Túrablog: Buda bércein (2007.05.25)

Ars Poetica is lehetne

Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.

(Kurt Diemberger)

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)

Egy beszámoló ahogy anno megírtam (az elgépeléseket remélhetőleg sikerült azért javítani):

"A túra elvileg a "Gyalogos természetjárók XIV. országos találkozója" keretében, illetve ahhoz kapcsolódva lett meghirdetve, azaz egyszeri alkalom volt.
A rajtnál kapott lapon szereplő táv- és szintadatokat összesítve 25,7km és 775m jött ki. A túralapon az útvonal leírása az adott EP földrajzi koordinátáit is tartalmazta, illetve szövegesen a követendő jelzéseket is feltüntették. Az útvonalvázlat viszont... egy földrajzi fokhálózatra felszórt pontokat+egyenes összekötéseket tartalmazó valami volt, a terepen a szöveges itinert kellett böngészni - már akinek nem jött ki a könyökén az útvonal nagyobbik része. (Normafa -> János Hegy -> Szépjuhászné -> Kis Hárs-hegy -> Hűvösvölgy -> Kék jelzés (Glück Frigyes út) -> Árpád Kilátó -> Fenyőgyöngye -> Hármashatár-hegy -> Sárga jelzés -> Hűvösvölgy -> Nagy Hárs-hegy -> Kis kőfej oldala -> Makkosmária -> Z+ jelzésen -> szalagozott út -> Csillebérc)
Én jó szokásomhoz híven vittem térképet, illetve az adott területről egy A4-es térképmásolatot, úgyhogy szépen felrajzoltam rá az útvonalat, amit így nehezebb volt eltéveszteni.
Indulás 9:10-kor, jó hangulatban, egy -mint később kiderült- civilben matematikus túratárssal. Szűk fél óra múlva az Erzsébet-kilátónál pecsételés, majd indulás tovább. A Kis Hárs-hegyig semmi említésre méltó dolog, bélyegzés, tovább. A kéken a reptér mellett újabb stempli, az Árpád-kilátónál dettó, közben monoton gyaloglás, itt-ott azért egy-két embert láttunk a túráról, de nem túl sokat... A Hármashatárhegyen egy fél lityis palackos ivóvíz plusz egy csoki, majd egy "fájós lábú" dunaújvárosi kolléga csapódott hozzánk, innen együtt mentünk a zöld körön, illetve a sárgán is egy darabig. A Nagy Hárs-hegyen bélyegzés után rövid eszmecsere arról, hogy országszerte 200 fő dolgozik a terepen a természetvédelemben, majd becsületesen a sárgán tovább - ekkor már nagyon nem szeretve a dög meleget :-)
A következő szakaszon két említésre méltó dolog történt. Az egyik egy pici tűzoltás: feltehetően a gőzvontatású nosztalicska vonat mozdonyának hamuja az egyik helyen erőteljes füstölgésre bírta a pályán lévő száraz avart (nem locsolták rendesen a hamuládát), ezt "jobb a békesség" okán némi vízáldozattal sikerült megszüntetni. A másik, hogy láttunk egy siklót vagy lábatlan gyíkot (sajnos az ezzel kapcsolatos ismereteim felettébb hiányosak, és be sem mutatkozott...) Ezt követően értünk be a makkosmáriai tisztáson lévő ep-hoz, ahol az utolsó bélyegzést, meg egy biztatást ("Innen csak fölfelé") kaptunk. A zöld kereszt fölfelé így a végére valóban nem esett jól, de a szalagozott naponsülős szakaszt sem zártam a szívembe... A teljes idő 6:28 lett, amire nem vagyok büszke, de így alakult. A végén a kitűző plusz oklevél átvétele után zsíros kenyér, pezsgőtablettával "tuningolt" víz várt ránk.
Az útvonal a helyszín adta lehetőségekhez képest jól eltalált volt, bár aki rendszeresen jár a budai hegyekbe sétálni/túrázni, annak nagyon kevés ismeretlen rész volt benne.
A kitűző és az emléklap nagyon szépre sikeredett (mindkettőn a Kaán Károly, és az Erzsébet kilátó képe van), a szervezők a tábor "egyenpólójában" virítottak minden ep-n, mivel nem volt tömeg, így a bélyegzések is gyorsan, gördülékenyen mentek.
Összefoglalva egy kellemes, néhol azért únásig ismert szakaszokat is tartalmazó túrán voltam, az itiner "útvonal vázlata", illetve a benne szereplő adatok (gyanúsan vacak átlagokat sikerült ezekkel kihozni az utolsó szakaszokra) pontossága "érzésre" viszont nem volt túl jó."

(2007.05.26 20:04:00)

Túrablog

Rólam

Zeller (zöldség)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

Ars Poetica is lehetne

Túranaptár

Buda bércein (2007.05.25)

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése