Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. április 30., kedd
A rossz idő miatt a márciusi túra ismétlésére vállalkoztak a rendezők, úgyhogy amint lehetett elintéztem az előnevezést, és vártam ezt a hétvégét - pláne, hogy duplázóként alkalmi kitűző járt díjazásként :)
Közben kiderült, hogy munkahelyi elfoglaltságom lenne mindkét nap, de sikerült megoldani, hogy délelőtt egy gyors tempójú teljesítés beleférjen, így a rajtidő előtt már ott sorakoztam a jól ismert állomásépület peronján.
Picit később szóltak, hogy az előnevezéssel rendelkezők külön sorban mehetnek előre, így is tettem, és tényleg egy bélyegzésnyi idő után már indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú műholdat a trackeléshez, utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán megszokott arcát mutató útvonalon.
Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes műalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban...
A Széchenyi-emléknél lépcső föl-le, robogás tovább, erősödő szembejövő forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkező résztvevőket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki... Jó dolog az előnevezés, remélem, rendszert csinálnak belőle - akik rendszeresen túráznak a Budai hegyekben, azoknak bőven van alkalmuk a hűvösvölgyi állomáson járni :)
A Farkasvölgyi út végén csodaszépen összeborulnak a fák az aszfaltcsík vége fölött, hogy aztán a beton oszlopok között némi kockakővel kirakott átmenet következzen.
Itt egyszerűen be lehet lőni az irányt: gyakorlatilag a burkolat bal kéz felé eső (sz)éle mutatja az irányt a szemben lévő fás-bokros részen átvezető keskeny ösvény bejáratához.
Príma az idő, a kocogós kedvem is tartja magát, legalább is a völgy aljáig :-) Közben egy pecsételés a kápolnánál, aztán az éles jobb forduló után az emelkedőn inkább tempós gyaloglásra váltok.
Egy szintén gyalog/kocogva teljesítő sráccal beszélgetve robogunk fel Normafa megállóhoz, aztán Csillebércet is gyorsan letudjuk minden gond nélkül. A vasúti sín mellett, ahogy a leírás mondja, indulunk tovább - télen, akarom mondani márciusban a részben letaposott hóban azért kényelmesebben lehetett sétálni, mint most, a köveken :-) de az összképet tekintve inkább ez a napsütéses, tavaszi verzió tetszik :-)
Normafa felé egy kidőlt fát kerülünk ki, aztán már robogunk is lefelé a hegy túloldalán, Disznófő irányába.
A pont picit feljebb, a "macis" házikó magasságában van - lejöttünk, hogy visszamászhassunk egy jó meredek ösvényen - ilyenkor jön jól a bot, tempósan érek fel az Anna kápolnához, majd tovább az aszfaltig.
Virágvölgy állomáson páran a nagy kondérral birkóznak - teafőzésre készülődnek, úgyhogy "csak" limonádé van frissítőként - szégyenlem, saját pohár nincs nálam, így kénytelen vagyok eldobható poharat használni.
Kényelmes séta Makkosmáriáig - ismerős a környék mindkettőnknek, úgyhogy az itt-ott hiányzó jelzések nem okoznak gondot, bár sajnos van mit pótolni...
Makkosmárián újabb pont, majd a P- jelzés következik - eszembe jut, hogy a Piroson ősszel, ellenkező irányba vajon milyen lesz... Mindegy, az még messze van - János-hegy állomás viszont nem, itt találkozunk a Lillafüredről ide került motorvonattal. Bélyegzés után felkapaszkodunk a lépcsőn a P- jelzésig - érdekesek ezek a lépcsők meg emelkedők... Ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek :) Vagy csak rövidebbnek tűnnek?
A János-hegy csúcsához vezető lépcső is ilyen, bár kevésbé tűnik fel - talán azért, mert gyakran járok erre :) Gyors bélyegzés után lehet robogni tovább - igaz, itt csak tempós gyaloglással, mert nem kéne a Sárga előtt pár nappal lesérülni.
Szépjuhászné állomáson gyors kanyar a pénztárakhoz - itt kapjuk ugyanis a bélyegzést.
Egy iramodással "feltrappolok" a Nagy-Hárs-hegy emelkedőjén - jó, a végén inkább szuszogós séta az a trappolás, de egyben összejön :-) A kilátóhoz érve már a levegővétel is normálisan megy :-D No, innen már tényleg nincs sok, a Bátori-barlang melletti ereszkedés egyre rosszabb, most már száraz időben is - nem tudom, de tényleg ideje lenne lépcsőt kialakítani, vagy a sziklára terelni a jelzést...
A Kis-Hárs-hegyre a kunkor gyorsan letudva, mint ahogy Hárs-hegy állomás is, illetve a Nagyrétig hátra lévő kényelmes sétaút is - igaz, itt már csak laza sétára futotta - az órára meg a leírásra ránézve bőven lesz idő a cél 12:30-as  nyitásáig, bár nekem délután dolgom van, így jó lenne mielőbb visszajutni a rajtba.
A Nagyréten egyenesen megcélozzuk a pontot, utána a Villám-utcában elsütöm az "azért villám, mert úgy megy rajta az ember, mint a villám. Olyan cikk-cakkban" gyenge poént, közben remélem, hogy a pont most is lent lesz a tisztáson - no, ez nem jött be, de sebaj, legalább a Fazekas-hegyről is csinálok egy fotót.

