kisebb mértékben tikkadozó túrázókat. Itt vettem hasznát a Szurdok túrán kapott bögrémnek -- nem kellett plusz hulladékot -- amiből sajnos az útvonal mentén sokhelyen lehetett kisebb-nagyobb kupacokat látni -- termelni. Némi beszélgetést követően nekivágtam az utolsó szakasznak. A geotoronynál néhány fotó erejéig megálltam, aztán egy-két elkeverés-gyanús elágazást sikerrel véve egy irtás szélén kapszkodás felfelé: na, ez a szakasz sem lesz a kedvencem :-( A túloldalon menetelés lefelé, majd jött a "hőn szeretett" aszfalt, szerencsére nem hosszan, bár pont elég volt belőle :)

A célba nagyjából 5 óra alatt sikerült beérni, ez nagyjából 4-es átlag, bár ebben az időben a 3. ep-n töltött húsz perc is benne van. A célban virsli mustárral és/vagy ketchup-pal és kenyérrel, illetve egy kellemes jégnyalóka volt a jutalom, illetve lehetett választani kétféle kitűző közül.

A túra után rám még várt mintegy 180km autózás, úgyhogy gyorsan elköszöntem, és indultam -- Galgamácsán áthaladva láttam néhány, a 80-as távval birkózó túratársat az autóból: csak gratulálni tudok nekik, meg mindenkinek, aki azon a távon indult a kitartásukhoz.

A rendezés, már amennyit én láttam belőle nagyon jó volt. A szalagozás sehol sem tolakodó "kézenfogós", mindenütt annyi, amennyi ahoz kellett, hogy az esetleges bizonytalanságokat helyrerakja. A túraleírás hasonlóképp: nem szájbarágósan, a lényeges pontokat kiemelve segítette a túrát.

Összefoglalva: a túra nehézsége a döglesztő melegben keresendő, az útvonal kijelölésén, a rendezésen látszott, hogy nem "elsőbálozók" szárnypróbálgatásáról van szó, hanem egy profin megszervezett élményt adó túráról, egy talán kevésbé járt területen. Remélem, sokáig élvezhetjük még ezeket a túrákat!

(2007.07.15 21:09:01)
2007. július 5., csütörtök
Erősen gondolkodtam, hogy menjek vagy sem, aztán döntöttem: nevezési lap le- és kitölt (az ötlet nagyon jó, követendő mások számára is szerintem), távnak beírva 30km.

Reggel még kellett egy bevásárlás, majd irány Pomáz. Autót lerak, a 7:20-as buszig még reggelizni is volt időm. Bakancsra cseréltem a terepre eddig kiválóan megfelelt félcipőmet. Buszmegálló, tömeg... Weekendbus-os jármű beáll 7:20 körül (elvileg 7:18-kor érkezett Csobánkáról, úgyhogy nem csoda...), felszállunk, elférünk. A busz gyenge kezdés után erős visszaeséssel, nagyon küszködve, nem sokkal Dobogókő előtt feladja. Engem egy segíteni megálló autós felvesz/visz, úgyhogy a tömeg elõtt sikerül átvenni a bögrét (az ötletgazdának köszi!), leadni a nevezési lapot, és rögtön átíratni 40-re. Így azonnal indulhatok (8:30), nem kell megvárni a 30-as táv 9:00-i startidejét, ráadásul a túra eleje megegyezik a 25-ös távval -- ez később nagyon hasznosnak bizonyul...

Az itiner leírást, térképet, hosszmetszetet, az egyes pontok között táv- és szintadatokat, egyszóval minden információt tartalmaz, amit csak kell.

A Rezső-kilátóban kapom a figyelmeztetést, hogy ne csodálkozzak, ha az első szakaszon (Dobogókőig tartó hurok) lassabban fogok haladni, mint amire számítok...
A sárgán lefelé itt-ott málnaszakmai :) megállások, a szintesebb szakaszokon erős tempó, mert bõven lesz lehetőség lassan haladni. Fél óra után letérés a murvás útról, majd ereszkedés a Lukács-árokba. Most örülök annak igazán, hogy bakancsot húztam: simán veszem az akadályokat. Szalagok mentén ki az árokból (egy túratárs az árokban maradva robog tovább, mondván, mi nem tudjuk, mi az igazi jó...). Persze jóbol is megárt a sok, nekem bő fél óra elég volt :)
Némi aszfalt, majd a Rám-szakadék következett, ez utóbbi húsz percben, amibe belefért egy ep. is, jelzés értékű turbósítóval :)

A Rám-szakadékban bő tíz éve jártam, akkor kellemes láncos-kapaszkodós volt, most jóval komolyabb kiépítés miatt elszomorítóan gyorsan végig tudtam benne száguldani.

