Túrablog

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy első kézből származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel nem túl sok alvás után pár perccel  nyolc előtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az első kocsinál van :)
rajtszám 427., pontos idő 8:10.
Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utolértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lőttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sőt.
Az első emelkedőn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségből adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli előny :)
Innen csak egy macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kő-orr, ahol Vagdalthús hozzá illő :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés első osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)
Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.
A lefelé menetben előzök, beleakad a cipőmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.
Lejtő után emelkedő jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végződéssel, mint a Kő-orr előtt.
Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen előttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel előttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.
Alig lépünk kettőt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdő szélére - repül az idő, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).
A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.
A lejtő után utolérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta első hídja előtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...
Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.
Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy ő Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedőn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.
A Nyakas-kő EP-nél (11:35 van) Dinnye szőlővel kínál minket - le van szépen szedve a fürtről, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen időpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással előzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.
Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belső oldalán lévő színes térképet...
Némi szintet még kapunk, később az Iharos oldalában lévő ereszkedésben jár hozzá egy kevés sár is.
Innen a Szily-kápolna egy nagyobbacska ugrás, 12:20, itt müzli-szeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentől van egy kicsi lefelé, majd jön a lőtér,  megkerüljük a focipályát...
Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt.

Ezzel persze megy az idő, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.
Gyalogos híd, ki a főútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési időként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról. nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.

Szedelőzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hőmérőn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihető, hiszen a reggeli randa felhős-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idő lett. De mi lesz így nyáron...?

Vannak dolgok, amik nehézzé teszik a billentyűk koptatását, de írni kell - no nem ezekről, hanem a túráról...

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc előtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...
Gyors nevezés, rajtszám 791, idő 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévő nem első bálozók jóvoltából egyszerű az útvonal követése.
Tápiószele tipikus falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra előzgetjük őket :)

Látok két csettegőt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan.
Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, előttünk-alattunk gyalogösvény szélességű út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...
Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az első EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra...
Nem sokkal később jobb kanyar, majd üdülőtelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegő, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak...
Mi tetszett ebben Petőfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...
A második EP-n kis dobozos fehér szőlőlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor.
A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelő, szántó, erdő, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?
Nemsokára feltűnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegőn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerűen csak "büdös" volt :)
Nem sokkal később balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idő/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))
A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy főtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérből, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letelepedünk Dinnyéék helyére.
Előtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, később befut Vándorcsillag is...
A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási időhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt.
Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...
Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.
Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedők :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a művelődési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az előre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikből időközönként egyet-kettőt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)
Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az első bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)
Ebola is befut, majd a főrendező, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...

A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezői/közreműködői csapat. A díjazás tetszetős, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következő két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerű a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

A vége? 4:35, 24,2km-en... No, most tényleg nem siettünk - remélem, nem utoljára...