Aztán már csak lecsorgunk Hűvösvölgybe - a vasút alatti átjáró előtt egy szebb napokat látott régi felirat hever a földön - a mai Csillebérc állomásról mentették meg - kár lenne érte, hiszen egy kortörténeti emlék...
Gyors kanyar a múzeum felé - a pizzéria teraszán söröző túratársak szólnak, hogy a célban még senki, nem kell sietni - azért csak igyekszem, hátha...
A célban valóban még csak készülődnek, de aztán rövid várakozás után kapom a célbélyegzést, az oklevelet - a kitűzőre viszont várni kell. Sétálgatok egy picit kint a jó időben, közben érkeznek Gyuriék - no, akkor a kitűzőkre sem kell sokat várni, és így is lesz: a szép havas fotóból kreált alkalmi kitűzőt átveszem, aztán megyek kajálni. A menü a jól bevált, szerintem nagyon ízletes lecsós tokány tésztával, illetve az elmaradhatatlan 2dl-es dobozos Sió ivólé.
A vonatot simán elérem, nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen utazhatok vissza a rajtba, ahol aztán autóba ülök, és irány dolgozni :-/


Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_ISMETLES_2013_szurt.gdb

2013. április 29., hétfő
Sokáig a Gerecse 50-et terveztem erre a napra, aztán... Pénteken este eldöntöttem, hogy nincs kedvem hajnal fél négykor kelni, csak azért, hogy 6-kor már rajtolhassak Tatabányán, elkerülve a bő 2000 fős tömeget. Viszont túrázni kell, pláne így, néhány héttel a Tatai gyaloglat ;) előtt, úgyhogy gyors túranaptár-lapozgatás, meg beszámoló-olvasás után döntöttem: szombaton nem Tatabánya, hanem Buják felé veszem az irányt.
Térkép szerint Budapest - 3-as út, Aszód, aztán Kartal felé tovább, bő 70km...Másfél óra gondolta Stirlitz. Magyar utakon?! Gondolta a mindenki más... Botrányos minőségű mellékutakon sikerült bő két óra alatt a cél közelébe jutni, és lerakni az autót Bujákon, majd a nevezésnél konstatálni, hogy bár a 40-es táv rajtidejének épp, hogy a végére beestem az iskolába, indulni azt 15-20 percen belül biztos, hogy nem fogok, mert egy sor van, egy hölgy intézi a nevezés anyagi részét...
A sor azért a hosszához képest elég gyorsan elfogy, egy másik asztalnál megkapom az itinert, rajtbélyegző, pontos idő... Kint GPS-t izzítok, a kapott térképvázlat picit elnagyolt, leírást olvasok, és ismerősöket követve indulok el jobbra, lefelé az aszfalton.
Bujákról kifelé aztán gyorsabb tempóra váltok, bár emelkedik rendesen a Kálváriára az út, de jól esik a szuszogós "bemelegítés".
Úgy döntök, hogy nem rohanom végig ezt a cirka 40km-t, így természetesen a Kálváriához is fölsétálok a nyeregből - szép a panoráma, szép a kápolna - rövid nézelődés után azért vissza a túrához, és robogok tovább - a térképvázlat gyengeségei okán a leírást olvasgatva. Végül is ilyen is kell: nem térkép, hanem leírás alapján túrázni.
Az út hosszan ívelve kerül megy egy hegyet, majd lecsorog egy aszfaltcsíkig - itt sikerül egy túratárssal lemenni a jelzésről, de a leírást elolvasva és értelmezve pikk-pakk felfedezem a helyes irányt mutató szalagokat is - irány a húzósan emelkedő ösvény, fel, a várhoz, pontosabban egy nyeregbe, ahonnan balra tovább emelkedik az útvonal, egy oda-vissza szakasszal a várig - pontosabban ami a várból még megmaradt, addig.
A ponton a bélyegzés mellé egy Milka nápolyit is kapunk - minthogy nem a csúcson van a pont, így felsétálok, hiszen itt még nem jártam eddig, és nem arról szól a túrázás, hogy végigrohanni mindenen...
A panoráma szép, fotózok is rendületlenül - aztán már itthon megállapítom, hogy vannak esetek, amikor a fotoapparát "panoráma" funkciója bizonyos esetekben khm. hibásan működik...
