Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2013. október 11., péntek
Az első túraévem, 2007 óta rendszeres résztvevője vagyok ennek a
túrának, ráadásul pár éve a maratoni táv seprését is csinálom, úgyhogy
idén sem maradhatott ki ez a csodaszép, de nagyon jó erőbeosztást
igénylő kirándulás.
Reggel nem kelek túl korán, kényelmesen
elautózok Pomázra, írok egy nevezési lapot, megkapom az itinert - 7:50
körül van az idő, kényelmes tempóban nekivágok - délre Király-kúthoz
kell érnem, aki utánam indul, annak addig kell megelőznie.
Pomázon sétálva előbb egy emlékkereszt mellett haladok el, aztán a korábbi évekről jól ismert festékbolt, a "soha el nem készülő" felirattal :) majd pedig az útjelző tábla, "Dobogókő 18" (mármint km) felirattal idéz fel korábbi emlékeket.
Amikor már azt hinném, hogy ismerem a látnivalókat, egy emléktáblán akad meg a szemem: Itt járt Nikola Tesla. No, akkor ezt is megjegyzem :)
Pomázról kifelé tartva már tavaly is ebben a kis vízmosásban haladt a Z- jelzés, most van időm fotózni is - tényleg szebb, mint a korábbi mélyútban caplatni fölfelé :)János forrás, majd még fölfelé - szuszogósan, de egyben megvan, bár nem hajtom nagyon magam, hiszen a szint jórésze a túra végére összpontosul, úgyhogy illik tartalékolni - akkor is, ha még igencsak messze van...
Lenyűgöző a táj, el is időzök egy keveset a pihenőnél - sajnos nem nulláztam le a rajtban a gps-t, úgyhogy csak saccolom, hogy időben/távban/átlagban hogy állok, ráadásul a karórám is megadta magát pár napja, úgyhogy ha pontos időt szeretnék tudni, valamelyik kütyüt elő kell szedni :-)A pihenőtől picit jobbra Napóleon kalapja áll ellen az időjárásnak nem tudni, mióta - bár az szinte 100%-ban bizonyos, hogy névadójánál régebbi darab :-)
Szépen süt a reggeli nap, így csak hunyorogva nézek körül: a panoráma ismerős, de mindig más egy picit: tavaly ilyenkor köd ülte meg a völgyeket, most viszont csak a távolban látszik, hogy párás a levegő:
A pihenőhely után visszatérek a fák között kanyargó jelzésre, hiszen egy macskaugrásnyira van a Kő-hegyi menedékház, ahol szokás szerint az első ellenőrzőpont működik.
A ponton nagyon finom gyümölcsteával kínálnak - szánom, bánom, a bögrém otthon maradt, így aztán kénytelen vagyok eldobható poharat használni :-(
Rövid pihenő után tovább indulok, a Vasas-szakadéknál Tamás, az egyik főrendező adja a bélyegzést - meg az infót, hogy még ketten indultak utánam a maratoni távon - tudom, mondom, VadMalac az előző ponton előzött meg, és ő is mondta, hogy már csak Tibet van mögöttem.
Elindulok tovább, vagyis visszafelé a S- jelzésre - az elágazásnál páran arra várnak, hogy a papírjuk megtegye a Vasas-szakadékhoz a kitérőt - nem tetszik, de lelkük rajta...
Később a S- jelzés a hosszú egyenes erdészet útról a vele párhuzamos ösvényre tér, így a régi letérésnél lévő tájékoztató táblát hátulról közelíti meg.
Később a S- jelzés a hosszú egyenes erdészet útról a vele párhuzamos ösvényre tér, így a régi letérésnél lévő tájékoztató táblát hátulról közelíti meg.
Picivel később ér utol egy ismerős, váltunk pár szót egy szombati, nevének említésére sem méltó színvonalú túráról...
Így beszélgetve érkezünk meg a Lajos-forráshoz, ahol Laci őrzi a pontot - neki is elmeséli a kolléga, hogy milyen "jó" tapasztalatai voltak szombaton...
Aztán felérek a Körösi-Csoma emlékműnél a gerincre, ahonnan több helyen nagyon szép kilátás nyílik a Bükkös patak völgyére. Sokadik alkalom, de innentől pláne nem lehet megunni az útvonal szépségét...
A dömörkapui ponton is Laci pecsétel, és közben almával kínál - elveszek egyet, aztán osztok-szorzok az idővel - ki kell lépni egy picit, de meg lehet délre Király-kút.
Út közben az aszfaltozott erdei út mellett meglátok egy táblát: "Az Ikon-kő" felirattal. Felirata szerint tavaly is itt volt - passz, nem emlékszem rá, így aztán alaposan szemügyre veszem.
A táblát a Hód Honismereti Túraegylet állította fel, az út mellett szerényen megbúvó feliratos kő bemutatására. 
Nem sokat időzök, hiszen vár a Király-kúti pont, de addig még hosszú az út, egy kicsi aszfalt, majd a Bükkös-patak mentén, a patakon itt-ott átkelve kanyarog a jelzés.
A Lenkó-emlékmű után már tavaly is hiányzott a híd, most is keresni kell picit azt a helyet, ahol át lehet kelni a patakon, hogy aztán a valamilyene rőgéppel szélesre taposott egykori ösvényen a Sikárosi vadászház kerítése mellett kiérjek a rét szélére.
Korábban itt is el volt terelve a K- jelzés, de most ismét a "régi" útvonalon, balra, a Szilágyi Bernát forrás felé visz. Egy szakaszon elektromos kerítés szegődik balról mellénk, szépen, sarkosan megkerüljük a lekerített részt, aztán kiérve Bükkipusztára, ahol a P- érkezik balról, a Tölgyikrek felől újabb pont, újabb bélyegzés - és persze a soha meg nem unható csodaszép táj:
A bélyegzés után gyorsan tovább kell mennem, hiszen szűk az idő Király-kútig, szedem is a lábam rendesen - egészen addig, amíg egy nagyon frissen festett nyilazott K- jelzés az újabb kerítés melletti elágazásban balra nem mutat. Még épp vissza tudok kiabálni egy túratársat, hiszen Király-kút felé jobbra kell tartani, arra, amerre a pár hete még elterelt, P- jelzéssel fonódó K- vezetett.
Az, hogy a K- jelzést több éves terelés után visszaállították a korábbi nyomvonalra, az jó. Az viszont nem, hogy ez a bejárás és a túra rendezése között történt meg - így ugyanis nem tudtunk róla, és nem tudtuk javítani a leírást és a térképet. Térerő persze nuku, telefonálni nem tudok, úgyhogy megyek gyorsan tovább.
Meglepően hamar elérem a pontot - még nincs dél, tehát "időben" érkezem, és mondom a pontőr kollégának a problémát a jelzéssel - sajnos telefonálni innen sem lehet, a Bükkipusztai pontos pláne nem tudjuk elérni, hogy szóljanak azoknak,a kik még mögöttünk vannak...
Megeszek egy sportszeletet, Tibet elrobog - ő volt csak mögöttem a
maratoni távon, úgyhogy megyek én is tovább - közben persze nézem a
telefont, hogy van-e valahol értékelhető,nem csak segélyhívásra alkalmas
térerő.
A nyeregnél jó helyen érek ki az aszfaltra (Király-kút
után a szekérútról egy Y-elágazásban balra tart a jelzés), térerő nincs.
Fiatalossal kezdődik a Szőke-forrás-vülgy felé vezető szakasz, majd
irtás a völgy túloldalán, és térerő itt, úgyhogy gyors helyzetjelentés
telefonon Tamásnak, és igyekszem tovább, hiszen úgy Dömös, mint
Pilismarót, mint pont még előttem van, és nem szeretném, ha sokat
"túlóráznának".
A jelzés egy szakaszon kimegy a dózerútra, aztán vissza - ahol a völgy
bal oldalán irtás van, ott az út felőli (jobb) oldalán is festékpöttyök
virítanak a fák egy jelentős részén - úgy tűnik, hogy ezt az oldalt is
részben ki fogják vágni. Tetszik, vagy sem, ez a sorsa a fáknak a
művelésbe vont erdőkben :(
A szebb napokat látott hídhoz érve csörög a telefonom - egy kollégám keres, megbeszéljük, mondom neki, hogy szerencséje van, mert pár perce még nem tudott volna elérni, és lehet, hogy öt perc múlva szintén ez lesz a helyzet...
Ahogy a jelzés mutatja, megyek le, a patak mellé - itt-ott nem egyszerű átkelni rajta, de aztán szelídül a völgy, pihenőhely balról - és egyre több kiránduló - balra felfelé a Rám-szakadék, én megyek jobbra, Dömös felé.