A neheze -számomra- csak eztán következett: Rám-hegyre fel, Miklós forráshoz le, majd a villanyvezeték alatt a susnyásban durván felfelé. Emiatt aztán nem is csodálkoztam azon, hogy delet harangoztak, mire a Hegedűs Róbert emlékhelyen elfogyaszthattam a kapott csokit.
Innen még szűk fél órámba került, mire felvánszorogtam a dobogókői parkolóba. Mérleg: 4 óra, 13.42km, benne a Lukács árok meg a Rám-szakadék. Nem is olyan vészesen rossz, bár lehetne sokkal jobb is...

A következő ep. a Zsivány-szikláknál egy kilátópont, ahol megmutatják a következő pont helyét, a Vaskapu-sziklát. Volt, aki viadukt, volt, aki csak kötélhíd után érdeklődött -- sajnos egyik sem állt rendelkezésre, úgyhogy tovább meneteltünk. A Római-úti elágazástól (de mindenütt, ahol szalagozást kellett követni) kellemesen, nem tolakodóan, de biztonságot nyújtva ismét szalagokat, illetve a leírást követve az előző ep.-on a túloldalról megcsodált Vaskapu-sziklánál találtuk magunkat. Itt az ep.-ba épp belógattak fentről két szálasan egy kötelet, de ereszkedni senki sem kezdett rajta. A továbbjutáshoz itt egy picinyke (-190m) szintet kell veszteni, viszonylag szűk távon (600m) belül. Itt nem fotóztam, egy túratárs kifejezett kérésére. (és lentről a többiek sem :-))

Nem csoda, hogy ez az ereszkedés megzavarta nagy tudású és híres túratársaimat is: az itiner szerinti "derékszögben jobbra" értelmezésével adódtak problémák, amit gyorsan sikerült rövidre zárni. Minthogy fél három felé járt az idő, ráadásul a térdem is nemtetszését fejezte ki az előbbi "lejtőcske" miatt, kezdtem sejteni, hogy a 40-es táv nem fog menni :-(

Innen fájós térddel, Klastromkút érintésével gyakorlatilag megkerülve Pilisszentkeresztet, egy jelentős vegetációval bíró szakasz (randa susnyás, na...) után _a_ Szurdok következett, sajna víz nélkül. Itt néhány tábla már hiányzik, illetve egy ki volt törve.

A szurdok aljánál, a parkolóban igazi terülj-terülj asztalkám, illetve egy kérdés várt: megyek-e tovább. Az órára nézve (fél négy elmúlt), meg a térdem tiltakozásának helyet adva a hosszabb táv teljesítését a jövő évi túrára hagytam, így átvehettem a 25-ös táv teljesítéséért járó kitűzőt és a szép, és egyedi szövegezésű oklevelet.
Közben persze fogyaszthattam a jól megérdemelt zsíros- májkrémes- lekváros- meg ki tudja, milyen finomabbnál finomabb kenyerek közül (köszönet a kenyérkenő hölgyeknek!)

A falatozást követően az aszfaltúton lefelé található buszmegállóig kellett még eljutni valahogy, azzal a tudattal, hogy "valamikor" jön a busz... Szerencsére sikerült a busz előtt a megállóba érni, így kellemesen elfáradva bár, de egy nagyszerű élménnyel gazdagodva indulhattam haza. 

(2007.07.05 22:20:22)
2007. június 19., kedd
Az első "ötvenes..." :)

Zselé-szintű :) jubileum: 10. teljesítménytúrám volt, hezitáltam is, hogy 25 vagy 50, de egy Index-es topictárs szivélyes invitálása ("Gyere az 50-re szép a jelvény"), meg a térképvázlat hosszas nézegetése meghozta a gyümölcsét: az 50-es távra neveztem.

7:40-kor leadtam a tombolához egy zacskó (ötvennél hagytam abba a számolást, amikor rámoltam össze...) használt elemet, majd 7:45-kor indulás. Az 1. EP-ig még be sem melegedtem, viszont ott rögtön összefutottam az elsõ elkeverést produkáló (z körön a Hárshegyet megkerülve érkezõ) párossal. Velük szép komótosan a piros ezen a túrán hivatalos kispista-rövidítésén keresztül eljutottunk a 2. ep-ig, tejkaramella, indulás tovább. Kicsit feljebb néhány szembe jövõ 25-ös túratársat még meg kellett nyugtatni, hogy nem, nem kavartak el, az elágazás odébb van... Tényleg odébb volt, itt búcsú a lelkes párostól, és nagyobb sebességre kapcsolás, mert az eddig "elért" három-valamennyi átlag gondot okozhat a végén...

Egy rövid fotómegállás a Vörös pocsolyánál, majd kellemes meglepetés a piros háromszögre letérésnél: korrekten szalagozva az elágazás. A piros háromszög - zöld háromszög elágazásnál ki a "csücsökig", ahogy a szalagok mutatták :)

A Nagy-kopasz tetején a kilátót is meg kellett mászni (ekkor csak reméltem, hogy a túra végén a Nagy-Hárs-hegyen ezt nem kell majd megtenni...), a kilátás gyönyörű, némi pihenés után azonban indulás tovább. A zöldön találkoztam egy bagós bácsival, úgyhogy választhattam, hogy lassabban, vagy gyorsabban megyek, mint ők -- inkább lemaradtam.

Nagykovácsiban némi cseresznyézés, majd az EP-n mazsolával, illetve aprósütivel energiapótlás -- az EP-nek helyt adó vendéglátóipari egység 100Ft-os kedvezményét nem véve igénybe robogás tovább, immáron a sárga jelzést követve.

Létrázással át a kerítésen, fel a Nagy-Szénásra. Itt némi szerelvényigazítás, majd le a túristaház romjai felé, illetve tovább a Hosszú-árokban -- a titkos ep-nél természetesen felvésve a papírra az ott szereplő számot.

Antónia (mármint az árok) hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya, feljebb meg tikkasztó katlan, de a felső végénél némi árnyékban töltött pihenés helyrebillentett.

Innen ismerős út vezetett az Ördög-lyukig, illetve le a solymári Templom-térig, ahol vízpótlást követően indultam tovább. A "nemszeretem" aszfalt elég sokáig volt a talpam alatt, és némi itiner-olvasást is be kellett vetnem, hogy merre köll menni, de hála a jó leírásnak, meg a szalagoknak a Szarkavárig is minden gond nélkül eljutottam. Itt elmajszoltam a ponton kapott túró rudit, aztán rövid hezitálás után nem másztam meg a tornyot, inkább tovább mentem a frissítőpont felé.

A frissítõponton színes és szintelen folyadékok, valamint katonás rendben lekváros és zsíroskenyerek fogadtak, valamint dobozba zárt árpalé is -- ez utóbbi igen baráti, mondhatni beszerzési áron. Egy zsírosdeszka meg két pohárnyi bubis víz elfogyasztása után a rét túloldalán meglelve a zöld jelzést indultam tovább. A Tök-hegy aljáig semmi gond nem volt, meg is kaptam a ponton a bélyegzést, a felfelé vezető, szalagozott, egy topictáres által b+ -nak elnevezett emelkedőt nem fogom szeretni -- itt úgy éreztem, hogy nem lesz meg a szintidő sem... A sárgán aztán sikerült kellemes tempóban végig hullámvasutazni a Virágos-nyeregig (Az apuci épp akkor törte sikeresen ripityára egy kissrác sárkányát, úgyhogy a srác visítása/bömbölése egy jó darabig elnyomott minden egyéb zajt és zörejt...).

Az Újlaki-hegyre magamon meglepődve sikerült igen rövid idő alatt "feltornázni" magamat, jól is esett a kapszkodás után a cerbona -- az viszont nem, hogy lefelé menetben 4-5 cerbonás fóliát szedtem össze...

