Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. szeptember 30., vasárnap

 Még az év elején neveztem a "Négy szín" túramozgalomba, így aztán "kellett" egy kék teljesítménytúra is, úgyhogy nem volt más hátra, mint előre, és elkezdtem tervezni ezt a gyalogaltot. Nem körtúra, tömegközlekedés szempontjából sajnos majdnem "világvége"... A rajtidő persze igazodik ehhez, bőséges, de mindenképp autós megközelítéssel, és a célból "gyalog+busszal" tervezem a visszatérést hűséges négykerekűmhöz.
Reggel tehát nem túl korán autóba ülök, és irány a 2-es út. Előbb sikerül hamarabb letérni róla, aztán Keszegen balra helyett jobbra... Ezzel a napi elkavarást már a túra előtt teljesítettem :-) Mindegy, a rajtba így is időben odaérek, ráadásul kiderül, hogy két autó megy át a célba - csatlakozom hozzájuk. Visszafelé egy hölgy hoz minket, a célban őt kell megvárnom, és majd a rajtba fuvarozni.
A színes, az útvonal mellett az érintett településeket is röviden bemutató itineren frissítem a rajtidőt, aztán nekivágok, még a vezetett túra indulása előtt.
A templomnál szépen visz a jelzés balra, enyhe emelkedő, szántásban dolgozó traktorok - szép, nagyon szép vidék.
Magasles, rajta a jövő heti Pálos túra és zarándoklat plakátja - jó magasan, de azért el lehet olvasni.
Balra, majd megint csak balra, a feltételes pont után kellemes gerincen futó erdei úton megyünk tovább, vegyes lombos erdő - még azért nem annyira őszi képet mutatva.
Felsőpetényre szépen rálátunk az útról - szép, nyugalmas táj, kényelmes terep, jó levegő...
Az ep. a kocsmában, némi rágcsálni valóval "körítve" az asztalon az OKT-s bélyegző - ráér, előbb a privát frissítés, no meg a kávé, mert az reggel kimaradt :-)
A kellemes kávé után bélyegzek egyet, aztán nekivágok a következő, az eddigihez hasonlóan számomra ismeretlen szakasznak. TSz-major, tipikus "faluszéli" környezet után enyhe emelkedővel hagyja el az útvonal a települést, majd egy elkerített terület mellett vezet az út. Príma száraz idő, száraz út - kivéve egy mesterséges dagonyát - már szinte hiányolni kezdtem a cserháti sarat :-D
Egy juhászat mellett elhaladva aztán csak elérkezik ismét az aszfalt: Alsópeténybe érek.
A faluban működik a Hármaskönyv fogadó, néhány ismerős fogyasztja a kerthelyiségben az ebédjét - én most kihagyom, és a buszmegállónál lévő ládikánál lebélyegzem a lapomat. A tér közepén ácsorgó párnak a szeme sem rezdül, sőt azt is szó nélkül, rezzenéstelen arccal fogadják, hogy megpróbálok róluk egy sztárfotót készíteni :-D No, ha nem állnak szóba az idegen vándorral, akkor megyek tovább...
Picit húzósabb emelkedő vezet ki a faluból, újabb feltételes ep. helyét hagyom el, aztán erdő, erdő, szépen követhető jelzések, és persze az erdő "csendje".
Aztán egy fán csak meglátom, amire várok: az erdészháznál újabb pont következik.
Bizony ám, újabb pont, és némi harapnivaló is, hogy a még hátralévő táv és szint leküzdése is problémamentes legyen :-) A szívélyesen kínált gyümölcspárlatból csak épp, hogy egy kortyot fogadok el, hiszen közel a cél, és onnan autóval indulok haza.
Némi ücsörgés után aztán nekivágok az utolsó emelkedőnek - irtásban halad az út, kellemes az idő, a tetőre érve az elágazásnál visszatekintek - tényleg szép a Cserhát, kár, hogy csak ritkán járok errefelé... Az elágazástól lefelé indul a túloldalon a jelzés, kényelmes erdei úton - egy darabig. Utána szépen jelzett módon jobbra kell térni, meredeken lefelé.
Szép erdőben vezet tovább az ösvény, majd ismét kényelmes földút következik. Egy T-elágazásban jobbra fordulok, aztán tovább, lefelé, a magasan az út fölé hajló fák alatt ereszkedve, egészen Romhány széléig.
Itt dönteni kell, hogy balra, Rákóczi törökmogyoró fája felé, vagy egyenesen a kék sáv jelzést követve megyek tovább - a most még jelzetlen utat választom, hiszen ki tudja, mikor járok erre ismét.
Nem bánom meg, minimum elgondolkodtató, hogy ha ez a fa mesélni tudna, micsoda érdekes dolgokról beszélhetne, miken mehetett keresztül az élete több száz éve alatt... A lányomnak terméseket és leveleket kell a suliba bevinnie valamelyik nap, úgyhogy pár szép levél, meg néhány, jó szúrós, még egyben lévő termést zsebre rakok, és besétálok a célba.


A presszóig vezető utcákon kevesen vannak, szinte minden második-harmadik házon ott az "Eladó" tábla... Vonat nem jár, munkahely a környéken nem sok van, és a fiatalabb generáció javarészt elvándorol ezekből az amúgy szép és csöndes cserháti településekről.
A célban rendhagyó díjazásként egy szabványos méretű (100x120-as) laminált turistajelzést kapok a kitűző mellé, a presszóban megiszom az utolsó előtti dobozos kólát - a két maradék sütit meghagyom az utánam érkezőknek :-)
Nem kell sokat várakozni, megérkezik a hölgy, aki reggel visszavitt minket a rajtba, úgyhogy két másik túratárssal autóba ülünk, és Ősagárd-Vác-Budapest útvonalat megcélozva elindulunk haza.




Családilag szerettünk volna egy jót kirándulni, hiszen a Budapest Kupához ez a rövid, bár iszonyatosan elcsépelt útvonalon haladó gyaloglat is jónak nézett ki - papíron. De csak úgy, a helyszínen egészen mást tapasztaltunk.
Papír a rajtban négyünknek csak egy darab A/5-ös lap jutott (egy rajtszámmal, tehát azt sem lehetett ebből tudni, hogy hányan neveztek be a túrára!), semmi más, és a túrán összesen ez volt, amit kaptunk.
Érdekes volt látni, hogy a célban a hosszabb távon indulóknak még volt kitűző, csak akik a családi távon indultak, azoknak nem. Ennek mondjuk lehetett az is az oka, hogy a normál géppapírra nyomtatott "Igazolás" is elfogyott már (ez lett volna emléklap/oklevél helyett) erre a távra, és egyszerűbbnek tűnt a majd a kitűzőkkel együtt postázni.
Ez a fecni a legbénább díjazás kategória első helyezését elvinné nálam, úgyhogy nem kértünk belőle, helyette a visszakért és kapott nevezési díjból a Gyermekvasúttal visszautaztunk Virágvölgy állomásig, és kaptak a gyerekek egy-egy gyerekvasutas kitűzőt. Nyugtával, ÁFÁ-val, haszonnal tokkal-vonóval -ha jól emlékszem- 280Ft/db áron.
Nagyon elcsépelt útvonal, gyakorlatilag nulla munkával és szolgáltatással... az év teljesítménytúrája listán - ha egyáltalán odafér - az utolsó helyet nálam biztosan megkapja, és nem rosszindulatból mondom, de azt remélem, hogy a jövő évi kupaprogramban való szerepeltetésétől a kiíró udvariasan eltekint.
2012. szeptember 25., kedd

Három évvel ezelőtt voltam ezen a túrán, kényelmes, egyszerű útvonal volt akkor is, meg a kiírás alapján most is, és a beszámolók alapján úgy tűnt, hogy a korábbi rendezések problémáit sikerül majd elkerülni.
Gabival vágtunk neki a sétának - nekem "jól jön" a kupához, neki meg mindenképp "kötelező" gyaloglatként került a naptárába.
A nevezés után kapunk egy almát útravalóként, és megcsodálhatjuk a futóverseny érmeit - hiába, a két támogatótól kapott keretet valamire el kellett költeni - aztán elindulunk az első ponthoz, a sárga sáv mellett lévő katonasírhoz.
Itt picit hibázunk: nem a felső, jelzetlen ösvényt vesszük igénybe, hanem a jelzésen megyünk oda-vissza, meg is kapjuk érte a dorgálást :) A bélyegzés után egy tűrhetően kivitelezett hátra arc következik, és most már tényleg irányba állva megyünk tovább.
A leírás külön kiemeli, hogy a második ep. a sárga jelzés derékszögű bal kanyarjánál egyenesen továbbmenve található katonasírnál lesz. Ismerem azt az elágazást, aki rendszeresen előfordul errefelé, az szerintem pontosan tudja, hogy miről van szó...
Nos, a pontőrökről sajnos ez nem volt elmondható, a jelzésen jóval lentebb található Y-elágazásnál cuccoltak le.
No mindegy, jó lett volna rendezői bejárást csinálni :-) Bélyegeznek, rajtszámot írnak, aztán elindulunk tovább, természetesen felsétálunk a sírhoz is, hiszen azért is jöttünk, nem igaz? 
Mondjuk sokan úgy gondolják, hogy nem, de ez legyen az ő problémájuk...
Emlékszem, néhány éve a Nyéki-hegy egyben sok volt, most meg hipp-hopp, és máris a Vadaskerti emlékműnél vagyunk, letudva az első "buckát".
Kulturált kutyás társasággal találkozunk, váltunk pár szót, aztán igyekszünk ellépni - aki nem szokott hozzá (például mi...), annak zavaró a lábaink körül szaladozó, még oly szelíd és kedves kutyák serege.
Határ-nyereg után az emelkedőn saját tempó, közben azért megvárom Gabit, így aztán a parkolótól ismét a kutyás csapattal sétálunk - és viszem őket majdnem tévútra, ugyanis az első rendezés emlékei alapján a sárga sávon elindulok fel, az Újlaki-hegyre, holott a kék körsétán kell fölfelé tartani. Szerencsére időben javítok, sűrű bocsánatkérések közepette... Így jár az, aki emlékezetből, leírást és térképet meg nem nézve vág neki az ismerős terepnek.
A Hármas-határ-hegy oldalában újabb pont, majd balra, a jelzetlen erdei úton megyünk tovább, ismerős futók kapnak némi biztatást tőlünk, a terep köves, de egészében véve az útvonal jól futható - egyszer talán úgy fogok nekivágni, hiszen a táv sem veszélyes...
Elérjük a sárga jelzést, irány Virágos-nyereg - itt az OKT bélyegző doboza már a tájékoztató tábla oszlopán figyel, úgy tűnik, a Boróka büfé végleg a múlté :-( Amíg bónusz bélyegzést nyomok a lapjainkra, addig Gabi előresiet - nem vacakoltam sokáig, de így is csak a pontnál érem be. Bélyegzés után hátra arc, és végig a kéken a célig...
Közben persze rögtön elsőnek ott a Vihar-hegy, meg az utána következő nyereg - itt is saját tempóban megyünk, sietni nem kell, úgyhogy a Hármas-határ-hegy előtt még jobbra, a repülős emlékhelyre, illetve a kilátópontra is kimegyünk - szégyen, vagy sem, én is most járok ott először... A panoráma csodálatos, a repülőbaleset emlékhelye pedig... Szívszorító. Nagyon fiatalok voltak... :-(
A www.jetfly.hu ezt írja:

