Túrablog

Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése" (locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de kezdjük az elején...
Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel 9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd eldöntjük felkiáltással.
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)
Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.
A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...)
Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végül is évente átlagosan egy "nagyonelázós" túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :)
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)
Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk meg poénkodunk Petamiékkal.
Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok:  igaza van, remélem senki nem ért félre semmit...
Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé.
Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot...

Április négyről... Ja nem, ezt ifjabb koromban énekeltük... Szóval a mai túráról kellene pár sorban megemlékeznem - rövid túra, gyorsan abszolválva, úgyhogy a beszámolót sem húzom, mint a rétest...
Tegnap próbáltam szervezni túratársakat - válasz nem volt, úgyhogy megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.
Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést. Visszafelé biztatom a felfelé igyekvőket - persze tudják ők is, hogy ez csak az első 80 abból a 820 méterből, ami szintben vár ránk a mai délelőttön.
Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag...  - mosolyogva mondom, hogy persze, tudom, tavaly is így volt, nem először vagyok itt :-) Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.
A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra. Szedi elő a szalagot, hogy kirakja - elkérem, mondván, hogy arra megyek, kirakom én. Így is lesz, az aszfalt túloldalán a korlátra kerül egy, meg föntebb, ahol balra ráfordulunk a Z3 jelzésre.
Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.
Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához. Hmmm... néhány hete egészen más hangulatban, más időjárásban jártam erre...
Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.
Itt kiderül, hogy az egyik leányzó lesz a normafai pontőr, mondom neki, hogy ha nem akar egyedül felgyalogolni, akkor várjon meg, mindjárt jövök :-))
Így is lesz, 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa. Elég tempósan haladunk, szembe ismerősök jönnek, aztán feltűnik a Rétes büfé...
Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.
A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...
A Libegő 11 résztvevői vel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.
Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.
Az aszfalt keresztezésekor sikerül elkerülni egy kellemetlen találkozást, tolom tovább fölfelé - nincs sok, és bár fújtatok, mint a gőzös, de igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell. Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.
Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, sajnos nem megyek eléggé vissza, úgyhogy...

No mindegy. Holnap meglátjuk, mi lesz.