Túrablog

Kohász kék minimál táv (10km)

A jövő héten tervezett Kinizsi előtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás előtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az első túratársakat, neveztem, és elindultunk. (Az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen, sajnos egy-két szakaszon előfordulnak rosszarcú helybéliek...)
A lakott területről a temető mellett, kellemesen emelkedve jutunk ki, közben látunk egy érdekes görögkatolikus templomot is. Innen szépen rá lehet látni a városra. Ezt egy akácos követi - most virágzik az akác, az illata teljesen betöltötte az ösvényt.
Egy, csak a jelzést figyelve téveszthető elágazásnál balra lefelé megyünk - a leírás viszont korrekt segítség itt is. Nemsokára az első ep-n vagyok, a lányok picit szenvednek a gyereknyomdával - no igen, nem ilyen körülményekre tervezték ezt az "izét", de sokadik kísérletre csak látszik a labda a lapomon :-)
A pont után a jelzés+leírás alapján könnyű tájékozódni, bár egy szakaszon gyakorlatilag két útvonalon is fel van festve a K-, de itt is sikerül a rövid, lényegre törő és pontos szöveg alapján meglelni a helyes ösvényt.

Nemsokára egy ereszkedéssel érkezünk Somsályba. Sic transit gloria mundi - jut eszembe, amikor meglátom az ablakok-ajtók nélkül, romosan álló egykori művelődési házat, meg picit távolabb a szintén romos templomot...
Persze van itt más is: háborús emlékmű egy valamikor szebb napokat is látott park végében, vagy az utca másik oldalán a hajdani helyi labdarúgócsapat pályája, épülete...
No igen, bányavidék volt, a bányászat megszűnt, és csak a romlás, az elmúlás kísért tovább, ebben az egyébként gyönyörű völgyben lévő faluban.
Bányász vidék, így nem hagyjuk ki a főhajtást a bányász-emlékműnél, hiszen ki tudja, hányan voltak azok, akik nem tértek haza a föld alól...

A faluból egy kellemes emelkedőn jutunk ki, némi aszfaltkoptatást követően, hogy a túloldalon, a távolban látható kőkerteszthez leereszkedhessünk :) Nincsenek magas csúcsok, vannak viszont meredek gyalogutak, ösvények, úgyhogy picit szuszogva készül a következő fotó az út további részéről...
A völgyben a kőkereszt talapzatán ott a K- jelzés - sajnos nem nagyon lehetett máshova festeni, bár egy karón/oszlopon jobb helye lett volna...
A következő gerinc előtt sikerül túlontúl balra tartani, így aztán tökön-paszulyon, de mindenek előtt egy, a gazban lapuló vízfolyáson keresztül térünk vissza a helyes útra. Itt sikerül összefutni az Ózdon lakó másodunokatesómmal - utolért minket, innen vele sétálok a célig.
A leírás szerint a gerincen van az ep - no, annak itt még híre-hamva sincs, csak lejjebb, az Arlói tó mellett - biztos, ami biztos, kattintok egyet :)
A tó vízszintje a szokásos fölött van - nem hinném ugyanis azt, hogy annyira horgász legyen valaki, hogy a teraszról akarjon pecázni :-) Márpedig sok kis házikónál ez az ábra: a tó egészen a teraszig tart :-)
Arlón megyünk keresztül, "véletlenül" szembejön a polgárőrség autója, aztán ahogy a jelzés is mutatja, meg ahogy a leírásban is olvasható, balra, majd kerékpárút, majd jobbra...
A 25-ös főutat elérve már Járdánházán vagyunk, innen még egy pici séta a Gyepes-völgy felé, aminek a bejáratánál a 10-es távnak a célja/etetőpont található.

Az adminisztráció gyorsan megy, kitűző azonos minden távnak (jó nagy :-)), az oklevél nagyon szép (bár a névnek szerintem pici a hely...), az ellátás pedig... Szuper. Olyan kedvesen, jó szándékkal kínálták az idős hölgyek a csodaszépen előkészített "szendvicseket" (két zsíros deszka között apróra szeletelt hagyma, illetve édesszájúaknak rámás-lekváros kivitelben, szalvétába csomagolva), meg a kétféle szörpöt, hogy egyszerűen enni kellett belőle.
Érkezik a fő szervező, Gréti, kérdezi, hogy milyen volt, hogyan láttuk a túrát, közben telefonál, sürög-forog, mutatja a Kohász-út új, fém bélyegzőjét - akkora lelkesedéssel, amit régen láttam. Gréti felajánlja, hogy visszavisz Ózdra, csak várni kell picit - a lehetőséget megköszönöm, a remek hangulatban a várakozás sem probléma :)

Jövőre, ha minden jól megy, a rövid távokon ismét lesz Kohász kék (legalábbis remélem) - ha így lesz, akkor biztos, hogy jövök: nagyon szép táj, lelkes rendezőgárda, korrekt leírás, jól követhető útvonal, tetszetős díjazás, és remek ellátás - kell még valami egy jó túrához?