Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. szeptember 12., szombat
Ismét délutános műszak sikeredett ezen a túrán, ráadásul erősen a rajtidő végét sikerült csak megcsípnem, de ez az év már csak ilyen...
Azért a hidat, ami a mamutfenyőkhöz vezet, csak lefotózom, csepergős idő ide, vagy oda, hiszen elég ritkán, mondhatni évente egyszer járok erre :)
Némi szöszmötölés után indulok útnak - sajnos ennek a szakasznak az eleje nem igazán az előnyére változott az erdőművelés miatt, de ez van, megyek, koptatom picit az aszfaltot, utána meg jön a tarvágáson átvezető ösvény meg néhány kerítés, amin a szokásos létrák vezetnek át.
Szerencsére ez a szomorúan kinéző nyílt terep véget ér, és beérek az erdőbe, ami most még nagyon szép és nagyon zöld :-)
Az első ep-ig van némi emelkedő a széles, jól kijárt erdészeti úton - közben azon gondolkodom, hogy ez az erdőrész vajon meddig lesz még ilyen szép, mikor dönt valaki úgy, hogy ezt is leművelik...?
A ponton most nincs pontőr, csak egy szúróbélyegző, amivel gyorsan megbököm az igazolólapot, és megyek tovább.
Az egykori kőfejtőt most nem nézem meg, igyekszem tempósan haladni, mert a rajtidő végén indulva a pontzárásokra illik odafigyelni, és a nagyobb szint még bőven előttem van.
Újabb nyílt terület - a panoráma csodaszép, még akkor is, ha pontosan és szépen látszik, hogy hova kell felmenni a völgy túloldalán :-)
Még néhány kerítést azért meg kell mászni, mielőtt a műutat keresztezem - jó kérdés, hogy ezek a bő két-két méteres mászások benne vannak-e a túra össz szintjében, vagy sem...?
A műutat keresztezve a túloldalon egy büfé hívogat - betérek egy kólára, és úgy gondolom, hogy felfrissülve tempósan felérek a Tarnai-pihenőhöz, illetve a Z3P3 elágazáshoz, és utána majd kellemesen belekocogósan megyek végig - hiszen szint már nem nagyon lesz utána...
Egy enyhén fáradtnak tűnő :) túratársra ráköszönve aztán picit máshogy alakul a dolog:: azt mondja ugyanis, hogy a Tarnai pihenő után inkább lemegy Nagykovácsiba, és kiszáll (az ötvenes távon indult eredetileg...).
A Tarnai pihenőnél lévő pontig csak sikerül rábeszélni, hogy inkább
nevezzen át a maratonra, és jöjjön velem végig, úgyhogy innentől kezdve
igazodom a tempójához, és kényelmesen sétálva tesszük meg a hátralévő
távot.
Közben azért nézegetem az órát is erősen, hiszen nem kéne kicsúszni a
szintidőből, úgyhogy a Vörös-pocsolyás-hátnál lévő pont előtti szakaszon
picit meghúzom a lépést, és így az óra szerint épp, hogy elcsípjük a
pontzárást.
No, innen csak lefelé - nagyjából, hiszen Máriaremetén meg a Nagyrét után azért még lesz pici szint, de az már tényleg nem sok :-)
Érdekes, idén másodszor járok erre (P+, Remeteszőlős, K+, Remete-szurdok K-, Hűvösvölgy), és társaságban a remeteszőlősi aszfalt most is gyorsan elfogy :-)
A szurdokban ismerősök ülnek egy padon, és levegőt frissítenek - illetve pont nem :-P emiatt aztán megyünk is tovább - a friss levegőt elrontók közelében nem nagyon van kedvem sokáig maradni ugyanis :-P
Megcsináljuk a kötelező vargabetűt a templom felé, ahol az utolsó ep. igazolását is begyűjtjük, aztán aszfalt, aszfalt, aszfalt... Egészen a Nagyrét sarkáig, közben jó néhány ismerős megelőz - sebaj, most nem rohanós üzemmódban vagyok, és különben is, a teljes szintidő "ki van fizetve", nem?
