Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. november 16., vasárnap
Kevés túra van, amin az első túraévem óta minden rendezésen ott voltam - ez az egyik, így idén is nekivágtam a kellemes, őszi időben a jól ismert útvonalnak.
A nevezés és indítás szokás szerint "lépésenként" külön asztalnál folyik, így aztán gyorsan túl esek a formaságokon - hogy aztán várjak arra, hogy a GPS összeszedje magát - nem az eltévedés ellen kell :-D 
Az itinert elrakom, hiszen jól ismerem az útvonalat, így csak a pontokon lesz szükség rá, hogy begyűjthessem az igazolásokat. Maga a túra, úgy a terep (sok szint), mint az útvonal (sok jelzésváltás) szempontjából nem egy könnyű séta, az aránylag kövid táv ellenére sem; bemelegítésként a P- jelzésen kapaszkodok fel a Nagy-Hárs-Hegy oldalában az első EP-ig.
Szilviék kettesben őrzik a pontot - váltunk pár szót a jövő évi tervekről, aztán megyek tovább, a hegy  oldalgerincén lefelé.
Az aszfaltút szélén (útpadka gyakorlatilag nem nagyon van) köt át a jelzés a Hárs-Hegytől a Fekete-Fejhez; nemszeretem szakasz, jó lenne valahogy kiváltani...
A Fekete-fej fölfelé szuszogósan, de ahogy illik, egy futamodással megvan, pont, édesség, szusszanás, aztán zúgás lefelé, hiszen még csak egy "púp" van meg a sok közül.
Adyliget, alkalmi túratársakkal fordulok rutinosan be a bolt melletti utcába - van némi aszfalt a túra útvonalában, de ennyi belefér, hiszen az útvonal nagyon szép.
Kellemes emelkedő ismét, a végén szép panorámával az előttünk álló útvonal jelentős részére. Az évek óta félbemaradt építkezésnél mutatom a többieknek, hogy hol fogunk még járni ma :-) Persze addig több völgybe is lemegyünk, csak hogy legyen szint is a túrában.
A Remete-szurdokban pihentető tempóra váltunk, aztán a kikapaszkodásnál jön a "saját tempó" - azaz nekem a "csak azért is felmegyek egy lendülettel" verzió, ami gőzmozdonyt megszégyenítő szuszogással ugyan, de csak sikerül.
Panoráma itt is van természetesen, ismerős a látvány, de azért jó körbenézni, mielőtt tovább indulok.
A ponton Péterékkel beszélgetek egy kicsit - beérnek az alkalmi túratársak, úgyhogy együtt megyünk tovább, előbb szintben, aztán jobbra, a K+ jelzésre fordulva gyors ereszkedéssel egy rövid időre vissza a lakott területre.
Ez az aszfaltkoptatás szerencsére rövid, szalag ritkásan van ugyan, de van - sokadik teljesítésnél persze mindegy :-)
Középső-Jegenye-völgy, majd Solymár széle következik - gyorsan át az úton, mert elég sűrű a forgalom - itt sajnos lemaradnak a lányok, az Alsó-Jegenye-völgyön gyorsan robogok végig, az utána következő hosszú emelkedőn azért elkezdem számolni, hogy Kálvária egy, Vihar-hegy kettő, Hármashatár-hegy három...
Mindegy, a széles erdészeti úton szorgosan előzgetve kapaszkodok egyre feljebb, aztán a sorompónál picit csodálkozom, mert a S- át van festve: át a sorompón, és utána megy balra.
A "csemege" ez után jön: fel, meredeken fel a Kálváriához. Némi beletotyogással ugyan, de leküzdöm ezt is egyben - igaz, a végén a fülemen is szeretnék levegőt venni :-)
Ismerős pontőrök itt is, a beszélgetéssel megy az idő, betermelem az ellátmányként kapott édességet, aztán csak elindulok lefelé, hiszen ez még csak a táv fele - is szintben is bőven van még...
Azért út közben ahol lehet, nézelődök, hiszen csodaszép idő van, és az őszi erdő nagyon szépen mutat.


Virágos-nyereghez a K- jelzésen trappolok be, a lakókocsiból átalakított büfé nyitva van, egy kávét kérek, részben, hogy magamat támogassam, részben meg azért, hogy a büfét, hiszen máskor is jól fog jönni itt a folyadékpótlás.
A lakókocsi-büfét egyébként egy ötletes mini "erőgép" húzza-vonja - Pannónia motor, talán Trabant váltó - kellően házi barkács modell ahhoz, hogy megörökítsem :-)
Vihar-hegy a következő feladat, bőven kortyolok izóból, aztán hajrá, fölfelé. 
Itt is előzgetek, bár lefelé a térdem picit bejelez, úgyhogy a túloldalon csak óvatosan totyogok lefelé - hogy aztán a Hármas oldalában újult erővel toljam fölfelé magamat.
A hazai sportrepülés legsúlyosabb katasztrófájának emlékhelyét most kihagyom (A HA-ANL lajstromjelű AN-2 1982. május 11-én a Hármashatár-hegy ény-i oldalának ütközött és kigyulladt. A rajta tartózkodó két fős személyzet és a hét utas életét vesztette.), mert az idővel valahogy nem állok túl jól.


A Hármashatár-hegyen is van pont, bélyegzés, és megyek is tovább: irány a Határ-nyereg, eleinte a Kc jelzést követve.
A parkolóig semmi gond, a S- meredek ereszkedésénél ismét "jelez" a térdem - pedig annyira hűvös nincs, hogy gondot okozna - vagy mégis? Nem érdekes, lassan óvakodok lefelé a jól ismert meredélyen, aztán ahogy illik, a S- jelzést szigorúan követve váltok a K- jelzésre, amit az Árpád-kilátóig kell követni.
Ez a szakasz eleinte nagyon enyhén, majd picit komolyabban tart fölfelé - a végén némi "valódi" emelkedővel. 
Széles erdei sétaút, rengeteg avar, és persze az ősz megdöbbentően szép színei...
Ez a szép erdő kísér az Árpád-kilátóig, és tovább, az Apátthy-szikláig - immáron kényelmesen ereszkedve.
Persze ami lefelé, az később fölfelé, ahogy az az Apáthy-sziklánál látszik is - lent az átjáró a Nagyhíd alatt, a völgy túloldalán, fönt, az erdőben sejthető a cél... 
A lépcső lefelé "nem ízlik" a térdemnek, a városi aszfaltos szakaszon belassulok rendesen - gond nincs, mert a szintidőbe belefér így is, bár azért jó lenne "értelmes" időn belül beérni.
Ez a beton-aszfalt-járda szakasz, pláne, hogy elég sok szint is van benne nem szokott jólesni - most sem tetszik, pláne, hogy Szilvi, a pontzárás után indulva utolért :-) Lehet, hogy mégis lassú vagyok?
Térdprobléma ide, vagy oda, elkezdem tempósan tolni a Szent Ferenc kórháztól - előbb a kellemesen emelkedő aszfalton, utána pedig a kényelmes, erdei sétányon.
Itt még egy jelentősebb emelkedőt kell legyűrni a "sok antennás" ;) épület mellett, utána már csak a lépcsőn kell felsétálni Szépjuhászné állomás peronjára, a célba.
Jelvény, kitűző, oklevél, banán és nagyon-nagyon fincsi tea - mondhatni szokás szerint :)
A túra úgy rendezésben, mint ellátásban (és árban) hozta a szokásos formáját: gyakorlott rendezőgárda bőséges szolgáltatással rendezett nem olcsó, de ár/érték arányát tekintve teljesen rendben lévő túráján vettem részt, immáron nyolcadik alkalommal.

Track:Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2014_szurt.gdb


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése