Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Meteor 21. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Meteor 21. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. szeptember 12., szombat

Ismét délutános műszak sikeredett ezen a túrán, ráadásul erősen a rajtidő végét sikerült csak megcsípnem, de ez az év már csak ilyen... 
Azért a hidat, ami a mamutfenyőkhöz vezet, csak lefotózom, csepergős idő ide, vagy oda, hiszen elég ritkán, mondhatni évente egyszer járok erre :)
Némi szöszmötölés után indulok útnak - sajnos ennek a szakasznak az eleje nem igazán az előnyére változott az erdőművelés miatt, de ez van, megyek, koptatom picit az aszfaltot, utána meg jön a tarvágáson átvezető ösvény meg néhány kerítés, amin a szokásos létrák vezetnek át.
Szerencsére ez a szomorúan kinéző nyílt terep véget ér, és beérek az erdőbe, ami most még nagyon szép és nagyon zöld :-)
Az első ep-ig van némi emelkedő a széles, jól kijárt erdészeti úton - közben azon gondolkodom, hogy ez az erdőrész vajon meddig lesz még ilyen szép, mikor dönt valaki úgy, hogy ezt is leművelik...?
A ponton most nincs pontőr, csak egy szúróbélyegző, amivel gyorsan megbököm az igazolólapot, és megyek tovább.
Az egykori kőfejtőt most nem nézem meg, igyekszem tempósan haladni, mert a rajtidő végén indulva a pontzárásokra illik odafigyelni, és a nagyobb szint még bőven előttem van.
Újabb nyílt terület - a panoráma csodaszép, még akkor is, ha pontosan és szépen látszik, hogy hova kell felmenni a völgy túloldalán :-)
Még néhány kerítést azért meg kell mászni, mielőtt a műutat keresztezem - jó kérdés, hogy ezek a bő két-két méteres mászások benne vannak-e a túra össz szintjében, vagy sem...?
A műutat keresztezve a túloldalon egy büfé hívogat - betérek egy kólára, és úgy gondolom, hogy felfrissülve tempósan felérek a Tarnai-pihenőhöz, illetve a Z3P3 elágazáshoz, és utána majd kellemesen belekocogósan megyek végig - hiszen szint már nem nagyon lesz utána...
Egy enyhén fáradtnak tűnő :) túratársra ráköszönve aztán picit máshogy alakul a dolog:: azt mondja ugyanis, hogy a Tarnai pihenő után inkább lemegy Nagykovácsiba, és kiszáll (az ötvenes távon indult eredetileg...).
A Tarnai pihenőnél lévő pontig csak sikerül rábeszélni, hogy inkább nevezzen át a maratonra, és jöjjön velem végig, úgyhogy innentől kezdve igazodom a tempójához, és kényelmesen sétálva tesszük meg a hátralévő távot.
Közben azért nézegetem az órát is erősen, hiszen nem kéne kicsúszni a szintidőből, úgyhogy a Vörös-pocsolyás-hátnál lévő pont előtti szakaszon picit meghúzom a lépést, és így az óra szerint épp, hogy elcsípjük a pontzárást.


No, innen csak lefelé - nagyjából, hiszen Máriaremetén meg a Nagyrét után azért még lesz pici szint, de az már tényleg nem sok :-)
Érdekes, idén másodszor járok erre (P+, Remeteszőlős, K+, Remete-szurdok K-, Hűvösvölgy), és társaságban a remeteszőlősi aszfalt most is gyorsan elfogy :-)
A szurdokban ismerősök ülnek egy padon, és levegőt frissítenek - illetve pont nem :-P emiatt aztán megyünk is tovább - a friss levegőt elrontók közelében nem nagyon van kedvem sokáig maradni ugyanis :-P
Megcsináljuk a kötelező vargabetűt a templom felé, ahol az utolsó ep. igazolását is begyűjtjük, aztán aszfalt, aszfalt, aszfalt... Egészen a Nagyrét sarkáig, közben jó néhány ismerős megelőz - sebaj, most nem rohanós üzemmódban vagyok, és különben is, a teljes szintidő "ki van fizetve", nem?
A célban a jelvény és a kis dobozos gyümölcslé mellé egy puritán oklevelet is kapunk (erre a célra korábban az itiner első oldala szolgált). Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan túra, amit érdemes beírni a naptárba - nincs túllihegve a rendezés, nincs extra szolgáltatás, van viszont egy nagyon szép, szerintem jól követhető, és nem túl nehéz útvonal, gyakorlott rendezői csapat, és díjazásként teljesítések számától függő színű jelvény.


Track: Track_METEOR_21B_2015_szurt.gdb
2014. szeptember 14., vasárnap
A tervek között a maraton szerepelt, hiszen tavaly még az a hír járta, hogy ez lesz az utolsó rendezés, de aztán másképp alakult - a táv is, meg szerencsére a túra sorsa is.
Reggel iskolai "ismerkedős" programra elviszem a lányokat Dunakeszire, aztán irány a Budagyöngye - szemben vele van egy parkoló, ott rakom le a kocsit, majd megyek a buszt várni..
Jön is a bilikék jármű, felszállok - rögtön két ismerős :-) No, akkor legalább a rajtig nem egyedül megyek :)
Budakeszin majdnem fent maradunk a Tesco-hoz menő buszon, de még időben kapcsolunk, és a jól ismert útvonalon elindulunk a rajt felé.
Csepereg az eső. Nagyon csepereg. Esik. Szakad... Rohamtempóban húzzuk magunkra az esőkabátokat - én még beállok egy eresz alá szerelvényt igazítani, úgyhogy lemaradok picit.
Sajnos az eső miatt a mamutfenyőkhöz vezető sétányon épült új hidat nem tudom megörökíteni - minden esetre nagyon szép lett.
A rajtba érve csendesedik az eső, túratársak elindulnak, én kényelmes tempóban indulok utánuk - az eső eláll, de az esőkabátot azért sem veszem le - esőriasztónak talán beválik.
Az útvonal eleje változott, szalagok mutatják, merre. Akinek nem tetszik, annak Fel is út Le is út... Jó, akinek tetszik, annak is :-)
Az eső gyakorlatilag elállt, 50-es távon indult fiatalokkal sétálok a következő pontig, egészen kényelmes tempóban. Az irtás most sem tetszik, de ez van - az erdőt leművelik, ugye? Szerencsére egy elég nagy területen (még?) megmaradt az erdőborítás, minimális aljnövényzet, sok puha moha, és szinte ligetesen ritkán álló fák. Csodaszép. Mint ahogy az irtásban elénk táruló panoráma is... 
Néhány kerítés, létra, átmászunk. A ponton pecsételés, majd jobbra, a jól ismert úton tovább A kőbánya bejáratánál szalagok, felirat, veszélyes bemenni. Rendben, nem megyünk :-) 
Néhány kerítés leküzdése után balról érkezik a Z3 jelzés, amin jobbra fordulunk, majd "kimegyünk" a bekerített területről az utolsó létrás kerítésmászás teljesítésével.
A Telkibe vezető műúton meglehetős forgalom van, de azért gyorsan átjutunk a túloldalra. A Z3 jelzésen emelkedve picit ellépek a társaságtól.
A Tarnai-pihenőnél a pecsét mellé egy szelet süti is jár (köszönjük), itt nem ácsorgok sokáig, hiszen még van az emelkedőből, egészen a Z3P3 elágazásig.
Egyedül robogok a jól ismert úton, azon elmélkedve, hogy csak az elmúlt 7-8 évben mennyit változik az erdő... Ahol egykor keskeny ösvényen bozótharcot vívva lehetett haladni, ott most széles erdei "sztráda" van...
Aztán ismét keskeny ösvény - milyen lenne, ha egyszer csak itt is erdészeti feltáróutat nyitnának? Brrr...
Érkezik a P- jelzés balról, Nagykovácsi felől, hogy némi szinttel meglepve az erre járót a Vörös-pocsolyás háthoz vezessen. Illetve még tovább is, de ez most nem az a túra :-)
A Vörös pocsolya nagyon szépen mutatja magát - hiába, volt miből feltöltődnie. A pontot picit odébb találom, beszélgetek picit az ismerős pontőrrel, aztán robogok tovább a kényelmes ösvényen Remeteszőlős felé, ahol ugyan aszfalt vár, de legalább lehet haladni.
A csendes aszfaltos úton egy lány kocog, gyalogolva nagyjából tartom a tempóját, aztán a Remete-szurdokban a pecsételés miatt lemaradok picit - hiába nekem ezt is kell :-)

A szurdok után ismét aszfalt, ráadásul némi emelkedővel - nem sok, de elég arra, hogy ne szeressen az ember...
A templomban most nincs esküvő, van viszont pont a szokott helyen - pecsételés közben kiderül, hogy valóban átveszik a korábbi rendezőktől a stafétabotot, úgyhogy ha minden jól megy, jövőre is lesznek Meteor túrák. Úgy legyen...
Ismerős ér utól, felveszem a tempóját, és együtt gyűrjük le a még hátralévő néhány kilométernyi aszfaltot a Nagyrét sarkáig, ahol "mutatóba" még kapunk egy pici erdőt :-)
A gyermekvasútnál induló szól, úgyhogy szépen menetelve fejezzük be ezt a gyaloglatot.
A célban a díjazás szokás szerint egy míves tűzzománc jelvény, illetve egy 2dl-es dobozos gyümölcslé frissítés gyanánt. Mint eddig minden alkalommal, most sincs külön oklevél vagy emléklap - az itiner első oldala szolgál ilyen célokat - de nem is hiányzik, hiszen nem a papírért, hanem a természet és a mozgás nyújtotta élményekért túrázunk, vagy nem?
Remélem, hogy a részben új rendezőkkel is megmarad ilyennek ez a túra, és még sokáig gyűjthetjük a teljesítések számától függően változó színű jelvényeket :-)
2013. szeptember 15., vasárnap
 Nemszeretem időjárás nézett ki erre a napra, de ezt a túrát semmiképp sem akartam kihagyni, úgyhogy ügyesen megvártam a délutáni jobb időt (na jó, bevallom, reggel esélyem sem lett volna kiérni a rajtba...), és kényelmesen P+R módszerrel megközelítve a rajtot a "délutános műszakra" neveztem, ahogy már jó néhány éve minden alkalommal.
A rajt, és a 21A célja idén sem a mamutfenyőknél volt, hanem az aszfaltútnál, ahol tehát pikk-pakk megírom a nevezési lapot, kifizetem a 600, azaz hatszáz Ft-os nevezési díjat, és nekivágok... A lendület a mamutfenyőkig tart, ahol úgy döntök, hogy kell a kamásli, ellenben nem kell az esőkabát.
Az ösvény keskeny, a fű magas, a permetező esőtől vizes gaztól a nadrágom secperc "kellemesen" vizes lesz - ekkor még csak remélem, hogy meg fog száradni.
Sokadik telesítés, így az egyébként nehezen észrevehető elágazások is simán mennek - aztán felfedezek néhány kósza fehér szalagot is...
A tavaly már látott irtás most sem szép, igyekszem gyorsan magam mögött hagyni, hiszen itt is keskeny az ösvény, ráadásul az eső is amolyan alattomosan nagyon apró cseppekben permetez, észrevétlenül áztatva el az embert, és talán az erdőben jobb útviszonyok várnak rám.
Így is lesz, néhány kerítésen létrán kell átmászni (most nincs egyik kapu sem nyitva), a kőbányánál a pont is, meg a fára felkötözött esernyő is a helyén van :-)
Ha már erre járok, benézek a kőfejtőbe is, utána pedig egy a völgy felől érkező futót igazítok útba - szegény egész rendesen elkavart... GPS-szel a kezében :)
Kellemes, mondhatni sétálós tempóban megyek a ritkán (egész pontosan évente egyszer) látott széles erdei úton, néhány kerítés leküzdése létrán mászva (megnéztem, idén egyik sem volt nyitva), majd jobbra fordulva a Telkibe vezető műút előtt még egy, ahol elolvashattuk, hogy vadászat miatt kéretik nem járkálni ezen a területen... Jó tudni, bár ahol bejöttünk a lekerített részre, ott nem volt ez kiírva...
A műút keresztezése után irány a Tarnai-pihenő. Az erdészház köré "frissen nőtt" kerítés, majd széles erdei úton tartok balra, hogy nem sokkal később a kellemesen emelkedő ösvényen gombát keresgélő kirándulókkal köszöntsük egymást. Még egy éles kanyar jobbra, egy kevés szint, és a következő ponton, a Tarnai-pihenőnél szusszanok egyet, no meg készítek egy fotót is a megunhatatlan panorámáról.


A pihenő után újult erővel tovább, fölfelé, de ez már csak hab a tortán - innentől szinte nem is lesz komolyabb emelkedő a túrán... Persze ez, így, ebben a formában nem igaz, de jó ebben a hitben gyalogolni :)
A jól ismert úton gyorsan fogy a táv, P3, majd érkezik balról a P- amin egy kellemes emelkedőt is tartogat a Vörös-pocsolya előtt - de ez már tényleg nem sok...
A P- P+ elágazásnál újabb pont, a bélyegzés után pedig robogás lefelé Remeteszőlősre, ahol ma épp falunapot tartanak, de a "sül-fő minden" kellemes illata sem tudja feledtetni azt, hogy itt hosszan kerül aszfalt a talpunk alá. Persze ha az ember megnézi a térképet, nem igazán talál más megoldást arra, hogy értelmes módon visszakeveredjen Hűvösvölgybe.
Persze egy rövid kivétel azért akad: a Remete-szurdokban kényelmes sétaúton lehet végiggyalogolni, persze csak az után, hogy az ember begyűjtötte a következő pont bélyegzését. Pár éve itt az ötvenes távon induló túratársaknak kellemetlen meglepetésben volt részük - a patak akkor térdig vagy fölötte ért - most persze hiába kerestem volna a patakot: teljesen száraz volt a meder...
A következő pont a templom kertjében van, ahogy azt megszokhattuk- egy apró különbséggel: ma nem volt esküvő :) pedig szinte minden alkalommal, ha erre túráztam, esküvőbe botlottam ezen a helyen. Mondjuk nem csoda, hiszen a templom is szép, a környék meg pláne - a nagy parkban akár egy komplett esküvői fotózást is meg lehet csinálni.
A hosszú "nemszeretem" aszfaltot most egészen jól viseltem, bár a Nagyrét sarkánál már épp kezdett elegem lenni belőle :-D
A célban egy kis dobozos gyümölcslé és a szokásos, szép kivitelű jelvény vár - ez utóbbinak a színei teljesítésenként változnak - 24 éve...
valamelyik éven láttam a teljes kollekciót, mindegyik nagyon szép, úgyhogy már ezért is megéri eljönni erre a jól kitalált útvonalon rendezett túrára - annál is inkább, mert jövőre a 25. rendezés következik. Remélem, nem az utolsó...


