Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. július 3., péntek
Újabb esti, kocogós program - a nappali verziója tetszett, és sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy ide is el tudjak jönni.
Mivel az M0 adja magát, mint útvonal, így még útba ejtem a Decathlon-t is, mivel a lányaim rollert szeretnének, és a weboldalon "utolsó darabok" kitétellel jelzik, hogy még talán van a kinézett típusból.
A bevásárlás sikerül, veszek egy palack izót is, aztán irány a rajt - ami a nappali verziótól eltérően nem az iskola, hanem egy játszótér. Egy térképböngészéssel sikerül eltalálni a megfelelő letérést, és egy üres telek mutatja magát parkolónak. Itt már áll néhány autó, kinézek egy szimpatikus helyet, és kényelmesen elkezdek készülődni, mivel bőven van még idő a rajtidő elejéig.
Érkezik Misi, beparkol mellém, üdvözöljük egymást, aztán lesétálunk a szomszédos telken lévő játszótérhez.
Ebben a rajt/cél helyben a kényelmes parkoláson kívül van még egy nagyszerű dolog: itt van egy mobilos torony, úgyhogy távolról látható, hova kell visszaérni :-)
A nevezés picit döcögősen indul, de sikerül gyorsan túlesni rajta, úgyhogy papír az övtáskába, izós palack a kézbe, és kényelmesen sétálva vágok neki a pici emelkedőnek - hogy aztán jobbra fordulva már kocogósra fogjam a tempót.
Iskola jobbra - no, akkor ez picit hosszabb lesz, mint a nappali verzió? Nem gond, legalább az elején kiderült :-)
Az első EP-nél már néhányan várnak a pontnyitásra - meg a pontőrre, úgyhogy beállok én is a várakozók közé - érkezik az egyik rendező, nem ő a pont őre, de megoldja a problémát: mindenki kap egy szignót a papírjára, és mehetünk tovább. Valaki Danit emlegeti, hogy külföldön van, úgyhogy nem kell korábban nyitni a pontoknak :-P Az rendben, hogy korábban nem, de azért időben igen...
Kényelmesen ereszkedik az aszfalt, aztán egy bal-jobb kombinációval már a vasutat keresztezi az útvonal - földútra váltva. A nappali verziónál még sárgállott a repce - most már a betakarításon túl a letarolt szántó van az út mellett.
A süppedős homokos talaj picit visszafog, de igyekszem egyenletesen haladni - az órára pillantva a következő pontot is nyitás előtt picivel érem el ebben a tempóban - mindegy, legfeljebb ott is szusszanok egy picit, bár az első pontnál nagyon nem esett jól a várakozás.
Jobbról érkezik az ismerős földút - itt fogok visszajönni nemsokára, ha minden jól megy - és miért ne menne jól?
Az erdősáv sarkánál lévő parkolónál előszedem a lámpát - nem, még nincs annyira sötét, csak az innentől a fák között kanyargó ösvényen nem lenne jó hasra esni valamiben - vagy épp beletrafálni egy lócitromba...
A következő pontot Roliék viszik - nyitás előtt érkezem, de rutinos rendezőkkel van dolgom, úgyhogy pillanatok alatt kapok pecsétet is a csoki mellé (köszönöm!), és mehetek tovább.
Ahol a nappali túrán egy eltévedt autóssal találkoztam, és irányítottuk vissza a helyes irányba, ott most a természetvédelmi őrszolgálat terepjárója érkezik - váltok pár szót az egyenruhás úrral, aki készségesen megvárja, míg tovább megyek, nem megy előttem be a következő szakaszra felverni a port. Neki is köszönöm, a többi résztvevő nevében is.
A gémeskút felé fordulva elkezd jelezni a térdem, úgyhogy lassítok, így aztán egy ismerős túratárs elroboghat mellettem - de a gémeskút pontnál még őrzöm a második helyemet :-)
Az egyenes visszafelé szakaszon marad a tempós gyaloglás, itt két futó robog el mellettem - nem verseny, úgyhogy kényelmes, de erős tempóban fordulok rá a vasút felé vezető oda-vissza szakaszra.
Jelentős szembejövő forgalom, por, és néhány, az elfogadhatónál harsányabb társaság jellemzi ezt a szakaszt - szerencsére elég rövid, és még a vonat is elmegy, mire a fénysorompóhoz érek, úgyhogy ott sem kell várakozni egy percet sem.
A platánfákkal szegélyezett utcában megpróbálok ismét kocogni, de a térdem szól, hogy nem kéne, úgyhogy marad a gyaloglás. Aztán a pont őre szól, hogy ha túrázó vagyok, akkor adna pecsétet, mert most fog nyitni,mint pont... Szólok, hogy legalább hárman vannak előttem - szerencsére találkozott velük, úgyhogy nem lesz probléma.
Később némi térképnézegetés után beérnek Áronék, felveszem az erős tempójukat, és nagyjából együtt érkezünk be a célba.
Az érkeztetés gyorsan megy, utána a szokásos hagymás, paradicsomos zsíros kenyér következik, amit szörppel, vagy épp kólával lehet leöblíteni. A túramenü hozzávalóit nem tudom, hol szerezték be, de a péket meg a hentest is meg lehet dicsérni a finom kenyérért meg a tényleg finom zsírért.
Falatozás után irány az autó, és robogok haza, hiszen kocogós tempó ide, vagy oda, de későre jár...
Azt hiszem, ezt a verziót is szeretni fogom - pláne, ha a pontnyitásokat picit előrébb hozzák, hogy az elején, a gyalogosokat elkerülve is érdemes legyen kényelmesen kocogva elindulni.
A színes, térképes itiner nagyon igényes, ahogy az oklevél is. Az ellátásra sem lehet panasz, úgyhogy jövőre szeretnék ismét jönni :)
Track: Track_MERZSE_EJSZAKAI_10_szurt.gdb
Endomondo: Merzse Éjszakai 10
2015. június 20., szombat
Sajnos a munka miatt (is) elég sok hétvége kimaradt, úgyhogy nagyon kellett már valami szervezett gyaloglat - ez az esti séta a Péterhalmi erdőben tökéletes választásnak tűnt.
Nem túl sietősen a rajtidő közepét megcélozva, kocogós tempóra berendezkedve érkeztem autóval a sportkastélyhoz - a parkolónál emlékeim szerint pár éve még sorompó készült, most ennek híre-hamva nincs, úgyhogy az autót lerakom, és a bejáratnál lévő nevezési asztalnál elintézem a formaságokat.
Térkép nincs, egy szöveges itiner minden: sárga pötty, piros pötty... Kerek perec rákérdezek, hogy ez ugye a Halmi-dűlő túra útvonala? A döcögősen érkező "igen, az" válasz után nincs több kérdésem, egy pillantás a kapott papírra, hogy hol lesznek a kirakott kódok (a Halmihoz képest egy pont hiányzik) és a GPS beizzítása után nekilódulok, enyhe kocogós tempóban a jól ismert útvonalnak.
Ismerősök és ismeretlen túrázók mellett robogok el, aztán a szembe jövő forgalom is kezdetét veszi egy ismerőssel - naná, ha Budapest kupa, akkor ő ott van :-)
A ping-pong asztalok környékén nagy a nyüzsgés - nem a túra miatt, hanem a tér-idő-tömeg összefüggés okán - mert hogy nagyon jó idő van egy kis nyáresti bográcsozásra erre-arra.
A kód egy fára van felkötve, írok, fotózok, és robogok tovább a tornapályán. Közben eszembe jut, hogy idén a Halmi-dűlő kimaradt, úgyhogy ezzel valamit bepótolok, hiszen nagyon kellemes ez a városba ágyazott, változatos erdőfolt.
A vasúti átjárónál most nincs süti, nincs mosolygós bélyegző, csak kód, úgyhogy jóval rövidebb időre álok meg, mint szoktam, és máris megyek tovább az újulattal benőtt szakaszon, a játszótér sarka felé.
A bal kanyar után jönnek az emelkedők :-) úgyhogy picit pihenek, és kényelmes gyaloglásra váltok egészen a néhány "emelkedő" múlva kezdődő oda-vissza szakasz végéig.
Előtte szomorúan veszem tudomásul, hogy újabb szeletnyi erdőt vágtak ki az út mellett - ha így haladnak, akkor pár év múlva csak tarvágás meg némi gyenge (akácban meg erős) újulat lesz a most még szép erdő helyén :-( Lövök egy fotót, aztán tempósan gyalogolok tovább.
Szemben újabb ismerősök tűnnek föl, váltunk pár szót, aztán továbbrobogok - szerintem utolérem őket visszafelé :-)
A hurok túlsó végén még felírom a kódot, aztán ráfordulok a visszafelé vezető útra - mivel nincs több pont, így gyakorlatilag 3km-ből kihozható lenne a hátralévő bő 6km-nyi táv, de nem azért jöttem, hogy trükközzek, úgyhogy megyek az ismerős útvonalat követve.
Oda-vissza szakasz, ismét ismerős jön szembe, egy pár szó erejéig megint megállok, aztán igyekszem ismét kocogósra fogni a tempót - hátha tényleg utolérem Szilviéket :)
Az útvonal egy szakaszon pár éve módosult, nem a betonkerítés mellett halad - itt néhány hezitáló túratársat még útba igazítok, aztán ki a vasút mellé, és próbálom továbbra is legalább imitálni a kocogást :-)
Egy rövid nyílt szakasz után vissza be, az erdőbe - mint egy zöld alagút, olyan itt a sétány... Erősen sötétedik, de próbálom megörökíteni - több-kevesebb sikerrel.Tempós gyaloglás tovább, jobbra egy másik tarra vágott rész a tetőn egy hagyásfával - egyszer fel kéne oda menni, körülnézni - de most nincs kedvem ennyi plusz szintet belerakni a túrába :-D
A Halmi-dűlőn szokásos helyen most nincs pont, fotó viszont készül itt is. Megelőzöm Szilviéket - a kényelmes andalgós tempóhoz most nincs kedvem, úgyhogy trappolok tovább.
Ahol egy rövid szakaszon ismét találkozik az oda- meg a vissza irány, és élesen jobbra kanyarodik az útvonal a tormapályára, ott egy pillanatra megtorpanok, hogy merre is az arra - talán azért, mert éjszaka most járok itt először :-) Adri mutatja segítőkészen, hogy befelé, az ösvényen - úgy döntök, hogy a kocogós tempóból elég volt mára, meg jó egy picit beszélgetni, úgyhogy kényelmes tempóban sétálunk be a célba, munkáról, cégről, SyslogNG-ről beszélgetve :-)
A célban a díjazáson felül némi zsíroskenyér vár ránk, aztán a séta után autózás következik az éjszakában hazáig.Ahol egy rövid szakaszon ismét találkozik az oda- meg a vissza irány, és élesen jobbra kanyarodik az útvonal a tormapályára, ott egy pillanatra megtorpanok, hogy merre is az arra - talán azért, mert éjszaka most járok itt először :-) Adri mutatja segítőkészen, hogy befelé, az ösvényen - úgy döntök, hogy a kocogós tempóból elég volt mára, meg jó egy picit beszélgetni, úgyhogy kényelmes tempóban sétálunk be a célba, munkáról, cégről, SyslogNG-ről beszélgetve :-)
Ismerős terep, az éjszakai verzióra jó érzékkel lecsapó rendezők, akik idővel talán a rendezésbe is belejönnek majd :-)
Track: Track_SETA_AZ_EJSZAKABAN_12_szurt.gdb
Endomondo: Séta az éjszakában
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)