Túrablog

Új rövid túra a naptárban, kellemes, napos idő, optimális körülmények egy családi programhoz, úgyhogy négyesben indultunk a rajtnak helyet adó iskolához.
Zugliget, úgyhogy már hagyományosan :-) sikerül picit kavarni autóval, de azért megvan a Libegő alsó állomása, utána a nem is olyan régen látott aszfaltos szakasz, és utána feltűnik az iskola is.
Leparkolok, aztán kényelmesen besétálunk az udvarra - a gyerkőcök lefoglalják magukat a játszótérrel, míg én a nevezést intézem. A nevezés után rövid aszfalt után elkezdünk fölkapaszkodni a Disznófői út aszfaltján a szalagozást követve a Z- szemétdombos letéréséig.
A Z- innen nagyjából szintben halad, úgyhogy a további szintekért a Z3-ra váltunk, közben persze virágok, bogarak, mint látványosságok állítják meg a gyerkőcöket - nem gond, hiszen ezért is jöttünk :-)
A Tündér-sziklánál megcsodáljuk a pazar panorámát, aztán tovább, fölfelé, hiszen vár minket a parkolónál az első ellenőrzőpont.
A pont után a hullámzó Z3 jelzést követjük, pazar az idő, jókedvűen sétálunk, itt-ott meg-megállva virág- bogár- bármi más alapos megszemlélésének a céljából :-)
A Z3-ról Z+-ra váltunk, keresztezzük az aszfaltot, és hipp-hopp, balról érkezik a P-S-, jelezve, hogy hamarosan Szépjuhásznéhoz érkezünk.
A P- jelzésen néhány erősen illuminált, iqnuku szinten mozgó, ellenben igencsak harsány egyetemista társaságot kerülünk ki (ezt látva nem kár az egyetemek összevonásáért és a hallgatók létszámának a csökkentéséért - értük nem lenne kár), szerencsére gyorsabb haladásra képes egy három éves gyerek, mint ők... (Hozzáteszem, Miskolcon mi sem voltunk absztinens szentek, de igyekeztünk mások zavarása nélkül megoldani a bulizást...) No mindegy, lapozzunk.
Hála az időjárásnak a a P- lefelé  teljesen sármentes, és nemsokára a P+-on haladunk a frissítőpont felé.
A kajaponton zsíros meg margarinos-lekváros kenyér az ellátmány, amit szörpökkel öblíthetünk le - ki-ki választhat kedvére való energiapótlást :)
Juci persze rohangál (naná, hogy visszafelé...), de sebaj, belefér a napi kilométerembe ez is :-)
A frissítés után tovább megyünk immáron a Sc jelzésen, aztán meg a Mária-utat követve. A S- után számomra is ismeretlen az út, aztán persze a Schüller-út már ismerős, ahogy a S-S3 kombináció a Kis-Hárs-hegy tetejéig is.
A kilátóba természetesen felmegyünk, majd a túloldalon követjük a szalagozást, illetve a szépen elkészített jelzéseket, egészen a Z- aszfaltjáig.
A Budakeszi út után ismét erdő - fiatal fák között vezet fölfelé az ösvény, hogy aztán néhány kanyar után a Libegő alatt találjuk magunkat. Itt egy agyhiányos hegyibringás majdnem telibe talál minket - szerencséje volt, maradjunk annyiban, pedig szívem szerint nyugodt lélekkel ráhívtam volna a rendőröket.
Innen a Zugligeti út mellett/fölött haladó keskeny ösvényen, majd az út melletti járdán értünk be a célba, ahol a jól megérdemelt oklevél és kitűző várt mindenkire - a többféle kenőanyaggal kent kenyerek és szörpök mellett, természetesen.

Sajnos a Budai hegyek nagyon közel vannak, így sok olyan humanoid is odatéved, akinek semmi keresnivalója nem lenne arrafelé. Anno az egyik TT-n a DINP illetékesei - végül is jogosan - kérték számon az egyik ponton ücsörgő pontőröktől, hogy mi is zajlik épp, a Zemplénben egy túra el is maradt amiatt, mert a kerékpáros indulók miatt 100.000 Ft fölötti hatósági díjat kellett volna a rendezőnek kifizetnie...

Szeretném végre azt is látni, hogy a János-hegyen is megjelennek az illetékesek, és előszedik a részegeket, a keresztül-kasul száguldozó bicikliseket, a szemetelőket... Tudom, ez egy szép álom - talán a gyermekeim még megérik ezt is. Bár ahogy terjeszkedik a város, meg ahogy egyre alacsonyabb az a bizonyos kerítés, már ebben is kételkedem...