A Szentfa kápolna szépen rendben van, a jelzés a kápolna mellett jobbra
felmegy a pici épület fölötti oldalba - a piros túrákon itt szokott
lenni egy pont - nekünk nincs, de jó megjegyezni, mert ha valakinek hiányzik, azt visszaküldik ide Dömösről :)
Ezen a túrán a pont a Duna partján van, így mé egy kevés séta hátra van, illetve a szalagokat is kell figyelnem, hiszen a Király-kút után már seprem a távot. Szalag persze itt még nem nagyon van, Dömösre beérve viszont igen, sőt, felfedezek néhány -szerintem- fölösleges/hibásan festett (vagy le nem szürkített) P- jelzést is: emlékeim, meg a trékép alapján is a P- az Y-elágazásban balra, a fonódó S-Z- meg jobbra tart..
A Dunához vezető úton is "kellően sűrű" a szalagozás, gyűjtöm szorgosan, aztán a pontra érve első dolgom leadni - Pilismarótig lesz még bőven belőle.
Bedobok két szelet zsíros kenyeret csalamádéval, víz, plusz tabletta, és persze az elmaradhatatlan méteres kalácsból is van még - ez utóbbi nagy kedvencem, pláne, ha ilyen finomra készítik :)
Szalag szokás szerint bőven van, hiszen jelzetlen út vezet Pilismarótig, igaz, lekavarodni az útról nem igazán lehet - balra a vízmű, jobbra a Duna, aztán erdősáv a folyóra nagyjából merőlegesen - na itt kell hátat fordítani a folyónak, és balra, ahogy a szalagok mutatják... Aztán meg jobbra, két szántóföld között. Távolban egy pirosas tetejű épület az út jobb oldalán... Megy ez, de a szalagok azért kezdenek az agyamra menni :-) Szedem, és szedem, és szedem... Aztán csak elérem a diófás elágazást, ahol balra, Pilismarót felé fordulhatok - és még egy darabig gyűjthetem a francos szalagokat... Elég hosszú mind, úgyhogy az övtáskám alá fűzöm be mindet - lassan csini piros-fehér szalagszoknyám lesz :-D
Szerencsére a maróti ponton le tudom adni a szalagkupacot, aztán ki-ki indul a dolgára... Egy picivel később, mondhatni a szokott helyen leülök a beton korlátra, vetek néhány pillantást a szebb napokat látott
kútra - gyerekkoromban én még jártam ilyenre vízért nagyanyáméknál... Nem is volt olyan rég... Illetve de :-(
kútra - gyerekkoromban én még jártam ilyenre vízért nagyanyáméknál... Nem is volt olyan rég... Illetve de :-(
A vasas ízű víz emlékei mellé némi izotóniás italt meg gyümölcslét döntök magamba - kell a folyadék, kell az energia, hiszen innentől szinte végig csak fölfelé.
Kiérve a faluból a Z- balra letérését mutató, egykoron szépen látható jelzés igen-igen megkopott már - viszont az ösvény eleje egészen szépen ki van takarítva, így nehéz eltéveszteni. Nem úgy a jelzést picivel feljebb, mivel elkezdték ritkítani ezt az erdőrészt, és széles nyom vezet felfelé - sikerül is picit balra tartani a kerítés melletti ösvényről, de aztán korrigálok.
És csak fölfelé, egyre magasabbra... Mondjuk ezt a túrát ezért is szeretem: alaposan be kell osztani az embernek az erejét, hogy a vége se legyen kínlódás.
Nem az, illetve annyira nem :) Egy szakaszon itt is alaposan telepöttyözték a fákat, úgyhogy itt is alaposan meg fog változni hamarosan az erdő képe... A Hosszú-hegy tényleg hosszú, és tényleg hegy, de csak felérek a szintútig, ahol ismét egy pici szusszanás, és jöhet a Szakó-hegy, innen számolva nagyjából 60m-nyi szintje. Nem szeretek emelkedőn felfelé megálnni, de a páratlanul szép panoráma okán most kivételt teszek - ez a szép kilátás a minimum azért, hogy valaki idáig felkapaszkodik :-)
Aztán szuszogósan megyek tovább, kényelmes lejtő a Szakó-nyeregig, majd
"ez a part lesz a végső" felkiáltással egy iramodással a Tost Gyula
obeliszknél vagyok - innen már csak 120-130m szint még, de kényelmesen,
úgyhogy szaporázni kezdem a lépteimet, hogy ne nagyon kelljen rám várni a célban - azért a Rezső-kilátót nem hagyom ki, hiszen onnan is nagyon szép a kilátás - azokra a hegyekre is, amiket nem sokkal korábban a Szakó-hegy oldalából láttam.
