Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. június 9., hétfő
A városban gyorsan sikerült parkolóhelyet találni, pici lépcsőzés lefelé, aztán irány a rajtnak/célnak helyet adó sátor.
Az
ismerős főrendező épp nagy telefonálásban volt, úgyhogy gyorsan
elintéztem a nevezést, és a rajtidő elején már neki is vágtam a "napon
sülős aszfaltszaggatás"-nak ígérkező útvonalnak.
Kis
fahíd után ligetes rész következik - kora reggel van, de már most is jó
az árnyék... Mi lesz itt délidőben? És mi lesz akkor az első ponton
posztoló talpig hagyományőrző pontőrrel?A túra eleje és vége a Duna partjára települt rajt/cél miatt Váci séta, így koptatom az aszfaltot az itinerben található térképrészlet szerint a Kálváriáig.
Közben felfedezem, hogy néhány éve hol is fagyiztunk családostól a szomszédos Verőcén lakó ismerősökkel.Emelkedő, majd poros mellékutca, majd poros mellékutca emelkedővel - pici szalagozás, pici térképnézegetés, és simán követem a kijelölt útvonalat, bár lakott területen szerintem nehezebb :)
A
rövid kitérő után ismét aszfalton lehet gyalogolni, és közben
"felüljárni" a kettes út fölött. Aztán végre-végre balra letér a jelzés
az aszfaltcsíkról az erdőbe - hogy aztán rövidesen ismét lakott
területre, Kosdra érkezzünk. Néhány helybéli poénosnak tartja, hogy hülyeséget beszéljen az útvonallal kapcsolatban - értésükre adom, hogy mivel kéne inkább szórakozniuk, és megyek arra, amerre kell. Az időtervet nagyjából sikerül tartani, de aztán a tikkasztó meleg, meg az, hogy legközelebb Vácon lesz bármiféle hűtött innivalóhoz szerencsém, betérek a Pálma presszóba, és legurítok egy kellemesen hideg árpalét.
Egy kútnál
még kap némi vizezést a kalapom, aztán buszforduló, balra tovább -
ismerősök szemből.... Kérdezem, hogy "ennyi volt?" Nem, hangzik a
válasz, csak vissza kell jönni egy darabon a ponttól a 20-as távon...
No, ez nincs benne a leírásban, de a ponton megerősítik, hogy vissza,
majd jobbra a jelzett elágazásnál.
Visszafordulok,
aztán meglátom a szalagozást az egyik elágazásnál, jelzés nincs, csak
szalag, úgyhogy innentől jobban kell figyelni. Szalag tényleg van, ha
nem is bőségesen, de a kellő helyen mindenütt ott lengedez egy-egy darab
- árnyék viszont nincs, még egy fél darabka sem, úgyhogy továbbra is
napon sülés a kiegészítő program - a falu széli, térképen (tuhu) sem
szereplő földutakon sétálva.Közben legyűrök olyan 60-70m szintet, és végre megjelenik a Zc jelzés egy kényelmes, erdészeti járművekkel is járható földútra érve. A GPS még azt mutatja, hogy ezen az úton vezet a jelzés, de nem, egy inkább csapásnak, mint ösvénynek nevezhető, fától fáig útvonalon lehet követni a szépen, frissen felfestett jelzést. A terelés oka egyébként pont az erdészeti forgalom, az erdőgazdasági anyagmozgatás az úton - igaz, egyelőre csak mintegy 1200m-en.
Nem sokkal később még egy emelkedő jobbra fölfelé, hogy aztán a túra legmagasabb pontjától nagyjából végig lefelé vezessen az út. Az árnyas mélyúton még kiélvezhetem az árnyékot, hiszen az erdő szélétől - nagyjából az utolsó ellenőrzőponttól - ismét nyílt terep lesz a célig...
Szántóföld, majd megint csak szántóföld, egy pici emelkedő, és előttünk Vác - igaz, a Duna azért még odébb van :)Bizony odébb, először le kell jutni a kettes út mellé - széles földút visz le az aluljáróig, onnan pedig aszfalt... Tetszik, vagy sem, a Naszály Vácnak az egyik, a Duna pedig a másik szélénél található, úgyhogy városnézés következik :-)
No meg lakott terület, úgyhogy leírást elő,
mert házak között könnyű elkavarni. A leírás rövid, lényegre törő, a
térképrészlettel együtt problémamentesen eljutok a Buszpályaudvarhoz,
aztán tovább, Március 15. tér, strand, Bazilika, Duna-part - ahogy írva
vagyon. Innen már látszik a rajt/cél sátor.A célban választhatok többféle színű oklevél, illetve többféle kitűző közül - ez azt is jelenti, hogy a "gyűjtőknek" mondhatni kötelező (másoknak meg ajánlott) többször visszatérni erre a túrára, hiszen a rendezés (szalagozás, itiner, díjazás) ár/érték arányosan nagyon jó, az útvonal a sok városi szakasztól függetlenül szép, és kényelmesen teljesíthető.
Az adminisztráció után még elfogyasztom a "szokásos" túramenüt - néhány szelet zsíros kenyér, savanyúság a menü, szörppel leöblítve, aztán irány hazafelé.
Track: Track_VACI_CSATA_20_2014_szurt.gdb
2014. május 25., vasárnap
Ez is elért sajnos, de kezdjük az elején, jóval-jóval korábbról, hiszen ez a túra sohasem a túra napján kezdődött korábban sem.
Idén,
a tavalyi rekordlétszámot követően egészen nagy esély volt rá, hogy a
létszámot valamilyen módon korlátozni kell, hogy beleférjen abba a
"keretbe", amit az engedélykérelmekbe beírva az érintett hatóság még
elfogad. Ez több körös egyeztetést követően 1200+10% lett, azzal a plusz
kitétellel, hogy a két rövidebb táv útvonala például a Pilisi
szerpentin (Z-) helyett másfelé fog haladni.
Így is lett, míg
tavaly az előzetesben, illetve idén év elején, a nyomtatott
túranaptárban csak "lehetséges, hogy..." kezdetű megjegyzés volt
olvasható, áprilisra kiderült, hogy mi és hogyan lesz: webes illetve
postai levélben előzetes regisztráció, és persze orvosi kell a hosszú
távon történő induláshoz.
Négy sikeres Kinizsivel a hátam mögött
"besózva" vártam a regisztráció megnyitását, orvosit letudtam,
regisztráltam, második nekifutásra a megerősítő e-mailt is megkaptam, és
lett regisztrációs számom - még áprilisban...
Aztán nagyon gyenge
fizikai felkészülés után jött a túra előtt egy héttel a Budai 50, ami
pici lelket öntött belém, hogy fog ez menni - de mint tudjuk, igazából
agyban dől el... Nos, ezt ezen a túrán a saját bőrömön is
megtapasztaltam...
Reggel a nevezésre várva persze sok ismerős, de
a kedvem valahogy nem az igazi... Nevezzek a 40-re...? De arról volt
szó, hogy aki regisztrál, de nem indul, és nem menti ki magát, az évekre
kizárja magát... Marhaság, tudom, de nagyjából ezért is "próbáljuk meg"
alapon csak nekiduráltam magam a százasnak - végül is a zsákban a
tapasztalatok alapján szükséges valamennyi kellék ott figyelt: sós
rágcsálni való épp úgy, mint egy maréknyi műzliszelet, vagy épp
izotóniás ital, gél, néhány készlet aksi és elem a lámpákhoz meg a
gps-hez, tartalék zokni/alsó/póló... Mi kell még...?
Nevezés,
indulás, a tömeg az elvileg megváltozott útvonalról jól elvisz a
"szokásos" aszfaltos emelkedő felé - mindegy, út közben reggelizés
mellett ez talán belefér...
Kevély, kellemesen emelkedik, jól
lehet lihegve loholni felfelé - előzni persze csak óvatosan, megköszönve
- első bálozó, húsz órás tervekkel... Hmmm... Mondjuk megy, mint a
golyó, de akkor is...
Hosszú-hegy felé tömött sorokban áramlunk - az emelkedőn is sokan, nem úgy, mint két éve - pont, bélyegzés, tovább.
A murvás út melletti erdőben haladó Z- jelzésen pici csönd és majdnem
magány - bár ahogy egy túratárssal ráfordulok az ösvényre, néhányan
jönnek utánunk...
A nyereg előtt ismerősök frissítőt árulnak - literes hideg Cola van? Van. Akkor azt kérek :-)
Picivel
később megállok pihenni, elrágcsálok egy-két műzliszeletet - előttem a
Pilis, azaz László púpja meg a szerpentin következik, kellő mennyiségű
szinttel.
Öltönyös-nyakkendős túratárs érkezik - búcsúzik a
Kinizsitől meg a teljesítménytúrázástól - más, számára szebb és jobb
hobbit talált... Hiányozni fog :) Aztán a világon először :) egy
"legendát" is megörökíthetek - tízszeres teljesítőknek járó pólóban
érkezik, csatlakozom hozzá - legalább megtudom, melyik a Surd kanyar a
szerpentinen.
Ellenőrizni nincs embere a rendezőknek idén
(se...), sőt a tavalyi plusz figyelmeztetések sem kerültek ki, így
aztán... No mindegy, minden szabály annyit ér, amennyit betarta(t)nak
belőle.
Pilisnyeregben megvan a kerek öt óra, de... De kezdek
picit "szétesni" - nem lesz ez így jó :-/ Távolabb találok egy fatönköt,
leülök, összeszedem magam, aztán megyek tovább.
A 40-es távnak
pici jelölés mutatja, hogy jobbra - remélhetőleg mindenki észrevette,
mert a kunkorban biztos, hogy van nekik pont - a százasok megyünk
egyenesen tovább, a jól megszokott széles, kőtörmelékkel pár éve
felszórt úton.
Aztán egy változás az útvonalban - hamarabb megyünk
le balra, a frissen festett jelzésen - kicsit később ismerős dokinéni
előz meg - na ja, aki futós negyvenre jött... :-)
Hotdogmen szokás szerint kitelepült ide (is), egyelőre egy jégkása jellegű frissítő csusszan le, a hotdogot majd a Bika-völgynél tervezem.
Az aszfaltból talán kevesebb lett, ellenben egy plusz púpra fel kell sétálni, de aztán már Kesztölc utcáin járok.
Újabb
ücsörgés, most épp a buszmegállóban - nem,nem a buszra várok - még,
csak beszélgetek, meg frissítek ebben a rohadt melegben (fenét meleg...
az majd később lesz az igazi...)
Dorogon egy sört kérek (ez lehet,
hogy hiba volt?), aztán betérek egy ABC-be, vizet vételezni - saját
márkás kétliteres van olcsón, hűtőből. Gyorsan fel is szerelem rá a
csövet, aztán irány a Gete...
A temető előtt egy elágazás - ott
áll a rendezői kocsi, de nem szállnának ki, hogy a hivatalosan a
párhuzamos utcácskában vezető útvonalra tereljék a résztvevőket, csak
vigyorognak, mint a tejbetök :-P
Mindegy, én jobbra tartok, ahogy a
térképvázlat mutatja - és nem is bánom meg, mert egy nagyon szép rózsát
fotózva az épp locsolgató tulajdonos kedvesen beinvitál a slagból
felfrissülni.
Megköszönve a szívélyes invitálást a friss, hideg
vízzel lemosom a karomat, az arcomat, a kalapomat meg megtöltöm vízzel,
aztán mehet vissza a fejemre :-)
A Gete nem esik jól. Aztán csak felérek a "frissítős" tisztásra, gyakorlatilag megállás nélkül; ott viszont egy gél gyorsan bemegy, és persze alaposan le is öblítem - a bolt hűtőjének hála kellemesen hűs vízzel.
Mire a csúcskeresztnél lévő ponthoz érek, a kalapom gyakorlatilag száraz. Nézem az órám, számolok, és kezd nem tetszeni, ami kijön, úgyhogy igyekszem gyorsan túlesni az ereszkedésen, és abban reménykedek, hogy a siratófalon nem lesz sorbantötymörgés.
Tötymörgés előttem nincs, valóban, de most nekem is lassan megy fölfelé, de menni kell, mert szorít az idő...
Nagyon nehezen jön el a Katlan "vége", azaz az ereszkedés az aszfaltig - közben nagyon erős negatív hatással van rám az idő múlása - utólag visszagondolva nem kellett volna parázni miatta.
Tokodi pincéknél a hűtött vízért tömött sorok állnak, így aztán csak egy szelet uborkával megbolondított kenyeret eszek, és kicsit távolabb leülve átgondolom a "hogyan tovább"-ot... Egy telefon otthonról, biztatás igazából nincs, pedig sok-sok pozitív energiára lett volna szükségem.
Úgy döntök, hogy tovább megyek, bár a következő "púp" nagyon nem esik jól - elsősorban mentálisan, mert a lábaim teljesen jól bírják az emelkedőt, csak az a fránya óra...
Egy túratárs is lelomboz azzal, hogy messze még az emelkedő teteje - mindegy, tolom, ahogy bírom, és csak felérek a szintútra, ahonnan tempós gyaloglásra váltva igyekszem mielőbb leérni Mogyorósbányára.
Már a Kakukkhoz vezető utcában látok meg egy csoffadozó túratársat ajándékkötözővel a zsákján - nekem is van, hiszen a Index fórumában a K100-as topicban ez a "szokás". Váltunk pár szót, aztán a Kakukkban szem elől tévesztem - mint később kiderült, ő innen még tovább ment, de később ő is kiszállt :-/
Az időm kereken 11:30, tehát idővel nem állok rosszul, fizikailag sincs gond, de... Letelepedek egy asztalhoz némi frissülési célzattal, meg a sebtében beszerzett banánt elfogyasztani - van, aki tovább indul, van, aki kiszáll - sajnos ez utóbbiak hatása most erősebb, úgyhogy némi hezitálás után, de rákérdezek egy párnál, hogy el tudnak-e vinni valameddig, ahonnan könnyebben hazajutok.
Agyban dől el - valóban. Ötödik alkalommal indulva tapasztaltam meg, hogy milyen... Vegyesek az érzelmek, de ezt már nem lehet visszacsinálni: akkor és ott így döntöttem. Lehet, hogy beértem volna, lehet, hogy ha több pozitív, mint negatív hatás ér, ha Tokodi pincéknél tudok frissíteni rendesen, ha... Rengeteg "ha", olyanok is, amik egyáltalán nem rajtam múltak... Idén nem lett meg a K100, egy túra ezzel a Cartographia kupából is hiányzik - de ami fontos: a világ nem dőlt össze (bár egy ideig úgy is éreztem), igaz, a jövő évi felkészülést sokkal-sokkal komolyabban kell venni - elsősorban küzdeni tudásban és a határok feszegetésében, mert az elmúlt egy évben nagyon elkényelmesedtem.
Tanulság? Van - nem is kevés: komolyabb felkészülés, a "kötelező" hosszú távokat nem kihagyni, és kevésbé görcsösen "akarni" a teljesítést, és persze nagyon komolyan venni a Katlant - a napszúrás nem vicces dolog...
https://www.endomondo.com/workouts/369331726/6400846
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)