Túrablog

A Mezőföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is.
Pomázon némi aszfalt, balra egy ötletesen dekorált festékbolt, jobb oldalon tábla: Dobogókő 18km - mi azért tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-))
Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik. A létra hivatalosan is kikerülhető, de végtére is ezért jöttünk :-)) úgyhogy természetesen a létra igénybevételével ereszkedünk le az árokba. A létra alján a védőgyűrű "picit" el van hajolva - sok farönköt sodort le ide a víz, azok hajlíthatták meg az egyébként vastag és masszív fémet.
Szokás szerint van EP, a bélyegzés mellé választhatóan műzliszelet, avagy sportszelet jár - az előbbit választom, majd indulok tovább. Egy bedőlt fa állít meg - szerencsére csak egy fotó erejéig, ugyanis már javarészt fel van darabolva, úgyhogy itt, és később is teljesen kényelmesen járható az ösvény.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak.
Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről.
A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. A hűs forrásvizet lassan kortyolom a nevezéskor kapott bögréből, bár csak módjával, hiszen rövidesen a Szurdok alja parkoló következik :-) a szokásos habzsidőzsivel :-))
A lovasok elmennek, elindulok lefelé, egészen a műútnál lévő parkolóig. Itt az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom...
Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.
A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, no meg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze nekem is  el kell indulnom, hiszen van még egy tízes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A Szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizes palackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökig, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet, választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, meg a tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek még, hiszen van még idő a busz indulásáig.

A túra a terepet és a rendezést tekintve is hozta a szokásos formáját - kár lett volna kihagyni, remélem, jövőre is jöhetek.

Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó tanösvény éjjel...

A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.

Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.

Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.

Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.

Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.

Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.

A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.

Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.

Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...

Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.

A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.

A Piroska-tó története

Az 1860-70-es évek körül egy vándorjuhász több éven át a Piroska-tó környékén a domboldalakon, legelőkön, tarlókon legeltette nyáját. Volt egy csodálatos szépségű leánya, kit nagyon óvott és féltett, tőle telhetően kényeztetett. Ő volt minden kincse, szemefénye, reménye.

A lány nagyon szeretett fürödni, már kora reggel apjával ébredt és az első ténykedése az volt, hogy megmártózott a gyönyörű tó tiszta vízében.

Az édesapja többször figyelmeztette, hogy a tó tud gonosz is lenni, nagyon vigyázzon nehogy baj érje, legyen óvatos.

Egyszer azonban - a sok figyelmeztetés ellenére - a lány felhevült testtel a magas partról a tóba ugrott - utoljára.

Az apja - amikor a nyájjal visszatért - furcsállotta a nagy csendet, nem hallotta a lányt énekelni. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése sajnos beigazolódott, megdöbbent a látványon - a lányt már holtan találta, a tó vizébe lelte halálát.

Átkozott tó, elvetted az egyetlen lányomat - zokogott. Te csúnya Gardai tó. Ezentúl legyen a neved a lányomról elnevezve, hogy az utókor emlékezhessen rá ezután legyél Piroska-tó.

Hát így lett a Gardai-tóból, mivel a juhász lányát Piroskának hívták Piroska-tó.

Ez a lejegyzés Hepp Jánosné 83 éves, Reiter József 80 éves, Tauz Józsefné 83 éves emberektől származik, akik a Piroska-tó környékén laknak s a szüleiknek is ott volt a lakhelyük.

Forrás: http://www.piroskato.logsol.hu/tortenet.html

A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...


A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.

A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy 55km, jó sok és hosszú emelkedővel...

Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat.

Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...Újpest központnál veszem fel Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.

Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk.

---

Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny


Elsőként tehát a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny "levelet" tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetők, egy bedőlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítő jellegű útvonalon, még a nyereg előtt.

Ezen felül még egy napelemes vadkerítés állja utunkat, amin létrán kelhetünk át.
A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom is nagyon szép.

---

Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny


Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-völgy - Bányapuszta - Vár-nyereg - Salgóvár - Magyar-hegy - Nagybörzsöny útvonal, de visszafelé :-)
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. A Várak a Börzsönyben mozgalom tábláját lefotózom - aki szeretné tudni, hogy mi van a kérdőjel meg a maszatolás helyén a valóságban, az tekintse meg a helyszinen :-)

Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé.
A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél anno nem találtam a K- letérését...

Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos letérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)
Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot...
A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.

A harmadik "levél" előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...

---

Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny

A Magyar-hegy emelkedője hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedője is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) Elhaladunk a Diós-kút (vagy Dijós-kút?) mellett, a felirat minden esetre érdekes...
A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül.

A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.

---

Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny

Levezetésként Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspusztán ismét szóba kerül a Tátralátó, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedő :-))
Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe, érdekes módon picit csoffadtabban, mint most.
Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-(
A falu szélén az ösvény utolsó méterei igen meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak pár száz métert sétálunk az autóig.

A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a Nagybörzsönyi Négylevelű túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.

A bejáráson készített GPS track: nagyborzsonyi_negylevelu_draft.gdb

Balaton 20, avagy a századik...





Tajhamer és a másik srác előbb elindulnak, Szötskével és Panniékkal mi picit később megyünk utánuk. Mivel az eső a csepergésen túlmutatóan rákezdte, így az esőkabátok is előkerülnek, majd nekivágtunk a városnak. A Vörös templomnál fotómegállás, majd előbb lassan, később lépcsőzve durvábban  a szinteket is elkezdtük leküzdeni.



Itt csatlakozom ismét Panniékhoz, akik közlik, hogy sietniük kell vissza Tihanyba. Rendben, akkor toljuk, ahogy csak lehet, igaz eleinte csúszós, köves a terep, utána meg még a bot is elkél lefelé, de sikeresen visszajutunk a város szélére.

Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Aztán döntöttem: Első nap 45, aztán majd meglátom, hogy vasárnap lesz- e kedvem fáradtan jubilálni a 100. túrámmal, avagy elhalasztom a következő alkalomra a jubileumi gyaloglatot - de ne rohanjunk ennyire előre...

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...

A rendezők már pakolnak, én még egyedül - gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét, illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és az gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott balra leficcenünk a S sávon. -- hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.
A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenőrzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé...
Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.

A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - főleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.

Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fő tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.

Az első pont a víztorony - innentől a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idő, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekről kapunk némi kiselőadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen időre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdő, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig.
Itt ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is. A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fölmegyünk a várba, a következő EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetsző italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdő, pocsolyák - az elmúlt hetek időjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...

Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenőrző pont - felírjuk a sajnálatos módon  igencsak időszerű "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami később tóvá szélesedik.

Rövidesen a más ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.

Az útvonal még útba ejti a bányász emlékművet, majd pedig feltűnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni.
A célban oklevél, kitűző, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a teljesítőknek.

Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetősége átlagos, odafigyelést igényel. Jövőre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.