Lefelé kifogok egy igen zajos "hmcs" csoportot, úgyhogy trappolósra veszem a figurát - " nyereg után balra, majd egy T-elágazásnál ismét balra" jön a lényegre törő emlék a túra leírásából. Pici sár az úton, mellette mellett simán leküzdhető, majd egy futó robog el mellettem "Hajrá!" mondom neki, miközben félreállok az útjából.
Leírást olvasva, a korrekt, nem tolakodóan kirakott szalagokat figyelve haladok - tájékozódni persze kell, de a leírás és a szalagok tökéletesen elegendőek az útvonal követéséhez.
Kerítés balra, majd nyílt terepen emelkedünk - kalapom otthon vigyorog, én meg itt süttetem magam - nyílt szakasz, és mint kiderül a végére, ilyen még bőven vár rám...

Irtás szélére fordul az utunk, hullámvasút, majd egy másik irtáson átlósan mutatják a szalagok az irányt. Követem, majd balra fordulva egy picit erdőben halad az út, aztán Bokorig ismét nyílt terepre váltunk - ekkor még csak sejtettem, hogy lesz bőven ilyen "napon sülős" szakasz.


A falu szélén a felső oldalban egy takaros házikó, az alsó oldalban egy szebb időket látott tűzoltóautó állít meg egy pillanatra - kicsit odébb pedig egy szépen rendezett porta székelykapuja.
Itt persze nem ácsorgok sokáig, hiszen hallomásból tudom, hogy lesz ücsörögni való is - és úgy is lesz: a vendégház előtt terített asztal, rajta tálcákon frissen sütött fánkok (helyesebben pampuska, hiszen így nevezik errefelé...) kínálják magukat, méghozzá háromféle ízben: fahéjas-porcukorba, cukrozott kakaóba, illetve cukrozott mákba forgatva.
Az édesség mellé finom teát kortyolhattunk - mondtam is, hogy "ragad" a pad, mert igen-igen nehéz felállni, és tovább indulni :-D
Aztán csak nekivágok a hátra lévő jó sok kilométernek, előbb a ramaty aszfalton, aztán jobbra, egy EU-s pályázatból fejlesztett príma mezőgazdasági úton... Komolyan mondom, ez a szakasz sokkal jobb, még így, csak zúzottkővel leszórva és hengerelve, mint azok az utak, amin Aszódtól Bujákig autóztam.
Egy kereszteződésnél előbb majdnem balra tartok, de aztán rájövök, hogy az majd visszafelé lesz, úgyhogy gyorsan korrigálok, és irány a Szuha-part. Nem az "otthoni", hanem a másik :-)
Néhány száz métert azért kell még sétálni, amíg a szalagozás - ami egyébként a teljes 40-es távon príma volt - a Szuha felé fordult - a birkabogyós legelő után egy eseménytelen patakátkelés következett, majd a Szuha nagyon szép szurdokvölgyében kanyargott az út - hol magasabban, hol közelebb a patakhoz.
Nagyon szép ez a rész, úgyhogy megint csak nem rohanok, inkább nézelődök - az időmbe, a pontzárásokat is figyelembe véve belefér - és hát ezért is jöttem...
Ahogy a leírásban is szerepel, a szurdokból kiérve balra, a bozóton vág keresztül az útvonal, ahol ismét balra fordulva északnak fordul - immáron a Zsunyi-patak völgyében.
Előbb persze egy bélyegzést begyűjtök a pontot őrző három kedves lánytól - közben az egyikük "cukros nénit" :-D játszik, és cukorkával kínál - nem csak engem, hanem a túra valamennyi 40-es távon erre járó résztvevőjét :)
Ez a völgy jóval szélesebb, laposabb, mint a Szuha korábban látott szurdoka, így a patak is terebélyesebb - az a néhány patakátkelés, ami adódik, az épp ezért érdekesebbre sikeredik - de szerencsére mindet megúszom szárazon :-)
A Hármas-forrásnál megállok egy picit - elolvasom az Ecseg - Cserhátszentiván tanösvény tábláját, amiből megtudom, hogy a forrás vize a mögötte magasodó Bézma vetőjéből ömlik, 15-18°C hőmérsékletű, és a kőzetekből kimosott vastartalom miatt enyhén vasízű. Biztos - nem kóstolom meg, inkább tovább robogok Cserhátszentiván felé.
Itt a kilátóban már jártam korábban (Cserhát 40, 2010), így aztán készül egy "akkor és most" fotó - jelentős különbséget nem nagyon látok, bár alaposabban nem néztem meg a két képet - mindegy, a panoráma akkor is, meg most is ugyanolyan szép :)

