Túrablog

Nagyra törő tervekkel készülődtem erre a napra: Meteor Maraton+BEAC 30 éjszakai, aztán ismerősökkel megbeszélve 21A+BEAC 30-ra szelídült a terv - hogy a vége egy 21B-vel induló túranap legyen.
Eddig két-két Meteor Maraton (2007, 2008) és 21B (2009, 2010) van mögöttem, úgyhogy ezt a szakaszt ötödik alkalommal került bele a programba - nem véletlen, hiszen szép útvonalon, kényelmesen teljesíthető túráról van szó, amiért ugyan színes-szagos oklevelet nem, de nagyon szép jelvényt lehet kapni.
Az autót a BEAC céljánál leraktam, majd nulla pontért átgyalogoltam a Budakeszi úthoz (1.7km/85m szint), ahonnan kibuszoztam Budakeszire.
A végállomáson megtörtént a "váltás" a délelőttös műszakkal :-) az esti mókáról váltva néhány szót. Bolt, gyümölcslé, meg a melegre való tekintettel egy hűtött sör, aztán irány a rajt. Két lányt igazítok útba az Ady Endre utcánál -mint utóbb kiderült a régi Z+ jelzés felé - beszélgetve érünk be még túrázókat, úgyhogy kellemes csapatban érkezünk a rajtba.
A nevezés gyorsan megy, az asztalon feltűnik egy zacskónyi kitűző - rákérdezek, hogy csak nem...? Részben igen - vészmegoldás, mert itt elfogyott a jelvény... A lányok rákérdeznek, hogy csatlakozhatnak-e, mert ezen a túrán még nem jártak - miért ne, társaságban gyorsabban telnek a kilométerek, úgyhogy hármasban vágunk neki a piros M-mel jelzett szakasznak.
Jól jön a helyismeret, bár egy-két helyen nekem is keresgélni kell, hogy merre, de aztán a fűrészüzem utáni éles visszafordító után már semmi gond nincs az útvonal követhetőségével.
A tarra vágott részt kezdi visszaszerezni az aljnövényzet, majd újabb létra, és a Hosszúhajtási kőbányánál az első EP is elérkezik. Itt a tavalyról is ismerős pontőr hölgytől kapjuk a bélyegzést, az időjárás príma, úgyhogy felkötözött esernyőre most nem volt szükség :-)
 A kőbánya megkerülése után folytatódott a kényelmes erdei séta, aztán a Z+ jelzést elérve lecsorogtunk az aszfaltig - hogy a túloldalon fölkapaszkodhassunk előbb a Tarnai-pihenőig, majd a bélyegzés után a Z3P3 elágazásáig. A P3 jelzés is hozott néhány, felületes szemlélőnek benézhető kereszteződést, de a 2007-es kavarásom óta alaposan megjegyeztem, hogy hol, merre, úgyhogy gond itt sem volt.
A P- elérése után jobbra tartunk - nagyon szép az út a sűrűn összeboruló fiatal fák között - innen már csak egy apró emelkedő a Vörös-pocsolyáig, és aztán szinte csak lefelé...
A Vörös pocsolya teljesen száraz, a lányok a pontot hiányolják - majd az elágazásnál, az irtás után, mondom, és így is lesz: újabb bélyegzés  kerül a lapra, aztán elindulunk lefelé.
Egy rendkívüli megállást beiktatunk: ugyanis egy méretes siklót sikerül a napozásban megzavarni, és emiatt picit megtorpanunk :-)
Remeteszőlősön meglepően gyorsan átrobogunk, egy rövid vízvétel az Ördög árok bejárata előtt, illetve bélyegzés a szurdokban a pontnál, és megyünk is tovább. A máriaremetei kanyargás után "természetesen" esküvőbe botlunk a templomnál - sajnos picit korán érkeztünk, mert az állófogadásra kirakott asztalok még üresek, úgyhogy megelégszünk az EP bélyegzésével :)
Még némi aszfalt, egy elfeledett kerékpáros irányjelző tábla, majd a
Nagyrét után még egy röpke erdei szakasz az egykori munkásmozgalmi sétányon - itt meg egy rég feledésbe merült (vagy taszított?) dal első sorát fedezem fel kőbe vésve...
Ezen a szakaszon összefutok pár ismerőssel, van, aki gyorsabb, van, akit én érek be - pár szót váltani jó dolog, meg persze biztatni azokat, akik a maratonon haladnak a cél felé...
A célba 4:15-ös menetidővel érek be - eddig messze ez a legjobb időm ezen a túrán, miközben azt érzem, hogy egyáltalán nem hajtottam ki magamat érte.

A díjazás szokás szerint egy nagyon szép jelvény,  ami mellé kapunk egy kis doboz gyümölcslét is. Jámbor is feltűnik, gratulálnék neki, de kiderül, hogy teljesen más okból van itt- úttörővasutas volt hajdanán, és nosztalgia szolgálatba érkezett :-))

A lángososnál egy tejfölös-sajtos verzióval pici energiapótlás, aztán komótosan elindulok a buszhoz, hiszen este egy újabb séta vár még rám.