Túrablog: Hidzsra a Várból (2007.06.03)

Ars Poetica is lehetne

Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.

(Kurt Diemberger)

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)

Késői indulás, kétszázvalahány lépcső lefelé bemelegítésnek, a Déli pályaudvar előtti aluljáróban 24:22-re nyert a felfelé irány -- mármint lépcsőfokok számában. A Csaba utca hozza a következő kétszázharmincvalahány lépcsőt -- felfelé. EP a Martinovics hegy előtt balra, a datolya finom, szerencsére lehetett repetázni. Ezt követően sikerül feljutni a beton mellvédig (bár egy pici kunkorral...), majd le az Istenhegyi útra. Orbán tér, hiába no, tojás túrán nem voltam, Diana utca megleléséhez némi segítséget (iGO) igénybe vettem -- az emelkedőhöz, majd pedig az utcából jobbra felfelé tartó önálló lépcsősorhoz segítségként csak a fohász jutott (383 lépcső, ha el nem számoltam...).
Az Evetke utcában az leírásban emlegetett telefonfülkének a helye sincs meg (nem tegnap lett elszállítva), de azért sikerült a túloldali lépcsőn felmászni a Széchenyi-emlékig, (itt még sikerült felkarcolnom a papírra az elhalálozott tollal azt, hogy 55 lépcsőfok...).
A rendőrtiszti főiskola után a zöld háromszög jelzést megtalálni úgy egyszerű, hogy sacc/kábé a rét túloldalának a közepét megcélozza az ember -- második nekifutásra sikerült is (mármint megtalálni a jelzést). A vasoszlopnál semmi gond, egy korábbi (SchM, 2005-ös túraév) beszámoló alapján pontosan tudtam, hogy melyik ösvényre kell letérni -- igaz, a zöld nejlonszatyroknak csak egy-két maradványát találtam meg -- de két év után az is csoda, hogy valami megmaradt (bár a túra után illett volna összeszedni anno...).
A szekérút az inkább csak egy szélesebb csapás mostanság, de szerencsére az ösvény tényleg elvezetett a Farkas-völgybe. Itt lokum (zselé-szerű édesség), nem a borzalmasan édes verzió, itt is lehetett repetázni.
Innen tovább a régi zöld jelzés már nem látható (itiner szerint még látható) nyomain fel a gyermekvasútig, illetve némi "túlteljesítéssel" a Normafáig ("hivatalosan" a gyermekvasút mentén kellett volna menni a zöld keresztig...). A normafától zúzás lefelé a zöld kereszten, a Csacsi-rétnél éles jobb fordulóval az EP-nél teremtünk (ellátás: cigaretta- és szivarfüst), majd Le a Virág-völgyön -- bedőlt fákat kerülgetve/átmászva rajtuk.
A Virág-völgyből tovább a piros kereszten Budakeszire, ott ismerkedés a településsel (aszfalt ismét, csak hogy ne felejtsük el, milyen...). Elhagyjuk a települést, a körforgalom után mintegy 450-500m-re jobbra (igen, addig a Budakeszi-Telki műúton gyalogolunk) a Harmadfű utcán kell felfelé indulni. (Az itiner úgy fogalmaz, hogy "Már szinte elhadjuk(sic!) a várost..." A körforgalom után nagyjából semmi nincs, csak szántó az út mellett... Jó, két éve lehet, hogy még nem volt körforgalom...) Az iGO itt is segített.
A villanyoszlopok sora stimmel, a teniszpályák, illetve a szobor is (ilyen eldugott helyre rakni egy szobrot...). Ezt követi egy marketing-szagú kitérő a N... (azért se írom le...) kisvendéglő utcájába -- egy előnye azért van: a kerítésen átlógó cseresznye finom :) bár csak módjával csipegetek.
A Vadaspark parkolójában finom lencseleves vár ránk, meg egy aláírás a lapunkra. A leves elfogyasztása után tovább a sárga kereszten (gyakorlatilag a Libegő felső végállomásáig, mert a piros körséta jelzés khm. "kissé" hiányos... Két táblát és egy darab jelzést sikerült felfedezni...). Közben a leírást olvasva kiderül, hogy az Erzsébet-kilátó kimaradt, gyors kör oda-vissza, szánom-bánom, de tényleg gyatra a piros körséta jelzés...
A drótkötél gyártója megvan, épületből ki, régi piroson lefelé. Tündérszikla, megkerül, lefelé csúszkálás picit, földút, aszfalt, aszfalt... Zugligeti út, Kuruclesi út, védett akácfa -- jól megnéz, plusz fotó, aztán tovább a betonon. Szobor megvan, háta mögül érkezünk. Itt balra -- azért fotózok egyet szemből...
Hűvösvölgyi út, túrják, tömött kocsisorok, de azért sikerül leküzdeni. Villamosvágányok, híd. Sasszé jobbra (nem a híddal szemben lévő, hanem egyel lejjebb található utcán (Sodrás u.) tovább (Itt van a marokkói követség). Balogh Ádám utca: Jaj de jó, a kaptató vagy lépcső választható. Az elején. a felső részen már nem -- csak a lépcső...
A Balogh Ádám szikla aljában frissítő EP: palackos víz és szőlőcukor. vizem nincs, azt kérek. Meg még egy pohárral. A szőlőcukrot most kihagyom. Innen ismert az út a Barlangtól Barlangig túráról -- Ferenchegy, Szemlő-hegy, kilátó, fotózás, aszfalt, majd itiner, utcanevek, cél. A célban emléklap és kitűző átvétele, majd séta le a villamospótlóhoz.
Ellátást tekintve a túra jó. Az útvonalat tekintve (a start és a cél bent van a városban, ez tehát adottság), ha hozzáveszem, hogy néhány kevésbé járt szakaszt is érint, akkor jó, ha azt nézem, hogy a budapesti török emlékekkel kapcsolatban inkább egy vezetett városi sétának lenne értelme, akkor nem jó.
Mivel biztos, hogy a túra előtt nem volt bejárva az útvonal, így szalagozva sem volt sehol, így a rendezés ezen része khm. nem értékelhető. A bejárás elmaradása miatt aztán az leírás, bár részletes, bőségesen leírja, hogy amikor készült, hol, merre, melyik jelzésen kell haladni, azonban az aktuális terepi helyzetre sokszor csak nagy jóindulattal, illetve szerencsével lehetett alkalmazni az ott leírtakat. A 25-ös nálam lévő itinerén sem távolság, sem szintadatok nem szerepelnek szakaszokra bontva sem, meg egyben sem -- akikkel együtt mentem, azoknak meg ugyan volt térképmásolatuk hozzá, de arról hiányzott a Budakeszi-szakasz, sőt annak a leírása is egy külön pótlapon volt.

(2007.06.03 20:42:28)

Túrablog

Rólam

Zeller (zöldség)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

Ars Poetica is lehetne

Túranaptár

Hidzsra a Várból (2007.06.03)

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése