Túrablog

Vannak dolgok, amik nehézzé teszik a billentyűk koptatását, de írni kell - no nem ezekről, hanem a túráról...

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc előtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...
Gyors nevezés, rajtszám 791, idő 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévő nem első bálozók jóvoltából egyszerű az útvonal követése.
Tápiószele tipikus falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra előzgetjük őket :)

Látok két csettegőt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan.
Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, előttünk-alattunk gyalogösvény szélességű út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...
Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az első EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra...
Nem sokkal később jobb kanyar, majd üdülőtelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegő, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak...
Mi tetszett ebben Petőfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...
A második EP-n kis dobozos fehér szőlőlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor.
A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelő, szántó, erdő, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?
Nemsokára feltűnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegőn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerűen csak "büdös" volt :)
Nem sokkal később balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idő/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))
A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy főtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérből, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letelepedünk Dinnyéék helyére.
Előtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, később befut Vándorcsillag is...
A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási időhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt.
Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...
Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.
Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedők :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a művelődési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az előre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikből időközönként egyet-kettőt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)
Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az első bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)
Ebola is befut, majd a főrendező, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...

A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezői/közreműködői csapat. A díjazás tetszetős, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következő két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerű a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

A vége? 4:35, 24,2km-en... No, most tényleg nem siettünk - remélem, nem utoljára...