Túrablog

Cartographia-kupa, 9. túra

Söprés - picit elszámított pontzárásokkal...

Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetőségnek, hogy söprűként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidő gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevező futót, majd elindulok.

Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha később érek, az sem baj.
Pomáz belterületén ismerős utcákon haladok, azért egy érdekességre felfigyelek az egyik templom falán: no, ezt még eddig nem vettem észre...
A házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt - majd elkezd emelkedni, meg kidőlt fákat kerülgetni :-)
Nézem az órát, a  távot - jól haladok, az emelkedő a Kő-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de előtte leadom a "csomagot" a pontőröknek, majd igénybe veszem a zsákomon lógó bögrémet, és iszok egy pohárka teát.
Sokáig nem időzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé. Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelző lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt.
Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindenki megy tovább a maga útján.

A Lajos-forrásig vezető szakasz az erdőművelés ellenére "tűrhetően" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprűje fogja begyűjteni, nekem majd Dömösön kezdődik a betakarítós munka :)
Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévő pontőr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve. Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb későn, mint soha...
A lejtő után persze emelkedő jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékműve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal később le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz.
Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó emlékműnél nincs pont.
Az emlékműnél persze megállok egy pillanatra, sajnos a -rendezői kitűzőn is látható- mozaik egyre csak pusztul, bár még azért kivehető, hogy mit is ábrázol.

Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.
Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdő, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-(
Később, a P- elérésekor szemből is érkezik valaki - ő megnézte Sikárost...

Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szőke-forrás völgye felé.
Az aszfaltos út keresztezésénél utolér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végül is legalább 20 perc előnye van az előttem haladóknak...
Persze a jelzés kontra dózerút kérdés ebből a 20 perc előnyből gyorsan 10-15 perc hátrányt csinál bárkinek - ezért aztán a hídnál megvárom azokat, akik fönt, a dózerúton jöttek végig a jelzés helyett.
A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentől együtt megyünk Dömös felé.

Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak később, a Duna-partra vezető út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülőháza mellet is - egykoron bélyeget gyűjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervező - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)
 A dunaparti részen kajapont, zsíros kenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettő és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprűként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)

Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)
Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtől fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sőt, a Rezső-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidőként 17:55 kerül a lapra.

Ez persze a bruttó idő, nettóban, a pontzárásokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidő... Jó volt, szép volt, jövőre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti pontok hamarabb zárnak egy órával :-)

A hét esős napokkal telt, úgyhogy a tervezett EKF10+Mazzarello Mária 50 helyett nem nagyon kellett rábeszélnem magamat a 20-as távra - pláne, hogy a hét végére "szokás szerint" esőt ígértek...
Reggel még gyorsan megtekintettem egy beázott lakást - szerencsére nem volt komoly, mondhatni "szokásos" helyzet: a fölső lakónál valami szétment, és némi víz lejött a csövek mellett, és picit felázott a festés, illetve az előszobában a tapéta egy darabja.