Itt persze már sokan jönnek-mennek, sétálgatnak, kerülgetem az andalgókat, befelé morgok a dohányosok miatt, aztán parkoló, Matyi büfé, cél, oklevél, kitűző, autó, Pomáz - jó volt, ha minden jól megy, jövők jövőre is :-)
Track: Track_VASAS_MARATON_2013_szurt.gdb
2013. szeptember 30., hétfő
Nem terveztük ezt a túrát, pláne, hogy ügyeletes voltam ezen a
hétvégén, de az útvonalat látva úgy tippeltem, hogy probléma esetén
időben be tudok érni az útvonal bármelyik pontjától a munkahelyemre,
úgyhogy kényelmes reggeli után összeszedtük magunkat, és családilag felkerekedtünk,
hiszen ez a túra "bónuszként" elszámolható a Budapest kupában is :)
Szépjuhászné,
rajt, gyors nevezés - nevezési díj nincs, támogatást köszönettel
elfogadnak - mint gondolom mindenki, én is növelem az erre szolgáló
dobozban lévő pénz mennyiségét; sajnos használt, de még használható
gyerekruhát, könyvet, egyéb adományt most nem tudtunk hozni - talán
legközelebb.
Az itiner mellé kapunk egy tájékoztató füzetet a
rendező egyesület tevékenységéről - belelapozok, sok jó és támogatásra
érdemes dologgal foglalkoznak, akit érdekel megtalálja őket a
http://www.cske.hu/ oldalon.
A rendezvényhez visszatérve az
útvonal egyszerű: a zöld körtúra (Zc) jelzésen kell körüljárni a
Hárs-hegy tömbjét, ep. nincs, szintidő elvileg két óra, de nincs kőbe
vésve :)
Nekivágunk - természetesnek tűnik, hogy az óramutató
járásával megegyező irányban tesszük meg a kört, azaz a fonódó P-S-Zc
jelzésen indulunk a kellemes öszi időben.
Mások is sétálnak, túráznak, kirándulnak - egy anyuka "küzd" a P- lejtőjén (nekünk emelkedő) az amúgy terepképes, nagy kerekű babakocsival - segítek lefelé, addig legalább a lányok felérnek, meg szusszannak egyet :-)
Utána megint miattam kell megállni - egy szintezési jelet nézek meg
közelebbről - a GPS itt 365m-es magasságot rögzített (nem barometrikus
mérés), úgyhogy itt egész baráti pontossággal dolgozott - sajnos ez nagyon nem mondható el a teljes útvonalról - már ami a magasságot illeti...
A Zc jelzésen kimegyünk a "csücsökig", bringások szembe - széles az út,
elférünk, ők nem azt a verzióját űzik a drótszamaras erdőjárásnak,
aminek a nyomait az elfűrészelt korlátok és a döbbenetes tempóban
pusztuló, esésvonal irányú csapások őrzik... Talán egyszer valakinek az
is eszébe jut, hogy nem csak síeléshez, hanem ehhez is lehetne, sőt kéne
pályát kijelölni, építeni...
Az idő nem szorít minket, így aztán a nyeregből teszünk egy kitérőt a Kis-Hárs-hegyre, megnézzük a kilátót, ami szerencsére szinte teljesen üres, így felmászunk körülnézni. A panoráma szép, a kilátó kellemes imbolygása viszont nem mindenkinek tetszik :)
Rövid nézelődés után visszatérünk a Hárs-hegyi nyeregbe, aztán lecsorgunk a célba, ahol szinte mindenki más ajándékot kap: a kicsi lányom egy pólót, a nagyobbik lányom meg a párom egy-egy sampont, én meg egy dedikált fotót plusz naptárt - mindezt a kitűző+oklevél mellé. És persze nem maradunk éhesek sem, hiszen némi meleg étellel is megvendégelnek mindenkit - igaz, a lányaim inkább a túrától függetlenül, külön fizetős szolgáltatásként működő ugrálóvárat választják :-)
Track: Track_RETRO 5 2013_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)