Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BUÉK. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BUÉK. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. január 6., hétfő
Ez az év is elindult, bár "lesz, ahogy lesz" alapon ennyire év elején még nem tervezgetek kupákat/érmeket/mozgalmakat, de minthogy tavaly ismét összehoztam az MVTE érem arany fokozatát, így, ha másért nem is, de azt átvenni "jelenésem volt" ezen a túrán.
No, ha már odamentem, akkor nem csak az érmet vettem át, hanem szépen beneveztem (tavalyhoz képest azért a +20% nem kicsit durva emelés, még akkor is, 2011 óta nem volt változás), és ezen a ködös, "nem szeretem" időben nekivágtam a jól ismert S- jelzésnek - miután elfogyasztottam a rajtcsomagban kapott croissant+ivólé párost, amúgy reggeli gyanánt :)
A terep tűrhető, bár enyhén havas kivitelben szebb lenne, de ez van,  erre az évkezdetre nem kaptunk havat - és ahogy az előrejelzéseket nézem, egy ideig nem is számíthat a Budai hegység a szép, pihe-puha fehér takaróra...
Menet közben beérem egy volt kollégámat, kényelmes sétálós tempóra váltok, beszélgetve még ebben a randa időben is gyorsabban fogynak a méterek :)
Határ-nyereg, aztán fölfelé a S- meredek kaptatóján - itt azért jól jön, hogy nincs hó meg jég, aztán a szépen szalagozott útvonalon emelkedünk a Hármashatár-hegy majdnem csúcsáig, hogy a hóemberes bélyegzés "beszerzése" után K- jelzésre váltva "guruljak" tovább, a Fenyőgyöngye érintésével (ahol "szokás szerint" feltételes EP-n kapom a következő bélyegzést) egészen az Árpád-kilátóig.
A kilátónál nincs pont - nem is kell, hiszen rövidíteni nem nagyon lehet a Fenyőgyöngye és az Apáthy-szikla között - van viszont szép új tűzrakóhely :)
Az Apáthy-sziklánál "sorakozós" a pont, rövid időre beállok pecsételni meg rajtszámot diktálni, aztán ahogy elfogy a sor, tovább indulok én is, hiszen bő 10km azért még hátra van.
A ködben nem látszik, hogy hova megyünk, de a sziklán kint azért nézelődnek páran - most kihagyom, és a kényelmes ösvényről kiérve jöhet a Z- "nemszeretem" szakasza: lépcső, aszfalt, egyre csak lefelé - hogy aztán a völgy túloldalán visszaszerezzük az elveszített helyzeti energiánkat.
Szépen, ahogy a Z- kanyarodik, követjük többen a jelzést a Hűvösvölgyi úton való gyors ámde kockázatos átkelés után - egy gyalogátkelő jól jönne, de nincs...
 A Széher-út után lépcső lefelé, "kertek alatt" jellegű szakasz, kis emelkedő, újabb bátorságpróba - átkelni a Budakeszi úton.
Itt szusszanunk egyet, Karcsitól elköszönök, és tempósan vágok neki az évek alatt kényelmes szélességűre "hízott", fiatal erdősávban haladó ösvénynek, vagy inkább sétaútnak.
Fent jobbra fordulok, és tempósan gyalogolva érek a következő EP.-ra. Süti már nincs, mosolygós bélyegzés viszont van :-)
Itt sem időzök sokat, hiszen vár a Nagy-Hárs-Hegy, mint utolsó, jelentősebb  leküzdendő bucka a mai napon :-)
Ha vár, hát had várjon, kellemes tempóban érkezem a lábaihoz :-) aztán azzal a lendülettel le is küzdöm a S- emelkedőjét, és (szinte) csak a kilátónál állok meg egy stemplizés erejéig.
Van, aki "hátul" érkezik, olyan is van, aki arrafelé indul tovább - kikerülve a Bátori-barlang bejáratánál lévő dilemmát: Fent, a sziklán, vagy balra, a meredek lejtőn le a hídhoz?
Természetesen a jelzett utat választom, az egyre nehezebben járható meredek lejtővel a barlang bejárata mellett - ezzel tényleg kéne csinálni valamit, mielőtt "elfogy" a hegyoldal. Lehetne lépcsőt csinálni, vagy akár néhány deszkával megfogni azt a kevés talajt, ami még van, de akár az is jó lenne, ha a sziklára kerülne egy korlát...
A Nagyréten lévő pontig tényleg kényelmes "gurulás", a réten szépen körbe, ahogy a jelzés mutatja :-)
A ponton "malacom" van, sikerül egy nagyobb csoport előtt odaérni, így kényelmesen megkapom a bélyegzőt, és ezzel az itineremnek is lesz malaca :-) illetőleg nyugodtan válogathatok a többféle szaloncukor közül.
Persze csak módjával, hiszen a célban reményeim szerint fincsi virsli vár.
Az egykori munkásmozgalmi sétányon kényelmesen végigtrappolok, megcélzom a négy órán belüli teljesítést, ami kényelmesen sikerül is.
A célban szokás szerint borítékban kapom a díjazást: oklevél, jelvény, és persze megkapom a 2013-ban teljesített túrák alapján kiérdemelt MVTE érmemet is; hogy jövőre lesz-e módom ismét érmesnek lenni, az még bizonytalan, de ezzel a mai sétával az első lépést már megtettem, igaz, idén egy túrával több a kötelező penzum, de annyi baj legyen - a Budapest Kupa mellett bőven elfér a célok között :-)
Kint még elfogyasztom a fincsi célvirslit - nem holmi hóka fakó szétfövős "izé", hanem virsli, ahogy kell - mondjuk amióta MVTE túrákra járok, az ellátásra sohasem lehetett panaszom, maximum arra, hogy néha vastagon megszalad az áremelős ceruzájuk: idén pl. 20%-kal emelték ennek a túrának a nevezési díját.




2013. január 6., vasárnap


Ez az év is elkezdődött... Az igazat megvallva, erősen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt :-D
A metrónál szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.
Hűvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegű "hűdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.
Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba.
Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidőnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idő.
Sár. Már a lépcsőhöz lefelé is van... Mi lesz itt később? Itt azért még óvatoskodva vesszük az akadályt, bár az biztos, hogy amolyan rendesen saraskodós gyaloglat lesz a mai: hó nincs, az idő enyhe, de nincs rossz idő, meg vacak terep, csak felkészületlen túrázó, nem igaz?
A Vadaskerti hegy tetejénél megállunk picit a szinte kora tavaszi napsütésben, mert egy kapuként az ösvény fölé dőlt derékba tört fa fotózásra ingerel :-) Vacakol a készülék, de azért csak sikerül - esélyes, hogy idén kell valami egyszerűbb fotóapparát is :-(
Szilvi hosszú kihagyás után jött el erre a túrára, ennek ellenére kényelmes tempót tudunk menni a Határ-nyeregig, ahol ki-ki amerre tud, kerüli a sarat.
A S- emelkedőjén egyéni tempóban megyünk - nagyjából egyben letudom, egy túraellátmányhoz tartozó csomagolás begyűjtésével együtt. Mondjuk ez az egy volt elszórva a teljes útvonalon, amit észrevettem, úgyhogy akár meg is lehet dicsérni a résztvevőket :-D
A parkolótól kényelmesebb emelkedéssel (Kc jelzésre váltva) a HHH következik, itt hóemberes bélyegzést kapunk - meg príma panorámát a fővárosra.
A lépcsők masszívan sárosak lefelé, sőt az aszfaltig vezető lejtő sem piskóta, de sikerül BKV komaptibilisnek maradni (és ez a túra végéig így marad). Az aszfalt rossz, az ösvény jó, az aszfalt rossz, az ösvény jó, az... Úgyhogy maradunk a jelzett úton, itt-ott sarat kerülgetve, és kellemes tempóban gurulunk egészen a Fenyőgyöngye előtti buszfordulóig.
Az információs táblán ott lóg a feltételes pontot jelző bója, ennek ellenére néhány túrázó simán menne egyenesen felfelé, a K- kunkorát levágó széles ösvényen... Háromszor vagy négyszer utánuk szólok, hogy nem kéne, mire leesik nekik, hogy pontot kihagyni nem jó dolog :-D Messze van az Apáthy-szikla, és bizony onnan a pontőr visszaküldené őket pecsételni :)
A K- lazán emelkedik, jó tempóban érünk rajta az Árpád-kilátóhoz, ahol nincs pont, tömeg viszont van, úgyhogy csak rövid megállást iktatunk be, és megyünk tovább az egyre romló állagú kőből rakott kapun keresztül.
Az Apáthy-szikla a következő megálló, megcsodáljuk (immáron ki tudja, hanyadszor) a kilátást, aztán a pontot keresve tovább sétálunk.
A szeles időben érthető módon a pont a lépcső tetejénél, egy autóban foglal helyet - itt trombitás bélyegzés jár :-)
Jön a "nem szeretem" szakasz: lépcső, aszfalt, lépcső, lépcső... Brrr. A Nagyhíd után visszaszerezzük az elvesztett helyzeti energiánk egy részét - még aszfalton - aztán pici nekikészülődés után jöhet a János-hegy oldalában emelkedő keskeny, sáros ösvény.
Ismét vacakolok a fotózással, Szilvi előre robog, úgyis utolérem jeligére :-D Ez azért nem annyira egyszerű, tényleg keskeny az ösvény, ráadásul tényleg sáros, de sikerül óvatos előzésekkel tempósan haladva beérni.
Elágazásban jobbra, az egykoron Zc jelzést viselő széles úton - a Himbi-limbi a Libegő alatt is erre jön - hullámvasutazva érjük el a következő pontot, a Z+ elágazást.
Itt a sapkás bélyegzés mellé "mosolygós" is jár, és akinek kell, a rendezők jóvoltából ivóvíz is vételezhető. Sárról a természet gondoskodott itt is.
Laza séta Szépjuhásznéig, megállás nélkül vágunk neki  az utolsó jelentősebb emelkedőnek, fel a Hárs-hegyre.
Egyéni tempó ide, vagy oda, szuszogós ez a szakasz - hiába, az őszi-téli ellustulás figyelmeztető jelei most is előjönnek, májusig alaposan fel kell pörögni erőnlétileg is.
Egy tervezett túra okán alaposan megszemlélem a "csücsökben" álló beton lábazatokat, aztán röviddel később újra megállunk - sorállás van a kilátóba költözött pontnál ugyanis. Megértem a pontőröket, hiába tavaszias a napsütés, a szél az igencsak télies, és itt szinte mindenfelől tud fújni.
Megkapjuk a pezsgőspoharas bélyegzést is (már csak a szerencsemalac (Nagy-rét), és négylevelű lóhere (cél) van hátra. Addig persze el kell jutni, az első akadály rögtön a Bátori-barlang melletti ereszkedés, szerencsére van kötél a sáros meredély mellett, illetve balra is lehet kerülni (bár ez nem igazán környezetbarát megoldás...). Nagyon kéne ide egy lépcső, mert ha így haladunk, tényleg nem lesz hova megépíteni.
A S- egészen tűrhető lefelé, ellenben a Sc... Saras, nem is kicsit, de már beletörődéssel caplatunk benne - sokkal sárosabbak úgy sem leszünk. Vonat jön, érdekes, hogy bár velünk azonos irányba haladva, a túrával ellentétes irányba közlekedik :)
Az aszfalt előtt pocsolya, többen cipőt mosunk benne (BKV-kompatibilitás miatt), aztán a Nagy-rét füvében még törölgetem picit - egészen príma lett.
A pontnál szaloncukorral kínálnak, két verziót tesztelek - tudom, ebéd előtt nem illendő édességet fogyasztani, de nekem még messze van az ebéd, bár a célvirslit ekkor még terveztem...
A K- vége persze sáros, méghozzá amolyan folyós verzióval örvendeztet meg, úgyhogy cipőpucolás 2.0-ra is szükség lesz...

A célban gyors adminisztráció, hátul átveszem a díjazást, majd elbúcsúzom, és a virsliért sorakozó sokaságot kihagyva elindulok haza.
A nagy tömeget jól kezelve, profi módon szervezett gyaloglat, úgy gondolom, jövőre is itt a helyem, és persze mindazoknak, akik szeretik a jó hangulatú téli túrákat.

Hazafelé a metróval ismét szerencsém van, Alstom szerelvény érkezik, úgyhogy ismét hosszan  tesztelhetem az új járművet.

Track: Track_BUEK 020 2013-01-05.gdb

2012. január 7., szombat
 
Új év, semmi sem kötelező, de azért az  MVTE-érem jó lenne, ráadásul kellemes sétáról van szó, úgyhogy ez a reggel ismét egy teljesítménytúra rajtjában talál.
A rajtban leszurkolom a nevezési díjat, közben -szerintem jogosan- kitessékelik a nyílt égésterű gázkészülékeket a Gyermekvasút zárt, faburkolatú aluljárójából. Nem akarok rohanni, így aztán kényelmes tempóban vágok neki a sétának, hogy aztán a S- első emelkedőjén botokkal a kézben csak elkezdjem tempósabban tolni :-) Kell, hiszen ez az év a sportszakmai dolgokról is fog szólni, ha minden igaz.
A tetőn egy fotó erejéig megállok - picit viaskodik bennem a sport és a természetjárás - aztán az előbbi kerekedik felül, és tempósan robogok lefelé a vadaskerti emlékmű, illetve a Határ-nyeregben lévő pihenőhely felé.
Az első említésre méltó dolog a Határ-nyereg utáni kellemes emelkedőn következik:  egy család babakocsival(!) igyekszik fölfelé. kellemesen elbeszélgetünk a parkolóig, útba igazítom őket, hogy hogyan, merre célszerű majd lefelé menni, aztán gyorsabb tempóra kapcsolok a HHH tetejéig. itt most csak bélyegzés, közben érkeznek Panniék - örülök a találkozásnak, innen együtt robogunk tovább.
Fenyőgyöngye, K-, de előbb egy pont, aztán az Árpád-kilátónál csak körbenézünk, és megyünk tovább. Az Apáthy-sziklánál "sorban állós" pont, majd a (térdem szerint) "nemszeretem" lefelé... Le is maradok a fiataloktól - a térdem megint vacakol.
Azért csak sikerül felvennem az utazósebességet ismét, talán azért, mert ismét fölfelé kell menni? Fene sem tudja, a lényeg, hogy a Pozsonyi-hegy oldalában ismét normál tempóban haladok. A pont után megint visszaveszek a tempóból, ismerősökkel csevegek picit, aztán Szépjuhászné következik, rövid pihenővel.
Innen már nem sok van hátra, S- Nagy-hárs-hegy, Sc, Nagyrét, parkoló, K-... Ha a cipőmet leraknám, hogy menjél, szerintem tudná az utat :-) Persze nem hagyom egyedül csatangolni a lábbelimet, úgyhogy megyek vele, ráadásul futómű-problémák sem jelentkeznek ismét, úgyhogy pörgetem fölfelé, ahogy csak tudom.
A Nagyrét sarkán szaloncukros pont, aztán csak be kell "kocogni" a célba - jól esik egy pici tempósabb mozgás, úgyhogy a végén némi futómozgást is beleviszek a túrába, aztán cél, díjazás, kint virsli még épp, hogy jutott mustárral, valamint kenyérrel, illetve saját bögrébe mért tea.