A Határ-nyeregben lévő csomópont normál esetben (nem 40km után...) könnyen átlátható ismerős hely -- most a szalag, illetve annak a maradványa komoly segítséget jelentett abban, hogy pontosan merre is kell menni.

A Libanoni cédrusnál a bélyegzés mellé egy barackot is kaptam (nem a fejemre :-)). Az eddig nagyon kellemes, követhető szalagozásban bízva indultam tovább -- Az Ördög-árkon keresztül vezető ösvény(ke) jelölését sajna a szalgzabáló manók kissé kikezdték, de sikerült nem elkavarni, és venni ezt az akadályt is.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt (ahogy azt a Csergezán-kilátónál reméltem), bár a pontőrök épp arról beszéltek, hogy javasolni fogják jövőre azt, hogy a kilátóban fent legyen itt is a pont... Ehez azt tettem hozzá, hogy jó, de akkor a Nagy-Hárs-heggyel induljon a túra. Itt már majdnem "kész" voltam (mondom, hogy zselé-szint...), de egy 10 perces pihenés, meg némi szõlőcukor hatására az utolsó ereszkedést is sikerült gond nélkül megcsinálni, és az életem első "ötvenes" túráját sikerrel teljesíteni.

A jelvény és oklevél mellett a használt elemek leadásával szervezett tombolán is rám mosolygott a szerencse egy póló és egy bögre képében.

Köszönet ezért a jól szervezett, "összkomfortos" túráért, a szép jelvényért, mindenért.

(2007.06.19 00:39:53)
2007. június 3., vasárnap
Késői indulás, kétszázvalahány lépcső lefelé bemelegítésnek, a Déli pályaudvar előtti aluljáróban 24:22-re nyert a felfelé irány -- mármint lépcsőfokok számában. A Csaba utca hozza a következő kétszázharmincvalahány lépcsőt -- felfelé. EP a Martinovics hegy előtt balra, a datolya finom, szerencsére lehetett repetázni. Ezt követően sikerül feljutni a beton mellvédig (bár egy pici kunkorral...), majd le az Istenhegyi útra. Orbán tér, hiába no, tojás túrán nem voltam, Diana utca megleléséhez némi segítséget (iGO) igénybe vettem -- az emelkedőhöz, majd pedig az utcából jobbra felfelé tartó önálló lépcsősorhoz segítségként csak a fohász jutott (383 lépcső, ha el nem számoltam...).
Az Evetke utcában az leírásban emlegetett telefonfülkének a helye sincs meg (nem tegnap lett elszállítva), de azért sikerült a túloldali lépcsőn felmászni a Széchenyi-emlékig, (itt még sikerült felkarcolnom a papírra az elhalálozott tollal azt, hogy 55 lépcsőfok...).
A rendőrtiszti főiskola után a zöld háromszög jelzést megtalálni úgy egyszerű, hogy sacc/kábé a rét túloldalának a közepét megcélozza az ember -- második nekifutásra sikerült is (mármint megtalálni a jelzést). A vasoszlopnál semmi gond, egy korábbi (SchM, 2005-ös túraév) beszámoló alapján pontosan tudtam, hogy melyik ösvényre kell letérni -- igaz, a zöld nejlonszatyroknak csak egy-két maradványát találtam meg -- de két év után az is csoda, hogy valami megmaradt (bár a túra után illett volna összeszedni anno...).
A szekérút az inkább csak egy szélesebb csapás mostanság, de szerencsére az ösvény tényleg elvezetett a Farkas-völgybe. Itt lokum (zselé-szerű édesség), nem a borzalmasan édes verzió, itt is lehetett repetázni.
Innen tovább a régi zöld jelzés már nem látható (itiner szerint még látható) nyomain fel a gyermekvasútig, illetve némi "túlteljesítéssel" a Normafáig ("hivatalosan" a gyermekvasút mentén kellett volna menni a zöld keresztig...). A normafától zúzás lefelé a zöld kereszten, a Csacsi-rétnél éles jobb fordulóval az EP-nél teremtünk (ellátás: cigaretta- és szivarfüst), majd Le a Virág-völgyön -- bedőlt fákat kerülgetve/átmászva rajtuk.
A Virág-völgyből tovább a piros kereszten Budakeszire, ott ismerkedés a településsel (aszfalt ismét, csak hogy ne felejtsük el, milyen...). Elhagyjuk a települést, a körforgalom után mintegy 450-500m-re jobbra (igen, addig a Budakeszi-Telki műúton gyalogolunk) a Harmadfű utcán kell felfelé indulni. (Az itiner úgy fogalmaz, hogy "Már szinte elhadjuk(sic!) a várost..." A körforgalom után nagyjából semmi nincs, csak szántó az út mellett... Jó, két éve lehet, hogy még nem volt körforgalom...) Az iGO itt is segített.
A villanyoszlopok sora stimmel, a teniszpályák, illetve a szobor is (ilyen eldugott helyre rakni egy szobrot...). Ezt követi egy marketing-szagú kitérő a N... (azért se írom le...) kisvendéglő utcájába -- egy előnye azért van: a kerítésen átlógó cseresznye finom :) bár csak módjával csipegetek.
A Vadaspark parkolójában finom lencseleves vár ránk, meg egy aláírás a lapunkra. A leves elfogyasztása után tovább a sárga kereszten (gyakorlatilag a Libegő felső végállomásáig, mert a piros körséta jelzés khm. "kissé" hiányos... Két táblát és egy darab jelzést sikerült felfedezni...). Közben a leírást olvasva kiderül, hogy az Erzsébet-kilátó kimaradt, gyors kör oda-vissza, szánom-bánom, de tényleg gyatra a piros körséta jelzés...
A drótkötél gyártója megvan, épületből ki, régi piroson lefelé. Tündérszikla, megkerül, lefelé csúszkálás picit, földút, aszfalt, aszfalt... Zugligeti út, Kuruclesi út, védett akácfa -- jól megnéz, plusz fotó, aztán tovább a betonon. Szobor megvan, háta mögül érkezünk. Itt balra -- azért fotózok egyet szemből...
Hűvösvölgyi út, túrják, tömött kocsisorok, de azért sikerül leküzdeni. Villamosvágányok, híd. Sasszé jobbra (nem a híddal szemben lévő, hanem egyel lejjebb található utcán (Sodrás u.) tovább (Itt van a marokkói követség). Balogh Ádám utca: Jaj de jó, a kaptató vagy lépcső választható. Az elején. a felső részen már nem -- csak a lépcső...
A Balogh Ádám szikla aljában frissítő EP: palackos víz és szőlőcukor. vizem nincs, azt kérek. Meg még egy pohárral. A szőlőcukrot most kihagyom. Innen ismert az út a Barlangtól Barlangig túráról -- Ferenchegy, Szemlő-hegy, kilátó, fotózás, aszfalt, majd itiner, utcanevek, cél. A célban emléklap és kitűző átvétele, majd séta le a villamospótlóhoz.
Ellátást tekintve a túra jó. Az útvonalat tekintve (a start és a cél bent van a városban, ez tehát adottság), ha hozzáveszem, hogy néhány kevésbé járt szakaszt is érint, akkor jó, ha azt nézem, hogy a budapesti török emlékekkel kapcsolatban inkább egy vezetett városi sétának lenne értelme, akkor nem jó.
Mivel biztos, hogy a túra előtt nem volt bejárva az útvonal, így szalagozva sem volt sehol, így a rendezés ezen része khm. nem értékelhető. A bejárás elmaradása miatt aztán az leírás, bár részletes, bőségesen leírja, hogy amikor készült, hol, merre, melyik jelzésen kell haladni, azonban az aktuális terepi helyzetre sokszor csak nagy jóindulattal, illetve szerencsével lehetett alkalmazni az ott leírtakat. A 25-ös nálam lévő itinerén sem távolság, sem szintadatok nem szerepelnek szakaszokra bontva sem, meg egyben sem -- akikkel együtt mentem, azoknak meg ugyan volt térképmásolatuk hozzá, de arról hiányzott a Budakeszi-szakasz, sőt annak a leírása is egy külön pótlapon volt.


