Túrablog

Rövid beszámoló - az időjárásra való tekintettel fotók nélkül :-(

Ez a hét a tervezgetéssel, egyeztetésekkel telt - a tavalyi évhez hasonlóan néhány túratársat vittem volna a maraton után a BEAC 30 éjszakai rajtjába, aztán az időjárás közbekotyogott... Se maraton, se BEAC-os fuvar nem lett belőle, bár elég volt a 21B-n ázni - ráadásul egyedül.
Szombaton délelőtt dőlt el, hogy szólóban megyek, ettől, meg a "pityergős" időjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.
Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.
A fenyőfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kőből, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy ők az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bő 21km előnyük velem szemben - ez meg is látszott... Itt úgy döntöttem, hogy kevés lesz a kamásli, úgyhogy gyors nadrágcsere, majd a két túratárssal nekivágtunk...

Az útvonal ismerős, ők sem először járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idő, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betűt...
Már bőven bent jártunk az erdőben, amikor egy szép nagytestű kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az első kerítésig. A kerítés előtt is volt néhány kidőlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt.
Kimásztunk, majd -a túrán először, de sajnos nem utóljára- eleredet az eső, így magamra húztam az esőkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyőt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.
Jobbra megkerültük a kőbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.
Beszélgetés közben azért jobban fogy a táv is, így egész gyorsnak tűnt, ahogy magunk mögött hagytuk a Telkibe vezető műút és a Tarnai-pihenő közötti kellemes emelkedőt, elérve a túra következő ellenörzőpontját.
Itt szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülő erdőkből itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...
A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán ők balra, én jobbra indultunk tovább. Az időközben levetett esőkabátot aztán ismét elő kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, eső ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé...

El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, két túratárs érdeklődik, hogy hol lehet a pont - szinte futtában mondom, hogy odébb, a P-P+ elágazásnál lesz.
Közben eláll az eső, bélyegeztetek, rendezők érkeznek a P+ felől - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)
A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontőr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esős időben...?
Aztán ismét aszfalt, némi emelkedő, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km.
Eső nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...
Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezők jól kitalált vonalvezetésű túráját teljesíthettem ismét.

A csapnivaló időjárás, és nem kevésbé vacak terep ellenére szinte pontosan ugyanabban a tempóban mentem idén is végig ezen a túrán, mint tavaly. Jövőre viszont mindenképp szeretnék ismét a hosszabb távok valamelyikén indulni.