Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. október 23., péntek
Két éve Éger-völgy, tavaly Szomor volt az október 23-i program, idén ismét elvállaltam a seprést ezen a kényelmes távon - ki tudja, talán jövőre megint lejutok Pécsre :)
Minthogy ez mára a második túra, így ott folytatom, ahol az előző beszámolót befejeztem - Normafánál gyorsan autóba ültem, és irány a Budaörsi út - M1/M7 - M1 irányon keresztül Zsámbék, és onnan Szomor.
Előtte még egy kedves ismerősnek dobok egy "Hajrá"-t - hívtam volna seperni, de mire észbe kaptam, kiderült, hogy az 56-os távra nevezők közt szerepel - amitől viszont visszalépett a Viharbükk hosszabbik távját választva... Mindegy, a következő söprés előtt majd időben szólok :)
Nagyjából saccolom, hogy merre kéne menni (na jó, azért előtte megnéztem térképen), és hozzávetőlegesen sikerül is tartani a tervezett útvonalat a Budapestről kefelé vezető kellően feltúrt szakaszig, ahol némi benzinkúton keresztül, gyorsétterem mellett elsunnyogva trükkel korrigálva keveredek rá végre az autópályára.
Zsámbékig teljesen jól haladok, sőt utána is sikerül a megfelelő elágazásban jobbra fordulni (hogy tavaly ez miért nem ment elsőre...?) így aztán bőven időben érek Szomorra.
Hely csak a focipályán van, úgyhogy egy "bemelegítő sétával" érek a rajtba.
Rövid egyeztetés: feladat a szokásos, időm még van, úgyhogy némi reggelinek tekinthető falatozás is befér az indulás előtt.
Egy fiatal lány érkezik, hogy ők még a 23-on indulnának (bőven a rajtidő vége után) - szerencséjük van, hogy még nem indultam el - megvárom, míg neveznek (a párja kint várja a kocsinál), aztán indulás.
Kakukk-hegy nekünk gyakorlatilag bezárt, de a 10-es távok miatt még bőven ott vannak a helyükön, ugyanúgy, mint az Anyácsai-tó pontőrei - a Színházi bázisig van nagyjából két óránk meg 7.7km, úgyhogy a pontzárással előreláthatóan nem lesz gond így sem :-)
Új a cipellőm, elvileg "egy kategóriával" jobb, mint a korábbi, de ez a Kakukk-hegyre fölfelé nem érződik: nedves avaron első blikkre jobban csúszik - de ez még nagyon az eleje az ismerkedésünknek, úgyhogy sommás véleményt azért nem mondanék róla...
Első emelkedő letudva - lesz még néhány, bár ilyen lihegős kaptató már nem - a ponton vegyes cukorkával kínálnak a pontőrök, illetve begyűjtjük az elő, az útba ejtett kálváriára utaló bélyegzést is. (Ezen a túrán is egyedi, a pontra jellemző rajzolatú bélyegzők vannak.)
A talaj príma, nem sáros, de kellően puhára van ázva, úgyhogy gyorsan a tó sarkához érek, ahol egy úr küzd a túlfolyó feletti rácsot eldugító avarral/ágakkal - a tóból közben az útra csorog a víz, de nem vészes, épp, hogy a cipőm talpa lesz tőle vizes.
A tó mellett a szokott helyen, a szokásos pogácsával várják a pontőrök a túrázókat - minden ponton van valami ellátmány - a záráshoz képest itt is van némi késésem, de ez szintén 10-es távon is érintendő pont, úgyhogy még bőven nyitva vannak utánam is.
A raklapokból álló provizórium jól tartja magát a tavat tápláló egyik vízfolyásban/felett, kényelmesen átlépkedek rajta.
Szántóföld, emelkedő, majd a végén tábla: balra a 10-es táv, jobbra a 23 és az 56 - a munka tehát most kezdődik: gyűjthetem a szalagokat. Van mit. Szerencsére tűzőgéppel vannak felrakva, így egyszerű lekapkodni a bokrok ágairól a kellően sűrűn kirakott, szokásos piros-fehér szalagokat.
Dohányzós kedvű túratársak épp indulnak tovább - én megvárom a pont hivatalos zárási idejét, és csak utána indulok tovább - közben elrágcsálom az ellátmányként kapott almát.
A fennsíkon is jócskán van szalag, meg egy táblát is be kell gyűjtenem Zsámbékig.
Érkezik balról a S- jelzés - egy kis kivétellel ezt kell követni a következő pontig, a Mátyás-borozóig.
Persze szalag is van, úgyhogy akár a leírás elolvasása nélkül is oda lehet találni szerintem :)
A borozó teraszán van a pont, kényelmesen iszogatom a nagyon finom, meleg teát, hiszen ide is nagyjából öt perccel pontzárás előtt érkeztem, úgyhogy van időm a panorámában is gyönyörködni.
Aztán persze tovább indulok - a romtemplomot most kihagyom - már voltam bent, futtában megnézni nem sok értelme lenne.
A Zsámbékról kifelé vezető emelkedőn aztán dolgom akad: nem csak a szalagok, illetve az eligazító tábla begyűjtése, hanem a lemaradó túrázóknak a terelgetése :) okán is.
Feldobom a labdát, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor segítsenek a szalagokat begyűjteni - ez szépen megy is.
Elérjük a S- jelzést, jobbra tartunk, aztán egy elágazásban az eleje elindulna jobbra lefelé - gyorsan a helyes irányba igazítom őket - és leszedem az átkötött szalagot.
Gyűlnek a besepert túrázók, egy nagyobb társaság piknikezik az egyik kilátópontnál - őket is indulásra bírom. Lemaradok picit fotózni, hogy némi előnnyel indulhassanak tovább a pontról - ami kicsit közelebb van, mint gondoltam, de mindegy - így több időm van a nápolyiból falatozni :-)Az Óriások lépcsője következik - kényelmesen járható, bár való igaz, hogy a megszokott lépcsőkhöz képest picit magasabbak a fokai :)
Elágazásban jobbra tartok, és ismét elkezdem gyűjteni a szalagokat - a csodálatos őszi erdő fotózásra csábít - közben jól elsétálok egy szalag mellett, de időben kapcsolok, és megyek is vissza érte.Enyhe emelkedővel érek egy szántóterület széléhez, ahol ismét és újfent csak a Kakukk-hegy sziluettje ad fotótémát.
A földút picit tapadósabb talajjal bír, de egyáltalán nem vészes, úgyhogy puha léptekkel sétálhatok el a következő, babkúti pontig, ahova szintén a tervezett zárási idő előtt sikerül megérkeznem, úgyhogy a különféle csokikból többet is módomban áll tesztelni :-)
A rövid nyílt terep után ismét kellemes erdőben ereszkedek lefelé a gondolataimba merülve, úgyhogy egy-két rövid szakaszt itt is triplán járok be a szalagok miatt - remélem azért sikerült mindet begyűjtenem.
A völgyben lévő faháznál egy apa a fiával bandukol - a srácnak kikezdte a lábát a bakancs, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan haladnak - csatlakozom hozzájuk, és együtt sétálunk be a következő, azaz a 23km-es távon utolsó pontra.
Itt szokás szerint finom almalé fogyasztható (a Vadalma Tanya terméke) - tényleg 100%-ban almából.
Némi pihenő után az apja-fia páros is indulásra kész - seprőként megvárom őket, hiszen engem pláne nem hajt sem a tatár, sem a szintidő, és továbbra is együtt sétálunk Somodorpuszta felé.
Közben megegyezünk abban, hogy bebandukolnak a célba, és ha gondolom, menjek előre - a buszváróval és postaládával "felszerelt" kereszteződésnél tényleg elköszönök tőlük - innentől már nem lesz elágazás, kivéve az iskola felé a jobbra letérést - ott meg marad a tábla és a szalag.
Addig persze néhány piros-fehér szalaggal gyarapodik a gyűjteményem :-) Nem sok, de azért erre az egyértelmű szakaszra is jutott, úgyhogy résztvevői szemmel nézve is príma volt a szalagozás - és seprőként sem kellett azért megszakadni a begyűjtésükkel.
A célba érve természetesen megkapom a teljesítésért járó oklevelet és teljesítői kitűzőt is, aztán pedig kényelmesen nekilátok falatozni, a szokásos zsíros kenyér - csalamádé - hagyma - tea menüből :-D
nem sokkal később az apa-fia páros is beérkezik, gratulálok nekik én is, aztán két, szintén Budapesti túratárssal elindulunk hazafelé.
Nem véletlen, hogy nagyon népszerű ez a túra: nagyon szép, jól jelzett, könnyen követhető útvonalak mind a négy távon (tudom, az 56km-est még nem próbáltam, de megbízható források szerint :-) az is hasonlóan príma, mint 10,illetve 23km-es távok), gyakorlott rendezők és pontőrök... És akinek ez számít, minden ponton adnak valamit - a bélyegzésen kívül :-)
A népszerűség persze hozza magával azt, hogy a létszámkorlátokat feszegeti az indulók száma, úgyhogy itt is szükség volt a webes előnevezés bevezetésére, amit a túra honlapján lehet megtenni - még nem kötelező, de célszerű, hiszen kár lenne lemaradni egy ilyen kellemes rendezvényről.
Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb
Endomondo: Szomor 23
Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb
Endomondo: Szomor 23
Bár mára a Szomor 23 söprése volt a fő cél, de osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a szomori rajtidő 10:30-as végére ennek a gyaloglatnak a kellően tempós teljesítése után is oda tudok érni, úgyhogy reggel 8-ra megcéloztam Normafát.
Pontosan érkeztem, már bőven folyt az indítás, úgyhogy akár hamarabb is jöhettem volna :-) Mindegy, gyorsan benevezek,leszurkolom az 1000Ft-ot, és kocogósan nekilódulok a székelykapun keresztül a Z+ jelzésnek. A terv egyszerű: amíg lefelé, addig tempós kocogás, visszafelé meg ahogy sikerül - a cél, hogy bő egy óra alatt körbe tudjak érni.
Egy szál felírós pont lesz Makkosmárián, előtte Z+/S+/P/P+/Vm, utána meg Z+ vissza - a látszat ellenére faék egyszerű, prímán követhető útvonal.
A S+ melletti katonasírnál megállok egyet fotózni, aztán gurulás tovább - Csacsi-rét, majd jobbra a S- és robogás tovább, hiszen Szomoron is dolgom van még :-)
Rövid szakaszon beköszön a P-, majd tovább, lefelé, immáron a P+ jelzésen, kényelmes kocogós iramban.
Előttem néhányan balra fordulnak - igen, ez lesz a Mária-út balra, úgyhogy megyek utánuk - igaz, az emelkedőn már tempós gyaloglásra váltva.
A jelzés visszafelé tart, enyhén emelkedő széles ösvényen, úgyhogy marad a séta - idővel jól állok, bár a végén a Z+ emelkedőjét csak meg kell mászni,d e az még odébb van picivel, addig még jön balról a P- egészen Makkosmáriáig.
Nem terveztem sokat fotózni, de a kedvenc "integetős" fánál csak megállok, mert szomorúan látom, hogy az egyik "karja" le van törve :-( Igen, a világon minden mulandó... Még a fák is. Néha az ember, néha a jég, néha meg csak a kor vagy épp a kór az, ami az elmúlást hozza.
Makkosmáriára bekocogok - időm bővenvan, úgyhogy elolvasom a táblán a hely rövid történetét.
A túloldalon, a sorompónál állnak néhányan, úgyhogy arrafelé veszem az irányt. A leírás szerint itt kéne lennie a felírandó kódnak, de sehol semmi... Fotózok egyet, aztán elindulok, és közben megeresztek egy telefont - szerencsére, mert épp érkezik autóval a főrendező, és hozza a papírt, rajta a "hőn áhított" kóddal :-) Igen, tudom, hogy a rajtidő hivatalos kezdetétől még csak bő fél óra telt el, de... No mindegy, a lényeg, hogy megvan a kód, neki lehet ugrani a Z3 jelzésnek a célig.
Tempós gyaloglás fölfelé, a végén belekocogással - így lesz kerek egy óra a teljesítési időm - a szomori sepregetéshez pont ideális bemelegítés volt :-)
A célban megkapom a díjazást - az oklevél szép, a kitűző is tetszetős, sajnos a rétesre szóló bónt nem tudom felhasználni, hiszen a rétes büfé még nem nyitott ki, úgyhogy az egyik nevezésre várakozó ismerős kezébe nyomom a cetlit "majd lesörözzük" jeligére ;) aztán irány az autó, hiszen a mai fő feladat még eztán következik.
Ismét a Sarokkő, és ismét egy olyan rendezés, ami nagyon jó is lehetne, de a létszámhiányos rendezői csapat miatt csak "jó"- ugyanis a leírás, a térkép, a díjazás mind rendben van, az útvonal is jól összerakott, úgyhogy nyugodtan tudom ajánlani ezt a túrájukat is.
Track: Track_VIHARBUKK_6-5_2015_szurt.gdb
Endomondo: Viharbükk 6.5
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)