(2007.06.03 20:42:28)
2007. május 26., szombat
Egy beszámoló ahogy anno megírtam (az elgépeléseket remélhetőleg sikerült azért javítani):

"A túra elvileg a "Gyalogos természetjárók XIV. országos találkozója" keretében, illetve ahhoz kapcsolódva lett meghirdetve, azaz egyszeri alkalom volt.
A rajtnál kapott lapon szereplő táv- és szintadatokat összesítve 25,7km és 775m jött ki. A túralapon az útvonal leírása az adott EP földrajzi koordinátáit is tartalmazta, illetve szövegesen a követendő jelzéseket is feltüntették. Az útvonalvázlat viszont... egy földrajzi fokhálózatra felszórt pontokat+egyenes összekötéseket tartalmazó valami volt, a terepen a szöveges itinert kellett böngészni - már akinek nem jött ki a könyökén az útvonal nagyobbik része. (Normafa -> János Hegy -> Szépjuhászné -> Kis Hárs-hegy -> Hűvösvölgy -> Kék jelzés (Glück Frigyes út) -> Árpád Kilátó -> Fenyőgyöngye -> Hármashatár-hegy -> Sárga jelzés -> Hűvösvölgy -> Nagy Hárs-hegy -> Kis kőfej oldala -> Makkosmária -> Z+ jelzésen -> szalagozott út -> Csillebérc)
Én jó szokásomhoz híven vittem térképet, illetve az adott területről egy A4-es térképmásolatot, úgyhogy szépen felrajzoltam rá az útvonalat, amit így nehezebb volt eltéveszteni.
Indulás 9:10-kor, jó hangulatban, egy -mint később kiderült- civilben matematikus túratárssal. Szűk fél óra múlva az Erzsébet-kilátónál pecsételés, majd indulás tovább. A Kis Hárs-hegyig semmi említésre méltó dolog, bélyegzés, tovább. A kéken a reptér mellett újabb stempli, az Árpád-kilátónál dettó, közben monoton gyaloglás, itt-ott azért egy-két embert láttunk a túráról, de nem túl sokat... A Hármashatárhegyen egy fél lityis palackos ivóvíz plusz egy csoki, majd egy "fájós lábú" dunaújvárosi kolléga csapódott hozzánk, innen együtt mentünk a zöld körön, illetve a sárgán is egy darabig. A Nagy Hárs-hegyen bélyegzés után rövid eszmecsere arról, hogy országszerte 200 fő dolgozik a terepen a természetvédelemben, majd becsületesen a sárgán tovább - ekkor már nagyon nem szeretve a dög meleget :-)
A következő szakaszon két említésre méltó dolog történt. Az egyik egy pici tűzoltás: feltehetően a gőzvontatású nosztalicska vonat mozdonyának hamuja az egyik helyen erőteljes füstölgésre bírta a pályán lévő száraz avart (nem locsolták rendesen a hamuládát), ezt "jobb a békesség" okán némi vízáldozattal sikerült megszüntetni. A másik, hogy láttunk egy siklót vagy lábatlan gyíkot (sajnos az ezzel kapcsolatos ismereteim felettébb hiányosak, és be sem mutatkozott...) Ezt követően értünk be a makkosmáriai tisztáson lévő ep-hoz, ahol az utolsó bélyegzést, meg egy biztatást ("Innen csak fölfelé") kaptunk. A zöld kereszt fölfelé így a végére valóban nem esett jól, de a szalagozott naponsülős szakaszt sem zártam a szívembe... A teljes idő 6:28 lett, amire nem vagyok büszke, de így alakult. A végén a kitűző plusz oklevél átvétele után zsíros kenyér, pezsgőtablettával "tuningolt" víz várt ránk.
Az útvonal a helyszín adta lehetőségekhez képest jól eltalált volt, bár aki rendszeresen jár a budai hegyekbe sétálni/túrázni, annak nagyon kevés ismeretlen rész volt benne.
A kitűző és az emléklap nagyon szépre sikeredett (mindkettőn a Kaán Károly, és az Erzsébet kilátó képe van), a szervezők a tábor "egyenpólójában" virítottak minden ep-n, mivel nem volt tömeg, így a bélyegzések is gyorsan, gördülékenyen mentek.
Összefoglalva egy kellemes, néhol azért únásig ismert szakaszokat is tartalmazó túrán voltam, az itiner "útvonal vázlata", illetve a benne szereplő adatok (gyanúsan vacak átlagokat sikerült ezekkel kihozni az utolsó szakaszokra) pontossága "érzésre" viszont nem volt túl jó."

