Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. március 29., szombat
Régen voltam ezen a rendezést tekintve szerény túrán, ami idén a
Cartographia kupában is helyet kapott, úgyhogy legalább két indok máris
akadt, hogy ismét teljesítsem. A harmadik, kevésbé pozitív indok
egyszerűen az, hogy kevés a valóban szabad hétvégém idén, úgyhogy ami
van, azt ki kell használni - pláne, ha ilyen szép az idő :-)
Kicsit későn érek a rajtba -ez már egy ilyen év lesz, úgy tűnik- itiner már nincs, mondjuk nem is hiányzik, hiszen Piliscsabáig K-, majd a vasúton átkelve K3, és a második utcán jobbra - emlékeim szerint ennél sokkal többet nem is tartalmazna a rendezőktől kapott leírás sem. Na jó, az utcanevek még szerepelnek benne :-P
Az úttör... akarom mondani a gyermekvasutasok "zászlófelvonnak" - közben megpróbálnak énekelni is. A zászlófelvonás, meg úgy általában az alakizás jobban megy, maradjunk ennyiben.
Irány a Nagyrét, majd aszfalt sokáig - ez egy ilyen gyaloglat: eleje - vége lakott terület, de azért itt is lehet érdekes dologba botlani: például egy "pofásra" firkált házfalra :-)
Persze az igazán szép dolgok később következnek: elsőként a máriaremetei templom kertje - itt szoktunk rendszeresen esküvőbe botlani más túrákon - most még korán van, úgyhogy a násznép zsivaja helyett csend és nyugalom van a parkban.
A Remete-szurdok bejáratához vezető út kiágazásánál van az első pont, itt szép, erre a túrára készült bélyegző lenyomatát kapom az igazolólapra.
A szurdokon kellemes tempóban megyek végig, a kapaszkodós szakasz elején érek be egy minimum érdekes társaságot: zakók, fotózási kellékek, gálacipők - picit "tájidegennek" tűnnek, na.
Szerencsére a tempójuk olyan, hogy fölfelé menetben simán el lehet mellettük menni, úgyhogy ezt a megoldást választom. Persze a "nagy rohanásban" nem felejtem el megcsodálni a panorámát, illetve a nagyszerű virágszőnyeget az ösvény mellett. Remélem, más is csak csodálja, és nem próbálja meg hazavinni.
Zsíros-hegyig kellemesen hullámzó az út, sok szép virág is akad, de azért tempósan lehet haladni. Ismerős fotózgat, megállok én is - sajnos botanikai ismereteim hiányosak, így csak nézem a virágokat:
|
|
|
A Muflonban privát frissítés gyanánt iszok egy kólát - most ez esik jól,
ráadásul délután autóba kell ülnöm - remélhetőleg négy órán belül
(nagyjából ennyi idő kell egy sörben található alkohol lebomlásához),
úgyhogy ezért is a drágább frissítő :-)
Pici aszfalt után egy ismét kellemes sétaút következik a Szénások felé, hogy egy rövid emelkedővel az Európa-diplomás (bármit is jelentsen ez...) védett területre érjek.
A szintút szép, a valamikori tanösvény tábláknak a nyoma még fellelhető - ilyenkor azért az embernek eszébe jut, hogy tényleg Európa, vagy valami más...?
Aránylag gyakran járok erre, úgyhogy sok nézelődés nélkül magam mögött hagyom a Nagyszénás csúcsát is - a Kőris-völgyben viszont kényelmesebb tempóra váltok, részben ismerős túratárssal beszélgetni, részben meg azért, mert itt ritkábban fordulok elő, és érdekes dolgokat is lehet látni :)
Aránylag gyakran járok erre, úgyhogy sok nézelődés nélkül magam mögött hagyom a Nagyszénás csúcsát is - a Kőris-völgyben viszont kényelmesebb tempóra váltok, részben ismerős túratárssal beszélgetni, részben meg azért, mert itt ritkábban fordulok elő, és érdekes dolgokat is lehet látni :)
A völgy alsó harmadától aztán gyorsabb tempóra váltok, Piliscsaba következik, faluszél, aszfalt, főút, kutyák a kerítés mögött, macskakő, vasútállomás... 
Felüljáró nincs, ergo lépcsőmászás sincs (jó kérdés, hogy a kiírásban
szereplő szintadatban számoltak-e ezzel?), van viszont nagyon szép fasor
a túloldalon, amin a második utcáig sétálok, ahogy azt az előző
alkalommal alaposan megjegyeztem.
A kereszteződés után szintben haladó aszfalton lehet a célig gyalogolni; szép fasor, meg egy székelykapu itt is van - szeretnék mielőbb célba érni, úgyhogy nem állok nagyon meg - ki tudja ugyanis, mikor lesz hazafelé valami tömegközlekedési eszköz, hiszen a vasutat épp felújítják.
A célban gyors érkeztetés: kitűző, oklevél, meg egy bón, amiért a presszóban fogyaszthatnék egy üdítőt. Ezt most kihagyom, helyette nézelődök a Cartographia-s asztalnál, ahol -mint mindegyik Cartographia-kupában szereplő túránál - kedvezményesen vehetnék térképeket meg könyveket.
Most ezt is kihagyom, váltok pár szót az ismerősökkel, aztán elindulok hazafelé - vonat + vonatpótló busz kombinációval.
Track: Track_TERY_20_2014_szurt.gdb
Track: Track_TERY_20_2014_szurt.gdb
2014. március 24., hétfő
Idén munka miatt a hétvégék nagyjából harmada kiesik, és bizony ebbe a
körbe ez a csodaszép hétvége is beleesett... De egy olyan túrával, amin
eddig minden évben ott voltam 2007 óta, és ami - így visszatekintve-
igencsak komoly lökést adott ahhoz, hogy ez a szép és kellemes
időtöltést az életem része legyen nem tehettem meg, hogy kihagyom.
Netbook a hátizsákba, ügyeleti telefon hangosra állítva az övtáskába, aztán irány Biatorbágy.
Rajtidő
vége táján érek a viadukthoz - a sor vége igen-igen messze az elejétől -
arra gondolok, hogy a rövid táv miatt, de nem igazán: bőven vagyunk
"hosszúsok" is :)
A sor kényelmesen, de halad, az autónál megkapom
a "szokásos" színes térképes itinert - belepillantok, az útvonal a
"szokásos", úgyhogy az első ep-ig mehet az övtáskába.
Enyhén,
nagyon enyhén emelkedik az aszfalt Biatorbágyról kifelé, aztán ez a pici
emelkedés is "elfogy", persze lesz még bőven és meredekebben is ;)
Az útra rátelepedett magánterületet szépen kikerüljük, sűrűn vagyunk az úton, de itt még kényelmesen lehet előzgetni.
Aztán
a jól ismert jobbos kanyar után botot megmarkol, és... És felgyalogol
egy menetben a tetőig - igaz, a 424-es gőzöshöz hasonlatos zakatolás és
szuszogás kíséretében, de csak sikerül :-D
Szemben
"villanypásztor", automatikusan megyek jobbra az immár szintben futó
pihentető ösvényen - a kerítésként funkcionáló villanypásztor kísér
balról egy jó darabon.
Az ellenőrzőponton sokan nézelődnek - a panoráma tényleg szép - én
igyekszem a tömeget elkerülni, úgyhogy nem várom meg, míg megindulnak;
gyorsan elköszönök, és robogok tovább.
Minden emelkedőhöz tartozik
egy lejtő - itt is. És ahogy az emelkedő meredek volt, a lefelé talán
még meredekebb - szerencsére annyira nem hosszú - igaz, a völgy
túloldalán a "varietas delectat" jegyében egy emelkedőt kell leküzdeni,
úgyhogy egészen rövid szakaszon alaposan átmozgatom magamat.
Előtte
persze rácsodálkozom a völgy túloldalára: a hegytetőn az erdő jelentős
részét tarra vágták ugyanis... Egy-két fánál mondjuk érthető, hiszen
"érdekesen" néz ki a törzs metszete, de az egész erdőrész eltűnése azért
furcsán hat. Mint mindennek, ennek is van praktikusan jó oldala: szépen
rá lehet látni a Budai hegyekre :) Elektromos kerítés persze van
itt is, sőt, keresztezzük is, méghozzá úgy, hogy se kapu, se átjáró -
szerencsére megrázó élmények nélkül sikerül mindenkinek átjutni rajta
:-)
A következő hosszú, ellenben nem túl meredek emelkedőn
megpróbálok előzni, mert a ponton nem szeretnék sokat sorban állni. Ez
sikerül is, tempósan megyek tovább, ismerősöket érek be, Sóskútig
kellemesen beszélgetve telik az idő.
