Túrablog

Az immár funkcióját vesztett híd után néhány ötletesen és szépen átfestett pad mellett sétálunk el, majd sikeresen leküzdjük a mindenféle, néhol már vállalhatatlanul giccsbe hajló szuvenírt és minden egyebet pavilonsort, és megérkezünk az első EP-re.
A pecsétet begyűjtjük, a Széchenyi-fürdőt szép míves ívben megkerülve vesszük célba a Koós Károly sétányt, illetve az útvonal elején már távolról megcsodált Vajdahunyad-várat.

A fürdő impozáns épülete remek fotótéma, csak normális masina kéne hozzá - mindegy, lesz, ami lesz - a Hugin egészen szép munkát végez, szebbet, mint a telefon beépített panoráma módja :-)
A túraútvonalnak kevéssé nevezhető Kós Károly sétányon tett rövid sétát követően a Vajdahunyad-vár udvarán gyalogoltunk keresztül, hogy nem sokkal később már a bal kézre eső Petőfi Csarnok mulandósága juthasson eszembe... Pedig ez utóbbi sem csúnya, legfeljebb másképp szép :-)
A Közlekedési park mellett nem (sem...) olvasom a leírást, úgyhogy picit "lemegyünk a térképről", és a szintén nagy átalakítás előtt álló Közlekedési múzeum szabad téren kiállított dolgainál fordulunk vissza. A második EP-nek jobb helye lett v olna az elágazásnál, de mindegy.
A Királydom mellett elsétálva lassan visszaérünk a túra oda-vissza szakaszára, amin besétálunk a célba.

Ez volt az első városi teljesítménytúrám, sajnos a délután ránk váró hosszabb utazás miatt eléggé rohanós lett, de úgy gondolom, hogy ilyen is kell néha :-)

Track: Track_PEST_IRANYABA_5_2015_szurt.gdb
Endomondo: Városliget 5

Sajnos az elmúlt három évben a Budapest terep kupával ütközött, úgyhogy némi kihagyás után vágtam neki ismét.

Családdal terveztem először, aztán a lányok a nagy melegre hivatkozva lemondták a részvételt, sőt én is csak a rövid távot céloztam meg - azon még úgysem indultam eddig.

A rajtidő végét megcélozva kimentem Hűvösvölgybe, autó+BKV kombóval, tudva azt, hogy a völgynek ilyentájt csak a neve hűvös - árnyas parkolót nem igazán lehet találni :)

Kényelmesen benevezek, közben Geri érkezik, picit kinyúvadt állapotban :-) nem csoda, hiszen ő már bő két óra alatt túl van a rövid távon... Megbeszéljük, hogy a Pest irányába túrájuk városligeti körén ha minden jól megy családilag ott leszünk, aztán én nekivágok a mai kellemes körnek.

Tempós, gyors teljesítést tervezek, ahol lehet belekocogva, de aztán a Hárs-hegyre fölfelé menet kellemes beszélgetőtársak akadnak, úgyhogy felveszem a tempójukat, és együtt érkezünk az első pontra.

Ismerősök őrzik a pontot, váltunk pár szót, aztán a kilátóba is felmegyünk - ha jobban belegondolok, az idejét sem tudom, mikor jártam fönt legutóbb...

A S- lefelé hozza a "szokásos" formáját, aztán hegyes szögben következik a P-, aminél érdekes, láthatóan frissen festett "elhasadt" szíveket (vagy szív közepén kanyargó ösvényt?) formázó jelzések is feltűnnek - megdöbbentően sűrűn. Mint később kiderül, egy a Szent Ferenc kórház betegeinek kitalált kényelmes sétaút - gondolom, ezzel függ össze az is, hogy több új pad is került az út mellé, sőt, a P- letérésénél lévő pihenőhelyen is újak a padok meg az asztal.

Az új jelzésekkel kapcsolatos találgatások jegyében fordulunk balra a P- jelzést követve, a jól ismert sziklás ösvényre. Egy rövid szakaszon épp érik a szeder az ösvény mellett, bár ebben a dög melegben inkább aszalódik, de néhány ehető szemet csak sikerül begyűjteni :)

Aszfalt, "nem szeretem" kanyar külső íve - de legalább most a forgalommal szemben haladunk...
A Fekete-fej szuszogósan, de megvan, a túloldalon,már ismét "lent" szusszanunk, hogy aztán némi árnyék után kellemetlen "napon süléssel" kapaszkodjunk fel a Kecske-hátra.
Itt szemből érkezik egy idősebb úr, aki figyelmeztet minket, hogy feljebb jobbra kell tartani egy benézhető elágazásban - neki sikerült elkavarni, úgyhogy ő itt kiszáll... Az elágazás megvan - szerintem legfeljebb elbambulható, de mindegy, megyünk tovább, várva a következő pontot a P-P+ elágazást.
A ponton édességgel várnak - a bélyegzésen felül - Innen szint szinte nincs, úgyhogy egy hosszabb pihenő is belefér.
A P+ jelzésen hamar leérünk Remeteszőlősre, ahol emlékeim szerint egy hosszú, unalmaz aszfaltkoptatás következik - az aszfalt stimmel, de beszélgetve egészen gyorsan a végére érünk :)
A könyvmegállót alaposan megnézzük - érdekes ötlet, remélem, sokáig megmarad legalább ilyen szép állapotban :-)
A Remete-szurdok alsó végén az ezen a túrán megszokott dinnyés pont vár ránk, a kellemes árnyékban falatozó nagyobbacska társaság jelentős pusztítást vitt végbe a dinnyekészletben - már ezért megéri erre a túrára eljönni :-D
A szurdok után sikerül másokat is tévútra vezetni - csinálunk egy kitérőt a K- jelzésen a templom felé - utólag megnézve a leírást, én emlékeztem rosszul, bocsánat.
A templomkertben még töltünk vizet, aztán jó sok árnyékmentes aszfalt következik (saccra háromszor annyi, mint Remeteszőlősön) a Nagyrét sarkáig, ahonnan a jól ismert sétányon jutunk vissza erősen szintidő-kihasználós teljesítési idővel Hűvösvölgybe.

A célban a rendezőktől megszokott bőséges és színvonalas ellátás: sokféle "kenőanyag" kerülhet a friss kenyérre, amit aztán fincsi limonádéval lehet leöblíteni :-)

A rendezés, az útvonal olyan, hogy nyugodtan ajánlható kezdőknek, családoknak, illetve "túrafertőzés" céljára is.