Túrablog

Egy hét a Kinizsiig, regisztráció, orvosi rég letudva - a felkészülés viszont... Szóval jelentős hiányosságokkal terhelt, hogy finom legyek, úgyhogy menni kell... A célban, ötven kili után meglátom, hogy lemondom-e a regisztrációt, és csak Dorogig megyek a jövő héten, vagy belevágok az ötödik százas túrába... Node az még odébb van, ráadásul a páromnak Debrecenben van dolga a hét végén, úgyhogy a gyerkőcöket is le kell passzolni valahova... Szerencsére a kisebbik keresztanyja, amikor kiderült, hogy ilyen sűrű lesz ez a hétvége, felajánlotta, hogy pénteken este vigyem el a lányokat hozzájuk, és szombaton a túra után visszakapom őket :)

Így is történt, pénteken este rettenet szakadó esőben indultunk Juliékhoz, szerencsére mire odaértünk, már csak csepergett. Gyerekek letudva, szombaton délután megyek értük.

Reggel tehát igen korai ébresztő után, a kiírásban szereplő "alkalmi díjazás" plusz motivációjával hamar a rajtba érek - még van elfogadható helyem Szépjuhásznénál, még úgy is, hogy a kis körforgalom el van zárva a forgalom elől a büfé vendégei részére.
Nincs tömeg, így a nevezés gyorsan megy, ráadásul az asztalsor végén jelentős kedvezménnyel szert tehetnék egy nagyon szép könyvre "A Kék - Túranapló kezdő kalandoroknak" címmel, de nem szeretném cipelni, úgyhogy a vásárlást későbbre halasztva elindulok.

Nagy-Hárs-hegy, nem megy túl gyorsan fölfelé, de aztán csak belelendülök, és lefelé már egészen jól megy a mozgás. Hűvösvölgy, aztán Nyéki-hegy következik - nem, nem a kék, hanem a sárga jelzésen :-) Szerencsére csak picit bambultam, úgyhogy legfeljebb úgy 20-30 méter volt a plusz kitérő.

Fent, majdnem a csúcsnál a családi távhoz kirakott lapok az egyik fán - idén a családi táv nem játszik, hiszen egy hét múlva K100, és nincs a lábamban idén 40km-nél hosszabb gyaloglat (és az sem igazán remekbe szabott idővel...), talán majd jövőre...

Határ-nyeregig kényelmes robogás lefelé, aztán nem-annyira-kényelmes kapaszkodás a parkolóig, illetve az oda kitelepült ellenőrzőpontig.

Innen pirinyót becsületre bízott az Újlaki-hegy megmászása - nekem mondjuk természetes, hogy a csúcson keresztül vezető jelzést követem. Igaz ez egészen addig, amíg ki nem érünk a HHH alatti részre, ahol bizony eléggé dagonyásra vette az út a figurát... Sebaj, itt-ott pici bozótharc árán ugyan, de ki lehet kerülni az összes sarasabb szakaszt.

Virágos-nyereg, pontosabban a katonasír után a hegyoldalban hullámvasutazó "ösvény" a csúszós, sáros felszín miatt visszafogott tempóra késztet - nem szeretném kinyírni a bokámat - szükség lesz még rá a jövő héten is :)

Később szelídebbre vált az út - szélesebb lesz az ösvény, és a dőlésszöge is barátibbá válik emiatt.

Túratársakkal szóba kerül az esztergomi vasút átépítése és annak határideje, az M0 újabb szektora - sok egyéb dolog között.

Az Alsó-Jegenye-völgynél a szokásos etetőpont a következő említésre érdemes dolog: szörpök, zsíroskenyér, újhagyma... Ahogy kell :-) Van, aki szerint korai ez az etetőpont az 50-es távon, és van is benne igazság, de így a 30-on indulókat is megvendégelik, és mégsem kell két kajapontot felállítani.

A Jegenye-völgy szép, még akkor is, ha tempósan robogok végig rajta - kell is, hiszen a teljes távhoz képest  szinte el sem indultam még :-D

Az aszfaltcsík keresztezése után ismerősök érnek utol. gyorsan szedik a lábukat, de sikerül tartani a tempót velük. Mindhárman tudjuk, hogy nem kell a S- vargabetűjét megtenni a Kerek-hegy felé, mégis sikerül yool benézni a dolgot, és nagypistázni egyet... Nem gond,  időbe és távba belefér.

Ahogy belefér az is, hogy a Muflonban megigyak egy sört - lazán megfogadtam ugyanis, hogy ha erre járok, fogyasztok valamit, akár kávé, kóla, sör legyen az - hátha segít ez abban, hogy ne járjon úgy, mint a Boróka büfé a Virágos-nyeregben.

A sörözéssel persze fuccs a titkon remélt PB időnek - bár így is egészen jó az átlagom - úgyhogy kényelmes, de haladós tempóban gyűröm le a szénásokig vezető szakaszt - még akkor is, ha a vége, a sorompóhoz vezető emelkedő megpróbálja picit jobban emelni a pulzusomat, mint szeretném.

A sorompó után még egy picit fölfelé, aztán a szintúton már jöhet a tempósabb gyaloglás, amit csak a Nagy-Szénásra vezető kaptató tör meg.

A panoráma szép, távolban ugyan némi csúnya felhő is látszik - leghamarabb kora délutánra teszem, hogy ezen a tájékon legyen belőle valami égi áldás, úgyhogy kellően megnyugodva bandukolok tovább a Kutya-hegy felé.

A K-K3 elágazás után rég látott szakasz követezik, de így is ismerős a táj, csak a Kutya-hegy tetején lévő kilátó(?) tűnik újnak. Mindegy, most nem azért jöttem, úgyhogy a kijárati kapuig igyekszem egyenletes tempóban robogni.

A kapunál bélyegzés, aztán jöhet a szalagozott átkötés a Z- felé. valamelyik éven tetszett ez a rész, most picit unalmas az irtás mellett kutyagolni - sajnos ez van, az eredeti útvonal mindenképp szebb lenne, de arra sajnos nem mehet a túra.

A zöld sáv jelzést elérve az ismerős, szép erdei út következik, szerencsére a reggeli nem túl biztató időjárásra sem lehet gond, úgyhogy nyugodtan sétálok Telki felé - az Anna vadászháznál már rutinosan tartva jobbra :)

A településen azért szembe jön a kutyatartási kultúra hiánya is - mindegy, nem én fogok belelépni...

Itt a bélyegzést a kiírás szerinti vendéglátóipari egység bejárata előtt megkapom, úgyhogy szinte meg sem kell állni, és roboghatok tovább. Péter is most indul, mondja, hogy nem lesz gyors, úgyhogy ha gondolom, menjek csak - nem gondolom :) elég volt eddig egyedül jönni, úgyhogy együtt megyünk tovább.

A település elhagyása előtt a játszótérnél még vizet veszünk, aztán egy kis aszfalt után ismét erdős részen sétálunk a vízmű védterülete felé.

Futó srác húz el mellettünk, majd átmászik a zárt kapu melletti létrán - érdekes, ez a kapu eddig minden alkalommal nyitható volt. Most is az,  úgyhogy mi megússzuk a létrázást :-)

Az Anna vadászház felől érkező széles murvás úton lefelé, majd balra - no, ez a rész picit unalmas - lenne, de beszélgetve egészen jól fogynak a méterek, és hamarosan a Tarnai-pihenő felé kapaszkodunk.
Picit pihenünk, aztán leküzdjük a még hátralévő szintet az elágazásig - itt viszont megállok fotózni, mert ilyen szépen virító "gazt" ritkán látni :-)

Idős fák között haladunk lefelé a jól ismert úton, jobbra a Szarvas-árok felé vezet az erdészeti út, aztán a Z+ jelzés tér el jobbra - érdekes, pár éve még ebben a kanyarban a P3 letérését kellett keresgélni, most meg széles úton mehetünk egyenesen tovább... Azért a pici táblácska még megvan az egyik bokor azóta jelentősen megerősödött ágán...

Beszélgetéssel telik az idő, hegyes szögben fordulunk jobbra a P- jelzésre, és tempósan érünk a Kecske-hátnál lévő P-P+ elágazáshoz, ahol némi édesség jár a bélyegzés mellé. 

Innen már a túracipő visz tovább, annyira ismerős a környék :) a Fekete-fej előtti ponton vízzel kínálnak - van buborékos, úgyhogy abból kérek is egy bögrére valót, aztán még megmásszuk a Fekete-fejet, meg a Hárs-hegy észak-nyugati pillérét, és huss, máris a célban vagyunk :) Na jó, azért nem annyira "huss", hiszen az utolsó kilométer bő 13 perc alatt lett meg, de lényeg a lényeg: kényelmesen, 11 órán belül sikerült teljesíteni ezt a gyaloglatot - talán elég lesz a jövő heti meneteléshez, már ami az erőnlétet illeti.

A célban a "szokásos" jelvény helyett jubileumi díjazást kapunk: bár még messze van az év vége, de az "év jelvénye" díjra nálam komoly esélye van. A rendezés egyszerű, de tökéletes - ahogy az várható egy ilyen nagy múltú túrán, az útvonal szép, kellemes fizikai kihívást jelentő, de nem nehéz - ha sikerül jól beosztani az erőnket, hiszen a végén is van azért kapaszkodni való :-)

Track: Track_BUDAI 50 2014_szurt.gdb