Túrablog

Sárga 70 először - avagy felkészülés a Kinizsire, életem első 70km-es gyaloglatával.

A túra előtt hezitáltam, hogy korábban menjek-e a rajtba, hogy legyen lehetőségem ismerősökkel menni az éjszakai szakaszon, avagy csak a rajtidő végére érjek oda - lerövidítve ezzel a sötétben túrázás idejét?
Ez utóbbit választva az utolsó vonattal indultam útnak - nem meglepő módon jelentős számú túrázó, illetve futó társaságában. A vonaton szerencsére volt ülőhely, így picit sikerült szunyókálni is - gyakorlatilag a holtpont még a túra előtt le lett tudva.
A rajtban természetesen sok ismerős, de még több ismeretlen nyüzsög, hiszen a futók, akik közül sokan ugyanezzel a vonattal érkeztek később indulnak majd, úgyhogy a gyors nevezés után nekivágok az éjszakának.
Picit meglep, hogy a Vörös-kereszt felé menetelve éjjel egy óra környékén mennyire aktívak még a madarak - kellemes madárcsicsergés kísérte utunkat ezen a szakaszon. A pontnál Petami pecsétel - A sárga oda-vissza 140 nem jött össze neki, ennek okán beállt segédkezni. Váltunk pár szót, aztán indulok tovább a fényvisszaverős lapokkal, szalagokkal, táblácskákkal tökéletesen kijelölt úton.
Itt kell is a sűrű jelölés - gyepterület, szántó, fa szinte sehol, minden esetre a rendezők komoly munkát végeztek az előkészítés során, az biztos. Minthogy közel telihold ragyog felettünk, így a lámpa inkább csak az erdei szakaszokon, meg a fényvisszaverős jelzések miatt kell ezen a szép, a túrához nagyon kellemes klímával hozzájáruló tavaszi éjszakán.
A szántóföld után azért jó erdőben járni - itt még túratársakkal/után caplatok, de lassan inkább lemaradok - a jelzések tökéletesek, a csend, pontosabban az erdő éjszakai neszei, a telihold mind-mind segít abban, hogy csak az engem körülvevő természettel, annak csodálatos voltával foglalkozzak.
A Barát-kúti erdészház előtt egy rozoga létrás átkelésre emlékeztem (Pilisi trapp) - most nincs lelakatolva a kapu, átmegyek, majd visszazárom magam után. A rendezők természetesen nem csak a túrázóknak, hanem a vadállatoknak is kiírták, mit kell tenni :-))
Érdekes, hogy a nappali gyaloglatból ismerős terepnek mennyire más hangulata van éjszaka - az élmény is egészen más - leírni nem igazán lehet, ki kell próbálni.
A S-S+ elágazásban van a következő pont, előtte-utána viszont az erdőművelés miatt eléggé vacak földút kerül a túracipő alá. Valahol ezen a szakaszon volt egy felirat, miszerint fakitermelés miatt a turistaút lezárva - mellette pedig a rendezők felirata, miszerint az erdészettel egyeztetve, a túra napján lehet menni. Nem szeretem azt a szót, hogy profi, inkább azt mondom, hogy gondos, gyakorlott rendezők túráján vagyok, le a kalappal előttük!

Pilisszentléleken a futóknak van frissítőpont, mivel azonban 14-15 körüli a futók létszáma, így a csokiból, ásványvízből minket is megkínálnak. Iszok egy kis izoitalt, rárakom a másfél literes üdítőre a szopókás tömlőt, a bónusz csokiból kérek egy kockát, majd két túratárssal nekivágunk az első komolyabb szinttel riogató szakasznak, Pilis-nyereg felé. Emelkedünk. Még mindig... Továbbra is... De legalább normális ösvény, nem teherautók által széttúrt erdőgazdasági út, és nem aszfalt. Egyébként is minden fölfelé megtett méterrel kevesebb szint van hátra :-)
Az emelkedőhöz persze lejtő is tartozik a túloldalon: Pilis-nyereg után lefelé vezet tovább az út - itt figyelni kell, mert a széles útról jobbra le kell térni egy ösvényre. A jelzéssel semmi gond, de ha valaki elbambul, az keresheti, hol ment le a térképről :)
Lefelé megyünk tehát, köves, nem túl térdbarát ösvényen (ha valaki panaszkodik, hogy a S- az Újlaki hegy alján lévő parkoló és a Határ-nyereg között milyen durva, annak figyelmébe ajánlom ezt a szakaszt - garantált hogy nem fog többet panaszkodni :-))

Klastrompusztára beérve a ponton picit leülök beszélgetni, iszok egy kis szörpöt, a csokiból is kapunk, aztán persze tovább kell indulni, immár ismét egyedül. A pontos idő negyed öt, lassan elkezd oszlani az éjszaka sötétje, persze a napkeltére még bőven várni kell.
Elindulok, szinte percről percre csökken a sötétség - nehéz ezt elképzelni olyannak, aki még nem tapasztalta, csak azt, hogy lámpa be: világos, lámpa ki: sötét... Minden esetre nagyszerű élmény.

Pici holtpont azért talán adódik, de megpróbálom az egyetemi nótakincset felidézni (egyedül vagyok, a madarak is alszanak - még), és rájövök, hogy sokat felejtettem :-/ No mindegy, lesz mit pótolni otthon :)
Megyek tovább, az idő is halad, szűnik a sötét - és a madarak is elkezdenek lassan ébredezni... Aztán elkezdődik "a csoda"... Legalábbis számomra, hiszen ilyen töményen még nem tapasztaltam: a madárdal elönti a tájat, betölt mindent, szinte átjárja az embert - egyszerűen gyönyörű! Nem, nem egyszerűen csicseregnek, nincs káosz, csak tökéletes összhang... Megállok, és hallgatom. Aztán rájövök, hogy mehetek tovább, hiszen ez a madárdal elkísér az utamon.

Opsz, bejön a P- balról, ismét ismerős szakasz, bár legutóbb nappal jártam erre a Piros 50B-n, most meg hajnalodik... Mészégetők balról, jobbra be az erdőbe, sorompó, emelkedő... Az Iluska-forrásnál egy társaság alszik, vagy legalábbis próbál aludni hálózsákokban - nem volt szerencséjük ezzel az éjszakával, gondolom többen felébresztették őket :) - én azért igyekeztem minimális zajjal elosonni mellettük.
A napkelte a Fehér-hegy emelkedője előtt, a lekerített rétnél ér, ennek örömére sikerül egy picit hamarabb letérnem jobbra, amire 5-6 perc múlva rájövök, és korrigálok. Az emelkedő most is, mint tavaly ősszel a piroson lihegős, de egyben letudva, jön a fenyves, majd a 4. EP, 27.3km-nél.

Innen ismét ismeretlen szakasz, lefelé a gázvezeték nyomvonalán, majd cseles letérés balra, a kálvária felé, ahol a leírás szerint feltételes ellenőrzőpont lehetséges. Természetesen nem hagyom ki a pontot hiszen azért feltételes, mert érintése feltétele a teljesítésnek :-))
A Mónikáról elnevezett italboltba 7:11-kor érkezek meg, gyorsan harapok egy zsírosdeszkát sok sóval - aztán egy másikat hasonló kivitelben :) A rajtban nem tettem meg, most viszont veszek egy pólót (nagyon jó ötletnek tartom a dolgot), aztán magamra is húzom - a pulcsimat meg a másik pólómat bezacsizom, Adri vállalja, hogy eljuttatja a célba - köszönet érte.

Felfrissülve indulok tovább, lépcső is van, aszfalt is van - meg átkötözgetett szalag is - ezeket visszarakom a helyükre. Az erdőbe érve ismét ismerős terület, gyakorlatilag a célig. Antónia, mármint az árok most egyáltalán nem hozza a formáját: nincs dagonya lent, és nincs dög meleg fent - ez utóbbihoz persze erősen hozzájárul az a tény, hogy az óra fél nyolc körüli időt mutat.