Track: Track_METEOR_21B_2013_szurt.gdb

2012. szeptember 17., hétfő

Kapkodós reggel sikeredett, ez vissza is vett a maratonra vonatkozó ingerenciámból, de ennek ellenére azért Hűvösvölgyet céloztam meg. Rajtidő végéről alaposan lecsúszva lett volna fél órám a Nagy-Hárs-hegyen lévő pont zárásáig, de a fene sem akart rohanni, úgyhogy inkább  a "délutános" műszakot választottam, és kényelmesen átsétáltam Szépjuhásznéhoz. Busz, majd a végállomásnál némi szocreál ízű vásárlás (na ja, a CBA az már csak ilyen őskövület-jellegű marad...), aztán kényelmes séta a rajtba az eredetileg fekete, de már őszülő Barnával, aki ráadásul Szőke :-D
A fenyők szép nagyok, méretben nem igazán látok eltérést tavalyhoz képest, de biztos van - a lényeg a csodaszép idő, meg az, hogy javarészt egy ritkán (évente egyszer...) járt útvonal van előttünk.
Az első letérés rögtön cseles: balra bent, egy fán van a piros "M" betűs tábla, nem könnyű észrevenni, de azért emlékezetből sikerül.
Kellemes erdei séta kezdődik, aztán jön a döbbenet: óriási terület tarra vágva. Szép a panoráma, nem arról van szó, de hogy a szavunk nem a panoráma miatt akadt el, az egyszer biztos. Remélem, hogy erdő lesz ismét, és nem lakópark...
Volt, aki el is kavart itt, szerencsére -a döbbenettől megállva- alaposan körülnéztünk, mielőtt mi is rossz irányba indultunk volna.
A fűrészüzemnél élesen jobbra - no, ezt is prímán be lehet nézni, szólunk is az előttünk loholó párosnak, hogy ha a Meteor túrán vannak, akkor inkább utánunk jöjjenek, mint egyenesen :-D Itt még egy pár méteren megmaradt az erdő, hogy aztán az irtásban haladjunk, két kerítésen is átmászva.
A második kerítés után -még(?)- megvan az erdő, benne a kőbányánál a pont.
Az esernyő most is fel van lógatva, igaz, inkább napernyőként, mint eső ellen. Bélyegzés után jobbra tartva megkerüljük a bányát, aztán egy kerítés, átmászunk a létrán...
Picit később visszanézve látom, hogy az utánunk érkezők nyitják-zárják a kaput... Sebaj, plusz 2m szint ide :-D
Lent újra kerítést mászunk, majd aszfalt, és irány fölfelé, a Tarnai pihenőhöz.
Ez itt a Sisakvirág tanösvény egyébként :-) Hála a príma időjárásnak kényelmesen sétálhatunk fölfelé - és a kilátásra sem lehet nagyon panasz.
Aztán persze megyünk tovább, picit még fölfelé, aztán jobbra a P3 jelzésen, beszélgetésbe merülve... A P3 jelzésnek van egy derékszögű letérése jobbra.
Nagyjából 4-5 métert mentünk tovább, amikor megálltam, hogy nem jó irányba megyünk... Megérzés? Vagy egyszerűen "hiányzott" a jól megszokott jobb kanyar? Nem tudom, de érdekes volt.
Pár éve még keresni kellett lent, a völgyben a P3 jelzés balra betérését a murvás útról - ezen a túrán itt ért a második döbbenet:
széles erdőgazdasági út lett itt egy darabon a jelzett ösvényből, mintegy 700m-es hosszban, utána északnyugat felé fordul az "autópálya" :-)
Jön a rövid sziklás szakasz, majd hipp-hopp, már a piros sávon fordulhatunk jobbra a szépen összeboruló fiatal fák között.
Vörös-pocsolya balra, majd elágazás, pont, és jön gyakorlatilag az utolsó erdei szakasz lefelé, ahol lélekben próbálok felkészülni a hosszú aszfaltkoptatásra.
Remeteszőlős betonját igyekszünk hamar magunk mögött hagyni, az Ördög-árok jobb partjára visszatérve a patak és az út között a helyiek által "örökbe fogadott" facsemeték alkotta liget, meg valami rendezvény előkészülete tart - sajnos a főzésnek még jócskán az elején vannak, meg is jegyzem, hogy korán jöttünk :-)
Remete-szurdok, elején ponttal, majd ismét aszfalt, és a jól ismert "balra fölfelé, második utca balra, végén jobbra..." kanyargás következik, hogy aztán a templom kertjébe befordulva valami nagyobbacska rendezvény volt/van/lesz, de a pontot a szokott helyén megtaláljuk.
Innen még némi lakott terület aszfalttal-betonnal.
Náncsi néni környékén sok nagy, drága és unalmas autó, valamint egy figyelemre méltó idős hölgy :-)
A Nagyrét sarkánál ismét fák közé érünk, s a volt Munkásmozgalmi sétányon érünk be Hűvösvölgybe, ahol a célban megkapjuk a díjazást: egy nagyon szép fém jelvényt, valamint egy kis dobozos gyümölcslét.

Közben van szerencsém megnézni a teljes jelvénypalettát - teljesítések számától függően változik a színezése, azaz huszonhárom különböző jelvény van távonként(!) - még szerencse, hogy a 21A és 21B jelvénye azonos, így "csak" 70 körüli verziót kell készleten tartania a szervezőknek. Ezt tényleg nem lehet másképp, csak jó értelemben vett megszállottságból csinálni - köszönjük!



2011. szeptember 17., szombat

Nagyra törő tervekkel készülődtem erre a napra: Meteor Maraton+BEAC 30 éjszakai, aztán ismerősökkel megbeszélve 21A+BEAC 30-ra szelídült a terv - hogy a vége egy 21B-vel induló túranap legyen.
Eddig két-két Meteor Maraton (2007, 2008) és 21B (2009, 2010) van mögöttem, úgyhogy ezt a szakaszt ötödik alkalommal került bele a programba - nem véletlen, hiszen szép útvonalon, kényelmesen teljesíthető túráról van szó, amiért ugyan színes-szagos oklevelet nem, de nagyon szép jelvényt lehet kapni.
Az autót a BEAC céljánál leraktam, majd nulla pontért átgyalogoltam a Budakeszi úthoz (1.7km/85m szint), ahonnan kibuszoztam Budakeszire.
A végállomáson megtörtént a "váltás" a délelőttös műszakkal :-) az esti mókáról váltva néhány szót. Bolt, gyümölcslé, meg a melegre való tekintettel egy hűtött sör, aztán irány a rajt. Két lányt igazítok útba az Ady Endre utcánál -mint utóbb kiderült a régi Z+ jelzés felé - beszélgetve érünk be még túrázókat, úgyhogy kellemes csapatban érkezünk a rajtba.
A nevezés gyorsan megy, az asztalon feltűnik egy zacskónyi kitűző - rákérdezek, hogy csak nem...? Részben igen - vészmegoldás, mert itt elfogyott a jelvény... A lányok rákérdeznek, hogy csatlakozhatnak-e, mert ezen a túrán még nem jártak - miért ne, társaságban gyorsabban telnek a kilométerek, úgyhogy hármasban vágunk neki a piros M-mel jelzett szakasznak.
Jól jön a helyismeret, bár egy-két helyen nekem is keresgélni kell, hogy merre, de aztán a fűrészüzem utáni éles visszafordító után már semmi gond nincs az útvonal követhetőségével.
A tarra vágott részt kezdi visszaszerezni az aljnövényzet, majd újabb létra, és a Hosszúhajtási kőbányánál az első EP is elérkezik. Itt a tavalyról is ismerős pontőr hölgytől kapjuk a bélyegzést, az időjárás príma, úgyhogy felkötözött esernyőre most nem volt szükség :-)
 A kőbánya megkerülése után folytatódott a kényelmes erdei séta, aztán a Z+ jelzést elérve lecsorogtunk az aszfaltig - hogy a túloldalon fölkapaszkodhassunk előbb a Tarnai-pihenőig, majd a bélyegzés után a Z3P3 elágazásáig. A P3 jelzés is hozott néhány, felületes szemlélőnek benézhető kereszteződést, de a 2007-es kavarásom óta alaposan megjegyeztem, hogy hol, merre, úgyhogy gond itt sem volt.
A P- elérése után jobbra tartunk - nagyon szép az út a sűrűn összeboruló fiatal fák között - innen már csak egy apró emelkedő a Vörös-pocsolyáig, és aztán szinte csak lefelé...
A Vörös pocsolya teljesen száraz, a lányok a pontot hiányolják - majd az elágazásnál, az irtás után, mondom, és így is lesz: újabb bélyegzés  kerül a lapra, aztán elindulunk lefelé.
Egy rendkívüli megállást beiktatunk: ugyanis egy méretes siklót sikerül a napozásban megzavarni, és emiatt picit megtorpanunk :-)
Remeteszőlősön meglepően gyorsan átrobogunk, egy rövid vízvétel az Ördög árok bejárata előtt, illetve bélyegzés a szurdokban a pontnál, és megyünk is tovább. A máriaremetei kanyargás után "természetesen" esküvőbe botlunk a templomnál - sajnos picit korán érkeztünk, mert az állófogadásra kirakott asztalok még üresek, úgyhogy megelégszünk az EP bélyegzésével :)
Még némi aszfalt, egy elfeledett kerékpáros irányjelző tábla, majd a
Nagyrét után még egy röpke erdei szakasz az egykori munkásmozgalmi sétányon - itt meg egy rég feledésbe merült (vagy taszított?) dal első sorát fedezem fel kőbe vésve...
Ezen a szakaszon összefutok pár ismerőssel, van, aki gyorsabb, van, akit én érek be - pár szót váltani jó dolog, meg persze biztatni azokat, akik a maratonon haladnak a cél felé...
A célba 4:15-ös menetidővel érek be - eddig messze ez a legjobb időm ezen a túrán, miközben azt érzem, hogy egyáltalán nem hajtottam ki magamat érte.

