Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. november 23., szombat
Kevés olyan túra van, amin minden évben ott voltam - ez az egyik, ráadásul MVTE éremhez is kell, Budapest kupához is elszámolható... Bónuszként :-) szép őszi erdőben lehet még kirándulni, kellemes időben, úgyhogy egy percig sem volt kétséges, hogy idén sem marad ki.
Gabinak is fontos volt ez a túra, hiszen idén nem nagyon sikerült hosszabb túrára eljutnia, és a Budapest kupában is nyolc túrája volt meg eddig, úgyhogy nem volt mese, neki is jönnie kellett.
Mivel anyósom nem vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, így reggel négyen ültünk kocsiba, és a gyerkőcöket Juliékra, a kisebb lányom keresztszüleire bíztuk - innen is köszönjük a segítséget.
Rajtidő vége előtt nem sokkal érkeztünk meg a rajtba, szinte csak ismerősök, gyors nevezés, meg egy "ne találkozzunk a túrán" baráti megjegyzés a seprűknek :-)  aztán gyorsan indulunk is, a jól ismert útvonalon, a P- jelzést követve.
Az út eleje kellemesen átmozgat, az emelkedő meg jól be is melegít - az első ponton épp, hogy csak megállunk pecsételni, és megyünk is tovább, a változatosság kedvéért lefelé :-)
Milyen más volt ez legutóbb, a Piros túrán, felfelé...  kényelmes a tempó, bár nem szintidő-kihasználósra terveztük, így azért kéne menni, bár lesz jóval kényelmesebb "gyors" rész is. Például az aszfalt mellett :)
A Fekete-fejre persze rá kell pihenni, hiszen bőven és piszok módon (enyhén indul, aztán egyre durvul) adja a szintet - bot mindkettőnknél van, és abban is megegyeztünk, hogy emelkedők saját tempóban - ennek köszönhetően van időm lihegni a Fekete-fej csúcsán lévő ponton :-) Hiába, ez a pukli ebből az irányból adja magát nehezebben...
Gabi is felér, hagyom picit pihenni, aztán a ponton kapott édességet elmajszolva irány lefelé, a rövid, de kellemetlenül köves lejtőn.
Lent bevárom Gabit - egyszerre ő sem tud nápolyit enni és botot használni, de sebaj, itt amúgy sem terveztem rohanni.

Adyliget, szalag, bolt sarka, valaki egyenesen tovább (hmmm...), végül is arra is el lehet jutni a Remete-szurdokhoz... Persze minden jó, ha a vége jó, a túratárs később utolér minket a Remete-szurdokban, azzal az apró  különbséggel, hogy egy utcával később, a Zrínyi Miklós úton fordult jobbra.
Jobbra Külföldi, akarom mondani Kútföldi utca :) kis tér, jobbra, majd fent, az utca végén balra, ahogy a szalagok (meg az emlékek) diktálják. Emelkedés tovább, és persze a sokszor látott panoráma - meg a régóta félbehagyott építkezés... A túra néhány jellegzetes pontját mutatnám Gabinak - tudja, tavaly is mutattam :-)
A Remete-szurdok után jön a következő durva kaptató, fel, a K- jelzésen a Remete-hegyre - itt is az a módszer, mint az előbb, saját tempó, fent találkozunk. Gyorsan felér Gabi, mondom is neki, hogy szép volt, utána ecsetelem, hogy milyen "élményt" jelentett a Terep félmaratonon itt leereszkedni, a "picit romos" állapotban lévő bokámmal... Nem volt kellemes élmény, na.
A Remete-hegyen újabb pont, szintidő-kihasználós idővel érkezünk, mondjuk nem csoda, hiszen elég szépen kaptunk szintet eddig - persze lesz ez után is, méghozzá bőven...
Előbb viszont Budaliget érintésével leereszkedünk az Alsó-jegenye-völgyig (csak hogy a Kálváriához felfelé majd újabb emelkedőket gyűrhessünk le...); előtte beugrok a solymári Shell-kútra "tankolni" - a reggel elmaradt kávét pótolom, aztán robogok Gabi után.
Az Alsó-jegenye-völgyben lehetne tempósan haladni, de a még ép töklámpások fotózásra csábítanak, úgyhogy meg-meg állva tesszük meg ezt a nem túl hosszú szakaszt.