A muflonban van a következő pont, itt megengedek magamnak egy "felező sör"-t - a táv felén túl vagyok, ismerős "pálya" következik. Pálya, ahol a szerepek felcserélődnek: a teljesítés, a sportérték kerül előtérbe, a természet szépsége és csodálata, az ilyen jellegű élmények gyűjtése pedig picit háttérbe szorul. A S- kunkorában természetesen van pont, 8:39-kor kerül be a bélyegzés a füzetbe, némi kocogás után. Tovább lefelé szintén kocogós-gyors gyaloglós tempót diktálok, a benzinkútnál azért belefér egy kávé is - reggel van, ilyenkor kávézni szoktam, most sem hagyom ki :-) Az út túloldalán ott parkol a Pilisszentléleken látott futókat frissítő Ford, ahogy ott mondták is - pakolnak már, de kapok tőlük egy palackos ásványvizet - jólesik így, a kávé után.
Az Alsó-Jegenye-völgy rengeteg szalaggal vár - no nem minket, hanem valami más rendezvény résztvevőit - hazai pálya, végigtolom gyorsan, pláne, hogy jelentős gyalogosforgalom is van, a tömeget meg valahogy nem kívánom...
A Rózsika-forrásnál ismét pont, örömmel konstatálom, hogy sikerült ismét öt környékére tornázni az átlagomat - bár a következő szakaszban lesz szint bőven, de az a terv körvonalazódik bennem, hogy Hűvösvölgyig öt fölött kéne lenni, utána meg enjoy mód, és ahogy megy, úgy megy.
Az emelkedő kellemesen megy - nem is értem, hiszen negyvenvalahány km van mögöttem - de azért jó érzés fölérni a szintben haladó szakaszra. Mármint nagyjából szintben, mert hullámvasutazik ám a S- és vele én is a Virágos-nyeregig eleget. Közben a Kötők padjánál begyűjtöm a következő bélyegzést, szám szerint a 11.-et.

A Virágos nyereg utáni szakaszon egy úr három vizslával sétál, a kutyák el-el kóricálnak az útról - szólok a gazdájuknak, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Megköszöni, aztán egy pillanat alatt visszarendeli a kutyákat - én meg elnézést kérek, hiszen nem tudhattam, hogy ilyen jól nevelt engedelmes állatokról van szó. Semmi gond, mondja, sajnos ő is azt tapasztalja, hogy jóval több a neveletlen kutya, meg a kutyával bánni nem tudó tulajdonos. Azért jó látni, hogy van ilyen is, kár, hogy ez a ritka kivétel...

Az Újlaki-hegy is gyorsan megvan, no, innen csak egy le-föl-le, aztán Hűvösvölgy - az órámra nézek... 10:38, ki kell lépnem, ha tartani akarom magam a tervemhez,miszerint Hűvösvölgyik ötössel... Lefelé azért óvatosan megyek, kímélem a térdemet, a Határ-nyereg után aztán elkezdem tolni rendesen - Hűvösvölgybe 11:11-kor érkezek, úgyhogy sikerült a tervezett ötös átlaggal eljutni idáig.

Bélyegeztetek, bekapok 2-3 szelet kenyeret, pihenek úgy tíz percet, feltöltök egy féllityis palackot vízzel, rájövök, hogy a régi cipellőm jobban szellőzött, az újnál a k100-on mindenképp kell majd zoknicserét csinálni - no mindegy, innen már csak 18km van hátra :)

A Nagy-Hárs-hegy a szokottnál picit nehezebben megy, nem is értem miért :) Itt utolérek egy 40-es távon indult leányzót, pici biztatás rá is ráfér fölfelé :-) A kilátónál viccesen megjegyzem, hogy még jó, hogy nem fönt van a pont - egyikünknek sem fűlik a foga a lépcsőzéshez, szerencsére lent megkapjuk a bélyegzést.
Lefelé a leányzó elkezd kocogni - én nem teszem, kímélem a térdeimet inkább. Utolérem Krystát és Tzh-t - ők a k100-as felszerelésüket "tesztelik" ezen a túrán - én csak magamat, más a tempónk, úgyhogy elköszönök, és óvatosan robogok tovább.

