Túrablog

Idén munka miatt a hétvégék nagyjából harmada kiesik, és bizony ebbe a körbe ez a csodaszép hétvége is beleesett... De egy olyan túrával, amin eddig minden évben ott voltam 2007 óta, és ami - így visszatekintve- igencsak komoly lökést adott ahhoz, hogy ez a szép és kellemes időtöltést az életem része legyen nem tehettem meg, hogy kihagyom.

Netbook a hátizsákba, ügyeleti telefon hangosra állítva az övtáskába, aztán irány Biatorbágy.

Rajtidő vége táján érek a viadukthoz - a sor vége igen-igen messze az elejétől - arra gondolok, hogy a rövid táv miatt, de nem igazán: bőven vagyunk "hosszúsok" is :)

A sor kényelmesen, de halad, az autónál megkapom a "szokásos" színes térképes itinert - belepillantok, az útvonal a "szokásos", úgyhogy az első ep-ig mehet az övtáskába.

Enyhén, nagyon enyhén emelkedik az aszfalt Biatorbágyról kifelé, aztán ez a pici emelkedés is "elfogy", persze lesz még bőven és meredekebben is ;)

Az útra rátelepedett magánterületet szépen kikerüljük, sűrűn vagyunk az úton, de itt még kényelmesen lehet előzgetni.

Aztán a jól ismert jobbos kanyar után botot megmarkol, és... És felgyalogol egy menetben a tetőig - igaz, a 424-es gőzöshöz hasonlatos zakatolás és szuszogás kíséretében, de csak sikerül :-D

Szemben "villanypásztor", automatikusan megyek jobbra az immár szintben futó pihentető ösvényen - a kerítésként funkcionáló villanypásztor kísér balról egy jó darabon.

Az ellenőrzőponton sokan nézelődnek - a panoráma tényleg szép - én igyekszem a tömeget elkerülni, úgyhogy nem várom meg, míg megindulnak; gyorsan elköszönök, és robogok tovább.

Minden emelkedőhöz tartozik egy lejtő - itt is. És ahogy az emelkedő meredek volt, a lefelé talán még meredekebb - szerencsére annyira nem hosszú - igaz, a völgy túloldalán a "varietas delectat" jegyében egy emelkedőt kell leküzdeni, úgyhogy egészen rövid szakaszon alaposan átmozgatom magamat.

Előtte persze rácsodálkozom a völgy túloldalára: a hegytetőn az erdő jelentős részét tarra vágták ugyanis... Egy-két fánál mondjuk érthető, hiszen "érdekesen" néz ki a törzs metszete, de az egész erdőrész eltűnése azért furcsán hat. Mint mindennek, ennek is van praktikusan jó oldala: szépen rá lehet látni a Budai hegyekre :) Elektromos kerítés persze van itt is, sőt, keresztezzük is, méghozzá úgy, hogy se kapu, se átjáró - szerencsére megrázó élmények nélkül sikerül mindenkinek átjutni rajta :-)

A következő hosszú, ellenben nem túl meredek emelkedőn megpróbálok előzni, mert a ponton nem szeretnék sokat sorban állni. Ez sikerül is, tempósan megyek tovább, ismerősöket érek be, Sóskútig kellemesen beszélgetve telik az idő.

A ponton a szokásos trakta: palackos ásványvíz és édes vagy sós rágcsálnivalóból egy csomag - én csokis mézes sütit kérek, ha már lehet választani :)

Egyik túratárs privát frissítést iktat be a híd után, én megyek tovább a Kálvária felé, a jól ismert picit eldugottan induló ösvényen. Az időjárás príma, meglepő módon a szél sem akar elvinni a Kálvária tetejénél, ahol begyűjtöm a következő, nagyon szép egyedi bélyegzést az igazolólapra. Egyébként minden ponton a túrára készült, a ponthoz kapcsolódó ábrát és feliratot tartalmazó bélyegző van, ez is mutatja, hogy komolyan veszik a rendezést.

Egy meredek ereszkedés után hosszú sík szakasz következik - igyekszem gyorsan haladni a horgásztóig, szerencsére a terep príma, és olyan túratársakkal beszélgetve telik ez a szakasz, akik szintén jó tempóban haladnak. Emlékszem, az első alkalommal, amikor teljesítettem ezt a túrát, még nyoma sem volt a lovardáknak, az út sem igazán volt ennyire kijárt... És a horgásztó után is a házak között ment a jelzés, hogy egy gyaloghídon keljünk át a Benta patakon.

Ez a gyaloghíd pár éve már nincs meg, úgyhogy a közúti hídon visz át a jelzés a túlpartra, ahol a durva kőtörmelékkel felszórt ösvény lassan járhatóvá szelídül. A patak partján látunk néhány vadkacsát - mire előszedem a fotómasinát, már el is bújtak egy bokor mögé... Kár, mert tényleg nagyon szépek voltak.

Ugyancsak elbújtak, pontosabban el lettek takarva az erdészház udvarán álló régi járművek - a drótkerítésre nádszövetet húztak - hogy a kíváncsi szemek vagy más ellen, nem lehet tudni... 

Picit frissítek, hiszen kellemes (tényleg kellemes, nem olyan, mint az első kettő) emelkedő jön - pont annyira emelkedik, hogy kényelmesen lehet rajta tempót gyalogolni .- így is teszek, robogok fölfelé, a híd romjainál éles fordulóval már a vízmosás túloldalán járok - egy szép fenyő jobbra, pici lejtő, aztán még egy nekirugaszkodás fölfelé, és máris a Nyakas-kőnél kapom a következő igazoló bélyegzést.

Nem is ez a túra lenne, ha nem egy jó meredek kaptató következne :) Botokkal erősen segítve sem könnyű, de a panoráma megéri - no meg erre visz a túra útvonala is :-) Az ösvény romos pincék előtt visz el, aztán a majdnem utolsó emelkedővel elbúcsúzok a szép kilátástól, és a zártkertek közötti utakon kanyarogva (a jelzések és az itinerben lévő színes térképvázlat teljesen jól mutatja, hogy merre kell menni, bár nekem "könnyű", hiszen sokadszor járok erre), hullámvasutazva érkezek a szokásosan sáros, de minimum kellemesen puhán nedves lejtőhöz. Most príma a talaj itt is, hiszen nagy esők nem voltak, úgyhogy hamarosan a Szily-kápolnánál szusszanhatok egyet, és gyűjthetem be az utolsó előtti bélyegzést.

 Az innen tovább vezető ösvény pár éve még kellemetlen, keskeny csapás volt, mostanra már jóval kényelmesebbre tapostuk - emlékszem, az első alkalommal nem volt nagy élmény fájós bokával itt sétálni.

Szerencsére most minden rendben, sérülés nincs, ügyeleti hívás sem futott be, úgyhogy innen már tényleg "enjoy" módban robogok a cél felé.

Közben persze megállok a Lőtéren, ahol az utolsó ellenőrzőponton is van rágcsálnivaló a bélyegzés mellé - kicsivel távolabb kék kúti vízzel oltjuk többen a szomjunkat :-) aztán focipálya, aszfalt, "Túrista út" (és a táblánál jól le is térünk róla jobbra), rét jobbra... Rajta néhány helyismerettel nem rendelkező túratárs igyekszik "toronyirányt" a célba - közben persze ott a patak, csak innen nem látszik :-D

Néhány túratárssal szépen körbesétálunk, a célban rövid sorakozás után átveszem a díjazást, és egy kellemes túra élményével indulok haza.