(2007.05.26 20:04:00)
2007. május 19., szombat
Nézegettem a 40-es távot is, de picit soknak tartottam :) így maradt a babatáv. Kollégáim a 40-es távot tervezték, aztán nem lett belőle semmi. Elég későn indultam, így aztán szedni kellett a lábamat, hogy sehol ne késsem le a pontokat.
A Kevélyen ért az első komoly sokk: a tűz, amit korábban az iroda ablakából láttam a távolban, az itt pusztított - szomorú volt a látvány, egy-egy fotó, amit a mobilommal csináltam messze nem tudja a hangulatát bemutatni :-(
A Hosszú-hegy pontja pont nem ott volt, ahol kerestük, hanem picit távolabb, szerencsére a pontzárásról nem késtünk le.
Az idő kellemes volt, fotózgattam is, így aztán nem voltam túlzottan gyors - egészen szerpentin tetejéig, ahol konstatáltam, hogy a Pilis-nyeregben a pont hamarosan bezár, így kocogósra fogtam, mint később kiderült, fölöslegesen, mert a 100-asoknak zárt csak a pont... No mindegy, hol tapasztalja meg az ember először az idő vélt vagy valós szorítását, ha nem a Kinizsin? (Jó, tudom, a Mátrabércen...)
A vége 5:50 lett, ez a 27,2km/1010m figyelembe vételével talán nem is volt annyira rossz. Igaz a célban azért üldögélnem kellett egy picit, mielőtt nekivágtam az emelkedőnek...
2007. május 12., szombat
Ez is egy olyan túra, amiről akkor sajnos nem írtam semmit, de azért megpróbálok emlékfoszlányokba kapaszkodni...
Kezdő teljesítménytúrázóként nem vállalkoztam az ötvenes távra, bár a végén úgy éreztem (idővel is jól álltam), hogy beleférhetett volna. Aztán Nagykovácsiban gondoltam egyet, és a kék doboz :) ellenében a piros sáv mellett döntöttem - buszozás helyett rátettem pár kilométert, és visszasétáltam a rajtba a Fekete-fej kihagyásával.
Persze ami késik, közeledik, bő egy hónap, és bevállalom az első "ötvenest" a Falasok(k) hosszú távjának a képében - de az egy másik, későbbi történet.
2007. április 1., vasárnap
A Bia 25-ről akkor nem írtam beszámolót a TTT-s oldalon, erről a kissé agyroggyant :) gyaloglatról viszont igen, íme:

"Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi"... Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegő alsó állomására rátalálni, és nevezni - huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)
A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontőrrel is. Ezt követően fel a Libegő alatt a lépcsőn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol előttem utoljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhogy vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...
A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végéről-közepéről vittek belőle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettő előtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegő alsónál kaptam a stemplit. A "hogyan tovább?"-ról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nekirugaszkodtam a következő körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.
A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévő felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban.
A libegő tetejétől aztán jött a feketeleves, az a lejtő nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felső állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menő gyalogutat -- az csak a felső szakaszon meredek.
Negyed kettőkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsősort kezdtem picit utálni :)
Felértem, pecsét, aztán még egy kitérő az János-hegyig tíz percben, és kettőkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.
Az oklevél, kitűző, meg egy humoros képeslap begyűjtése, illetve a jól megérdemelt zsíros kenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegőt vettem igénybe.
Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne."