1982. május 11-én a magyar sportrepülés egyik legsúlyosabb katasztrófája következett be. Délelőtt, erős szélben és alacsony felhőzet mellett Budaörsről Dunakeszire indult az MHSZ HA-ANL lajstromjelű, An-2TP típusú repülőgépe, fedélzetén a két fő személyzeten kívül hét repülőoktatóval és műszakival, akik repülőgépeket akartak visszarepülni Budaörsre. A felszállást követő 10-12 perces repülés után a gép a Hármashatár-hegy északnyugati oldalának ütközve kigyulladt és megsemmisült. A katasztrófa során életüket vesztették: Vincze Lajos pilóta, gépparancsnok, Szöllősi József hajózószerelő, Hollóiné Tóth Katalin, Simon László, Weingartner Ferenc, Witek Péter, ifjú Haray Imre repülőoktatók, valamint Hodai József és Haas Imre szerelők (emléktáblájuk a budaörsi repülőtér épületében található).
A Hármas-határ-hegy tetején is nézelődünk, szép időben, csodás panoráma tárul a szemünk elé - de azért battyogunk tovább, hiszen van azért még pár lépés a célig :-)
Fenyőgyöngyéig kényelmes tempóban ereszkedünk, aztán a változatosság kedvéért föl az Árpád-kilátóhoz vezető enyhe emelkedő - miután nagyjából szintesbe fordult alattunk az ösvény, megálltunk frissíteni.
Picivel odébb a kék jelzés majdnem metszi önmagát - egy diákcsapat tanakodik, hogy most merre - útba igazítom őket, mutatva a kék Határ-nyereg felé vezető ágát, mivel ők már voltak a kilátónál.
Mi is odaérünk pillanatok alatt, nincs olyan "hűderettentő" tömeg, így jut hely nézelődni is. Újabb igazolás begyűjtése után a kék balra tartó ágán indulunk tovább - innen szinte csak lefelé kell már menni, úgyhogy tempósan haladhatunk.
Határ-nyereg - no, itt már jártunk ma - majd Vadaskerti emlékmű (itt is), a változatosság kedvéért viszont nem másszuk meg a Nyéki-hegyet, hanem a kéken megkerüljük, közben még begyűjtve az utolsó igazolást is.
Egy barátságos idős úr "tornáztatja" a karját: olyan másfél méteres masszív dorongot emelget-forgat a feje fölött - mintha csak egy könnyű pálcával játszadozna, kényelmes séta közben.
Nekünk azért a kényelmes sétatempónál több kell, úgyhogy meghúzzuk a lépést, és kényelmes 4:30-as idővel érünk be a célba.
Kitűző, bélyegzés a kupafüzetbe, váltunk pár szót Pataporccal, aztán elindultunk haza.


2012. szeptember 24., hétfő

Tavaly még EKF 10-nek hívták ezt a túrát - akkor is megcsináltuk, erre az évre is családi gyaloglatnak terveztem, aztán picit változott a dolog: Tündinek osztálykirándulás volt ezen a napon, úgyhogy őt reggel a sulinál rábíztuk az osztályfőnökére, és hármasban mentünk tovább Csillebércre.
A táboron kívül nagyjából nulla darab parkolóhely volt, úgyhogy 500 Ft-ért bent parkoltunk le.

A nevezés gyorsan megvolt, kaptunk egy... khm. "információkban nem igazán bővelkedő" A5 méretű lapot - de legalább a távnak megfelelő, nem "összevont" térképpel. Mindegy, aki ismeri az útvonalat, az simán végigmegy térkép és leírás nélkül, aki viszont nem, az esetleg fordított irányban kezdi meg a kört :-)
A tábortól Normafáig aszfalt meg járda került a talpunk alá - és ez ráadásul oda-vissza szakasz, szerencsére nem túl hosszan, úgyhogy "kibírtuk".
Normafánál a réten egy szalmakalapos, igen hangos és nagy létszámú fiatal társaság bóklászott - finoman fogalmazva is tajt részeg volt a csapat zöme - néhány felnőtt próbálta terelgetni őket, úgyhogy valamiféle iskolai rendezvénynek tűnt a számunkra. Szerencsére nem a zöld sáv jelzést szemelték ki maguknak, így lefelé haladva lassan hallótávolságon kívülre kerültek.
A faháznál egy szintén fiatalokból álló, jókedvű csoport álldogált. Rákérdeztem, hogy a szalmakalapos ifjak hozzájuk tartoznak-e, de nemleges volt a válasz, ráadásul kiderült, hogy a Schönherz Qpa nevezőtúrája zajlik, és a rendezők igyekeznek kulturált mederben tartani a dolgokat, sőt, ahogy kell, a szükséges engedélyeket is beszerezték.
Zöld sáv, zöld háromszög, a Tündér-sziklától egy megállással fent is voltunk az útnál, ahol megvártuk Gabit :) A pihenőnél újabb pont a qpa nevezőtúrájához egy másik, szintén normálisan szórakozó csapattal, úgyhogy itt sem időztünk sokat, bár a vidám diákok jelenléte egy picit sem volt zavaró.
Át a Libegő alatt, aztán hullámvasutazva tovább a jelzést követve, Juci kellemes tempójához igazodva. Nem is olyan régen, a Tündér 7 túrán itt jöttünk az ellenkező irányban. Aztán elágazás, jelzésváltás, és meglepően gyorsan elérjük Szépjuhásznét.  Itt van "a" pont, téli fagyi, ücsörgés picit - belefér, ráadásul innen a P- jön fölfelé, ami azért Juci számára szép menet lesz.
Fölfelé néhány qpa résztvevő csapat jön szembe, illetve ácsorog az úton - a jókedvük picit ragadós - no meg arra is emlékszem, hogy Miskolcon, a kollégiumok közötti vetélkedők (StuDili) keretében (meg úgy egyébként is)  milyenek voltunk... Megértem a jó hangulatukat, na :-D
Erzsébet kilátó - most nem megyünk föl, ígéretet teszek arra, hogy "csak úgy" is el fogunk jönni - nem akarom Tündit kihagyni belőle, elég, hogy a gyaloglatból kimaradt. Természetesen a jelzést követve lépcsőzünk le a csúcsról - ahogy a Gyermekvasút Nyomában éjszakai verziójánál is írtam, prímán rendbe lettek szedve a lépcsők.
A Libegő felső állomása után maradunk a kék körtúra jelzés keleti ágán, több helyen megcsodáljuk a kilátást, egy-két tájékoztató táblát is sikerül elolvasni.
Virág-völgynél váltunk a jelzés másik ágára,ismerősök húznak el mellettünk - majd kicsivel később érkeznek szemből, merthogy a jelzés balra tart egy keskenyebb ösvényen :-D
Innen már nincs sok hátra, a Székelykapu után a reggel már megtett útvonalon megyünk a célig.

Az érkezésnél jelentősnek tűnő sor áll, én besorakozok, Gabi és Juci leülnek pihenni, meg falatozni.
Miután megkapom az egyszerű emléklapokat és a kitűzőket, csatlakozom hozzájuk - zsíros kenyér hagymával, majd desszertként margarinos kenyér sütésálló lekvárral :-)

Szép volt, jó volt, "minimál" szervezés volt - de nem gond, nem kell minden túrán kilométerenként ep, meg két pontonként habzsidőzsi, nem igaz?

Track: Track_KALCIT_10_2012_szurt.gdb


2012. szeptember 17., hétfő

Kapkodós reggel sikeredett, ez vissza is vett a maratonra vonatkozó ingerenciámból, de ennek ellenére azért Hűvösvölgyet céloztam meg. Rajtidő végéről alaposan lecsúszva lett volna fél órám a Nagy-Hárs-hegyen lévő pont zárásáig, de a fene sem akart rohanni, úgyhogy inkább  a "délutános" műszakot választottam, és kényelmesen átsétáltam Szépjuhásznéhoz. Busz, majd a végállomásnál némi szocreál ízű vásárlás (na ja, a CBA az már csak ilyen őskövület-jellegű marad...), aztán kényelmes séta a rajtba az eredetileg fekete, de már őszülő Barnával, aki ráadásul Szőke :-D
A fenyők szép nagyok, méretben nem igazán látok eltérést tavalyhoz képest, de biztos van - a lényeg a csodaszép idő, meg az, hogy javarészt egy ritkán (évente egyszer...) járt útvonal van előttünk.
Az első letérés rögtön cseles: balra bent, egy fán van a piros "M" betűs tábla, nem könnyű észrevenni, de azért emlékezetből sikerül.
Kellemes erdei séta kezdődik, aztán jön a döbbenet: óriási terület tarra vágva. Szép a panoráma, nem arról van szó, de hogy a szavunk nem a panoráma miatt akadt el, az egyszer biztos. Remélem, hogy erdő lesz ismét, és nem lakópark...
Volt, aki el is kavart itt, szerencsére -a döbbenettől megállva- alaposan körülnéztünk, mielőtt mi is rossz irányba indultunk volna.
A fűrészüzemnél élesen jobbra - no, ezt is prímán be lehet nézni, szólunk is az előttünk loholó párosnak, hogy ha a Meteor túrán vannak, akkor inkább utánunk jöjjenek, mint egyenesen :-D Itt még egy pár méteren megmaradt az erdő, hogy aztán az irtásban haladjunk, két kerítésen is átmászva.
A második kerítés után -még(?)- megvan az erdő, benne a kőbányánál a pont.
Az esernyő most is fel van lógatva, igaz, inkább napernyőként, mint eső ellen. Bélyegzés után jobbra tartva megkerüljük a bányát, aztán egy kerítés, átmászunk a létrán...
Picit később visszanézve látom, hogy az utánunk érkezők nyitják-zárják a kaput... Sebaj, plusz 2m szint ide :-D
Lent újra kerítést mászunk, majd aszfalt, és irány fölfelé, a Tarnai pihenőhöz.
Ez itt a Sisakvirág tanösvény egyébként :-) Hála a príma időjárásnak kényelmesen sétálhatunk fölfelé - és a kilátásra sem lehet nagyon panasz.
Aztán persze megyünk tovább, picit még fölfelé, aztán jobbra a P3 jelzésen, beszélgetésbe merülve... A P3 jelzésnek van egy derékszögű letérése jobbra.
Nagyjából 4-5 métert mentünk tovább, amikor megálltam, hogy nem jó irányba megyünk... Megérzés? Vagy egyszerűen "hiányzott" a jól megszokott jobb kanyar? Nem tudom, de érdekes volt.
Pár éve még keresni kellett lent, a völgyben a P3 jelzés balra betérését a murvás útról - ezen a túrán itt ért a második döbbenet:
széles erdőgazdasági út lett itt egy darabon a jelzett ösvényből, mintegy 700m-es hosszban, utána északnyugat felé fordul az "autópálya" :-)
Jön a rövid sziklás szakasz, majd hipp-hopp, már a piros sávon fordulhatunk jobbra a szépen összeboruló fiatal fák között.
Vörös-pocsolya balra, majd elágazás, pont, és jön gyakorlatilag az utolsó erdei szakasz lefelé, ahol lélekben próbálok felkészülni a hosszú aszfaltkoptatásra.
Remeteszőlős betonját igyekszünk hamar magunk mögött hagyni, az Ördög-árok jobb partjára visszatérve a patak és az út között a helyiek által "örökbe fogadott" facsemeték alkotta liget, meg valami rendezvény előkészülete tart - sajnos a főzésnek még jócskán az elején vannak, meg is jegyzem, hogy korán jöttünk :-)
Remete-szurdok, elején ponttal, majd ismét aszfalt, és a jól ismert "balra fölfelé, második utca balra, végén jobbra..." kanyargás következik, hogy aztán a templom kertjébe befordulva valami nagyobbacska rendezvény volt/van/lesz, de a pontot a szokott helyén megtaláljuk.
Innen még némi lakott terület aszfalttal-betonnal.
Náncsi néni környékén sok nagy, drága és unalmas autó, valamint egy figyelemre méltó idős hölgy :-)
A Nagyrét sarkánál ismét fák közé érünk, s a volt Munkásmozgalmi sétányon érünk be Hűvösvölgybe, ahol a célban megkapjuk a díjazást: egy nagyon szép fém jelvényt, valamint egy kis dobozos gyümölcslét.

Közben van szerencsém megnézni a teljes jelvénypalettát - teljesítések számától függően változik a színezése, azaz huszonhárom különböző jelvény van távonként(!) - még szerencse, hogy a 21A és 21B jelvénye azonos, így "csak" 70 körüli verziót kell készleten tartania a szervezőknek. Ezt tényleg nem lehet másképp, csak jó értelemben vett megszállottságból csinálni - köszönjük!



2012. szeptember 10., hétfő

Az elmúlt évhez hasonlóan családi kirándulásra indultunk ezen a napon, hiszen a rendezők kifejezetten családbarát távként hirdették meg ezt a 7 km-es sétát.
Szilvi telefonhívása út közben ér - félreállok, visszahívom: kiderül, hogy egy kollégájával és annak a családjával most neveztek, és ha sietünk, megvárnak. Mivel nagyjából 10 percnyire voltunk a rajtnak helyet adó iskolától, így ennyiben maradtunk.
Parkolni nehéz, de azért sikerül találni egy jónak kinéző helyet, aztán gyorsan a rajtba, nevezés, és már indulhatunk is - megígérve, hogy a játszóteret a célba érés után kipróbálhatják a lányok :-)
Társasággal indulunk tehát, aszfalt, majd ahogy a jelzés mutatja, a sétaútra térve megyünk fölfelé. A Disznófőnél picit megállunk, sajnos a forrás 1989-ben kezdődött kálváriájának nem látszik a vége, csak az, hogy egyre csak romlik az anno igen drágán felújított forrásház állapota :-(
Az Anna-kápolnánál állunk meg legközelebb, itt egy gyors csoportkép is készül, aztán kényelmesen sétálunk tovább, egészen az aszfaltút túloldalán a kék körtúra jelzés keresztezésénél lévő ep-ig. Itt fincsi nápolyit ropogtathatunk :)
Elindulunk, érkeznek Karcsiék, úgyhogy három fővel megnövekedett csapattal megyünk tovább, mindenki nagyjából a saját tempójában, úgyhogy a Libegő felső állomásánál bevárjuk egymást.
Meredeken vezet lefelé a zöld háromszög jelzés, aztán az aszfalthoz érve szalagok mutatják, hogy a jelzésről balra, az aszfalton megyünk tovább a János-hegyi átjáróbarlangig.
Itt néhány kört megtesznek a gyerkőcök - idén hoztunk lámpát, úgyhogy ezzel nem volt gond, elég volt mindenkinek :-)
Visszamegyünk a jelzésig, aztán tovább kanyargunk lefelé, hogy aztán kényelmes lejtőbe váltva ismét találkozzunk egy aszfaltcsíkkal. Itt újabb szusszanás, bár már tényleg nincs sok hátra.
A gyerkőcök így, csapatban teljesen jól bírják a "strapát", szinte észre sem veszik, hogy mennyit gyalogoltunk.
A Tündér-sziklához leereszkedve megcsodáljuk a panorámát, aztán még tovább, lefelé, pici aszfalt, iskola, cél, rövid sorakozás a díjazásért, bent pedig a "szokásos" túramenü: zsíros kenyér, hagyma, csalamádé...
Az udvarom pedig erős füstszag - mint kiderült, az iskola mellett egy fa törzse gyulladt ki, de már eloltották, és most készülnek a tűzoltók kivágni.
Szerencsére még csak készülődnek, úgyhogy egy ideig még mehet a játszótér "tesztelése" :-) hiszen ezt indulás előtt megígértem a gyerekeknek.

A favágást nem várjuk meg, néhány óráig eltartana ugyanis; szerencsére nem ott parkolunk, ahonnan a létrás autótól nem lehet kiállni, úgyhogy elindulunk haza.