A ponton a szokásos trakta:
palackos ásványvíz és édes vagy sós rágcsálnivalóból egy csomag - én
csokis mézes sütit kérek, ha már lehet választani :)
Egyik
túratárs privát frissítést iktat be a híd után, én megyek tovább a
Kálvária felé, a jól ismert picit eldugottan induló ösvényen. Az
időjárás príma, meglepő módon a szél sem akar elvinni a Kálvária
tetejénél, ahol begyűjtöm a következő, nagyon szép egyedi bélyegzést az
igazolólapra. Egyébként minden ponton a túrára készült, a ponthoz
kapcsolódó ábrát és feliratot tartalmazó bélyegző van, ez is mutatja,
hogy komolyan veszik a rendezést. 
Egy meredek ereszkedés után hosszú sík szakasz következik - igyekszem gyorsan haladni a horgásztóig, szerencsére a terep príma, és olyan túratársakkal beszélgetve telik ez a szakasz, akik szintén jó tempóban haladnak. Emlékszem, az első alkalommal, amikor teljesítettem ezt a túrát, még nyoma sem volt a lovardáknak, az út sem igazán volt ennyire kijárt... És a horgásztó után is a házak között ment a jelzés, hogy egy gyaloghídon keljünk át a Benta patakon.
Ez a gyaloghíd pár éve már nincs meg, úgyhogy a közúti hídon visz át a jelzés a túlpartra, ahol a durva kőtörmelékkel felszórt ösvény lassan járhatóvá szelídül. A patak partján látunk néhány vadkacsát - mire előszedem a fotómasinát, már el is bújtak egy bokor mögé... Kár, mert tényleg nagyon szépek voltak.
Ugyancsak elbújtak, pontosabban el lettek takarva az erdészház udvarán álló régi járművek - a drótkerítésre nádszövetet húztak - hogy a kíváncsi szemek vagy más ellen, nem lehet tudni...
Picit frissítek, hiszen kellemes (tényleg kellemes, nem olyan, mint az
első kettő) emelkedő jön - pont annyira emelkedik, hogy kényelmesen
lehet rajta tempót gyalogolni .- így is teszek, robogok fölfelé, a híd
romjainál éles fordulóval már a vízmosás túloldalán járok - egy szép
fenyő jobbra, pici lejtő, aztán még egy nekirugaszkodás fölfelé, és
máris a Nyakas-kőnél kapom a következő igazoló bélyegzést.
Nem is ez a túra lenne, ha nem egy jó meredek kaptató következne :) Botokkal erősen segítve sem könnyű, de a panoráma megéri - no meg erre visz a túra útvonala is :-) Az ösvény romos pincék előtt visz el, aztán a majdnem utolsó emelkedővel elbúcsúzok a szép kilátástól, és a zártkertek közötti utakon kanyarogva (a jelzések és az itinerben lévő színes térképvázlat teljesen jól mutatja, hogy merre kell menni, bár nekem "könnyű", hiszen sokadszor járok erre), hullámvasutazva érkezek a szokásosan sáros, de minimum kellemesen puhán nedves lejtőhöz. Most príma a talaj itt is, hiszen nagy esők nem voltak, úgyhogy hamarosan a Szily-kápolnánál szusszanhatok egyet, és gyűjthetem be az utolsó előtti bélyegzést.
Az innen tovább vezető ösvény pár éve még kellemetlen, keskeny csapás volt, mostanra már jóval kényelmesebbre tapostuk - emlékszem, az első alkalommal nem volt nagy élmény fájós bokával itt sétálni.
Szerencsére most minden rendben, sérülés nincs, ügyeleti hívás sem futott be, úgyhogy innen már tényleg "enjoy" módban robogok a cél felé.
Közben persze megállok a Lőtéren, ahol az utolsó ellenőrzőponton is van rágcsálnivaló a bélyegzés mellé - kicsivel távolabb kék kúti vízzel oltjuk többen a szomjunkat :-) aztán focipálya, aszfalt, "Túrista út" (és a táblánál jól le is térünk róla jobbra), rét jobbra... Rajta néhány helyismerettel nem rendelkező túratárs igyekszik "toronyirányt" a célba - közben persze ott a patak, csak innen nem látszik :-D
Néhány túratárssal szépen körbesétálunk, a célban rövid sorakozás után átveszem a díjazást, és egy kellemes túra élményével indulok haza.
Track: Track_BIA_25_2014_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)