A pontot az a futó srác őrzi, aki a Bujáki vár után robogott el mellettem - beszélgetünk egy kicsit, aztán lesétálok a faluba, és egy aprócska kerülővel ugyan, de megtalálom a helyes utat kifelé - a kép bal oldalán középtájon látszik az út, meg talán az a híd is, amire a rendező gondolt :-) Gond egy szál se', egy kék kútnál azért feltöltöm a vizes palackomat, hiszen elég hosszú szakasz jön ismét, ráadásul végig nyílt terepen.
A dombtetőről visszafelé szintén szép panoráma tárul az ember szeme elé - mint ahogy később, egy szintén szépen szalagozott jobbra fordulás után is - elbűvölő a Cserhát, ez nem vitás...



Egy lankás völgyecskébe fordulva leereszkedek a Szuha mellé, átkelek rajta, és a korábban már látott kereszteződésnél találom magamat - érdekes módon most is sikerül előbb rossz irányba indulni - egyenesen mennék Bokor felé, de aztán a leírásból kiderül, hogy jobbra, a 30-as táv útvonalát követve Kutasó-t is érinteni kell.
Szántóföld szélén sétálok Kutasó határáig, egy oszlopon ott a felrajzolandó ára - rajzolok, majd az aszfaltos "út"-on irány Bokor. Mármint a település.
Újabb, gyakorlatilag utolsó vízvételi lehetőség - élek vele, majd a leírást bogarászva sétálok a szalagokat figyelve, hiszen kifejezetten út az itt épp nincs... Emelkedő viszont van, aztán valamiféle út is kerül a talpam alá. Ide, a hegyoldalba telepedett le a "mozgó ep.", úgyhogy újabb bélyegzés következik, majd végre ismét erdő - az út mellett villanypásztorral.
A leírás szerint szintútra fordulunk - ez egy olyan szintút, ami eleinte szépen emelkedik, aztán egészen az aszfaltos útig enyhén lejt :-D
Az aszfaltcsík a Sas-bérchez vezet, de csak egy rövid ideig élvezhetem a "társaságát", a szalagozás ugyanis egy masszív vargabetűvel meg szuszogós emelkedővel örvendeztet meg - ez is olyannak tűnik, mint a Kutasó felé tett kitérő: csak azért, hogy meg legyen a kilométer...
Ezen a részen kezd dél-délkelet irányból égdörgés hallatszani - no, a zivatar az pont nem esne jól most, úgyhogy próbálok nagyobb tempóra kapcsolni - nehezen megy, valahogy futókám nincs, kocogókedvem se nagyon - eldöntöm, hogy a leírásban szerepel valami építmény az úttól jobbra, ha rákezdi az eső, akkor ott megpróbálom meghúzni magam .
Erre nem lesz szükség, "szárazon" felérek a Sasbércre, és ha már lúd, röfögjön :-) a kilátóba is felsétálok.
A kilátás nagyon remek, a távolban látszik a zivatarzóna - szerencsére elég messze van, úgyhogy jó eséllyel nem kell tőle tartani.