2007.04.01 23:21:49
2007. március 11., vasárnap
Biatorbágy... No, még ott sem voltam korábban, úgyhogy autóba vágtam magam, és rajtzárásra sikerült odaérnem :) Az elején persze erős tempóban indultam, hiszen az első pontig szűkös volt az idő... A tempós haladásra még az útra kimért telek, és annak kötelező megkerülése sem jelentett veszélyt - annál inkább az első emelkedő - úgy rendesen, az esésvonal irányába fölfelé... No, ez ekkor nem ment egy szuszra, de csak sikerült felkapaszkodnom a Kő-orr szintjére.
A pont után egy galád kőre lépve sikeresen megbicsaklott a bokám, de úgy döntöttem, tovább megyek: mit nekem a hátralévő bő húsz kilométer...
Persze pár kilométer után szükségét éreztem egy támasznak - szerencsére találtam egy megfelelő méretű karót avagy botot, amivel segítettem a bicegésemet.
A táj, az útvonal teljesen új volt a számomra, de a jelzések tökéletesen mutatták, hogy merre, úgyhogy lassan, de biztosan haladtam előre.
Sóskútnál komoly ellátmányt kaptunk, arra emlékszem, majd némi aszfaltot követően a Kálváriára kellett felgyalogolni a házak mögötti kis ösvényen. Ezt második nekifutásra sikerült eltalálni :)
A kálvária után le a völgybe, horgásztó, bicegés, régi autók... Majd emelkedő, Nyakas-kő, Madár-szirt, gyönyörű kilátás (no nem a fájós bokámra gondolok...).
A kápolna után keresztbe lejtő ösvényen -emlékszem- nagyon kellemetlen volt menni fájós bokával, de men volt más választásom, menni kellett.
A célba bő hat órás séta után érkeztem, ami picivel több, mint 4km/ó átlagot jelent...
A Viadukt lábánál belépek a TTT-be, épp munkakeresőben voltam ekkor, úgyhogy maximális kedvezménnyel, és beszerzem életem első túranaptárát.
2007. március 3., szombat
Harmadik túraként a Normafa 20 került terítékre - Rajt/cél Normafa, síház. Indulás 8:50-kor, Szépjuhászné 9:40, Csacsi-rét 10:35 - itt csokival kedveskedtek a rendezők. A következő emlékfoszlány az Irhás-árok, itt pontban délben jártam - ha dél, akkor enni kell - a szervezők kitettek magukért: volt zsíroskenyér, tea bőséggel ezen a ponton.
A Magasúti lejtőnél pici bicegés bejött, meg sopánkodó nénikék szemben, de innen már nem volt messze a cél, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan, de a hátralévő távot is sikerrel vettem, és pontban kettőkor átvehettem a célban a kitűzőt és az oklevelet.
2007. február 17., szombat
Anno erről a túráról sem írtam beszámolót - sajnos... Arra emlékszem, hogy a cél közelében hagytam az autót, és úgy terveztem, hogy legyalogolok a vonatig. Szerencsére voltak, akik két autós logisztikával oldották meg a feladatot, és be tudtam társulni hozzájuk Piliscsabáig. Ennek köszönhető egyébként, hogy el tudtam indulni a túrán.
Rajtidő 9:36, az első EP-ig (K- K+ elágazás) tényleg trapp, 6.28km/ó átlaggal, ami a Nagy-Szénásnak meg Nagykovácsi után a P- jelzésnek "köszönhetően" visszaesett hatos átlag alá, sőt a következő szakasz a Fekete fejig tovább lassította a "száguldásomat" (ezen a szakaszon négy alatti tempóban sétáltam...)
A továbbiakban sem sikerült visszagyorsulni, úgyhogy a célba 16:35-kor sikerült beérni, némileg négyes átlag fölött...
2007. február 4., vasárnap
Az első... Az elején térképnézegetés, itiner-olvasás, majd 8:40-kor indulás... A pontokon matricák kerültek az igazolófüzetre - 10:40-kor meg lángos és forralt bor a pocakba a hűvösvölgyi lángososnál. (Itt azóta is meg szoktam állni túrán, ha épp nyitva van - és ha idővel is jól állok)
A vége brutális volt, a térdem nagyon nem akarta szeretni a Barlang utca "szolid" lejtőjét - itt Nagyondinnye felajánlotta a botját is - már nem tudom, elfogadtam-e, az biztos viszont, hogy 13:36-os idő került az érkezés rovatba.
Kipróbáltam, és tetszett, úgyhogy szűk két héttel később jöhetett a következő túra, a Budai Trapp - de az már egy másik bejegyzés :)