A díjazás szokás szerint egy nagyon szép jelvény,  ami mellé kapunk egy kis doboz gyümölcslét is. Jámbor is feltűnik, gratulálnék neki, de kiderül, hogy teljesen más okból van itt- úttörővasutas volt hajdanán, és nosztalgia szolgálatba érkezett :-))

A lángososnál egy tejfölös-sajtos verzióval pici energiapótlás, aztán komótosan elindulok a buszhoz, hiszen este egy újabb séta vár még rám.


2010. szeptember 12., vasárnap

Rövid beszámoló - az időjárásra való tekintettel fotók nélkül :-(

Ez a hét a tervezgetéssel, egyeztetésekkel telt - a tavalyi évhez hasonlóan néhány túratársat vittem volna a maraton után a BEAC 30 éjszakai rajtjába, aztán az időjárás közbekotyogott... Se maraton, se BEAC-os fuvar nem lett belőle, bár elég volt a 21B-n ázni - ráadásul egyedül.
Szombaton délelőtt dőlt el, hogy szólóban megyek, ettől, meg a "pityergős" időjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.
Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.
A fenyőfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kőből, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy ők az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bő 21km előnyük velem szemben - ez meg is látszott... Itt úgy döntöttem, hogy kevés lesz a kamásli, úgyhogy gyors nadrágcsere, majd a két túratárssal nekivágtunk...

Az útvonal ismerős, ők sem először járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idő, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betűt...
Már bőven bent jártunk az erdőben, amikor egy szép nagytestű kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az első kerítésig. A kerítés előtt is volt néhány kidőlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt.
Kimásztunk, majd -a túrán először, de sajnos nem utóljára- eleredet az eső, így magamra húztam az esőkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyőt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.
Jobbra megkerültük a kőbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.
Beszélgetés közben azért jobban fogy a táv is, így egész gyorsnak tűnt, ahogy magunk mögött hagytuk a Telkibe vezető műút és a Tarnai-pihenő közötti kellemes emelkedőt, elérve a túra következő ellenörzőpontját.
Itt szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülő erdőkből itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...
A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán ők balra, én jobbra indultunk tovább. Az időközben levetett esőkabátot aztán ismét elő kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, eső ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé...

El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, két túratárs érdeklődik, hogy hol lehet a pont - szinte futtában mondom, hogy odébb, a P-P+ elágazásnál lesz.
Közben eláll az eső, bélyegeztetek, rendezők érkeznek a P+ felől - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)
A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontőr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esős időben...?
Aztán ismét aszfalt, némi emelkedő, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km.
Eső nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...
Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezők jól kitalált vonalvezetésű túráját teljesíthettem ismét.

A csapnivaló időjárás, és nem kevésbé vacak terep ellenére szinte pontosan ugyanabban a tempóban mentem idén is végig ezen a túrán, mint tavaly. Jövőre viszont mindenképp szeretnék ismét a hosszabb távok valamelyikén indulni.