Alaposan körbenézek, hiszen ki tudja, mikor járok legközelebb erre... Hűvös van, úgyhogy agamra húzom a hosszú pólómat, és úgy vágok neki a Bujákra lefelé vezető utolsó szakasznak.
Lefelé, de persze nem végig, az aszfalt keresztezése után szép patakocskákat keresztezünk - nem véletlen a túra névválasztása - aztán még egy sütkérező szalamandrát is látunk - túratárs hívja fel rá a figyelmemet, próbálom óvatosan fotózni, de rám se hederít, úgyhogy nyugodtan készülhet 2-3 "sztárfotó" róla.
A jelzés az aszfaltcsík mellett, az erdőben halad egy darabon - szigorúan követjük - aztán a délelőttről már ismerős helyen most nem megyek le a jelzésről, hanem a kiírásnak megfelelően megcélzom a várhoz felfelé vezető meredek ösvényt...
Az eső nyoma jól látszik itt is, nem csak a fáradtság miatt nehezebb most felcaplatni a nyeregig - de azért egy szuszra sikerül. Megvárom a túratársakat, aztán csorgunk szépen lefelé a túloldalon, és a reggel már látott saras elágazásnál jobbra, Buják felé fordulunk a kényelmes erdei úton.
Buják szélénél nem túl meredeken ereszkedő ösvényre váltunk, majd "aszfalt" (illetve ami maradt még belőle), pici emelkedő az iskoláig, cél... És egy kellemetlen hír: minden elfogyott, ellátmány, oklevél, kitűző. A rendezők szabadkoznak, hogy ez nagyon kellemetlen (tényleg az), de nevet, elérhetőséget adjunk meg, és küldik, ahogy elkészül. Update: Ma (2013.04.29.)  érkezett az e-mail, hogy készen vannak a díjazások :-)

A túra útvonala, annak ellenére hogy itt-ott talán erőltetett egy-két extra kerülő, kellemes, jól követhető - ez legfőképp a nagyon jó szalagozásnak, mintsem a jelzéseknek köszönhető - egyszerűen azért, mert nem nagyon vannak turistajelzések. Itt nem lehet íróasztal mellől túrát tervezni, mint ahogy máshol már láttunk ilyesmit...
A táj, a környék nagyon szép - sok a nyílt terep, annak minden előnyével (panoráma) és hátrányával (napon sülés), de a Cserhát pont ezért is szerethető nagyon. Nincsenek hosszú, megerőltető kaptatók, vannak viszont hullámzó dombok, és nagyon szép, és ilyen időben barátságos patakok.
És persze ott vannak a helyiek, akik kedvesek, segítőkészek... És sütik, kínálják  a fincsi pampuskát számolatlanul :-) Úgy gondolom ők is, meg a rendezők is megérdemlik a dicséretet, hiszen egy kellemes nappal ajándékoztak meg minket.  Köszönöm, köszönjük - remélem, jöhetünk jövőre is!


