Túrablog

Régen voltam ezen a rendezést tekintve szerény túrán, ami idén a Cartographia kupában is helyet kapott, úgyhogy legalább két indok máris akadt, hogy ismét teljesítsem. A harmadik, kevésbé pozitív indok egyszerűen az, hogy kevés a valóban szabad hétvégém idén, úgyhogy ami van, azt ki kell használni - pláne, ha ilyen szép az idő :-)

Kicsit későn érek a rajtba -ez már egy ilyen év lesz, úgy tűnik- itiner már nincs, mondjuk nem is hiányzik, hiszen Piliscsabáig K-, majd a vasúton átkelve K3, és a második utcán jobbra - emlékeim szerint ennél sokkal többet nem is tartalmazna a rendezőktől kapott leírás sem. Na jó, az utcanevek még szerepelnek benne :-P

Az úttör... akarom mondani a gyermekvasutasok "zászlófelvonnak" - közben megpróbálnak énekelni is. A zászlófelvonás, meg úgy általában az alakizás jobban megy, maradjunk ennyiben.

Irány a Nagyrét, majd aszfalt sokáig - ez egy ilyen gyaloglat: eleje - vége lakott terület, de azért itt is lehet érdekes dologba botlani: például egy "pofásra" firkált házfalra :-)

Persze az igazán szép dolgok később következnek: elsőként a máriaremetei templom kertje - itt szoktunk rendszeresen esküvőbe botlani más túrákon - most még korán van, úgyhogy a násznép zsivaja helyett csend és nyugalom van a parkban.

A Remete-szurdok bejáratához vezető út kiágazásánál van az első pont, itt szép, erre a túrára készült bélyegző lenyomatát kapom az igazolólapra.

A szurdokon kellemes tempóban megyek végig, a kapaszkodós szakasz elején érek be egy minimum érdekes társaságot: zakók, fotózási kellékek, gálacipők - picit "tájidegennek" tűnnek, na.

Szerencsére a tempójuk olyan, hogy fölfelé menetben simán el lehet mellettük menni, úgyhogy ezt a megoldást választom. Persze a "nagy rohanásban" nem felejtem el megcsodálni a panorámát, illetve a nagyszerű virágszőnyeget az ösvény mellett. Remélem, más is csak csodálja, és nem próbálja meg hazavinni.

A Muflonban privát frissítés gyanánt iszok egy kólát - most ez esik jól, ráadásul délután autóba kell ülnöm - remélhetőleg négy órán belül (nagyjából ennyi idő kell egy sörben található alkohol lebomlásához), úgyhogy ezért is a drágább frissítő :-)

Pici aszfalt után egy ismét kellemes sétaút következik a Szénások felé, hogy egy rövid emelkedővel az Európa-diplomás (bármit is jelentsen ez...) védett területre érjek.

A szintút szép, a valamikori tanösvény tábláknak a nyoma még fellelhető - ilyenkor azért az embernek eszébe jut, hogy tényleg Európa, vagy valami más...?
Aránylag gyakran járok erre, úgyhogy sok nézelődés nélkül magam mögött hagyom a Nagyszénás csúcsát is - a Kőris-völgyben viszont kényelmesebb tempóra váltok, részben ismerős túratárssal beszélgetni, részben meg azért, mert itt ritkábban fordulok elő, és érdekes dolgokat is lehet látni :)

A völgy alsó harmadától aztán gyorsabb tempóra váltok, Piliscsaba következik, faluszél, aszfalt, főút, kutyák a kerítés mögött, macskakő, vasútállomás... 

Felüljáró nincs, ergo lépcsőmászás sincs (jó kérdés, hogy a kiírásban szereplő szintadatban számoltak-e ezzel?), van viszont nagyon szép fasor a túloldalon, amin a második utcáig sétálok, ahogy azt az előző alkalommal alaposan megjegyeztem.

A kereszteződés után szintben haladó aszfalton lehet a célig gyalogolni; szép fasor, meg egy székelykapu itt is van - szeretnék mielőbb célba érni, úgyhogy nem állok nagyon meg - ki tudja ugyanis, mikor lesz hazafelé valami tömegközlekedési eszköz, hiszen a vasutat épp felújítják.

A célban gyors érkeztetés: kitűző, oklevél, meg egy bón, amiért a presszóban fogyaszthatnék egy üdítőt. Ezt most kihagyom, helyette nézelődök a Cartographia-s asztalnál, ahol -mint mindegyik Cartographia-kupában szereplő túránál - kedvezményesen vehetnék térképeket meg könyveket.

Most ezt is kihagyom, váltok pár szót az ismerősökkel, aztán elindulok hazafelé - vonat + vonatpótló busz kombinációval.

Track: Track_TERY_20_2014_szurt.gdb