Szilvit felvettem a megbeszélt helyen, majd megcéloztuk Normafát - pontosabban Csillebérci Úttörő Ifjúsági tábort.
Egy srác a hátsó kapuhoz terelt minden autót, bementünk, majd gyalog ki - ugyanis bent valami 24 órás hegyikerékpáros verseny zajlott, és a túra rajtja/célja kiszorult a kapuhoz, ahol gyorsan letudtuk a nevezést, és kézhez kaptuk a háromrét hajtott A4-es méretű lapot, ami a túra itinerének a szerepét kívánta betölteni. Az egyik oldalon egy fekete-fehér térképvázlat, a másikon 1/3-ad részben fedőlap, 1/3-ad részben társrendezői/támogatói logók és 1/3-ad részben öt bélyegzőhely.
Táv-  és szintadatok, rendezői elérhetőség, leírás gyakorlatilag nincs, a követendő jelzések a térképvázlaton feltüntetve.
A terep jórészt ismerős, úgyhogy inkább elindulunk - aszfalt Normafáig (utána z+, s+, s-,p+), eseménytelen séta Budakesziig - eső nincs, Szilvi megjegyzi, hogy lehet, hogy a napszemüvegét el kellett volna hoznia - ezen itt még jót derülök: napszemüveg? Ma...?
Budakeszin aszfalt balra, járda, majd egy kedves helybélivel váltunk pár szót - beszédes a néni, na... Sikerül azért ezt az "akadályt" leküzdeni, és eljutni az első EP-ig. A bélyegzés mellé egy (na jó, két) szem omlós cukorka "jár".
Beszélgetünk egy jót itt is, a srác megmutatta a pólóján a feliratot - érdekes és elgondolkodtató...
A következő EP Makkosmária - mi tudunk egy hosszabb utat a -múlt héten kihagyott- Meteor szurdokon keresztül, ergo követjük a z+ jelzést,a mi körbekerüli Budakeszit. (Tudom, persze, senki sem megy az aszfalton...) A szurdok egészen jól járható, az egyik botomat azért kölcsönadom Szilvinek, mert sár és csúszkálás azért akad. Röviden megcsodáljuk a szebb napokat látott járműveket, majd balra indulunk a falu szélén, hogy a trükkös jobbos letérést majdnem benézzük :) Szerencsére néhány túratárs szól, hogy merre van az arra.
A makkosmáriai ponton kellemes idő fogad minket, no meg egy újabb bélyegzés és egy szelet csoki. A ponton néhányan pihennek, mi is szusszanunk egyet, hiszen nagyjából a felénél lehetünk a távnak.
Innen a p- jelzést követjük, amit, ha minden jól megy idén még fogok taposni - igaz itt már bőven benne az éjszakában... Azért ez az emelkedő elég szemét dolog itt, de ha idenőtt, akkor fel kell rá menni. Az idő egyre jobb, balról érkezik a s-, és jobbra le is tér, úgyhogy elbúcsúzunk a pirostól, Nagyszénászug, Kies-völgy, Sorrento irányába megyünk tovább. A Kies-völgyből nagyon hiányoznak az elmúlt években kivágott fák - nehéz megszokni ezt a látványt... Az ösvényen aztán ismét elosztjuk a botokat - jól jön, pláne Sorrento előtt a meredek részen - itt oldalt, a bozótos részen sikerül könnyen feljutni.
Sorrento szép, a lejtő után keresztezzük a Szekrényes-hegyet megkerülő murvás utat (nem, szerintem itt sem ment senki balra...), és megyünk tovább Budaörs felé a jelzést követve.
A s+ jelzésre érve ismeretlen terepre érünk, ráadásul a jelzések is eléggé hiányosak - két helyen is hezitálunk, hogy merre - jól jön a gps meg a helyi segítség a helyes útvonal megtalálásához.

Közben jelzést váltunk a p+-ra, amin elérjük a korábban már keresztezett murvás utat, illetve a Meteor túra S- felé haladó levágását is (persze, erről sem jött senki sem...).
No, itt már helyben vagyunk, jobbra a Farkas-hegy, rajta pont - szép a kilátás, süt a nap - lehet, hogy a napszemüveg terén igaza volt Szilvinek? A pontőrtől egy nyalókát kapunk a bélyegzés mellé - a szél ugyan hűvös, de egy rövid ücsörgés meg szendvicsezés belefér az időnkbe.
Felsétálunk a repülős emlékműhöz, aztán rákapcsolunk, és irány csillebérci cél, előbb a p+, majd a p-/sc jelzést követve. Itt "lövöm" a beszámoló elején lévő "ufóbogyós" képet, aztán aszfalt, cél, emléklap, kitűző, bent a porta mellett némi "szokásos" túrakaja vár ránk.

Az időjárás, legalábbis a későn indulókhoz kegyes volt ma, a terep persze nem volt a legjobb, hiszen sok eső után esélye sem volt felszáradni, de ezt idén "megszoktuk"...
A túra útvonala bár sok aszfalttal tarkított, jónak mondható - az más kérdés, hogy elég sok "optimalizálási" lehetőséget (4-6km) hagytak a rendezők. A kitűző... szóval érdekes. A felirata "Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010" - gondolom erre az alkalomra készült (mármint arra, hogy Pécs lett az idei évre Európa Kulturális Fővárosa), mint ahogy a túra is ennek apropóján került megrendezésre.