Track: Track_BUJAKI_KIKELET_40_2013_szurt.gdb

2013. április 23., kedd

Ismét egy családi séta, szokás szerint késői indulással. Ez utóbbi miatt négyünknek csak egy itiner jut, minthogy igen-igen sokan jöttek el erre a kellemes túrára.
Ez persze nem gond, hiszen ismerős az útvonal, így a lapot tényleg csak akkor veszem elő, amikor pecsételni kell.
Először tehát a Normafa út mellett, ahol letér a jelzés a rét felé. Pecsételés gyors, igyekszünk tovább, mert a szintidő a gyerkőcökhöz mérten szerintem picit szűkös, úgyhogy a rétes büfé kínálata most kimarad, de a panorámát azért -immáron sokadszor- megcsodáltuk, aztán a székelykapun keresztül irány Makkosmária.
Kényelmes tempó, ragyogó jó idő, 20-as távon induló ismerősök érkeznek szemből - ez egy ilyen túra :) Aztán csak leérünk, a pont a szokott helyen, jobbra, a fedett asztalnál van. Itt szusszanunk, pici evés-ivás - közben számolom, hogy mennyi idő és táv van hátra - érdekes lesz, de beleférhetünk.
A P- jelzés kelleme emelkedővel búcsúzik a makkosmáriai tisztástól - legyűrjük, aztán a szintesbe váltó széles úton tempósabban haladunk, én azért az "integetős fát" csak lefotózom, sajnos az állapota már csak romlik - de még bőven tartja magát, remélem még sokáig.
Nem így az a fa, amit néhány hete láttunk egy nagy odvas lukkal a törzsén - a "maradék" fás rész már nem tartotta meg, és kidőlt - keresztbe elzárva a sétautat.
Bár a túra neve "Gyermekvasút 10", egy szál vonatot sem sikerült közelebbről látni Szépjuhásznéig. Itt ismét tartottunk egy rövid pihenőt, aztán nekivágtunk a Hárs-hegyre felfelé vezető meredek szakasznak, ami számomra is meglepően jól ment a lányoknak - egy apró szusszanásnyi megállással értünk fel a szintes részhez, ahol azért kellett egy pici szuszogás, mielőtt tovább indultunk. A kilátónál már látszott, hogy a szintidő nem igazán lesz elég, így aztán -kihasználva a lejtős szakaszt igencsak tempósan robogtunk lefelé. A tempó nagyjából a célig kitartott, a szintidő viszont nem, de a rendezőket ismerve tudtam, hogy nagy gond nincs, a teljesítést ugyanúgy elismerik - pláne, hogy utólag számolgatva eddig ez volt a legjobb átlaggal teljesített túrája a gyerkőcöknek.
A célban megkaptuk az okleveleket és a kitűzőket, aztán amíg a lányok falatoztak (zsíros kenyér, hagyma, szokásos túramenü), addig ismerősökkel beszélgetve telt az idő, míg egyszer csak szirénázás, és beáll az állomás elé egy tűzoltóautó...
Mint kiderült, az alagútnál valamilyen okból füstölni kezdett a sinek között az olajsár, és az avar is égett, úgyhogy a vonat (amire már megvolt a jegyünk) bizonytalan ideig (legalább egy óra)  nem indul...
Számolgattunk, hogy villamos-busz hogyan, miként - aztán abban maradtunk, hogy megvárjuk, amíg visszajeleznek a tűzhöz kiment vonatról, hogy mi a helyzet. Rövid időn belül ki is derült, hogy egy vonat(pár) m,arad ki, azaz fél órán belül indulunk. Ekkor kitaláltuk, hogy lángost kéne enni - le is szaladtam a jól bevált lángosos bódéhoz, de amekkora sor volt, és amennyi lángost, palacsintát, ezt-azt kértek előttem... Sajnos nem fért bele az időbe, úgyhogy egy (újabb) lángosozással lógok a lányoknak :) Viszont a vonatozás kellemes élmény volt, úgyhogy máskor is jövünk :-)


Track: Track_GYERMEKVASUT_10_2013_szurt.gdb

2013. április 18., csütörtök
József Attila emlékére szervezik ezt a túrát már hosszú évek óta, szerencsére idén már nem ütközött vele a Gyermekvasút 10, ami nálunk családilag "kötelező" séta, így ismét az indulók között találtam magam délelőtt 10 tájban a hűvösvölgyi buszvégállomáson.
A nevezés gyorsan ment, aztán mielőtt elbeszélgettük volna a dolgot, a nevezési díjat is átadtam a nevezést intéző idős úrnak, aztán némi segítséggel megtaláltam a Solymárig közlekedő busz megállóját.
A sofőrt megkérdezve kiderült, hogy Solymár, Kökörcsin utca megállóig kell utazni - plusz segítségként a megállót "Kökörcsin utca, Rózsika forrás"-ként mondta be - köszönjük!
Az Alsó-Jegenye-völgy hozta a szokásos tavasz eleji formáját - itt-ott kevéske sár, kirándulók helyett inkább csak helybéli kutyasétáltatókkal, meg néhány kulturált kerékpárossal - és persze a Rózsika-forrásnál egy ep-vel, ami kiírás szerint valójában a túra rajtja.
A forráshoz vezető híd még tartja magát, de elég csúnyán megsüllyedt a túloldali vége - remélem, helyrehozzák, mielőtt arra a sorsra jutna, mint pár éve az első néhány híd itt, a völgyben. 
Kényelmes tempóban sétálok,  egy családfő olvassa hangosan a völgy leírását - szóba elegyedünk, szeretnének még szép helyeket látni - javaslom a Kálváriát, hozzátéve persze azt, hogy a vége aránylag húzós emelkedő, és hogy ha felértek a sorompóig, akkor előtte balra kell tartani, és utána jobbra felfelé megy az ösvény.
Nem tudom, végül felmentek-e odáig, az viszont biztos, hogy az ominózus sorompó környékén ebből az irányból nem látszik, hogy merre is megy a jelzés, úgyhogy talán nem volt hiába a részletes magyarázatom. (Remélem, a Sárga túrákra vagy pótolják a hiányzó jelzéseket, vagy legalább némi szalagot kiraknak. Mondjuk ismerve a szervezőket, ebben biztos lehetek...)
A sorompó előtt tehát balra, majd fölfelé az ösvényen, keresztezve a másik széles erdei utat, hogy aztán erősen hullámvasutazva a Kötők padjánál szusszanjak egy fotómegállásnyit :-)



A  megállás olyan "jól sikerült" hogy utána Virágos-nyeregig egy szuszra végigtoltam - szemből közben érkezett egy ismerős, - akit olsen régebbi beszámolójában  "flanellinges Peti"-nek nevezett :-) "Nem kispistázok busszal"  mondta, aztán robogott tovább a rajt felé - a príma idő miatt nem a szokásos ingben, hanem pólóban :-D Az persze nem volt kérdés, hogy a túrán még fogok vele találkozni, csak az, hogy mikor és utol.
A tempós robogás következtében Virágos-nyeregnél álltam meg csak, a lakókocsi-büfé kínálatára nem vágytam, bár a reggelit ma nem (ma sem) vittem túlzásba, de bíztam a Hűvös-völgyi lángosban :-D
Az idő csodás, a terep szintén, a virágok immár tényleg a tavaszt jelzik, úgyhogy jó kedvűen szedtem a lábaimat, és készültem a túra második komolyabb szintjét adó Újlaki-hegy meghódítására :-D
A meglepetés a hegy aljánál ért: a pontőr ugyanis oda települt ki -a csúcs (avagy környéke) helyett, és a résztvevőknek "az erdészet nem javasolta, hogy arra menjen a túra, mert csúszik, és nem akarunk balesetet" magyarázattal a hegy alatt vezető jelzett utat javasolt.
Távban mondjuk nincs különbség, szintben viszont 50-60m mínusz nekik...
Minthogy a túra után írom ezt a beszámolót, így kitalálható, hogy nem voltak emberevő szörnyek az Újlaki-hegyen átvezető S- jelzésen, sőt, sár is csak az ösvényből pár év alatt terepjáróval is járható úttá szélesített úton díszelgő aránylag friss keréknyomban volt... No mindegy.
Ahogy később hallottam, a DINP "nem szeretné", hogy a csúcson legyen az erre vezető túrákon ellenőrzőpont. Biztos nagyon zavarnák a siklóernyősöket... Másra ugyanis nem tudok gondolni, hiszen a taposási kárt (ami az itt található kökörcsinre tényleg veszélyes) azt pont nem a turistaúton sétáló természetjárók okozzák - pláne, ha még a pontőr fel is hívja a figyelmüket arra, hogy csak óvatosan, és csak a kijelölt úton, és pluszban néhány szót szól az itt található védett növényekről...



