Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(50)
- ► szeptember (3)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. augusztus 9., szombat
2014.08.09. Vértesi barangolások 25
23:20
|
Bejegyezte:
turablog
|
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet,
mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia
kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most
nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat
igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi
keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán
csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy
ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána
még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS
megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)
Szalagozás, illetve jól követhető jelzések várnak, kényelmes tempóban kezdek kocogni a lakott területen.Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől
visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag
balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján
maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :)
fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és
rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett
utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a
tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a
tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan,
ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor
járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan
fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a
Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem
alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően
egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a
következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán.
Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...
A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.
Címkék:
2014
,
Vértesi barangolások
|
0
megjegyzés
2014. július 26., szombat
2014.07.26. Budapest Terep Félmaraton
20:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Nem csak a technikai póló motivált, hogy időben nevezzek erre a futásra, hanem az eddigi két teljesítés felemás emléke: egy nagyon kellemes élmény, meg egy bokakimenős, célban nem igazán őszinte mosolyos másik.
Szóval időben neveztem, aztán beszereztem életem első igazi futócipőjét, mert érzem, hogy kéne a túrákon kívül is mozogni, ha nem akarok vénségemre teljesen eltunyulni :-D és vártam a rendezvény napját.
Nem bízva a véletlenre (meg a tömegközlekedésre) a rajtba érkezésemet autóval megyek - parkoló van, gyorsan felveszem a rajtszámot meg a dugókát, pici bemelegítés, aztán rajt.
Virágos-nyeregig igyekszem együtt menni a mezőnnyel - ez nagyjából sikerül is, mivel azt tervezem, hogy a S- kellemetlen szűk, bokagyötrő szakaszán inkább gyalogolok (meg félreállok a futók elől).
Aztán persze máshogy alakul, futók jönnek, és "húznak magukkal" - a tempó nekem is kényelmes, úgyhogy szépen, ütemesen haladunk a "mini" letéréséig.
Itt megállok egy picit, többiek el, én belesétálósan tovább. Aztán újabb "vonat" érkezik, megyek velük. A Kötők padjánál szigorúan gyaloglásra váltva, mert... Az itt előadott "műsorszámot" nem kéne megismételni...
Ahol a S- jelzés a Kálvária alatt jobbra tér(ne), ott mindenki egyenesen - utólag mondják, hogy ott volt a szalag - szánom, bánom, nekem sikerült az évek alatt berögzült vonalon követni a jelzést. Távban pár méter a különbség, majd valamikor megnézem, hova van mostanság festve a S-.
A Jegenye-völgybe lefelé szigorúan gyaloglásra váltok, kényelemes a cipellő, de a bokámra vigyázni kell. Lent órát nézek, számolok, kocogósan veszem a jól ismert sétányt a benzinkútig, aztán az emelkedőt is igyekszem tempósan legyűrni, igaz nem futva/kocogva, hanem a jól bevált botozós-gyaloglós módszerrel.
Már fent, a S- K- közötti szalagozott szakaszon tempós gyaloglásra váltok (tudom, terepfutó rendezvény, de túrázóként a "szintidőbe belefér" az erősebb), kényelmes két órán belüli idővel érek a Zsíros-hegyen lévő frissítőpontra.
A kínálat bőséges, a "májkrémes falatok, paradicsom" párost ismétlem néhányszor, aztán kapok egy palack izót, azt kortyolgatva indulok tovább.
A 3 óra úgy sem lesz meg, úgyhogy nyugodt, de tempós menetelés következik a Remete-hegyig. A meredek, sziklás ereszkedés lassan megy - szokni kell ezt a cipellőt még...
A Remete-szurdok végén a Budai Tájak rövid távjának van etetőpontja - szokás szerint dinnyével - nem akarom megsérteni :) a pont őrét, úgyhogy engedek a szívélyes kínálásnak, a csak elrohanó futók becsületét is megmentendő :-) fogyasztok a dinnyéből.
Aztán megyek tovább, hiszen az óra ketyeg, és az aszfalt amúgy sem a kedvencem, úgyhogy hamar túl kéne lenni rajta.
Ha hamar nem is, de csak végére érek, szalag, térkép, meg emlékek alapján "rutinosan" fordulok jobbra a Francia iskolánál, illetve balra az utca végén, ahol az utolsó lejtő után feltűnik a cél.
A célban dugok :) átveszem az oklevelet, a pólót, aztán megyek dinnyézni, pihenni, utána meg majdnem haza - ugyanis a Budapest kupa füzetemmel azért visszaballagok, ha már elhoztam, kérek bele egy bélyegzést :)
Jövőre? Remélem, hogy a FB-on írt fél mondat ellenére ismét jöhetek, jöhetünk - nem hiszem, hogy egy-két jó helyen elsütött kérésre ne lenne elég segítő az előkészületekhez, rendezéshez, no meg a pálya "lebontásához". Én szívesen beszállok az "asztal" túloldalán is, ha kell.
Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2014_szurt.gdb
Szóval időben neveztem, aztán beszereztem életem első igazi futócipőjét, mert érzem, hogy kéne a túrákon kívül is mozogni, ha nem akarok vénségemre teljesen eltunyulni :-D és vártam a rendezvény napját.
Nem bízva a véletlenre (meg a tömegközlekedésre) a rajtba érkezésemet autóval megyek - parkoló van, gyorsan felveszem a rajtszámot meg a dugókát, pici bemelegítés, aztán rajt.
Virágos-nyeregig igyekszem együtt menni a mezőnnyel - ez nagyjából sikerül is, mivel azt tervezem, hogy a S- kellemetlen szűk, bokagyötrő szakaszán inkább gyalogolok (meg félreállok a futók elől).
Aztán persze máshogy alakul, futók jönnek, és "húznak magukkal" - a tempó nekem is kényelmes, úgyhogy szépen, ütemesen haladunk a "mini" letéréséig.
Itt megállok egy picit, többiek el, én belesétálósan tovább. Aztán újabb "vonat" érkezik, megyek velük. A Kötők padjánál szigorúan gyaloglásra váltva, mert... Az itt előadott "műsorszámot" nem kéne megismételni...
Ahol a S- jelzés a Kálvária alatt jobbra tér(ne), ott mindenki egyenesen - utólag mondják, hogy ott volt a szalag - szánom, bánom, nekem sikerült az évek alatt berögzült vonalon követni a jelzést. Távban pár méter a különbség, majd valamikor megnézem, hova van mostanság festve a S-.
A Jegenye-völgybe lefelé szigorúan gyaloglásra váltok, kényelemes a cipellő, de a bokámra vigyázni kell. Lent órát nézek, számolok, kocogósan veszem a jól ismert sétányt a benzinkútig, aztán az emelkedőt is igyekszem tempósan legyűrni, igaz nem futva/kocogva, hanem a jól bevált botozós-gyaloglós módszerrel.
Már fent, a S- K- közötti szalagozott szakaszon tempós gyaloglásra váltok (tudom, terepfutó rendezvény, de túrázóként a "szintidőbe belefér" az erősebb), kényelmes két órán belüli idővel érek a Zsíros-hegyen lévő frissítőpontra.
A kínálat bőséges, a "májkrémes falatok, paradicsom" párost ismétlem néhányszor, aztán kapok egy palack izót, azt kortyolgatva indulok tovább.
A 3 óra úgy sem lesz meg, úgyhogy nyugodt, de tempós menetelés következik a Remete-hegyig. A meredek, sziklás ereszkedés lassan megy - szokni kell ezt a cipellőt még...
A Remete-szurdok végén a Budai Tájak rövid távjának van etetőpontja - szokás szerint dinnyével - nem akarom megsérteni :) a pont őrét, úgyhogy engedek a szívélyes kínálásnak, a csak elrohanó futók becsületét is megmentendő :-) fogyasztok a dinnyéből.
Aztán megyek tovább, hiszen az óra ketyeg, és az aszfalt amúgy sem a kedvencem, úgyhogy hamar túl kéne lenni rajta.
Ha hamar nem is, de csak végére érek, szalag, térkép, meg emlékek alapján "rutinosan" fordulok jobbra a Francia iskolánál, illetve balra az utca végén, ahol az utolsó lejtő után feltűnik a cél.
A célban dugok :) átveszem az oklevelet, a pólót, aztán megyek dinnyézni, pihenni, utána meg majdnem haza - ugyanis a Budapest kupa füzetemmel azért visszaballagok, ha már elhoztam, kérek bele egy bélyegzést :)
Jövőre? Remélem, hogy a FB-on írt fél mondat ellenére ismét jöhetek, jöhetünk - nem hiszem, hogy egy-két jó helyen elsütött kérésre ne lenne elég segítő az előkészületekhez, rendezéshez, no meg a pálya "lebontásához". Én szívesen beszállok az "asztal" túloldalán is, ha kell.
Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2014_szurt.gdb
Címkék:
2014
,
Budapest terep félmaraton
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)