A célban a jelvény és a kis dobozos gyümölcslé mellé egy puritán oklevelet is kapunk (erre a célra korábban az itiner első oldala szolgált). Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan túra, amit érdemes beírni a naptárba - nincs túllihegve a rendezés, nincs extra szolgáltatás, van viszont egy nagyon szép, szerintem jól követhető, és nem túl nehéz útvonal, gyakorlott rendezői csapat, és díjazásként teljesítések számától függő színű jelvény.
Track: Track_METEOR_21B_2015_szurt.gdb
2015. augusztus 29., szombat
Sajnos idén kihagytam a Gyermekvasút éjszakai verzióját - több okból sem volt jó döntés :-( Ráadásul más, nem Budapest kupás tervek is borultak augusztusban, úgyhogy mindenképp kellett már a mozgás, úgyhogy hirtelen (f)elindulásból nekivágtam ennek a túrának.
Rajt Szépjuhászné, este/éjjel van a túra, úgyhogy hezitáltam picit a logisztikán, de a vége az lett, hogy az utolsó szakaszon a BKV-re bíztam magam - talán egy hangyányit meggondolatlanul - de erről majd a végén :)
Elég késő értem a rajtba, gyorsan megnézem a túloldali megállóban, meddig járnak "befelé" a buszok - kellően tempósan haladva bele fog férni az egy körös rövid táv.
Gyors nevezés után még tollászkodok, meg gps-t izzítok, illetve próbálom a lámpámat úgy magamra szerkeszteni, hogy jó legyen - megy az idő, úgyhogy kocogósan indulok neki a Hárs-hegy nyerge felé vezető útvonalnak.
A nyereg után a S- jelzésen már kényelmesen bemelegedve kocogok lefelé, Hűvösvölgyben lesz az első pont, ahol az OKT-s bélyegzővel kell igazolni azt, hogy ott jártam.
A bélyegző fent, a peron végén egy dobozban található - a leírásban is benne van- úgyhogy némi lépcsőzés fel, majd le, és jöhet a K-, majd pedig a Gyermekvasút nyomában túráról ismert letérés a Fazekas-hegy - Villám utca felé. Itt az említett túráról kint felejtett lapot leszedek az egyik fáról, aztán jöhet a Villám utca kellemetlen lejtője...
A Nagyrét sarkán "felírós" pont, a rét megkerülése után pedig nem eltéveszteni: Nagykovácsi út után jobbra a P+, nem pedig balra a Sc jelzésen tovább :-)
Itt kezdek számolgatni az idővel - tempósan kell tolni, ha el akarom érni az utolsó buszt - miközben az útvonal utolsó harmadán nem igazán jártam túlzottan sokszor... Első feladat persze a Fekete-fej leküzdése, ami a szokásos módon (lihegősen, de egy menetben) megvan, igaz, lefelé a szokottnál óvatosabban megyek - hiába a lámpa, jobb a békesség...
A karámok sarkánál emberes pont, gyors igazolás után az utolsó jól ismert szakasz következik, igaz, a Budai kilátók extra távja nappal jár erre.
A Szilfa tisztásra a letérést elhagyom, "majd balra van egy átkötés" gondolom, de aztán pár lépés után inkább visszafordulok, és maradok a jelzésen.
A tisztásra kiérve sikerül elveszíteni a jelzést, de aztán egy túratárs (neki ez a második köre) érkezik, és mutatja, hogy ha nagyjából átlósan megyünk, akkor jó lesz. Kiérünk a vadasparki műútra, aztán a jelzés is megérkezik balról, minden rendben.
Ránézek az órámra, és azon agyalok, hogy ha túl késő érnénk ki a Korányi kórházhoz, hogy az utolsó buszt még Szépjuhásznénál elcsípjük, akkor ennyi meg egy bambi, és logisztikai okból kiszállok...
Szerencsére "bőven" van időnk (na jó, elégnek tűnik a hátralévő idő ahhoz, hogy beérjünk, átvegyük a díjazást, és rohanósan elcsípjük a buszt :) Ha minden jól megy persze...
És jól megy, a kényelmes sétaúton nemsokára keresztezzük a Gyermekvasút sínpárját, aztán csak le kell csorogni a célig :-)
A célban lehet falatozni, két szelet kenyeret összeborítva pótolom az energiát, a barackbefőttből meg kanalazok pár kockát a poharamba, és azt már a busz felé kocogva fogyasztom el.
Track:
Endomondo: KAKUKHEGY_EJSZAKI_UJRATOLTVE_10
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)