Utána persze jön a "dupla élvezet" - előbb a S- jelzésen fel az erdő széléig, utána újabb nekirugaszkodással, szalagozást követve a Kálváriához...
Itt jó néhány pihentető megállást beiktatok, bevárom Gabi, fotózok - már ha épp van rá időm, mert a párom egészen jól megindul fölfelé.
Feljebb aztán a tempójával együtt a kedve is visszaesik, amikor mutatom neki, hogy a jelzésről letérve mi van még előttünk, de erőt vesz magán, és nem küld el a francba :-D Igen, ez, a völgytől a Kálváriáig tartó szakasz  sok és kellemesen meredek emelkedőt jelent, de felérni, és a lihegős terhelésért a panorámában elégtételt találni, úgy gondolom, nagyon jó érzés.
Itt is ismerős pontőrök fogadtak minket, nem sokkal a pontzárás előtt jártunk, így igyekeztünk rövidre fogni a beszélgetést, hiszen még bőven volt előttünk gyalogolni való táv :)
A stációk mellett indultunk lefelé, majd hullámzó kényelmes ösvényen a jól ismert K- jelzésig, meg azon is túl, egészen Virágos-nyeregig.  A katonasírnál egy szusszanásnyira megállunk, nagyon szépen rendben van az emlékhely, remélem, így is marad.
A Virágos.nyereg után rövid lélektani felkészülés :) aminek köszönhetően kellemes tempóban küzdöttük le a Vihar-hegyet, illetve a HHH-re vezető kellemetlen kaptatót is - bár Gabinak ez utóbbi azért nem annyira tetszett :-D
A panoráma szép, de csak menet közben nézelődünk, ahogy a ponton is csak "futtában" pecsételtetek, és máris gurulunk lefelé - nem úgy tűnik, mintha jól állnánk idővel, úgyhogy igyekszem biztatni Gabit, hogy ezen a kényelmes szakaszon húzzuk meg a lépést.
A parkolóig sikerül is, a S- rövid ereszkedése viszont kellőképp visszafogja a páromat - sebaj, addig is pihenhetek. Nem állom meg, és szóvá is teszem a tempót - válaszul szedhetem a lábam utána a széles sétányon... :-) Oké, van tartalék, ez jó dolog - a Látó-hegyi elágazásnál még útba igazítok egy kiránduló társaságot, utána vissza is kapom a korábbi megjegyzésemet, hogy kire is kell várni...
Az Árpád-kilátónál a tűzrakóhely szépen rendbe van szedve - a Z- felett átívelő kapuzat állapota viszont szemernyit sem javult - pár éven belül teljesen leamortizálódik, és jó, ha nem valaki arra járónak a fejére fog ráomlani az egész...
Az Apáthy-sziklához gyorsan odaérünk, nézelődés itt is "menet közben" letudva - igen, oda le, aztán oda szembe föl :-P
A város "nem szeretem" szakaszt igyekszünk szükséges rosszként kezelni, mint ahogy az estébe nyúló, zajos felújítását a villamospályának a környéken élők... Azt persze nem értem, hogy ha itt lehet hét végén dolgozni, akkor az egyes vonalán miért nem...?
A Szerb Antal utcát "faltól falig" felújítják - nem tudom, de mintha nem lett volna vészesen rossz állapotban... no mindegy, örülünk neki.

Az utolsó aszfaltos emelkedő Gabinak már nyűgösebben megy, de kis biztatás után csak elhagyjuk a szélső, évek óta eladó házat, meg az aszfaltot, hogy aztán a maradék 80-90 méter szintet a hullámzó erdei úton küzdjük le. Szerencsére kényelmes enyhe emelkedőkről van szó, így aztán nagyjából hét és fél terepen töltött óra után végre valahára célba érünk.
Nekem az első az adminisztráció: jelvény, kitűző, oklevél, MVTE érem anyagi része... Utána futás a kocsihoz, hiszen reggel ott hagytam az okleveleket, amik alapján a Budapest-kupa füzeteinkbe a hiányzó bélyegzések belekerülhetnek.
Ezt is megoldom, közben "jól tartanak" minket a rendezők, ahogy az MVTE-től megszokhattuk: nagyon finom tea, banán, édesség... Az adminisztráció elintézése után aztán gyorsan elbúcsúzunk, megyünk Juliékhoz a gyerekekért.


Track: Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2013_szurt.gdb


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése