Túrablog

Beszámoló - szintidőn belül

Reggel igencsak korán indultunk Budapestről, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) előtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.
A Horgásztóig (első ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bőséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es főút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyős részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárőrök - köszönjük!
Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezőnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit később, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra.

Egy vízmosásba lemenve balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...
A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bő 13km) és a 20-as táv, az előbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (9,3km, 1:20 menetidővel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával ismét, innen ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdős szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya előtt egy békésen legelésző birkanyájat mellőzünk - beszélgetni nincs idő, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szőlő/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végül is a héten azért bőven volt eső, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.
A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát (aki akkor és ott nem olvasta el, most itt pótolhatja), és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárőrök - némi belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idő. Igen, most siettünk, eddig ez a leggyorsabban abszolvált túrám az idén... A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitűző mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka kombó után hazaindutunk.

Nagyon szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontőrökkel, úgy gondolom, jövőre ismét jövök.

A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdőben kijelölt útvonalon, és begyűjteni a második teljesítésért járó kitűzőt és oklevelet.
Jó néhány ismerős, van, aki duplázott - én sajnos késő értem a rajtba, így nem volt rá lehetőségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késői rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütiről is.
Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdőben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tűz nyoma.
A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.

Sárga 70 először - avagy felkészülés a Kinizsire, életem első 70km-es gyaloglatával.

A túra előtt hezitáltam, hogy korábban menjek-e a rajtba, hogy legyen lehetőségem ismerősökkel menni az éjszakai szakaszon, avagy csak a rajtidő végére érjek oda - lerövidítve ezzel a sötétben túrázás idejét?
Ez utóbbit választva az utolsó vonattal indultam útnak - nem meglepő módon jelentős számú túrázó, illetve futó társaságában. A vonaton szerencsére volt ülőhely, így picit sikerült szunyókálni is - gyakorlatilag a holtpont még a túra előtt le lett tudva.
A rajtban természetesen sok ismerős, de még több ismeretlen nyüzsög, hiszen a futók, akik közül sokan ugyanezzel a vonattal érkeztek később indulnak majd, úgyhogy a gyors nevezés után nekivágok az éjszakának.
Picit meglep, hogy a Vörös-kereszt felé menetelve éjjel egy óra környékén mennyire aktívak még a madarak - kellemes madárcsicsergés kísérte utunkat ezen a szakaszon. A pontnál Petami pecsétel - A sárga oda-vissza 140 nem jött össze neki, ennek okán beállt segédkezni. Váltunk pár szót, aztán indulok tovább a fényvisszaverős lapokkal, szalagokkal, táblácskákkal tökéletesen kijelölt úton.
Itt kell is a sűrű jelölés - gyepterület, szántó, fa szinte sehol, minden esetre a rendezők komoly munkát végeztek az előkészítés során, az biztos. Minthogy közel telihold ragyog felettünk, így a lámpa inkább csak az erdei szakaszokon, meg a fényvisszaverős jelzések miatt kell ezen a szép, a túrához nagyon kellemes klímával hozzájáruló tavaszi éjszakán.
A szántóföld után azért jó erdőben járni - itt még túratársakkal/után caplatok, de lassan inkább lemaradok - a jelzések tökéletesek, a csend, pontosabban az erdő éjszakai neszei, a telihold mind-mind segít abban, hogy csak az engem körülvevő természettel, annak csodálatos voltával foglalkozzak.
A Barát-kúti erdészház előtt egy rozoga létrás átkelésre emlékeztem (Pilisi trapp) - most nincs lelakatolva a kapu, átmegyek, majd visszazárom magam után. A rendezők természetesen nem csak a túrázóknak, hanem a vadállatoknak is kiírták, mit kell tenni :-))
Érdekes, hogy a nappali gyaloglatból ismerős terepnek mennyire más hangulata van éjszaka - az élmény is egészen más - leírni nem igazán lehet, ki kell próbálni.
A S-S+ elágazásban van a következő pont, előtte-utána viszont az erdőművelés miatt eléggé vacak földút kerül a túracipő alá. Valahol ezen a szakaszon volt egy felirat, miszerint fakitermelés miatt a turistaút lezárva - mellette pedig a rendezők felirata, miszerint az erdészettel egyeztetve, a túra napján lehet menni. Nem szeretem azt a szót, hogy profi, inkább azt mondom, hogy gondos, gyakorlott rendezők túráján vagyok, le a kalappal előttük!

Pilisszentléleken a futóknak van frissítőpont, mivel azonban 14-15 körüli a futók létszáma, így a csokiból, ásványvízből minket is megkínálnak. Iszok egy kis izoitalt, rárakom a másfél literes üdítőre a szopókás tömlőt, a bónusz csokiból kérek egy kockát, majd két túratárssal nekivágunk az első komolyabb szinttel riogató szakasznak, Pilis-nyereg felé. Emelkedünk. Még mindig... Továbbra is... De legalább normális ösvény, nem teherautók által széttúrt erdőgazdasági út, és nem aszfalt. Egyébként is minden fölfelé megtett méterrel kevesebb szint van hátra :-)
Az emelkedőhöz persze lejtő is tartozik a túloldalon: Pilis-nyereg után lefelé vezet tovább az út - itt figyelni kell, mert a széles útról jobbra le kell térni egy ösvényre. A jelzéssel semmi gond, de ha valaki elbambul, az keresheti, hol ment le a térképről :)
Lefelé megyünk tehát, köves, nem túl térdbarát ösvényen (ha valaki panaszkodik, hogy a S- az Újlaki hegy alján lévő parkoló és a Határ-nyereg között milyen durva, annak figyelmébe ajánlom ezt a szakaszt - garantált hogy nem fog többet panaszkodni :-))

Klastrompusztára beérve a ponton picit leülök beszélgetni, iszok egy kis szörpöt, a csokiból is kapunk, aztán persze tovább kell indulni, immár ismét egyedül. A pontos idő negyed öt, lassan elkezd oszlani az éjszaka sötétje, persze a napkeltére még bőven várni kell.
Elindulok, szinte percről percre csökken a sötétség - nehéz ezt elképzelni olyannak, aki még nem tapasztalta, csak azt, hogy lámpa be: világos, lámpa ki: sötét... Minden esetre nagyszerű élmény.

Pici holtpont azért talán adódik, de megpróbálom az egyetemi nótakincset felidézni (egyedül vagyok, a madarak is alszanak - még), és rájövök, hogy sokat felejtettem :-/ No mindegy, lesz mit pótolni otthon :)
Megyek tovább, az idő is halad, szűnik a sötét - és a madarak is elkezdenek lassan ébredezni... Aztán elkezdődik "a csoda"... Legalábbis számomra, hiszen ilyen töményen még nem tapasztaltam: a madárdal elönti a tájat, betölt mindent, szinte átjárja az embert - egyszerűen gyönyörű! Nem, nem egyszerűen csicseregnek, nincs káosz, csak tökéletes összhang... Megállok, és hallgatom. Aztán rájövök, hogy mehetek tovább, hiszen ez a madárdal elkísér az utamon.

Opsz, bejön a P- balról, ismét ismerős szakasz, bár legutóbb nappal jártam erre a Piros 50B-n, most meg hajnalodik... Mészégetők balról, jobbra be az erdőbe, sorompó, emelkedő... Az Iluska-forrásnál egy társaság alszik, vagy legalábbis próbál aludni hálózsákokban - nem volt szerencséjük ezzel az éjszakával, gondolom többen felébresztették őket :) - én azért igyekeztem minimális zajjal elosonni mellettük.
A napkelte a Fehér-hegy emelkedője előtt, a lekerített rétnél ér, ennek örömére sikerül egy picit hamarabb letérnem jobbra, amire 5-6 perc múlva rájövök, és korrigálok. Az emelkedő most is, mint tavaly ősszel a piroson lihegős, de egyben letudva, jön a fenyves, majd a 4. EP, 27.3km-nél.

Innen ismét ismeretlen szakasz, lefelé a gázvezeték nyomvonalán, majd cseles letérés balra, a kálvária felé, ahol a leírás szerint feltételes ellenőrzőpont lehetséges. Természetesen nem hagyom ki a pontot hiszen azért feltételes, mert érintése feltétele a teljesítésnek :-))
A Mónikáról elnevezett italboltba 7:11-kor érkezek meg, gyorsan harapok egy zsírosdeszkát sok sóval - aztán egy másikat hasonló kivitelben :) A rajtban nem tettem meg, most viszont veszek egy pólót (nagyon jó ötletnek tartom a dolgot), aztán magamra is húzom - a pulcsimat meg a másik pólómat bezacsizom, Adri vállalja, hogy eljuttatja a célba - köszönet érte.

Felfrissülve indulok tovább, lépcső is van, aszfalt is van - meg átkötözgetett szalag is - ezeket visszarakom a helyükre. Az erdőbe érve ismét ismerős terület, gyakorlatilag a célig. Antónia, mármint az árok most egyáltalán nem hozza a formáját: nincs dagonya lent, és nincs dög meleg fent - ez utóbbihoz persze erősen hozzájárul az a tény, hogy az óra fél nyolc körüli időt mutat.

A muflonban van a következő pont, itt megengedek magamnak egy "felező sör"-t - a táv felén túl vagyok, ismerős "pálya" következik. Pálya, ahol a szerepek felcserélődnek: a teljesítés, a sportérték kerül előtérbe, a természet szépsége és csodálata, az ilyen jellegű élmények gyűjtése pedig picit háttérbe szorul. A S- kunkorában természetesen van pont, 8:39-kor kerül be a bélyegzés a füzetbe, némi kocogás után. Tovább lefelé szintén kocogós-gyors gyaloglós tempót diktálok, a benzinkútnál azért belefér egy kávé is - reggel van, ilyenkor kávézni szoktam, most sem hagyom ki :-) Az út túloldalán ott parkol a Pilisszentléleken látott futókat frissítő Ford, ahogy ott mondták is - pakolnak már, de kapok tőlük egy palackos ásványvizet - jólesik így, a kávé után.
Az Alsó-Jegenye-völgy rengeteg szalaggal vár - no nem minket, hanem valami más rendezvény résztvevőit - hazai pálya, végigtolom gyorsan, pláne, hogy jelentős gyalogosforgalom is van, a tömeget meg valahogy nem kívánom...
A Rózsika-forrásnál ismét pont, örömmel konstatálom, hogy sikerült ismét öt környékére tornázni az átlagomat - bár a következő szakaszban lesz szint bőven, de az a terv körvonalazódik bennem, hogy Hűvösvölgyig öt fölött kéne lenni, utána meg enjoy mód, és ahogy megy, úgy megy.
Az emelkedő kellemesen megy - nem is értem, hiszen negyvenvalahány km van mögöttem - de azért jó érzés fölérni a szintben haladó szakaszra. Mármint nagyjából szintben, mert hullámvasutazik ám a S- és vele én is a Virágos-nyeregig eleget. Közben a Kötők padjánál begyűjtöm a következő bélyegzést, szám szerint a 11.-et.

A Virágos nyereg utáni szakaszon egy úr három vizslával sétál, a kutyák el-el kóricálnak az útról - szólok a gazdájuknak, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Megköszöni, aztán egy pillanat alatt visszarendeli a kutyákat - én meg elnézést kérek, hiszen nem tudhattam, hogy ilyen jól nevelt engedelmes állatokról van szó. Semmi gond, mondja, sajnos ő is azt tapasztalja, hogy jóval több a neveletlen kutya, meg a kutyával bánni nem tudó tulajdonos. Azért jó látni, hogy van ilyen is, kár, hogy ez a ritka kivétel...

Az Újlaki-hegy is gyorsan megvan, no, innen csak egy le-föl-le, aztán Hűvösvölgy - az órámra nézek... 10:38, ki kell lépnem, ha tartani akarom magam a tervemhez,miszerint Hűvösvölgyik ötössel... Lefelé azért óvatosan megyek, kímélem a térdemet, a Határ-nyereg után aztán elkezdem tolni rendesen - Hűvösvölgybe 11:11-kor érkezek, úgyhogy sikerült a tervezett ötös átlaggal eljutni idáig.

Bélyegeztetek, bekapok 2-3 szelet kenyeret, pihenek úgy tíz percet, feltöltök egy féllityis palackot vízzel, rájövök, hogy a régi cipellőm jobban szellőzött, az újnál a k100-on mindenképp kell majd zoknicserét csinálni - no mindegy, innen már csak 18km van hátra :)

A Nagy-Hárs-hegy a szokottnál picit nehezebben megy, nem is értem miért :) Itt utolérek egy 40-es távon indult leányzót, pici biztatás rá is ráfér fölfelé :-) A kilátónál viccesen megjegyzem, hogy még jó, hogy nem fönt van a pont - egyikünknek sem fűlik a foga a lépcsőzéshez, szerencsére lent megkapjuk a bélyegzést.
Lefelé a leányzó elkezd kocogni - én nem teszem, kímélem a térdeimet inkább. Utolérem Krystát és Tzh-t - ők a k100-as felszerelésüket "tesztelik" ezen a túrán - én csak magamat, más a tempónk, úgyhogy elköszönök, és óvatosan robogok tovább.

Szépjuhászné, Kis-kőfej, Korányi, fahíd, völgy, P- balról... Nem is tudom, hogy hanyadszor gyaloglok erre idén - mondjuk nem is fontos, az viszont igen, hogy Hűvösvölgy után nekiláttam az órával küzdeni, így aztán a Virág-völgyben fölfelé is erős tempót diktálok - a Csacsi-rétre is sikerül kerek ötössel beérni, igaz, a bélyegzés után, ahogy elindulok, kétszer is utánam szólnak, hogy a másik úton kéne menni... Köszönöm, másodszorra sikerült is felfognom :-)

Lassan kezd kifogyni a másfél liter ivólé a palackból, szerencsére Nagyszénászug szélénél van frissítőpont, kérek egy palack buborékos ásványvizet, amit gyorsan le is gurítok - aztán kiderül, hogy nem kellett volna sietni, hiszen kicsivel odébb is ki van rakva egy második szemeteszsák az út mellé.

Nemsokára letérünk jobbra a Kies-völgybe (ami a fakitermelésnek "hála" egyre kevésbé szolgál rá a nevére...), majd balra fel, a völgy oldalába - itt elkezdem a fejemet törni, hogy melyik túrán jártam erre a közelmúltban...? Lassan esik le, hogy a Város peremén jön ugyanezen az útvonalon - lehet, hogy agyilag is kezdek fáradni?

Sorrento a következő feltételes ep. természetesen itt is van pontőr és bélyegzés - meg bő hat kilométer hátra. A S-S+ elágazásnál szemből, a S+ felől jön vissza a Nagy-Hárs-hegynél előrekocogó leányzó - ez, pláne sok km után picit benézhető kanyar - itt azért elfért volna egy szalag. Együtt megyünk tovább, hol gyalogolva, hol kocogva - a Huszonnégyökrös-hegy oldalában aztán megáll erőt gyűjteni, én az órával versengve megyek tovább.

Csalós ez a rész, kanyarog, kanyarog, egy tisztás, meg mégegy, meg megint kanyargunk... Aztán csak feltűnik az ep.: 14:10, azaz a 14 órás teljesítéshez kerek 45 percem van - de lejtő jön, meg tömény aszfalt, úgyhogy még nem lehet borítékolni az eredményt... Már lent, az aszfalton belekocogok, aztán rádöbbenek, hogy a mentőállomásnál még teszünk egy kunkort - szerencsére az autósok előzékenyek, és gyorsan átjutok az út túloldalára - meg aztán a Gimnázium előtti körforgalomnál vissza.

A célban harmadszor is összefutok Petamival - ő adja a célbélyegzést, majd nehezen felfogom, hogy melyik asztalhoz kell odamennem a díjazásért - Szötske gyorsan megírja, megkapom a két tojásos Tojás sárgája kitűzőt is, majd lerogyok egy félmagas zsámolyra a tornaterem oldalánál - nagyjából a kajás asztalokkal átelenben, és próbálom összeszedni magamat: 13:46 alatt, azaz 5.14km/ó átlaggal tettem meg 70 km-t...

Jól esik a gratuláció, a kedves "milyen volt, mesélj?" kérdés - sajnos nem vagyok nagyon kommunikatív, csak próbálom elmondani - no meg érkeznek 40-es távon indult túratársak, az ő okleveleik megírása, átadása Pannira vár, úgyhogy hagyom dolgozni :) és kitöltöm a célban kapott nyereményszelvényt, amivel kulacsot lehet nyerni.

Az ücsörgés/pihenés meghozza a gyümölcsét, lassan sikerül összeszedni magam, elmegyek kezet mosni - Béla bácsi keresi, hogy az öltözőben hol a kézmosó, mondom neki, hogy merre - rám szól, hogy tegezzem :-) Köszönöm, a jövőben így teszek.

Kézmosás megvolt, lehet menni kajálni - zsíros, margarinos (vékonyan, illetve vastagon kenve) kenyér, a margarinos, illetve a sima verzió lekváros kivitelben is választható - itt is gondoltak mindenkire, úgy tűnik :-)
Közben befutott a Huszonnégyökrös-hegynél lemaradt lány is, gratulálunk egymásnak, majd újabb ismerősök jönnek, én azonban lassan szedelőzködök, és elindulok hazafelé.

Sokan, sokat dolgoztak azért, hogy ez a túranap ilyen jól sikerüljön. Azzal, hogy "köszönöm", azzal keveset mondtam - tökéletes volt minden: a szalagozás, a példaértékű, nyomdai úton előállított igazolófüzet, az útvonalvázlat, remélem, hogy jövőre is hasonlóan professzionális szinten sikerül megrendezni ezt a nagyszerű túrát.

A túra távja az itiner első oldala szerint 15, a belső leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelező" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Petami győzköd a héten, hogy szintidő-harmadoljunk - sajnos nekem az utolsó pillanatig bizonytalan az indulásom, így nem tudunk dűlőre jutni (dűlőre majd jövő vasárnap :-))) - a vége persze az, hogy elmentem a túrára - legfeljebb ha ügyeletesként felhívnak, kiszállok valahol... Megúsztam, nem hívtak fel, igaz a harmadolás is elmaradt - laza gyaloglással kényelmes három órás teljesítésre futotta ma, de menjünk sorjában. Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendő... no nem a sorakozást, hanem mást - a sorakozást nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külső lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, előzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerős vashíd után kellemes emelkedő, majd némi aszfalt van műsoron. Szalagozás helyett A7 méretű lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.
A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.
Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdőtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegővel.
A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég volt a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következő ep.
A válasz megvan, gyerünk tovább, nehogy utolérjen valaki :-) Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)
Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idő is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következő fontos momentum a S-S+ elágazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondoltak a szervezők...
Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erős. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idő-tömeg összefüggéséről :-)

A célban újabb bélyegzés, időadat, szokásos "sehova be nem férő" emléklap, illetve hűtőmágnes vagy kitűző. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokás szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezők, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévő kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövőre is itt leszek :)

Hajnali négy óra, megcsörren a mobilom, miközben az ajtót zárom... No igen, még autóval is célszerű korán indulni erre a túrára, és Krysta meg Tzh már megérkezett, hogy elvigyenek Tatabányára. Krysta vezet, a Móriczon még felvesszük Tajhamert is, aztán huss, már Tatabányán is vagyunk :)
Rajt csak 6-kor, nevezni kb. húsz perccel korábban lehet - hűvös, vacogós a reggel, de legalább elsők között indulhatunk.
A nevezési díj fejében a szokásosnak mondható kartont kapja minden induló, és az is a szokásoknak megfelelő, hogy még a rajtidőt is nekünk kell felírni a lapra. Ezt megtesszük, 6:00 kerül a megfelelő sorba, aztán pontban hatkor egy kellemes tömegrajttal elindulunk.
Mindenki a saját tempójában megy, így aztán Tzh elhúz rendesen, én sem kímélem a lábaimat - be kéne melegedni, mert tényleg fáztam már - később azért összefutunk Krystával meg Tajhamerrel.

Tartottunk a sártól, nem is kicsit, de alaptalan volt a félelmünk, legalábbis így, elsők között indulva. No, azért nem volt teljesen sármentes a túra, de teljesen jól lehetett haladni.

Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Ugyanitt egy rövid interjú a helyi rádió számára. Aztán jött a K+/K-, no meg a sok-sok medvehagyma... Illetve egy emlékhely, amit több alkalommal is láttam - most le is fotózom. Hogy miért nem hoztam vajas kenyeret...? Talán majd jövőre... Pusztamarótra tíz előtt érek, büfé még nincs - sebaj, sört most úgysem kívánok.

Héreg előtt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem vészes, ezen a részen sokkalta rosszabbra számítottam. Héregen bepusziltam egy jó darab sajtot, meg némi izólöttyöt - kell az alapozás a következő szakaszra, ami a túrán a "mumus" szerepét látja el... Tény és való, rövid távon jelentős szintet kell legyűrni, de hogy vészes lenne... Bottal, jó erőnlét mellett nem az. Szerencsére a talaj is közel tökéletes volt, úgyhogy bő huszonöt perc alatt sikerült megoldani a Héreg-Bányahegy feladatot :-)

Bányahegy után két futóra "ragadok" egy darabon - jól esik kocogni egy picit, mintegy levezetésként az előbbi lihegős emelkedőt.

Vértestolna előtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) aztán kapunk egy csöppet az igazi sáros ösvényből - széles terpeszben, óvatosan haladva mi még nagyobb sároskodás nélkül megúsztuk. A mezőny vége...? Nos, lehet, hogy nekik más lesz erről a véleményük :-))

Az etetőpont a szokásos helyen és kínálattal (zsíros kenyér, hagyma, ballonos szóda) várta a túrázókat - gyorsan be is termeltem vagy három szelet zsíros kenyeret hagymával - öblítés gyanánt meg utánaküldtem pár pohár szódát.

A Kisréti vadászház előtt becsatlakoztak a rövid(ebb)távosok, úgyhogy emelkedő ide vagy oda, előzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévő pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Így utólag picit nyaktörő rongyolás lefelé a lépcsőn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - ők kocogtak nem is keveset. Picit később befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem,  hol én értem utol őt, hol ő engem; mint kiderül, 29-szeres teljesítő - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövőre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erősen sárga kitűző - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.

Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtőzünk, beszélgetünk, majd irány haza.

Krystáéknak köszönöm a háztól-házig fuvart, illetve Tihamérral együtt a társaságot - ez is egy kellemes, jól szervezett túra volt - jövőre, ha nem ütközik mással, szeretnék ismét itt lenni.

Új túra a naptárban, része a Budapest-kupának, ráadásul triplázós lehetőség a hét végén -- menni kell.

Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettőre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket,  hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévő szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betűkkel megjelölt határköveken lévő betűket kellett gyűjteni, amiből a végén valami értelmes jön majd ki.

A rajt után sok-sok aszfalt, picit unalmas is, bár a száguldozó autók azért tesznek róla, hogy itt is kelljen figyelni. Később nem kevés szinttel súlyosbítva még mindig aszfalt, majd ahogy a leírás is mondja, balra be egy zsákutcába, aminek a végén egy eldugott ösvényen végre erdei talajt kapunk a talpunk alá. PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betűgyűjtögetés első karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módon teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy, végül is megoldódott: nagy az erdő, ha valaki nem akar velem találkozni, akkor teszek róla, hogy így legyen, ha sietek, ha nem... Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.

A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit később szemből érkezik az "éneklős autó" - veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idő nagyon jó. Közben kapjuk a sportszakmai intelmet, hogy a pálcikát is, merthogy szálkásít... :)

A Z- jelzésen caplatva Petami átmegy serpába - neki ez most ruhatárjárás túra :-) A Falsok(k)-ról ismerős laza emelkedő megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bójára felírt két betű felírásával.
Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, ők is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkőcöknek, nem egy könnyű túrán jártak ma!
Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: előbb matrica, majd picivel később bója felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megint csak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betűk, amiből azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)
A Kc-ről az Újlaki-hegy előtt teszünk egy kitérőt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, és sok-sok szép nőszirom...
Innen tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hűvösre fordult az idő, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentről, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat - ez mondjuk a Csúcs-hegy oldalában teljesített fincsi emelkedő után lett volna találó :-)
A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jó darabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.
Hűvösvölgybe a "szokásoshoz" képest távolabb érkezünk, itt egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedővel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy előtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...
Adyliget,  a játszótéren egy újabb határkő, de megyünk tovább, hiszen van azért még előttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)
A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következő emberes pont, (de előtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belőle, aztán gyorsan elléptünk, bár nem sietünk...

A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam (nem, nem sietek...), és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betűt gyűjteni, illetve a hátralévő kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felől érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.
A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitűző a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz (pedig itt már tényleg nem kéne sietni...), így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.

Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.
Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.

Jövőre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erőpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.

A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, egy árpa-alapú privát frissítés beszerzésére is volt időnk a nevezés előtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezők a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)
Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebből az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :)
Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási időnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán...
Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)
Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betűt kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idős úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)
A Hűvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíros kenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betűt is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...
A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontőrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelző oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.
Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzőlenyomat jár... Viszont a Huszonnégy ökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörű, az idő kellemes - a lefelé vezető aszfalt már kevésbé...
A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függő a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért. (Jó, a 6:16-os idő azért lehetett volna jobb is, tudom...)

 

Triplázós hétvége, első kör  - Gyermekvasút 10, kötelezően 2 órán belül.

A rajtnyitás előtt érkezem a Gyermekvasút végállomásához, leparkolok, kiszállok a kocsiból, majd gyorsan vissza - randa hideg szél fúj, rajtam megy csak egy vékony polár van a pólómon... Háromnegyed nyolckor azért odamegyek a rajtba, bőven gyülekezünk már - a rendezők csodálkoznak is, hogy mi ez a sok ember, pláne a 10-es távon így a rajtidő elején... Aztán elmondja valaki, hogy sokan  készülünk duplázásra ma.

Aztán a sorban kapjuk az infót, hogy a Város peremén túrára 10 után is lehet nevezni, azaz nem kell annyira rohanni - mi azért nekiiramodunk, Adri és Petami társaságában. Aztán a Z--on máris szétszakadunk, a fülemet ugyanis rettentően zavarja a hideg szél, úgyhogy igyekszem mielőbb túlesni ezen a szeles szakaszon.
A Normafánál pont, majd a Szákelykapu alatt át, és robogás le, Makkosmáriára. Itt a második EP, ezen is gyorsan túl vagyok, futás tovább. P- S- Szépjuhászné, Nagy Hárs-hegy (no, itt még fogunk ma járni...), Hűvösvölgy, cél: 9:45.  Kitűző, emléklap, a zsíroskenyér-hagyma szolgáltatást későbbre hagyjuk, hiszen jövünk még erre ma :)

Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése" (locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de kezdjük az elején...
Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel 9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd eldöntjük felkiáltással.
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)
Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.
A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...)
Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végül is évente átlagosan egy "nagyonelázós" túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :)
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)
Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk meg poénkodunk Petamiékkal.
Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok:  igaza van, remélem senki nem ért félre semmit...
Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé.
Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot...

Április négyről... Ja nem, ezt ifjabb koromban énekeltük... Szóval a mai túráról kellene pár sorban megemlékeznem - rövid túra, gyorsan abszolválva, úgyhogy a beszámolót sem húzom, mint a rétest...
Tegnap próbáltam szervezni túratársakat - válasz nem volt, úgyhogy megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.
Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést. Visszafelé biztatom a felfelé igyekvőket - persze tudják ők is, hogy ez csak az első 80 abból a 820 méterből, ami szintben vár ránk a mai délelőttön.
Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag...  - mosolyogva mondom, hogy persze, tudom, tavaly is így volt, nem először vagyok itt :-) Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.
A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra. Szedi elő a szalagot, hogy kirakja - elkérem, mondván, hogy arra megyek, kirakom én. Így is lesz, az aszfalt túloldalán a korlátra kerül egy, meg föntebb, ahol balra ráfordulunk a Z3 jelzésre.
Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.
Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához. Hmmm... néhány hete egészen más hangulatban, más időjárásban jártam erre...
Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.
Itt kiderül, hogy az egyik leányzó lesz a normafai pontőr, mondom neki, hogy ha nem akar egyedül felgyalogolni, akkor várjon meg, mindjárt jövök :-))
Így is lesz, 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa. Elég tempósan haladunk, szembe ismerősök jönnek, aztán feltűnik a Rétes büfé...
Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.
A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...
A Libegő 11 résztvevői vel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.
Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.
Az aszfalt keresztezésekor sikerül elkerülni egy kellemetlen találkozást, tolom tovább fölfelé - nincs sok, és bár fújtatok, mint a gőzös, de igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell. Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.
Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, sajnos nem megyek eléggé vissza, úgyhogy...

No mindegy. Holnap meglátjuk, mi lesz.

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy első kézből származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel nem túl sok alvás után pár perccel  nyolc előtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az első kocsinál van :)
rajtszám 427., pontos idő 8:10.
Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utolértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lőttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sőt.
Az első emelkedőn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségből adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli előny :)
Innen csak egy macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kő-orr, ahol Vagdalthús hozzá illő :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés első osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)
Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.
A lefelé menetben előzök, beleakad a cipőmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.
Lejtő után emelkedő jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végződéssel, mint a Kő-orr előtt.
Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen előttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel előttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.
Alig lépünk kettőt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdő szélére - repül az idő, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).
A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.
A lejtő után utolérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta első hídja előtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...
Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.
Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy ő Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedőn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.
A Nyakas-kő EP-nél (11:35 van) Dinnye szőlővel kínál minket - le van szépen szedve a fürtről, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen időpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással előzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.
Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belső oldalán lévő színes térképet...
Némi szintet még kapunk, később az Iharos oldalában lévő ereszkedésben jár hozzá egy kevés sár is.
Innen a Szily-kápolna egy nagyobbacska ugrás, 12:20, itt müzli-szeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentől van egy kicsi lefelé, majd jön a lőtér,  megkerüljük a focipályát...
Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt.

Ezzel persze megy az idő, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.
Gyalogos híd, ki a főútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési időként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról. nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.

Szedelőzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hőmérőn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihető, hiszen a reggeli randa felhős-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idő lett. De mi lesz így nyáron...?

Vannak dolgok, amik nehézzé teszik a billentyűk koptatását, de írni kell - no nem ezekről, hanem a túráról...

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc előtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...
Gyors nevezés, rajtszám 791, idő 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévő nem első bálozók jóvoltából egyszerű az útvonal követése.
Tápiószele tipikus falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra előzgetjük őket :)

Látok két csettegőt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan.
Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, előttünk-alattunk gyalogösvény szélességű út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...
Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az első EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra...
Nem sokkal később jobb kanyar, majd üdülőtelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegő, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak...
Mi tetszett ebben Petőfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...
A második EP-n kis dobozos fehér szőlőlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor.
A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelő, szántó, erdő, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?
Nemsokára feltűnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegőn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerűen csak "büdös" volt :)
Nem sokkal később balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idő/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))
A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy főtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérből, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letelepedünk Dinnyéék helyére.
Előtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, később befut Vándorcsillag is...
A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási időhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt.
Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...
Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.
Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedők :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a művelődési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az előre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikből időközönként egyet-kettőt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)
Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az első bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)
Ebola is befut, majd a főrendező, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...

A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezői/közreműködői csapat. A díjazás tetszetős, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következő két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerű a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

A vége? 4:35, 24,2km-en... No, most tényleg nem siettünk - remélem, nem utoljára...

Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)
A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendő összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételőlapot és a vaskos füzetet.

Rajtidőként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos időt is: 9:42-kor lépek ki a váróteremből. Z-, Svájci út, lépcső, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az előtte szerénykedő Széchenyi-emlékig.
Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, előzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van előttünk.
Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bőven - meg túrázó is - szeretnék jó időt menni, így Adriékat elhagyom, és vad előzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelőzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgető túrázók számát.

Ezzel az előzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következőn is használt útvonalon.
Csillebércen az előbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felől..
Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófőig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta időben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehető vonulatait...

A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs időm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévő épületben oktatótermek bérelhetők :) Ezt jó tudni.
Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcső után elcsípem őket :-)

Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.
A P- lépcsőjét is sokan "dísznek" tartják sajnos, és szemből támadják a kilátót, én lépcsőzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontőr.

Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még előttem van...

A Hárs-hegy megmászása előtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedő S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor előtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang előtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" ki lehet kerülni az ominózus lejtőt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.

A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérő, fent szokatlan dagonya van, sor viszont itt sincs, úgyhogy ezzel itt it szerencsém van, mint ahogy a következő ponton, Hárs-hegy állomásnál is.

S-, Sc, majd Nagyrét - 13:07-et mutat az óra, úgy tűnik, sikerül jó időt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten ő is a Villám-utca fordítva nőtt lejtője :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek időt is lehet belőle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegző - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitűző - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitűzőt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))

Petamiék is beérnek négy órán belül, ő nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettőkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.

A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télből tavaszba váltakozó képe "kettő az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következő alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.
Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik részt vesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben később is számíthatunk rájuk!

Tegnap este eldőlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc előnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerős, Marjan és két barátnője is feltűnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelődés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdősáv évről évre erősödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek előtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követően egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal később kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következőn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsőjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva. (Tavaly még erre jött a túra, bár akkor meg a P4 másik ága és az Irhás-árok volt műsoron...)

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi időpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitűzőjét - szép, remélem jövőre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsőjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijelentésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán még egyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitűző, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.

Mit lehet írni egy most induló túramozgalomról? Pl. azt, hogy a már elkészült kitűzők nagyon szépek.

Ezek közül ma a solymári Szarka vár kitűzőjét lehetett helyben begyűjteni, a Zöld túra keretében tett apró kitérővel . A választék sem kicsi, úgyhogy ezek után nemcsak magukért a várakért érdemes ellátogatni a mozgalomban szereplő helyszínekre, hanem az ízléses kitűzők és emléklapok miatt is :-))

Tegnap "csepergett" az eső, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekből kifolyólag reggel kilenc előtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetőn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentő volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelőtt a Hol a következő-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erősen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végéről a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését előttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már előjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcső következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla előtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcső fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idő is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan előveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követően nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következő ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "ősi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja őket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tűrhető, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölött felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervező, így felcaplatunk a kitűzőért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.

A tegnapi lepasszolt trapp miatt ez a túra nagyon kellett - úgy km-hiány, mint kupaszakmai szempontból. Reggel 9 előtt érek a rajtba, a sor végigéri az állomásépületet - hosszában. Nagyszerű... Nagyjából háromnegyed óra, és nevezek a 10-es távra, majd megnézhetem az első pont helyét mutató vázlatot (a kiosztható lapok elfogytak...). A vázlat alapján besaccolom az Anna-kápolnát, ergo ki az aszfaltra, balra fel, aztán hajrá. A kápolna előtt messziről látszik a tömeg (itt is sorba kell állni???) -- sorállás nincs, irányszög és távolságadat viszont van. Az irány nagyjából a Z- felé mutat, a táv meg valahol a Tündér-szikla környékére... Kérdezünk, picit távolabb. Jó. Lelkiismeret-furdalás nélküli rövidítés meredeken lefelé, majd Z, amin elérjük a Libegőt. Pont ott a pont -- a következőhöz kapunk egy grillázst, izé, montázst :) Gyermekvasút egy jellegzetes pontja (gyalogos átjáró), egy sáv jelzés, no meg egy magasság (GPS-ről) szerepel rajta. Abban, hogy S- abban megegyeztünk hamar, hogy melyik átjáró, abban vita volt, aztán eldöntöttük, hogy felmegyünk az aszfaltig, majd jobbra P-, arról balra S-, és ott valahol lesz a pont. Így is lett, a ponton műzliszelet, meg egy bő lére eresztett leírás arról, hogy a következő pontot hol és hogyan találjuk meg. Térkép elő, S- P- között, csúcs, síút... Meredek-csúcs (Kő-hegy). Mutatom a pontőrnek, bólint, megyek tovább. Egy négy fős társaságot utolérek, kiderül, hogy már itt-ott találkoztunk, csatlakozom hozzájuk, bár ez a pont lesz az utolsó (ekkor még így gondolom...). P-, majd síút megvan, a hó jól mutatja, merre van a fölfelé (ha valaki nem tudná :-)) úgyhogy lassan, de biztosan fel is érünk a pontra.

No, itt megérkezik az eddigi egyszerű feladatok böjtje: Keresztrejtvény -- a kapott térképmásolatról leolvasható számokkal (magasság, szög, darabszám, stb.), majd ezekből ismét távolságot és irányt kapunk. A távolság megvan, az irány nem jön össze -- az összes értéket be kéne írni, de kapunk némi segítséget, úgyhogy kiderül a következő pont helye is - a Kavics-ároknál, ahol az új térképen az erdő határa van.
Itt döbbentem rá, hogy gyakorlatilag el sem indultam, és már a cél következne :-) holott túrázni jöttem, vagy mi a szösz... Az idő csodálatos, a terepre sem lehet panasz, jó a hangulat, kedvesek a túratársak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, és váltottam a hosszabb távra.

A csúcsról iránymenet DNy-felé, majd a P-, Makkosmária, majd pont ott a pont ahol annak lennie kell. Itt három, magasságával megadott csúcstól mért távolságokat kapunk -- könnyítésként a három csúcs egymáshoz viszonyított helyzete megfelel a valóságnak: Irhás árok utca sarka. Nagyszerű. P- S+ majd buszforduló után jelzetlen út következik, a táj gyönyörű, érdekesek a fák a fehér hósávval az oldalukon...

Az utolsó emberes ponton egy szintmetszetet kapunk - Széchenyi-hegy vá.? Nem, picit messzebb. Akkor Széchenyi-emlék? Bingo. No, akkor kéne utat is találni odáig, ez némi hullámvasutazással sikerül is, szerencsére a Z3 aszfaltos emelkedőjét (Magasút-dűlö) nem nézzük be, és nem indulunk el lefelé, hanem a más túrákról már megismert egy oldalt korlátos hidat érintve jutunk le az Ördög-árok aljára, hogy onnan az Apáca-rét érintésével (ahol a Z3 jobbra betér a fák közé - Zsófi utánam jön, többiek benézik - némi telefonos egyeztetés következik, találkozunk a ponton) elérjük a Rege-utat, majd azon az utolsó pontot. Felírjuk mind a három évszámot, Zsófival bevárjuk a lemaradókat, aztán Rege út, Hegyhát út, majd Normafa TM-nél picit visszatérünk a havas erdőbe, hogy a Gyermekvasút nyomában túra útvonalán begyalogoljunk a célba.

Pecsét, gratuláció, díjazás majd postán, bélyegzés a kupafüzetbe, majd az ellátmány tesztelése következik. Zsíros kenyér, lila hagyma, többféle lekvár (alája rama), kétféle "Piroska" szörp, bubis és bubi nélküli ásványvíz, illetve alma fogyasztható.

Összegzés: Igazi tél végi túraidőben, egy kellemes, jól szervezett, érdekes túrán vehettünk részt. A tájékozódási feladatok ötletesek, az egyéni tájolás, a térkép használatának "kényszere" nagyon feldobta a hangulatot.

A saját útvonalat összekattintgatva Mapsource-ban 19.7km lett a vége.

u.i.: Annak, akit illet ;-) így utólag boldog névnapot!

A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az első privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlő-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szűken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidő/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen.
A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcső (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen - na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bőven belefér, úgyhogy a körtéből próbálok erőt meríteni az előttem álló feladatokhoz - némileg sikerül is.
A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektől, bár Panni próbál biztatni...
Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hűvös-völgyből tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenő: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az előírt útvonalon, bár az, hogy kettőre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok - kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtő mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak ő fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késő), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezető lépcsőket soha sem szerettem - most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsó bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévő kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése után elindultunk haza.
A túrát végül 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött időt leszámítva nagyjából a korábbi időmet sikerült hozni), pontban kettőre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...

Kitörés 25 -- előre a Budapest Kupa teljesítéséért!

Délután komótos készülődés otthon, majd egy kanyarral még elugrok venni egy pár kesztyűt is - a régi jó polár verziót ugyanis sehol sem találom, emiatt aztán picit későbbre tolódik az indulásom is. Autó lerak a Szentlélek-tér környékén, majd egy átszállóval 86-16 kombót kihasználva a Várban találom magamat. A rajtnál egy töltött járőrkocsi, odébb a kamerás furgon... Készültek a fijúgg, na... Remélem, a Szépjuhásznétól induló túrák rajtját is legalább ilyen szorgalommal és figyelemmel fogják látogatni, igaz ott "csak" autókat törtek fel...
A városi szakaszon lehet haladni, úgyhogy erőltetett menetre kapcsolok, és pici elkavarral (A Z visszafelé jövő ágát eltalálva) jutok el a Széchenyi-emlékig. 55 perc alatt... Itt most van pont (helyes!), szúróbélyegzővel igazolják, hogy jártam arra. Egy sms-t megeresztek, biztatást kapok válaszul (meg azt, hogy csak bírjam a holnapi b2b-t is...). Normafa előtt egy buszmegállóban többek példáját követve felveszem a kamáslit, lámpát veszek elő, aztán Normafától tényleg beköszönt a tél. Addig csak hideg volt, onnantól kezdve viszont a hó is elég jelentős mértékben képviseltette magát. Fentről is hó, meg lent is hó... Csacsi-rétnél meredeken le jobbra, majd bélyegzés, és ismerősöket követve tovább a sárga jelzésen.
A Virág-völgy alsó részén, ahol a P-sal találkozik az utunk, ellépek, tavaly ez a szakasz (is) kellemesen kocogható volt, idén örülök, ha 5 órán belül megcsinálom -- azaz időterv már borult. Ez tovább fokozódott a János-hegyre fölfelé menet, ahol csoki (nagyon jókor jött, szinte nullához közelítő idő alatt burkoltam be). A kilátónál még egy telefonra is van erőm, Pannival megegyezünk a holnap reggeli indulásban - feladat tehát adott. Végig kell menni Virágos-nyeregig, holnap reggel pedig irány a Barlangtól Barlangig, és azt is meg kell csinálni.
A Piros lefelé kényelmes, sem kőben, sem gyökérben nem lehetett megbotlani :-)) Szépjuhászné fölött kapunk egy picit a szélből is.
A sárgán fölfelé a Nagy Hárs-Hegyre általában egy kocka csokit szoktam elrágcsálni -- most kettővel indítok, és így is csak a feléig tart ki -- ha lassabban mennék, az már tolatás lenne, de felérek azért. No, itt még fogok járni a hét végén... A Bátori-barlangnál a meredek lejtőt szokás szerint balra a fák között kerülöm ki, lent, a vasút előtt az életveszélyesen csúszós lépcsőt meg jobbra.
Hűvösvölgy előtt egy szusszanás a katonasírnál -- a lángosos természetesen zárva, sebaj, holnap bepótolom, gondolom, és nekirugaszkodok az utolsó előtti nagyobb emelkedőnek a S- jelzésen. Az ösvény itt is elég keskenyre van kitaposva, holnap majd visszafelé... A Határ-nyeregben majdnem sikerül csapatostól tévútra térni a reptér irányába, de korrigálunk, majd elkezdődik a felfelé araszolás a parkolóig... Aki bot nélkül jött, az nagyon, aki bottal, az meg kicsit szenved :) én szerencsére ez utóbbi csoportba tartozom, de hogy itt vissza most nem, az biztos... Majd holnap :-P
Az Újlaki-hegy teteje csak nem akar közeledni, meg is állok egyet szusszanni - hiába no, tél, hó, hideg, meg éjszaka -- nem ez az ideális kirándulóidő...
Fent pont, és igen, innen csak lefelé... Szinte végig... Itt valahol suhan el mellettem a kollégám futva, tömören fogalmazva kutyAfuttában köszönünk egymásnak - aztán Virágos-nyeregnél a célban ismét találkozunk. Az oklevélen dátum nincs, ellenben tényleg díszes, szép nyomdai munka. A célban az ellátmány fasírt+kenyér+ubi, meg meleg tea.
A teljesítési idő kereken öt óra, az időjárási- és terepviszonyokat figyelembe véve elégedett lehetek magammal.

Utolsó busz elment már, kollégával a kaja után elindulunk lefelé, "majd lesz valahogy" alapon. Egy Újpalotán lakó túratárs képében megmentő érkezik -- ő kérdez ránk, hogy hogy tervezzük a lefelét, mire én "egyenesen tovább, majd balra le" választ adok, ő meg felajánlja, hogy levisz minket kocsival. Így is lesz, a buszfordulónál némi hóseprés a kocsijáról, majd az Árpád-híd budai-hídfőig szinte meg sem kell állnunk.

Kollégám tömegközlekedéssel folytatja dél felé, én meg elindulok haza, hiszen kevés alvás után reggel újabb gyaloglat jön - de az már egy másik történet.

BKV-sztrájk idején jó, ha van az embernek autója...

Reggel Pannit felvettem Újpest központnál, aztán robogtunk a rajtba. Nem siettünk :), kellemesen, beszélgetősen teltek a kilométerek, szerencsére az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. Bár itt-ott jeges volt a terep (milyen legyen január közepén?) de  igen gyorsan elszaladt az a bő négy óra, amit a 75. teljesítménytúrámon terepen töltöttem.

A Zöld Gömb kitett magáért, és egy nagyszerű túrát szervezett.  Még sok ilyen gyaloglatot szeretnék - több szempontból is...

Eddig az évet a Barlangtól barlangig-gal kezdtem, idén azonban megcéloztam az MVTE-érmet, ennek okán picit korábbra :) tolódott a túraév kezdete.

Autós megközelítés, nem sietek, hiszen egy kedves ismerőssel fogok menni a túrán, aki épp okleveleket ír :) Miután végeznek, Panninak átadok egy apró meglepit - cipelje ő :-) és elkezdünk készülődni.
Döcögősen összeáll a csapat, és elindulunk. Az útvonal jórészt ismerős terepen halad, a hangulat jó, én viszont nem vagyok teljesen jól, de tartom a lépést, néha azért le-le maradva... Ez egészen Szépjuhásznéig megy, ott viszont tennem kell egy kétbetűs kitérőt - Lehet, hogy a reggel kipróbált turmixpornak van valami köze a Jaat-féle porkeverékhez? Nem tudom, de hatását tekintve... Öööö... szóval lehetséges :-)
A célban azért utolérem a túratársakat, gyors adminisztrálás, jelvény, kitűző,emléklap, virsli, majd irány haza.
Folyt. köv.