Túrablog

A K-100 előtti hétvége nem a hosszú gyaloglatokról kell, hogy szóljon, így aztán ezen a túrán is a legrövidebb távot választottam - a Budapest kupához jól jön, ráadásul ezen a távon még úgysem indultam korábban :-)

A tavalyihoz képest ráadásul később is indultam, úgyhogy eléggé főhetett a fejem a melegben, pláne a városi szakaszokon, bár itt-ott azért árnyat adó fák ezen a részen is előfordultak.
Az aszfaltos emelkedőt meglepően jól viseltem, hogy aztán a lakóparkot magam mögött hagyva végre erdőben folytathassam az utamat az Ürömi tanösvényen.
A tanösvény piros "T" jelzése jól követhető, az egyik jelzés épp egy határkőre volt felfestve. A tanösvény után ismét aszfaltot koptathattunk, közben persze több határkő mellett is elhaladva.
Itt némi itiner-olvasásra is szükség volt, de aztán sikerült -szerintem- pontosan a leírásnak megfelelően haladni (és nem elszalasztani a 124-es határkő által nyújtott élményeket - ahogy a leírásban is szerepel).
Előtte persze az útkereszteződés kellős közepén álló 123-as határkővel találkoztam - annak ellenére, hogy hol áll, egészen jó állapotban van... Vagy csak egyszerűen keményebb, mint az erre járó autók :-))
Az ürömi műút után is elkélt volna némi olvasgatás, de aztán sikerült megtalálni a vasúthoz levezető lépcsősort :) Ugyancsak sikerült rálelni a vasúti átkelőtől távolabb, egy fa árnyékában hűsölni próbáló pontőrökre, akiktől -ezen a túrán szokásos módon- nem bélyegzést, hanem matricát kaptam az igazolólapra.
A házak között sétálva eszembe jutott, hogy tavaly itt találkoztunk a jégkrémes autóval - igaz, akkor korábban jártunk erre - és hogy milyen jó lenne most is, de biztosan "lekéstem" már... Pont nem, sőt... Amikor majdnem kiértem a beépített területről, akkor szólalt meg valahol távolabb, mögöttem a jégkrémes autó jól ismert szignálja...
 A téglagyárnál megnézem a kéktúrás bélyegzőt - csak a fém verzió van a helyén, azért egy kísérletet teszek vele...
Aztán jön, aminek jönnie kell, a régi Z- tavalyról, meg a Falasok(k) túráról ismert kapaszkodója - a teteje előtt lévő pontnál csak leolvasom a feliratot, és csak amikor teljesen felérek, akkor állok meg jegyzetelni.
A Virágos-nyeregnél van a következő pont, előtte még egy nagyon szépen rendbe szedett katonasír mellett loholok el - hiába, az idő halad, a túrázó meg szalad - ha kedves a szintideje :-)
A következő két ponthoz két kaptató társul: először a Vihar-hegyre megyek föl egy nagyobbacska korty frissítő után, hogy aztán a nyereg túloldalán a Hármashatár-hegyre is felkapaszkodhassak.
Innen aztán kényelmesen lejt a kényelmetlenül árnyékmentes út, úgyhogy kocogósra fogom picit, hogy aztán az Újlaki-hegyet pici szalagozás, majd a magányos fenyőtől már a S- jelzésen küzdjem le. No, ez is megvan, mehetünk tovább - a többes szám annak szól, hogy valahol itt futok össze Szötskével és apró csapatával, úgyhogy innen egészen a számomra a célt jelentő Hűvösvölgyi pontig együtt sétálunk.
A Határ-nyereg után a Homok-hegyről érdekes visszatekinteni az Újlaki-hegyre - innen nézve még meredekebb, mint a S- jelzésen felfelé :-)
Visszatérünk a jelzésre, hogy aztán a repülőtér szélén folytassuk utunkat tovább.
Aztán még egy újabb határkő a reptér mellett, a kő mellett pedig egy újabb betű a "gyűjtögetős" játékhoz - a teljes mondat a hosszabb távon áll össze, úgyhogy én eddig sem jegyezgettem nagyon a látott betűket - mondjuk ha három szóból áll a mondat, akkor lehetne azt csinálni, hogy az első a rövid távon már összeáll, a második a középtáv végére adódik hozzá, míg az utolsó szó meg a hosszú táv végén válik teljessé...
Némi járda, meg aszfalt következik még, aztán én célba érek a hűvösvölgyi ellenőrzőponton, átveszem a díjazást, egy csokit, és elbúcsúzom Szötskééktől, majd besétálok a buszvégállomásra, és elindulok haza.

A túra leírása a mellékelt színes térképpel, táv, és szintadatokkal, valamint szintmetszettel, és természetesen rendezői elérhetőségekkel példa értékű. Az emléklap szintén nagyon szép, remélem, hogy jövőre a "17km" helyett majd nagyobb szám kerülhet rá.