A túloldalon lefelé is príma száraz úton érkeztem a parkolóhoz - itt még azt gondoltam, hogy talán a határkőnél kezdődő meredek lefelé lesz problémás, de az is teljesen rendben volt, úgyhogy végképp nem tudom hova tenni a "nem javasolt, mert csúszik" dolgot...
Hűvösvölgyben nyitva volt a lángosos, úgyhogy megálltam egy tejfölös-sajtos verzió erejéig - a nem túl pörgős kiszolgálás miatt közel negyed óráig tartott, de nem volt baj - a fincsi lángosért megérte.
Egy nekirugaszkodás, a "jövő értelmisége" egy szeletéből álló ordibáló, illuminált csapatok kerülgetése, és máris a Kaán Károly kilátónál kerülgethetem a szintén nem józan egyetemistákat...
Kár, hogy a kulturált viselkedést nem tanította meg nekik senki, mint ahogy azt sem, hogy az erdőben - bár az állatok otthona - pont nem állat módon kell viselkedni.
Szerencsére a kilátó után "elfogytak" ezek a tájidegen hordák, így a Szépjuhászné állomásnál ücsörgő pontot már kellően nyugodtan kereshettem meg - némi ismerősi segédlettel :)
Elköszönök Barnától (aki Szőke, bár eredetileg fekete, de egy ideje inkább ősz), ő már indul, én meg csak most érkeztem, és még vizet is vételezni szeretnék valahol. Az állomás sarkánál le van dugózva a csap, úgyhogy marad a "kék kúti víz" - az még üzemel.
Próbálok tempósan haladni a kellemesen hullámzó úton, amikor "flanellinges Peti" érkezik, és bosszankodik az erdőt telefüstölő-büdösítő dízelmozdony miatt - valamennyire egyet tudok vele érteni, az persze jó kérdés, hogy normális villamos vontatásra hogyan lehetne biztonságosan átállni...? És persze miből...
Kicsivel később Barnáékat érem be - jó tempóban haladok, úgyhogy csak köszönök nekik - aztán Barna is rákapcsol, és a nem túl gyors alkalmi társaságát lecseréli, és együtt "száguldunk" a cél felé.
Csacsi-réten egy rövid szusszanás - néhány túratársat útba igazítok - sok fán szép, új jelzésalapok virítanak - sajnos kell, mert már ezt a környéket is rendszeresen "megtiszteli" a baltás (jelzés)gyilkos :(
A S-Z+ elágazásnál nincs pont, de ezen már nem csodálkozunk, hanem megyünk tovább.
Itt kezdődik a ritkábban járt környék - a "ritkábban" persze relatív, szerintem a cipőm önállóan képes lenne végigmenni az útvonalon :-) ami Nagyszénászug után a Kies-völgy oldalában halad - a fák között szép panorámával. Nagyon szép ez a völgy, még így iz, hogy az aljában khm. alaposan megritkították a fákat.
Egy rövid, de húzós emelkedő után Sorrento következik - most nem fúj úgy a szél, mint az egyik tavalyi gyaloglaton, úgyhogy lehet gyönyörködni a természet faragta alakzatokban  - persze csak módjával, hiszen a cél még egy picit odébb van :)
Budaörs határában jobbra fordulunk az Felsőszállás utcán, ami nagyjából szintben halad, itt-ott szép kilátást biztosítva a Kopárokra.
Aztán jobbra térve előbb a Ló- majd a Csík-hegy oldalában futó ösvény kerül a talpunk alá - itt ott azért elgondolkozom azon, hogy csúszós-sáros időben, avagy télen, havas-jeges körülmények között azért nem piskóta ez a meredek oldalban futó keskeny ösvény...
A Törökugratót alaposan megnézem, hiszen a Sárga 70 vége, ha minden igaz, felvisz a tetejére - érdekes érzés lesz majd közel 70km után lenézni rá :-) 
Néhány kanyar után jobbra kiágazik a sárga háromszög jelzés - túratársak megnézik a panorámát, mi sietünk lefelé - aszfalt, lakott terület, garázsbolt az út jobb oldalán - Cél.
A célban a szokásos fém függő a díjazás, a boltban veszek egy egy hónapja lejárt kólát (ezt csak később veszem észre...) - igaz, olcsóbb az 1 liter, mint Hüvösvölgyben a lángososnál a fél...

Kisétálunk a buszhoz, bő fél óra múlva jön - bár reggel még azon gondolkodtam, hogy visszasétálok a KFKI-ig, de letettem róla :-)


Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2013_szurt.gdb