Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. október 17., szombat
Tizedik rendezés, ebből az alkalomból meglepetést tartogatnak a teljesítőknek, úgyhogy szakítok a hagyománnyal, és az "extra" táv helyett a normált célzom meg - mondanom sem kell, a rajtidő végét elcsípve :-)
Nagyon kevés induló van - nem csoda, hiszen pénteken is esett az eső, és mára is ígérgettek némi csapadékot... Ha azt nézem, nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó, akkor nem értem ezt az esőfóbiát :-P
Tizedik rendezés... Anno tíz éve ennek a túrának a szórólapja volt az, ami elültette bennem a gondolatot, hogy menni kéne... Akkor sajnos annyira jól elraktam a papírt (és ki is ment a fejemből...), hogy csak a túra után került megint a kezembe - úgyhogy az első rendezésről sikeresen lemaradtam :)
Most viszont itt vagyok, és bízom abban, hogy az 1. számú nevezési lap örökös tulajdonosa, Béla bácsi fentről figyel minket, és jó időt intéz nekünk mára.
Gyors nevezés után picit tollászkodom még, aztán nekilódulok: Kc keleti ága az első szakasz - itt is lehet remélni némi kilátást a városra, ebben a kifejezetten őszies időben. Az út egy részén már az új burkolatot kapott sétányt lehet tesztelni - tény, sár, az nincs :-)
Az Erzsébet-kilátó az első pont - pontőrök a kilátó alsó szintjén adják a bélyegzést - az időjárás most még nem kecsegtet szép panorámával, úgyhogy kihagyom a lépcsőzést, és inkább lefelé indulok a jól ismert sétaúton a Pozsonyi hegy, majd pedig Szépjuhászné felé.
Néhány hete láttam először a piros szívben kanyargó ösvény jelzést - most a hozzá tartozó tábla is megvan Szépjuhásznénál - ez az "Út az egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív- és érrendszerért" nevet viseli. Most már ezt is tudom :-)
A Hárs-hegy két nagyobb emelkedőből álló kaptatója simán megy, bár utána a balra tartó szintben haladó úton jól esik kényelmes sétára váltva pihenni egy kicsit ;)
A Kaán Károly kilátónál a túra emblémájával díszített pólóban épp indulni készülő túrázótól gyorsan megkérdezem, hogy ugye nem ő volt itt a pontőr? A "nem" válasza megnyugtat, és minthogy a pont a legfelső szinten van, így nincs más hátra, mint fölfelé :-) Amikor felérek, épp nincs tömeg, úgyhogy lehet fotózni is.
Persze később újabb túrázók érkeznek, úgyhogy tovább indulok - van még bőven táv is, szint is, bár az "érdekes" részt idén kihagyom- majd jövőre ismét, az Extra táv 10. rendezésekor, hátha akkor is lesz valami érdekes jubileumi meglepetés...
Az előbbi túratársat nemsokára utolérem, és a nagyjából azonos tempónknak köszönhetően a célig együtt gyalogolunk. Persze előbb a Kis-Hárs-hegy következik, a gyors kitérő után S- majd Zc, hogy aztán a Hárs-hegy ÉNy-i pillérén ereszkedjünk le a Szépjuhászné útig, amin nagyjából 200m-t kell megtenni a kanyar külső ívén. Túléljük. Ahogy a Fekete-fejre való kapaszkodást is. A ponton csak pecsételni állunk meg, hiszen csak egy ereszkedés, és vár ránk a Horalky :)
Nehéz a választás, aztán csak elcsábulok az új, nugátos verzióra - sajnos a szintén újdonságként megjelölt kókuszosból nincs :(
Itt még eldönthetném, hogy mégiscsak az extra, de tartom magam a vállalásomhoz, és a P- jelzésen indulunk tovább a Vörös-pocsolya felé.
A jelzés jól követhető, bár a Kecske-hát előtt, a Tk. tábla utáni Y-elágazás - ahogy azt egy korábbi túrán egy túratársnak sikerült is - picit benézhető, de nincs vész, tudjuk, merre van az arra.
A ponton újabb egyedi bélyegző lenyomata kerül a lapra, hiszen itt minden pontnak saját, a pontra jellemző grafikával készített, nagyon szép rajzolatú bélyegzője van. Ez is része számomra az igényes rendezésnek.
A P-P3 elágazásnál automatikusan fordulok balra, aztán ahogy érkezik balról a Z+ jelzés, megjegyzem, hogy pár éve még az a széles út, amin érkeztünk, egy keskeny, alig látható csapás volt a bokrok között...
A Tarnai-pihenőig nem megyünk el - jóval hamarabb, a Sisakvirág tanösvény 7. táblájánál van ugyanis a pont; a túratársam is tőlem tudja meg, hogy honnan kapta a nevét a Tarnai-pihenő, és valójában melyik részt is illeti ez a név.
Mielőtt teljesen visszakapaszkodnánk a Z3/P3Z+ elágazásig, kimegyek jobbra egy kis platóra, ahonnan szintén szép kilátás tárul az ember elé.
Az utolsó emelkedőt legyűrve a Csergezán Pálról elnevezett kilátó következik - a pont itt is a kilátó aljában foglalt helyet - fent rettenetesen vizes volt minden, amikor nyitott a pont - de minthogy most nagyon szép időnk van, így természetesen megmásszuk a kilátó lépcsőit, és néhány fotó is készül.
Nagykovácsiig már csak egy említésre méltó dolog történik: egy autós valamilyen hivatalos indokkal bement a tanösvény elejénél lévő parkolónál a sorompóval védett területre, és amíg bent volt, addig valaki bezáta a sorompót... Amikor arra jártunk, már a telefonos segítségnél tartott - remélem, idővel sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből :-D Tanulság: ha nem nálad van a sorompó kulcsa, akkor tekints rá úgy, mintha zárva lenne.
A célban a szokásos kitűző és oklevél mellett egy, a túra emblémájával díszített tálka a díjazás. Az elmaradhatatlan meleg ételként pedig paprikás krumpli virslivel fogyasztható - akár dupla adag is, mert sajnos jóval kevesebben jöttek el ma erre a túrára, mint ahány résztvevőre számítottak a rendezők :(
Akik nem jöttek el, mert féltek az esőtől, azok rosszul döntöttek, hiszen csodaszép őszi időben, gyakorlatilag sármentes útvonalon túrázhattak volna - nagyon szép díjazásért :-)
Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb
Endomondo: Budai kilátók 2015
Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb
Endomondo: Budai kilátók 2015
2015. október 4., vasárnap
Itt van az ősz, itt van újra... és itt van a Vasas, ahol évek óta vállalom a seprést. Nincs ez máshogy idén sem, úgyhogy rajtidő végét célozva autózok Pomázra.
Korábban érkezek, úgyhogy némi reggelit is beszerzek a pékségben, és miközben azt fogyasztom, megérkezik Őrsi Anna, aki pénteken kora délután ért célba a Goldsteig Ultra Race-en (651km, 19000m szinttel), 169 óra 45 perces idővel. No igen, ez után a hosszú verseny után kell némi levezetés is :-)
Elindulnak, aztán érkezik egy csapat rövid távos induló, megvárom, míg az adminisztrációjuk lezajlik, utána viszont tempósan nekilódulok Pomáz mondhatni jól ismert utcáinak, hogy teljesítsem a már szokásos feladatot: délre Királykúthoz érni :-)
A tavaly még feltúrt téren új köztéri műalkotás áll - szerintem szép; remélem, a körforgalom kiegyenesítésével nem sokan fognak próbálkozni, mert kár lenne érte :-)
A település szélét még nem érem el, amikor utolér Dinnye - egy darabig tartom vele a tempót, de aztán a János-forrás után lemaradok - lustulós év volt az idei, ennek köszönhetően érezhetően gyengébben megy ez a szakasz...
A platóra felérve szokás szerint jobbra letérek a jelzésről, és
kimegyek a kilátópontra - sokat nem nézelődök, inkább megyek tovább a
menedékházig, ahol a szokásos fincsi tea vár minden indulóra.
Pici
szusszanás, meg két bögre tea után megyek tovább - itt is eszembe jut,
hogy mennyire más úgy túrázni, hogy nem kell az itinert/térképet/leírást
böngésznem, csak menni a jól ismert útvonalon...
A Vasas szakadékban "felírós" pont van kirakva - meg ha már egy túratárs előkotorta a geoládát, akkor annak a kódját is felírom :-)
Az oda-vissza szakasz elején néhányan a sétálós papírjukra várnak - kár kihagyni ezt a részt, de ők tudják...
A következő pont, Lajos-forrás - bögrém van, úgyhogy kényelmesen frissíthetek a forrásnál, aztán irány picit fölfelé, a hírek szerint valamikor felújításra kerülő turistaház mellett, hogy aztán jobbra, a szalagozott ösvényen ereszkedjünk egy kisebb csapattal lefelé.
Ez a letérés "benézhető", de mint általában, most is van szalag, úgyhogy némi figyelemmel nem jelenthet gondot.
Egy darabig lefelé tart az ösvény, aztán egy vízmosás keresztezése után
gyorsan visszanyerünk az elvesztett szintből valamennyit, a Kőrösi
CsomaSándor emlékműig. Itt egy rövid megállás mindenkép kell, hiszen a
panoráma, ami Dömörkapura és az egész völgyre nyílik, az pompás, pláne
így, ősszel, amikor javában színesedik a fák lombja.
Pici "hullámvasút", aztán jön a meredek lefelé a völgybe - annyira azért nem vészes, de botokkal a kézben sokkal nyugodtabban ereszkedem lefelé.
A dömörkapui ponton létszámot egyeztetek a pontőrrel - a hiányzókat megjegyzem, aztán az ellátmányként kapott gyümölcsöt rágcsálva indulok tovább.
Autó, az rengeteg volt a parkolóban, meg úgy általában az út mellett, úgyhogy felkészülök arra, hogy sokan lesznek a következő szakaszon...
Nos, ez csak részben jött be - mondjuk aki csak hébe-hóba (illetve pont, hogy hóba' nem) kirándul, az inkább marad az aszfalton, nem megy le a patakmeder mellé, pláne, hogyha még a patakot is keresztezni kell néhányszor :)
Mondjuk a patak jelenlegi állapotában a keresztezése "menetből" elvégezhető feladat - bőségesen vannak kiemelkedő kövek, amin normál tempóban át lehet sétálni.
A Lenkó emlékmű mozaikját megörökítem - hiányzik belőle "néhány" darab - remélem, jut valamikor ennek a rendbetételére is némi pénz...
Sikárosi erdészháznál megállok, és nyomok egy kéktúrás bélyegzést a lapomra- aztán az órámra nézek, és konstatálom, hogy erős tempót kell diktálnom, ha délre a Király-kútnál akarok lenni.
Igyekszem rákapcsolni, úgyhogy Bükkipusztánál csak futtában bélyegeztetek, és megyek is tovább, pedig a táj az csodaszép - csend, nyugalom, jó levegő... Tökéletes hely a mindennapok agyromboló stresszes dolgainak a kitakarítására... Egyébként ez az egyik fontos célja/oka annak, hogy immáron kilenc éve teljesítménytúrázok: jó kiszakadni a városi "őrületből", és kiszellőztetni a fejemet a természetben.
Király-kúthoz picit késve érkezek, de nincs gond (csoki viszont van), pihenek egy picit - Dömös, meg Maróton Kata egyébként sem úszná meg "túlóra" nélkül, úgyhogy ez a 10 perc oly mindegy (tudom, _nekem_ mindegy, úgyhogy innen is bocs...)
A nyereg után nagyjából-egészéből csak lefelé a Duna partjáig (na jó, a Szentfa-kápolna mögött van egy kis emelkedő), úgyhogy tempós gyaloglásra váltok, és persze élvezem a csodaszép őszi erdőt.
Dömösön már figyelni kell, hiszen söprök, vagy mi a szösz - szalag nem sok van, úgyhogy némi késéssel bár, de beérek a pontra.
A szokásos méteres kalács előtt némi privát harapnivalót is kapok (köszönöm!), aztán vizet töltök, és nekilódulok a túra "másképp szép" szakaszának :-P
Azért másképp szép, mert az út és környéke, mondjuk úgy, ingerszegény, javarészt szántóföldek között halad - a Duna bal partján viszont tiszteletet parancsolóan magasodik a Szent Mihály hegy, illetve a másik irányba tekintve meg... Szóval látható, hogy hova kell majd felkapaszkodni.
Ez a szakasz szépen ki lett szalagozva - sajnos néhol buzgó kezek átkötöztek egyet-kettőt az elágazások másik ágába is :-( Remélem, nagyon nem kavart el senki sem :)
Ezen a szakaszon ért utol egy túratárs, aki a rajtzárás után indult Pomázról, és ahol talált pontőrt, ott pecsételtetett egy papírra - később kiderült, hogy barlangászkodik, úgyhogy a közös téma, meg pár perc után a közös ismerősök is megvoltak :-)
Maróton Katát nem leltük - tény, jócskán a tervezett pontzárás után érkeztünk, mivel pedig mindenki, akire számítani a kellett, áthaladt a ponton (rajtam kívül), teljesen jogosan zárt hamarabb. Ezzel viszont megdőlt az az állítás, miszerint a söprű nem késheti le a pontzárást :-) de ez legyen a világ legnagyobb problémája.
Az utolsó, hosszan emelkedő szakaszra a jövőben is szervezek társat - ugyanis sokkal gyorsabban meg kényelmesebben fogy a táv és a még leküzdendő szint, mint egyedül - a szokásos megállók beiktatásával (erdészeti út keresztezése, éles balkanyar, erdészeti út keresztezése a Szakó-hegy aljában) szuszogva bár, de kellemes tempóban, jót beszélgetve küzdöttük le az utolsó mintegy 9km-t - közel 670m szinttel.
Az itineren ott van a buszok indulási ideje - bőven van idő a következő járartig, úgyhogy a Rezső-kilátót is útba ejtjük, utána viszont irány a cél, a Matyi-büfé.
Rövid adminisztráció, túratárs is kap díjazást, aztán a tavalyitól eltérően autóval indulunk hazafelé.Track: Track_VASAS_MARATON_2015_szurt.gdb
Endomondo: Vasas Maraton 2015
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)