Szépjuhászné, Kis-kőfej, Korányi, fahíd, völgy, P- balról... Nem is tudom, hogy hanyadszor gyaloglok erre idén - mondjuk nem is fontos, az viszont igen, hogy Hűvösvölgy után nekiláttam az órával küzdeni, így aztán a Virág-völgyben fölfelé is erős tempót diktálok - a Csacsi-rétre is sikerül kerek ötössel beérni, igaz, a bélyegzés után, ahogy elindulok, kétszer is utánam szólnak, hogy a másik úton kéne menni... Köszönöm, másodszorra sikerült is felfognom :-)

Lassan kezd kifogyni a másfél liter ivólé a palackból, szerencsére Nagyszénászug szélénél van frissítőpont, kérek egy palack buborékos ásványvizet, amit gyorsan le is gurítok - aztán kiderül, hogy nem kellett volna sietni, hiszen kicsivel odébb is ki van rakva egy második szemeteszsák az út mellé.

Nemsokára letérünk jobbra a Kies-völgybe (ami a fakitermelésnek "hála" egyre kevésbé szolgál rá a nevére...), majd balra fel, a völgy oldalába - itt elkezdem a fejemet törni, hogy melyik túrán jártam erre a közelmúltban...? Lassan esik le, hogy a Város peremén jön ugyanezen az útvonalon - lehet, hogy agyilag is kezdek fáradni?

Sorrento a következő feltételes ep. természetesen itt is van pontőr és bélyegzés - meg bő hat kilométer hátra. A S-S+ elágazásnál szemből, a S+ felől jön vissza a Nagy-Hárs-hegynél előrekocogó leányzó - ez, pláne sok km után picit benézhető kanyar - itt azért elfért volna egy szalag. Együtt megyünk tovább, hol gyalogolva, hol kocogva - a Huszonnégyökrös-hegy oldalában aztán megáll erőt gyűjteni, én az órával versengve megyek tovább.

Csalós ez a rész, kanyarog, kanyarog, egy tisztás, meg mégegy, meg megint kanyargunk... Aztán csak feltűnik az ep.: 14:10, azaz a 14 órás teljesítéshez kerek 45 percem van - de lejtő jön, meg tömény aszfalt, úgyhogy még nem lehet borítékolni az eredményt... Már lent, az aszfalton belekocogok, aztán rádöbbenek, hogy a mentőállomásnál még teszünk egy kunkort - szerencsére az autósok előzékenyek, és gyorsan átjutok az út túloldalára - meg aztán a Gimnázium előtti körforgalomnál vissza.

A célban harmadszor is összefutok Petamival - ő adja a célbélyegzést, majd nehezen felfogom, hogy melyik asztalhoz kell odamennem a díjazásért - Szötske gyorsan megírja, megkapom a két tojásos Tojás sárgája kitűzőt is, majd lerogyok egy félmagas zsámolyra a tornaterem oldalánál - nagyjából a kajás asztalokkal átelenben, és próbálom összeszedni magamat: 13:46 alatt, azaz 5.14km/ó átlaggal tettem meg 70 km-t...

Jól esik a gratuláció, a kedves "milyen volt, mesélj?" kérdés - sajnos nem vagyok nagyon kommunikatív, csak próbálom elmondani - no meg érkeznek 40-es távon indult túratársak, az ő okleveleik megírása, átadása Pannira vár, úgyhogy hagyom dolgozni :) és kitöltöm a célban kapott nyereményszelvényt, amivel kulacsot lehet nyerni.

Az ücsörgés/pihenés meghozza a gyümölcsét, lassan sikerül összeszedni magam, elmegyek kezet mosni - Béla bácsi keresi, hogy az öltözőben hol a kézmosó, mondom neki, hogy merre - rám szól, hogy tegezzem :-) Köszönöm, a jövőben így teszek.

Kézmosás megvolt, lehet menni kajálni - zsíros, margarinos (vékonyan, illetve vastagon kenve) kenyér, a margarinos, illetve a sima verzió lekváros kivitelben is választható - itt is gondoltak mindenkire, úgy tűnik :-)
Közben befutott a Huszonnégyökrös-hegynél lemaradt lány is, gratulálunk egymásnak, majd újabb ismerősök jönnek, én azonban lassan szedelőzködök, és elindulok hazafelé.

Sokan, sokat dolgoztak azért, hogy ez a túranap ilyen jól sikerüljön. Azzal, hogy "köszönöm", azzal keveset mondtam - tökéletes volt minden: a szalagozás, a példaértékű, nyomdai úton előállított igazolófüzet, az útvonalvázlat, remélem, hogy jövőre is hasonlóan professzionális szinten sikerül megrendezni ezt a nagyszerű túrát.