A GPS-ben persze lemerült az aksi, úgyhogy a "szokásos" track-alapú térképvázlat most nem készült. Térkép nélkül viszont "nem az igazi", így Mapsource-ban összeraktam az útvonalat (nagy méretben).
A túra rendezése szinte tökéletes, az itinerre az alkalomhoz illő egyedi bélyegzők lenyomatai kerülnek a pontokon (plusz idén a Fenyőgyöngyénél egy plusz ep-n is).
A leírás minden fontos információt tartalmaz, az útvonal jól jelzett, így -persze időjárástól függően- gond nélkül lehet teljesíteni, ráadásul a szintidő is bőséges.

2011. január 10., hétfő

Nem így akartam indítani az évet, pláne nem úgy, hogy nulla kilométerre tervezzek, de sok-sok olyan dolog jött össze, ami miatt kisebbfajta csoda kéne ahhoz, hogy másképp legyen... No mindegy.
Reggel 7-re terveztem az érkezést a rajtba, lett belőle negyed tíz... Hangulatom a padlón, átvettem az MVTE-érmet, aztán maradtam amellett, hogy nem indulok - ez az év kimarad... Aztán a kocsihoz visszaérve egyszerűen nem tudtam a hátsómon megülni, és elindultam - némi telefonos "segítség" persze szükségeltetett hozzá, no mindegy.

Nevezés nélkül vágtam neki, megyek, ameddig a kedvem visz, vagy amikorra sikerül picit helyrerázódni, kiszellőztetni a sok gondot-bajt magamból... Jó volt gyalogolni, letaposott hó, kellemes pluszos időjárás, magasban köd, sok ismerős, még több kedves biztatás - aztán hipp-hopp, körbe is értem :)


Aznap, meg azóta is azért kaptam némi biztatást, és bár csoda még nincs, de azért talán alakul... Nem tudom, hogy mi lesz, az biztos, hogy idénre MVTE-érem nem... Pedig nagyon szép. No mindegy, ezt (is) én toltam el...


2010. január 2., szombat
Eddig az évet a Barlangtól barlangig-gal kezdtem, idén azonban megcéloztam az MVTE-érmet, ennek okán picit korábbra :) tolódott a túraév kezdete.

Autós megközelítés, nem sietek, hiszen egy kedves ismerőssel fogok menni a túrán, aki épp okleveleket ír :) Miután végeznek, Panninak átadok egy apró meglepit - cipelje ő :-) és elkezdünk készülődni.
Döcögősen összeáll a csapat, és elindulunk. Az útvonal jórészt ismerős terepen halad, a hangulat jó, én viszont nem vagyok teljesen jól, de tartom a lépést, néha azért le-le maradva... Ez egészen Szépjuhásznéig megy, ott viszont tennem kell egy kétbetűs kitérőt - Lehet, hogy a reggel kipróbált turmixpornak van valami köze a Jaat-féle porkeverékhez? Nem tudom, de hatását tekintve... Öööö... szóval lehetséges :-)
A célban azért utolérem a túratársakat, gyors adminisztrálás, jelvény, kitűző,emléklap, virsli, majd irány haza.
Folyt. köv.