Rövid beszámoló - az időjárásra való tekintettel fotók nélkül :-(

Ez a hét a tervezgetéssel, egyeztetésekkel telt - a tavalyi évhez hasonlóan néhány túratársat vittem volna a maraton után a BEAC 30 éjszakai rajtjába, aztán az időjárás közbekotyogott... Se maraton, se BEAC-os fuvar nem lett belőle, bár elég volt a 21B-n ázni - ráadásul egyedül.
Szombaton délelőtt dőlt el, hogy szólóban megyek, ettől, meg a "pityergős" időjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.
Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.
A fenyőfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kőből, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy ők az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bő 21km előnyük velem szemben - ez meg is látszott... Itt úgy döntöttem, hogy kevés lesz a kamásli, úgyhogy gyors nadrágcsere, majd a két túratárssal nekivágtunk...

Az útvonal ismerős, ők sem először járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idő, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betűt...
Már bőven bent jártunk az erdőben, amikor egy szép nagytestű kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az első kerítésig. A kerítés előtt is volt néhány kidőlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt.
Kimásztunk, majd -a túrán először, de sajnos nem utóljára- eleredet az eső, így magamra húztam az esőkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyőt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.
Jobbra megkerültük a kőbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.
Beszélgetés közben azért jobban fogy a táv is, így egész gyorsnak tűnt, ahogy magunk mögött hagytuk a Telkibe vezető műút és a Tarnai-pihenő közötti kellemes emelkedőt, elérve a túra következő ellenörzőpontját.
Itt szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülő erdőkből itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...
A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán ők balra, én jobbra indultunk tovább. Az időközben levetett esőkabátot aztán ismét elő kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, eső ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé...

El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, két túratárs érdeklődik, hogy hol lehet a pont - szinte futtában mondom, hogy odébb, a P-P+ elágazásnál lesz.
Közben eláll az eső, bélyegeztetek, rendezők érkeznek a P+ felől - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)
A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontőr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esős időben...?
Aztán ismét aszfalt, némi emelkedő, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km.
Eső nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...
Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezők jól kitalált vonalvezetésű túráját teljesíthettem ismét.

A csapnivaló időjárás, és nem kevésbé vacak terep ellenére szinte pontosan ugyanabban a tempóban mentem idén is végig ezen a túrán, mint tavaly. Jövőre viszont mindenképp szeretnék ismét a hosszabb távok valamelyikén indulni.

Magyarországi forrástúrák - 2010. Börzsöny, 37km

A túrasorozat jelvényét a Zongor 45-ön, Normafánál láttam először a valóságban - akkor eldöntöttem, hogy nekem biza' kell legalább egy ilyen :) Szerencsémre nem csak a hosszabb, hanem a közepes (37km-nek kiírt) távon is ez lett a díjazás, úgyhogy egy kellemes börzsönyi sétára készültem. Ismerősöket is invitáltam, de végül a Pilisi trapphoz hasonlatosan Jámborral ketten autóztunk nem túl kora reggel Kismaros felé.
Az időjárás sajna elég kellemetlennek ígérkezett - lógott az eső lába, de ekkor még nem kezdte rá, de látszott, hogy ezt nem ússzuk meg szárazon :-) Miközben sorban álltunk a nevezésnél, megkínáltak minket aprósütivel, majd miután leszurkoltuk a nevezési díjat, megkaptuk az itinert.

Az itinerben igen szűkszavú leírást kaptunk az útvonalról - amolyan régi zöldgömbös stílusban - térképvázlat nincs, szintadatok részletezése sincs - igaz rendezői elérhetőség van. Meg egy-két fölös ékezet is... No mindegy, szerencsére van saját, frissen nyomtatott térkép az útvonal környékéről, úgyhogy remélhetőleg nem lesz gond, biztonság kedvéért a gps-t is beizzítjuk, és elindulunk a S- jelzésen Királyrét felé.
Aszfalton haladunk, a Z- balra el, majd egy jobbra ívelő kanyar után egy elágazásnál balra befordulunk, követve a S- jelzést - egy darabon még itt is aszfalton, később viszont a patakhoz leereszkedve. A patakvölgyben jópár bedőlt fa kerül az utunkba - van, amit ki lehet kerülni, de olyan is akad, amin át kell mászni - kellemes bemelegítésnek is fel lehet fogni ezt a szakaszt :-)
A Testvér-forrás az első pont, itt bélyegzést kapunk, majd egy iramodással még mindig a jól jelzett S- jelzést követve a Riezner (vagy Rizner?) forrás következik, ahol egy kérdésre kell válaszolni. Elolvassuk a tábla feliratát, felírjuk a választ, majd indulunk tovább.

Emelkedünk, majd nyílt terepre érünk, aztán balról érkezik a P- - ez már a Nahát-ról ismerős szakasz, bár akkor sokkal kellemesebb volt a terep - több helyen eléggé "cuppogósan" sikerül csak a patakon való átkelés.
Kóspallagra beérve a boltban frissítünk egyet, majd szinte nyíl egyenesen tartunk a templom felé. A K- jelzés korábban az aszfalton jobbra tartott, most viszont felmegy a kálváriára - minthogy az útvonal felmérése után történt a terelés, így maradunk az aszfalton - ami mellett itt-ott megmaradt a jelzés, bár van olyan is, ami törlőkeresztet kapott. Kisinócra érve egy márkatárs autóján látok kirakva egy itinert - bent, a kerthelyiségben kapjuk a pecsétet meg egy almát. Váltunk pár szót az autóról, majd indulás tovább, hiszen a java csak most jön :)

S+ jelzés, nagyszerű, megvan jobbra a So is, azt követve irány a Pokol-völgy forrása. Bedőlt fa itt is van, de ezért is szép ez a túra - olyan helyekre viszi el a résztvevőket, ahova más nem nagyon.
Elérünk a forráshoz, felírjuk a kódot, meg mosolygunk egy jót a szövegen, majd a szalagozást követve visszamászunk a S+ jelzésre - ahol a változatosság kedvéért egy rövid sziklalépcsőn folytathatjuk fölfelé :) Aztán szelídül az út, kapunk pici lejtőt is - hogy aztán egy húzósabb emelkedő után elérjük a balra kiágazó S3 jelzést, amin a Szép-bércre kimegyünk a következő ep-ra. Itt is bélyegzést kapunk, no meg szép kilátásban gyönyörködhetnénk, ha épp nem cseperegne az eső... Közben rájövök, hogy miért volt leértékelve az az elem,. amit reggel beraktam a GPS-be - mindegy, van tartalék úgyhogy gyorsan kicserélem...

Vissza a S3-on, majd balra tovább a S+-t követve. Az Inóci-nyeregnél jobbra tartva kikerüljük a benőtt szakaszt, majd hullámvasutazva kanyargunk tovább, követve a jelzést.
A lovas-kútnál (jobb oldalon, a patak túloldalán található) ismét kérdésre kell válaszolni - sikerül :-) Mint ahogy a jobbra kiágazó S4-es is sikerül nem benézni, annak ellenére, hogy két túratárs kocog visszafelé - meggyőzzük őket, hogy a S4-en eredetileg indultak jó irányba :)

Az S4-ből balra lefelé kiágazó So-nél már nincs ott a farakás, úgyhogy egyenest le lehet menni a Vasedény kulcsosházig, ahol ismét bélyegzést kapunk, illetve a friss forrásvízzel olthatjuk szomjunkat. Meg is tesszük, majd a kulcsosháztól jobbra indulunk tovább, az So jelzésen, ami a rövidesen a K4-be torkolló S4-be csatlakozik vissza.
A K4 egy balra ívelő szakaszát követően jobb oldalon feltűnik a Vadász-kút - újabb forrás, újabb kérdéssel. Szuszogós emelkedőt követően elérjük a K- jelzést, amin balra fordulunk, és némi további szint leküzdése után a Nagy-hideg-hegyi th.-ban találjuk magunkat :)

A frissítőpont az eső miatt beköltözött a th.-ba, a szokásos zsíros meg margarinos kenyéren túl volt kenőmájassal kent verzió is. Pici ücsörgés, falatozás után elindulunk - a benti meleg után azért hűvös a levegő...

A K- eleinte szintben halad, majd meredeken levág jobbra - szerencsére nem csúszik az ösvény, bár a bot azért jól jön. A meredek lejtő után balra, a Rakodó felé tartunk. Itt egy szegény pontőr ázik-fázik - meg adja a következő bélyegzést - aztán a Ko-ön folytatjuk az utunkat lefelé, kellemesen járható széles dózerúton.
Balról érkezik a Po jelzés, majd jobbra szalag jelzi a letérést az Újpest-kunyhó maradványainál a forráshoz. Lemegyünk a forrásig, megválaszoljuk a kérdést, majd visszatérünk a jelzésre.
Innen hosszú, picit unalmas lejtős szakasz következik - az esős-csepergős időjárás miatt is szaporázzuk a lépést. A balról érkező K4-nél elbúcsúzunk az idáig tartó Ko-től, és megyünk tovább egyenesen - ez a Suta-berki nyiladék.
Az út bal oldalán egy esőház, nézem a térképemet, lassan le kell térni jobbra az útról - meg is van, innen már tényleg nincs messze a cél; közben még megnézzük a Petőfi-forrást is, illetve elhaladunk a Királyréti horgásztó mellett. Lassan aszfalt kerül a talpunk alá, még pár száz méter, és a célban vagyunk.

A célban megkapom életem legkisebb oklevelét :) hozzá a valóban nagyon szép jelvényt. A táv- és szintadatokkal kapcsolatban többen felvetik, hogy nem annyi az annyi - valóban nem, a távolság legfeljebb 32-33km körül volt, a szintet 1250-1300m közé számoltam. Az viszont biztos, hogy az útvonal szép, érdekes helyeket mutat meg a Börzsönyből, úgyhogy érdemes volt eljönni erre a túrára - az időjárásról meg nem a szervezők tehetnek.

A kisvonat indulása előtt elköszönünk, majd egy kellemes vonatozással zárjuk a mai túranapot, vissza, a rajtban hagyott autóig.

---

A Garmin Dakota-10 GPS-sel automata módban rögzített track tisztítása és feldolgozása után 31.6km táv és 1220m szint adódik az strm_hun szerint:

Pilisi trapp - második alkalommal

Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.

Nem túl kora reggeli indulással, autóval mentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezőktől szokásos színvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elő, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyű boldogulni, maradjunk annyiban.

Az időjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintből rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedője, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómű. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tőlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).
A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelező" valamit harapni - a kettéhajtott zsíros kenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.
A Rezső-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillanatról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Ősz van, legalábbis ami az időjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hűvös levegő az már nem a nyarat, hanem az őszt idézi.
Nézelődés után persze indulunk tovább, hiszen bőven van még út előttünk. Az Ilona-pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...
Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az első jelzés a fán a patakmeder felé. Átkelünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sűrű fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövőre...
Égett-hársnál pici nézelődés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.
A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :-) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.
A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erősítés a Z+ emelkedőjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé a kocsma mögötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegű mélyedésből, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amiről -utólag megnézve- röviddel később balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsőjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.
A Sasfészeknél főzőcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentető úton Pilis-nyereg felé.
A nyeregnél megállunk az emlékműnél, szóba kerül a K100, no meg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...
Kikapaszkodunk a nyeregből, majd apróbb-nagyobb emelkedőkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erős zápor - én magamra borítom az esőkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esőben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.
A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel később ismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedővel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetőnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.
Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerű panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?
A Z-K- elágazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.
Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló előtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégető tetején lévő rács hívja fel magára a figyelmet, balra pedig két magas  fenyőfa egy tisztás közepén, alatta pihenőhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következő szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...
A hidak az időjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.
A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíros kenyerekből (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, no meg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követően sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.

A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíros kenyér, kitűző, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nem a  nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.

Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erőből, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.

Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitűző a díjazás - de ne rohanjunk ennyire előre :)

A tervem idén (is) a rajtidő elején, a tömeg előtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetőleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le (előtte integetek a hatkor induló vonatnak...), majd a fogaskerekű végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyűlnek az ismerősök, mintha itt lenne a rajt :-) A BKV-s jegyautomata természetesen rossz, szerencsére van két jegyem - no nem mindenki készült így - azért szerencsésen leérünk a János kórház megállóig. Itt a társaság egyik része leszáll, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.
A villamoson is sok ismerős - pedig bőven van még idő a rajtig - gondolom, ők is inkább a rajtban állnak sorban, ha lehet, és nem a pontokon...
Hűvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhető, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott előre kiosztott cetlis módszernek.
Mint kiderül, a rajtot előrehozták, és 7-től már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezető első szakasznak :-)
A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezető éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelző lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e?
A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...
Nagyréten csinálok egy fotót a Hárshegyről és a Holdról - emlékbe jó lesz :) Aztán ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze beugrok egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".
A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felőli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.
Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.
Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdőből kibukkanva feltűnik a fényben fürdő kilátó - és előtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs...
Készül egy fotó itt is, majd frissítek, ismerősökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerű, hiszen a pontőr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk.
Kilenc előtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hőn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább Bubu társaságában. A kilátó mögött előkerül a lámpa is - a lépcsőn lefelé azért jól jön.
János-hegy állomáson az épület zárva, a pontőrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.
Makkosmária a következő pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Előre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízű szörpökből lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.
A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófőig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük, előbb meredeken, majd balra tartva. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középső ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...
A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.
A bélyegzést követően irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, csak vidám fiatalok, úgyhogy jókedvűen indulok tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdőbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))
A gázos szerelvények táblái megvannak jobbra, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. No mindegy, óvatosan magam mögött hagyom ezt a randa szakaszt, és csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó előtti bélyegzést is begyűjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsőre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsője felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy a munka, de ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitűzőt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom a teljesen korrekt minőségű virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.

A tegnapi Budai tájak után mára a Börzsöny volt tervbe véve, hogy a pár évvel ezelőtti "kicsúszós" teljesítést követően legyen egy korrekten, szintidőn belül teljesített Tátralátóm is.

Nos, ez ma nem jött össze - és nem rajtam, rajtunk múlt. A reggel háromnegyed hatos induláskor már Budapesten is erősen esett az eső, és végig a 2-es úton, majd utána is folyamatosan jött az égi áldás - hol sűrűbben, hol kevésbé. Az ég meg csak néha engedett picit a randa szürkeségéből, úgyhogy esős túrára készültünk. Nekem az esőnadrág meg a száraz váltózokni/póló reggel, induláskor került be a kocsiba...
Nagybörzsönyben, már a faluban egy szép vízátfolyás fogadott minket, majd leparkoltunk a rajtnak helyet adó épület előtt.
Miután bementünk, kiderült (no nem az idő...), hogy a rendezők itt vannak, a szalagozás is megtörtént, de az időjárás miatt a túra nem lesz megrendezve, bár saját "szórakozásra" aki akar, nekivághat, de pontokon nem lesz kint senki, illetve hivatalosan nem számít teljesítésnek... Páran előttünk nekivágtak, mi azonban úgy döntöttünk, hogy rommá ázni nem akarunk, ráadásul van néhány "érdekes" szakasza az útvonalnak (például a k3 jelzés a völgyoldalban, a Kőkorsónál), ami száraz időben is odafigyelést igényel, úgyhogy visszafordultunk, és hazajöttünk.

Jövőre újra jövök, remélem, akkor az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk.

Volt, aki privát túraként végigment - mint kiderül a beszámolójából, a terep nem volt olyan rettentően vészes...

Egy "kötelező" túra, nem csak a Budapest kupa okán...

Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidő került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A három rét hajtott lap belső oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntő, meg az alapvető tudnivalók mellett megtalálható a rendezők mobilos elérhetősége is.

A korábbi évektől eltérően most a Gyermekvasút hűvösvölgyi  állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.
Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidőlt, vagy kivágott fát, illetve hűlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az időjárás.
Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné előtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.
A Fekete-fejre fölfelé menet ismerős "stoppol" - sajnos elromlott a kézifék, úgyhogy nem tudom felvenni :-)) viszont sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bőven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé.
A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felől érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.
A következő EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (Balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy műzlit betermelek, majd indulok tovább.
A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szemből, és erősen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom őket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)
Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkező irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.
Ha már Nagykovácsi, akkor a tavalyihoz hasonlóan egy privát frissítés a Gyopárban, aztán irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve.
A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.
Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tízes van hátra.
Szemből érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.
Az erdőbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedője jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-)
Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tűnő szemek között.
Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.

Átveszem a díjazást (oklevél, kitűző), majd némi zsíros kenyér elfogyasztása után elindulok haza.

2010.07.25.: Az idei Tátralátó a rossz időjárás miatt elmaradt. Privátban azért volt, aki megcsinálta, mint kiderült, annyira nem volt vészes a terep...